Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Jól fizet a nőgyűlölet, főleg, ha a főnök is tehetségtelen
„Röhögök, ha a MÚOSZ csak eszembe jut. Mondjuk eléggé fáj is az oldalam közben.” Papp Réka Kinga (Kettős Mérce):
Egy korrupt, szűk és szakmaiatlan médiapiacon rendkívül jövedelmező állás(pont) nőket ragmálni. Teljesítmény nem kell hozzá, és az igazán suttyó szerkesztők állati hálásak minden gonosz, nőgyűlölő megnyilvánulásért. Hiszen ezzel a saját pozícióikat erősítik.
Orbán Viktor szerint nem állják ki a nők - az ő politikai vállalkozása által bevezetett - karaktergyilkosságokra épülő magyar politikai közeg próbáját. A sírás az asszonyok dolga, a minisztereké a góltotó. Illés Zoltán se megy a szomszédba egy kis tahózásért, bármilyen ellenzéki képviselőnőt lefejel, és akkor most már nem is kezdek el vakkomondorozni. A magyar kormány egész egyértelműen mizogin.
A Tutiblog és a Mandiner is rendszeresen megteszik a maguk nagyszabású tétjeiket, bár a feminizmussal kapcsolatos tudásuk messze alulmúlja a vonatkozó Wikipédia-szócikket. A Heti Válasz Szőnyi Szilárdja olyannak nem akarja látni a feminizmust, amilyen az sose volt. Riszpekt, Szilárd! A Class FM-en időnként nemi erőszakra buzdítanak, vagy nőverésen, abúzuson viccelődnek. De ez csak a szokásos ügymenet.
No persze nem csak a jobboldalon hódít a macsótempó, sőt! A DK-propagandablog Nyugati Fény úgy nyomja az antifeminista lózungokat, mint részeg menedzser a budiajtót.
Sokkal érdekesebb, hogy milyen hihetetlen népszerűségre tud tenni egy-egy érdemi állítás nélküli harag-identitás az arra rendkívül fogékony médiatermékekben. A közmédiában a Nők a feminizmus ellen nevű csoport Kiss Helénája is szívesen látott vendég, de ennél is frissebb Földi László Kossuth Rádióban elhangzott megnyilatkozása. Ez a valami érthetetlen módon biztonságpolitikai szakértőnek tartott hajdani III/I-es elhárítótiszt azt bírta mondani a szájával, hogy nők nem tudnának háborúkat vezetni, ezért Angela Merkel mondjon le. Mondjuk háború nincs, és Merkel nem Európa fővezére, de annyi baj legyen. Természetesen semmilyen műsorvezető nem szólt rá ezért a nőgyűlölő baromságért, és semmilyen szerkesztő nem kért bocsánatot, amiért ilyen nyilvánvalóan hamis tahóság elhangozhatott náluk.
Ezek cáfolatába bele se megyek, megtettük sokan, mindenféle fórumokon. A kérdés továbbra is az, hogy miért ilyen népszerű termék a nőgyűlölet. A választ a médiapiac szerkezetében és a szabályozás alkalmatlanságában kell keresnünk.
A társadalmunk több mint fele nőkből áll, ugye, szóval ez önmagában nem egy előnyös piaci helyzet ennek az állásfoglalásnak. Mégis, akik döntéseket hoznak a munkatársak személyéről és a közölt tartalmakról, azok a legtöbb antifeminizmussal szimpatizáló helyen minimum nepotizmussal és/vagy szervilizmussal, ha nem egyenesen világos korrupcióval kerültek a helyükre, és persze számukra különösen fenyegető az a kilátás, hogy embereket akár a képességeik és a teljesítményük alapján is meg lehet ítélni.
Semmi nem lehet annyira rémisztő egy méltatlan hatalmat gyakorló ember számára, mint az igazságosság. Akár a nőkkel szembeni igazságosság is.
A médiaszakma egésze Magyarországon hagyományosan elképesztően igazságtalan, és az utóbbi évek állami központosítása és kormánytúlsúlya miatt még a korábbinál is zártabb és szakmaiatlanabb lett. Igaz ami igaz, hogy az elmúlt 4-5 évben a jól teljesítő, szakmai szemmel is értelmezhető médiumok óriási minőségi ugrást tettek. Abszurd módon kifejezetten jót tett, hogy az MTI már használhatatlan, bár inkább arról van szó, hogy egészen másfajta médiakoncepcióval dolgoznak a lapok, és ez sokkal jobb, mint a hagyományos hírversenyt online-ba átültető közleménydarálás. Ma Magyarországon sokkal több nagyon jó lap van, mint 6-7 éve.
Ez a szegmens azonban, amennyire létfontosságú, annyira szűk és forráshiányos is, magyarul kevés pénz van megalapozott, tisztességes munkára. Az újságírószakma igazán tehetséges, bizonyított figurái között is sokan vannak, akik a rokon területeken próbálnak megélni PR-ból, marketingből és más társszakmákból, illetve sokan emigráltak és/vagy próbálják külföldi ösztöndíjak és akadémiai képzési helyek között ide-oda sakkozva fenntartani a tevékenységüket. Magyarul: a legjobbaknak is nagyon nehéz. (NB itt nem magamat siratom, a szakma legjobbjainak ugyanis a zokniját se igen hajtogathatnám össze.)
A gyűlöletdiskurzusokkal operáló, közepesen tehetségtelen, teljesítmény nélküli, alkalmatlan vagy akár kifejezetten irreleváns embereknek olyan piaci szerepet kell találniuk, amit az ő igen szerény szakmai teljesítményükkel is jól el tudnak látni. Ebben a helyzetben így evidensen adja magát a talpnyalás, és a döntési pozícióban lévőket helyükön tartó igazságtalanságok hangos dicsőítése. Ezért olyan jó buli nőt, menekülőt és bevándorlót, cigányt, meleget vagy transzokat utálni. Ez afféle piaci "rövidebb út", amivel a súlyosan kontraszelektált médiában a legtehetségtelenebb és legméltatlanabb szerkesztők és rovatvezetők kebelébe be lehet kéredzkedni. Mert ha egy szerkesztő kontraproduktív, a középszerűeket és a simulékonyakat jutalmazó rendszerben került felülre, annak a pozíciója megerősítéséhez bizony hasonlóakat kell maga alá gyűjtenie.
Ezt hívhatjuk osztályárulásnak, sztrájktörésnek, törleszkedésnek. Az oka végül is ugyanaz: emberek nem tudnak érvényesülni egy igazságtalan rendszerben, ezért külön utakat választanak az egyéni boldogulásukhoz. Az egyetlen módja, hogy ennek elejét vegyük, a szakmai tisztességesség volna.
Ahhoz kéne némi újságíró-etika, szakmai öntudat, érdemi érdekképviselet. (Röhögök, ha a MÚOSZ csak eszembe jut. Mondjuk eléggé fáj is az oldalam közben.) Biztosan segítene egy valódi médiahatóság, ami nem a kormány érdekét érvényesíti, hanem a társadalomét. Kellene aztán még megbízható társadalmi mobilitás, hogy az ember szabadon mehessen tanulni (lásd még: keretszám-csökkentés, a közoktatás visszaporoszosítása, a felsőoktatás lezárása a szegények előtt), és arra is szükség lenne, hogy a munkaerőpiacon képességeik, tudásuk és kapacitásuk alapján találjanak az emberek helyet, ne pedig a szűkösség elvén.
Meg hát, nehéz volna ezt elhallgatni: épelméjű tulajdonosok is kellenek a jól működő médiához. Ha az összes tényfeltárónk és riporterünk a hátán pörög hajnalig, akkor se tudna buta, besült fejű, az aktuális politikai széljárás szerint ide-oda alkalmazkodó lap- és csatornatulajdonosok alatt jó médiát csinálni.
A reklámbevételekre alapozott, kereskedelmi logikára épülő újságírás mint modell, sajnos nem vált be. Különösen egy ennyire kicsi médiapiacon, mint ennek az áldott, gyönyörű magyar nyelvnek a térítési területe, sajnos túl nagyok a tehetetlenségek és túl kicsik a lehetőségek. Az állam mindig is óriási súllyal volt jelen a lappiacon és az elektronikus médiumokban is, sok helyen elég néhány MVM vagy Nemzeti Bank hirdetés ahhoz, hogy egy médium visszavegyen az arcából és már ne Paksozzon vagy Matolcsyzzon olyan elszántan.
Aki ezeken a vizeken jól lavírozik, az vagy a hatalomhoz törleszkednek, vagy rendkívül felszínes munkát végeznek. Emlékezzen csak mindenki vissza, a tavalyi, reklámadó-balhé előtti állapotokra a kereskedelmi televíziókban! A politikai semlegességet úgy valósította meg a két nagy kertévé, hogy felszámolták a politikai/közéleti tartalmakat. 2006 után egyre gyorsabban tűnt el a kinti világ a képernyőkről, és maradt a sztárokban és külső nemi szervekben mérhető versenyzés. Erre azután Orbánék médiatörvénye további remek lehetőséget is biztosított nekik. Maradt ugyan kevés érdemi tartalom, de azok sohasem kerültek főműsoridőben adásba, hanem a gourmand-oknak tartogatták őket, éjszakánként.
A nagy kereskedelmi rádiókban most is ez megy. Ugyanazokat a számlistákat tolják, felfogható tartalom alig van a zeneinek nevezett, az én zenefogalmammal nagyon távoli viszonyt ápoló kereskedelmi rádiókban, és néha befigyel egy-egy jó vaskos nemi erőszakra való buzdítás vagy asszonyverő-mosdatás. No nem csak Balázsék szoktak ilyet, persze. Augusztus 16-án, szombat délután családi grillezés közben hallottam cseppet döbbenten a Class FM-en, amint a jobb sorsra szánt Kovács Áron a slágerlista közben megemlékezett Whitney Houstonról, mivel akkoriban volt az énekesnő születése évfordulója. A kolléga kedélyesen elröhörészett azon, hogy Houston körül milyen botrány támadt, amikor több alkalommal összeverte az akkori férje, Bobby Brown. Kicsivel később szóba jött Madonna is, és a híres eset, amikor Sean Penn összeverte és az égő gázsütőbe kényszerítette fiatal felesége fejét. A műsorvezető viccelődése szerint ezt csak azért tette, mert szerette. No, állati jót röhögtem én is.
Ezért az esetért már nem is tettem feljelentést, minek is? A médiahatóság egy rakás kormányszagú kutyagumi, az Irénke nénis riportot sem tartották jogsértőnek. Azt is tudom, hogy a Class FM-nél, mekkora szerkesztőséggel dolgoznak: csoda, hogy van bent egyáltalán ember néha. Mert ha bevételt akarnak maximalizálni, akkor az emberi munkát a legkönnyebb kivonni a rendszerből.
Ezek persze csak példák, és nem veszem mellé a nyíltan párt-irányvonalat képviselő tulajdonosok médiumait, mert az túlzottan magáért beszél. Mindenesetre nagyon úgy tűnik: rendes újságot, tévét, rádiót, blogot, akármiafenét nem lehet sem pusztán kereskedelmi, sem a klasszikus, pénzbelepumpálós, befektetős modellben csinálni. Szükség van rövid póráz nélküli támogatókra, és akármilyen szarul hangzik, az olvasókra is. Az illúzió, hogy komolyabb méretű napi médiumot kizárólag támogatásokból fenn lehetne tartani, de az biztos, hogy megtámasztja a szerkesztőséget, ha több lábon áll, és nincs kizárólag a tulajra vagy a halál korrupt hirdetéspiacra utalva. (…)
Következő cikk: Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Magyar sorshúzás
Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >
Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?
Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >
Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?
A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >
A 24. órában
A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >
A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”
Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >