2020. június 4. csütörtök
Ma Bulcsú, Kerény, Kerubin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Oszd meg, és uralkodj!

Öreg Dezső
Oszd meg, és uralkodj!

Szerbia kezd független országként viselkedni. Belpolitikai tekintetben. Az előttünk álló héten minden bizonnyal lesznek olyan pártjai, amelyeket ebben a független Szerbiában jegyeznek be az új párttörvény értelmében.

Mert a mostani nyilvántartásban levő mintegy 600 politikai szervezet zömét jobbára még az egykori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban, illetve a Szerbia és Montenegró néven rövid ideig emlegetett államszövetségben alapítottak és vettek nyilvántartásba. Nem mindegyiket komoly szándékkal. Most a politikusok rendet akarnak teremteni ezen a területen. Legalábbis nagyjából. Ezért kell a pártként tevékenykedni akaró minden szervezetnek legalább 10 ezer aláírást begyűjtenie ahhoz, hogy párt legyen belőle, vagy párt maradjon. Nekünk, kisebbségieknek ezer aláírás is elegendő. Gyűjtik is szorgalmasan a pártjelölt szervezetek vagy szervezetecskék. Egyesek azt is közölték, mint például a Vajdasági Magyar Szövetség, hogy aki aláír, automatikusan a párt tagja lesz és számolhat a párttagság minden előnyével, meg a belőle eredő esetleges kellemetlenségekkel is. Bár a tapasztalat szerint eddig inkább a remélt előnyök vonzották az embereket, mintsem az eszmék. Igaz, tagadhatatlan, hogy vannak balek párttagok is.

Az újraregisztrálás alkalom lesz arra is, hogy egyesek, tartok attól, hogy nem elszigetelt, véletlen, egyedi esetekre számíthatunk –, tehát, hogy egyesek most mezt cserélnek. Eddig is csinálták, 2000-ben például Vojislav Koštunica elnökké választása után hirtelen megnőtt az általa vezetett, addig szinte zsebpártként működő Szerbiai Demokrata Párt taglétszáma. Sokan régi szocialistákat véltek felismerni bennük. Olyanok is akadtak, akik megesküdtek volna, hogy az akkori DSS új tagjai korábban a Jugoszláv Baloldalban tevékenykedtek. Azok, akik aktívan követik a politikát, mint például egyes újságírók, emlékezhetnek még arra is, hogy egy – már évek óta külföldi számkivetésben élő – szerbiai újgazdag egyik gyönge pillanatában pártot alapított. És azoktól akarta elhódítani a szavazatokat, akik a szociális demagógiára és a Szerbiában még mindig erősen jelenlevő bűnözés, korrupció és egyéb társadalmi anomáliák elleni harcra építették a tömegek hitegetését. Nos, ez az úr, aki egykor azzal dicsekedett, hogy dedinjei szomszédjával, Slobodan Miloševićtyel és feleségével, a virágdíszes Mirjanával fogyasztja reggeli kávéját, és akinek a pénzét a demokratikus elveket hirdető pártok vezetői sem vetették meg, ma – hírek szerint – a távoli Dubajban vagy a szintén távoli Oroszországban, de az is lehet, hogy a világ valamelyik másik sarkában költi azt a  vagyont, amelynek egy részén a szerbiai politikában akart magának helyet váltani. Sőt még vagyonából is lecsippentettek azok, akik nem nézték jó szemmel a fenyegető konkurenciát. Hasonló sorsra jutott Koštunica pártjának az a mecénása is, aki alelnöknek akart betolakodni a pártvezető mögé. Ő az országban maradhatott, de a politikától nagyon távol tartja magát. Most a foci körül lábatlankodik. Ott is sokat lehet keresni. 

Tehát a szerbiai vezetés úgy döntött, hogy takarít egy kicsit, és úgy számolja, hogy a 600 párt úgy 50-re apad januárig. Addig kell ugyanis újrajegyeztetni a politikai szervezeteket. Bár minden bizonnyal továbbra is lehet majd a meglévő feltételekkel. Nem egészen világos azonban, hogy az államigazgatási miniszter miért beszél folyamatosan arról, hogy egyfajta, a nyugati demokráciákban ismert kétpártrendszer felé akarunk közelíteni. Nem biztos, hogy főnöke, a Demokrata Párt elnöke és államfő nagy megelégedéssel veszi tudomásul azokat a közvéleménykutatási adatokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy a ruhát váltott és kimosakodott szélsőjobb befolyásosabb része, a néhány hónappal ezelőtt alakult Haladás Párt már fej-fej mellett halad velük. Nem véletlen, hogy Voždovac belgrádi községben a demokraták erőszakolták ki a megismételt választásokat. Be kell bizonyítani, hogy mire képes az elnök pártja. Mert ellenkező esetben még elhiszi a nép, hogy a jobboldal az erősebb. 

Az pedig nem jó Szerbiában, ha a nép azt gondolja valakiről, hogy ő a főnök. A mítoszok és a tekintélytisztelet országában ez végzetes lehet. Amit nagyon nehéz helyrehozni. Emlékeznek még Miloševićre, ugye?

2009. augusztus 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán a német uniópártok kedvenc autokratája

Orbán tagsága ügyében döntő, hogy hová áll Merkel és Söder. Ha mindkettő lefelé fordítaná a hüvelykujját, >

Tovább

A külföldi sajtó Trianonról

Más államok is rákényszerültek a történelem során, hogy megváljon területük és lakosságuk nem kis hányadáról, ám >

Tovább

A hetvenhatodik napon

Mert mostantól – a hatalmi eliten kívül – mindenki rosszabbul fog élni. Nem kicsit, hanem nagyon. >

Tovább

Koronokraták – Orbán és a többiek

Jelen van az elengedhetetlen erőszak is, csak nem nyíltan, hanem a patrónus uralma alatt tartja a >

Tovább

Nem, Kína nem vette meg Kelet-Európát

Bár Közép- és Kelet-Európában egyes kormányok Pekinget pártolják, ezeket a hatalmakat messze nem nemzetközi, hanem hazai >

Tovább

A levélírás műfaja

Ez igenis demokrácia a javából! Ehhez fogható emberszerető, kényeztető, bársonyosan simogató gesztusok legfeljebb a demokrácia olyan >

Tovább

Járvány után, választás előtt

Tűzoltó leszel s katona, vadakat terelő juhász… J. Attila ezt ma úgy írná, közmunkás leszel s >

Tovább

Egy Orbán-utód

Naponta teszik ki a közösségi oldalra, miként pattan be a helikopterébe – úgy használja, mintha a >

Tovább

Orbán Viktor avagy a hatalom megkeményedése

Orbán 10 éves uralkodása után Magyarország minden eddiginél jobban megosztott. Bíró-Nagy szerint a politikus a vidéki, >

Tovább

Mi forog kockán?

A Covid-19 olyan humanitárius katasztrófa, amelyet 1945 óta nem látott a világ. Egyben éles fényben mutatta >

Tovább

Orbán Viktor mint ma született bárány

Magyarország mint vegytiszta jogállam? Budapest most ezt a képet igyekszik terjeszteni magáról, ám igazából rossz bohózatot >

Tovább

A német kétszínűség

Németországban a Telekom lengeti a szivárványszínű zászlót, Magyarországon azonban hallgat, mert így kívánják az üzleti érdekei, >

Tovább