2019. szeptember 17. kedd
Ma Zsófia, Róbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó londoni szalonjának szórólapja

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le.

Én három éve ismertem meg közelebbről, amikor a már annyit emlegetett Art vendéglőben odaszegődött mellém a sarokba, ahol, ugye, ebédidőben minden nap rendelek. Örömmel újságolta, hogy egy angol nyelvtanfolyamra jár itt Szegeden, és készül Londonba. Nagyon izgatott és fél a kihívástól, az ismeretlentől, de így negyvenévesen, két gyerekkel is nekivág. Én sejtettem, hogy talpraesett nőről van szó, de amikor megkért, gyakoroljam vele az angol nyelvet, amikor ráérek, mert neki bizony sürgős, meglepődtem. Pár hónap múlva indulni szeretne. És Zsozsó mondta bátran a szavakat, rakta össze a mondatokat, nem zavarta, ha hibázott, azon is jókat nevetett. A lényeg, hogy kinyitotta száját és mondta, mondta a magáét, de angolul. Másnap jött, és boldogan újságolta, hogy a tanárai megdicsérték. Ő volt a csoportban a legbátrabb, és így valójában a legaktívabb, ami a nyelvtanulás legfontosabb alapeleme.

De sokszor eszembe jutott egy volt némettanárnőm intelme. A német nyelvet a legkönnyebb megtanulni, csak minden nap fél órát kell tanulni, gyakorolni. De minden nap! Jeden Tag. Függetlenül az ünnep és vasárnapoktól. Aki az ő módszerét megfogadta, az bármely idegen nyelvet megtanulhatta.

Ezt tapasztaltam Milovan barátomnál is, aki az első amerikai utunkon még szinte makogni sem tudott angolul. Autodidakta módon tanult meg, önszorgalomból. Ma ő Vancouverben él, Bosznia és az őrület kivetette magából. Amikor a horvát katonák szétlőtték a mostári Öreg Hidat, kétségbeesésében angolul írt nekem olyan esszét, hogy azóta szótározgatom. Kajánul és bosnyák iróniával megfűszerezve adta tudtomra, hogy írhatok neki akármelyik nyelven. Csak ne siessek.

Ő majd szorgalmasan az is megtanulja. Értettem a célzást.

Zsozsó varrónő. Nem fejezett egyetemet, csak az élet iskoláját járja. Ott jó tanuló. Bizonyítja ezt már egy éve Londonban megnyitott szalonja. Lassan márkaneve lesz. Annyi a munkája, hogy alig győzi. Sikerült neki időben megszabadulni az olasz mentoroktól, akik a környék piacát uralták. Nemrégen felvett egy topolyai segédet is. Skype-on tartjuk a kapcsolatot. Boldogan újságolja, hogy szeret kint, és esze ágában sincs visszajönnie. Főleg nem ide. Én értem. Jártam éppen eleget a jó öreg Angliában, hogy ezen ne csodálkozzak.

Mindig csal ki, én meg mennék is, maradnék is. Már megöregedtem. Fárasztók az utazások. De egyszer csak nekidurálom magam, mert szeretném újra látni mindazt, amit a boldog békeidőkben bejártam. Tudom, hogy Zsozsó már házvásárláson töri a buksiját, és meg is veszi, ahol bőven lesz hely nemcsak számomra, hanem mindazoknak is, akiket ő a szívébe zárt kacifántos kitérői során.

Szeretnék még egyszer elmenni Greater Yarmouthba, ahol annyi nyarat végigdolgoztunk hancúrozva a hetvenes évek során. Szeretném látni, változott-e ott egyáltalán valami? Sejtem a választ, de a szemeket nem lehet és szabad holmiféle elméleti spekulációval becsapni.

Kíváncsi vagyok azonban Londonban is néhány fontos dologra. Főleg azokra a kopott lépcsőkre a Leicester tér egyik sarkán, ahol elfáradva az egész napos csatangolástól, estefelé oly jóízűen elüldögéltem, bámulva a forgatagot, London rendkívüli tarkaságát, a babiloni kép- és hangzavart. Majd lesétáltam a Trafalgar térre és felültem a 12-es emeletes buszra, amely hazavitt londoni „otthonunkba” a Camberwell Green 17 szám alá. Ott angol anyánk megkérdezte, kérünk-e sajtos pirítóst? Angol apánk meg kérdezés nélkül hozta a tejes teát, amit annyira megszerettem. Ő már nem csinált akkora ügyet a tea körüli ceremóniából, mint azt Orrwell írja egyik elbeszélésében, miszerint a mai napig letisztázatlan téma, hogy a csészébe előbb a tea vagy a tej kerül-e? A többszáz éves vitát Adam megoldotta egyszerűbben, hol a tejet, hol a teát öntötte először a csészébe, attól függően, mi esett neki jobban kézre. De a tea minden alkalommal kifogástalan volt. Próbálkozom harmincöt éve, de olyan teát soha nem sikerül főznöm, mint amilyet Adam készített. Valószínűleg azért, mert nincs egy olyan teáskannára való ezeréves sapkám, mint amilyen neki volt. Ő azzal borította le mindig a cserépkannát, és annak 7 perc 18 másodpercig kellett úgy pihennie, miután a megfelelő adag teafüvet leforrázta a külön edényben forralt vízzel. Mindig ráért. Soha sem sietett.

Teafőzés közben ez különben is szentségtörésnek számított volna. Csak mosolygott, amikor látta, hogy milyen odaadással ittam az általa készített ínyencséget.

Zsozsó, tanulj meg teát főzni, keress egy olyan sapkát, mint amilyen Adamnak volt! Én jövök.

A rikkancs ismét jelenti (13.)

2009. augusztus 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ismét szégyenpadon az Orbán-kormány

Magyarországnak először kellett az EU színe elé járulnia az alapértékek megsértésének vádja miatt, a tegnapi meghallgatás >

Tovább

Trump aláássa a gazdasági és politikai szabadságot

Félő, hogy fenyegetések és a kirohanások hatására más ágazatokban is gyökeret ver a félelem. A Facebook >

Tovább

Félő, hogy Orbán Johnson kedvéért vétózni fog

Brüsszeli illetékesek, akik nagymértékben pártolják a halasztást, bizalmasan elismerik, hogy nemigen tudnak mit tenni, ha a >

Tovább

Tort ülnek a nacionalisták a Balkánon

A Grazi Egyetem Délkelet-Európa Tanszékének vezetője úgy véli, hogy Trócsányi jelölése azt mutatja: von der Leyen >

Tovább

Az EU Orbán alá tolja az illiberális szervezkedést

Nincs komoly esély arra, hogy Orbán embere a ciklus végére elérje, hogy ezeket a balkáni országokat >

Tovább

Az USA a SZER-rel megdorgálja Orbánt

Magyar részről hivatalosan még nem nyilatkoztak az elképzelésről, de úgy tudni, hogy Cornstein budapesti nagykövet próbált >

Tovább

Washingtonnak meg kell szólalnia

A világ most fordulóponthoz érkezett és az USÁ-nak ismét el kell döntenie, hogy felemeli-e hangját, továbbá >

Tovább

Futás a halottak között

Bizony szükség van a testmozgásra, ezért az ötletes elképzelést nincs okunk kritizálni. Inspiráló és lélekemelő, az >

Tovább

NYT: A SZER májusban újrakezdi

A budapesti amerikai nagykövet igyekezett bagatellizálni a döntést, hogy újra Magyarországra települ a rádió. Illetékesek szerint >

Tovább

Fischer: Magyarországon sosem lesz demokrácia

Magyarország mindig is feudális állam volt, a liberalizmus nem tudott gyökeret verni. A hatalmat például úgy >

Tovább

Putyin rémálma: a szavazóurna

Moszkva úgy döntött, már semmi értelme megőrizni még az irányított demokrácia látszatát sem. Ezért a keményebb >

Tovább

Pesti srácok Hongkongban

Nem az orbáni Magyarországról, hanem a pesti 56-ról volt megint szó a héten a nemzetközi hírtelevíziókban. >

Tovább