2019. május 20. hétfő
Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

Németh Árpád

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak.

Megpróbáltuk közölni a tényállást, a Magyar Szó azonban műszaki okokra hivatkozva mind a mai napig nem engedélyezte a mi hozzászólásunkat.

Közreadjuk a Magyar Szóban megjelent hozzászólásokat, és persze a miénket is.

fehér ló fia
2009. május 31. 08:09 | #3

Szerettem a Naplót, amíg megjelent minden számát megvettem, olvastam.

Ezt már nem szeretem: a két szép kövér, megpattant "faszagyerek" (Dylan Dog) befészkelte magát a megfelelő alapítványa és jogot formál arra, hogy filléres emlékeikből nagy pénzt kaszáljanak, mert (saját véleményük szerint) ők ezt megérdemlik.

Kíváncsi vagyok mennyi pénzt nyúlnak le a régi cikkekért. Az a baj, hogy közben a Vajdaság Mára támogatás hiányában a megszűnés vár.

 

 

Dylan Dog
2009. május 30. 22:58 | #2

Kollektív amnézia sújtotta társadalmunkban utólag könnyű faszagyereknek lenni. Különösen egy összkomfortos, magyarországi karosszékben ülve. Hol voltak ezek az "úriemberek" akkor, amikor a Napló munkatársai, a megboldogult Keszég Károllyal az élen, elkeseredett küzdelmüket vívták a fennmaradásért, de mindenekelőtt a vajdasági magyarságért?

 

Alfőldi Mihály
2009. május 30. 21:56 | #1

**Egy hír a mennyei szerkesztőhöz Németh Zoltán 2009. március 4.,**

Olvashassuk e folytonosan ?

 

Hát ezek a hozzászólások, és íme, válaszunk:

 

@ Alföldi Mihály: igen, bízunk abban, hogy folytonosan olvasható lesz.

@ Dylan Dog: a „könnyű utólag...” kifejezés nem helytálló, és nem kollektív, hanem egyéni emlékezetkiesésre vall. Tudniilllik elsőként voltunk „faszagyerekek”, amikor az állami sajtót Milošević vasököllel tartotta ellenőrzés alatt. Ki is rúgtak bennünket azonmód, hogy saját pénzünkön, nem kis erőfeszítéssel létrehoztuk a Naplót. Hogy hol voltunk az alatt az idő alatt? Hát én speciel Horvátországban és Boszniában. 92-től 95-ig. A háború kellős közepén. Nem volt víz, áram, fűtés, telefon, persze karosszék se. Csak vér, pusztítás és ínség. Ennyire szörnyű azért még a Vajdaságban sem volt.

@ fehér ló fia: a tények ismerete nélkül nem ajánlatos elhamarkodott következtetéseket leszűrni. A két alapító (Bódis Gábor & Németh Árpád) ezúttal, másodszor is a saját pénzéből hozta létre a Napló online kiadását. Az adófizetők alapítványi pénzéből nem kapunk egy vasat sem. Igaz, nem is kértünk. Magunk is adófizetők vagyunk, tehát a mi verítékünk is benne van az alapítványi költségvetésében, valamennyi vissza is járna, ennek ellenére soha nem folyamodtunk segítségért. Húsz évvel ezelőtt, és ma sem. Pénzt pedig – mértéktől függetlenül – nem tudunk kaszálni, hisz nincs bevétel. Ezzel a kérdésre is válaszoltam, hogy mennyi pénzt nyúlunk le a régi cikkekért, amelyeket egyébként – szintén a saját zsebünkből – becsülettel ki is fizettünk. Viszont ha már az elszámoltatásnál tartunk, elmondom: induláskor sok pénzt költöttünk a Naplóra. Több autó árát. Ez az összeg tehát nem alapítványi támogatásból származott, hanem a két alapító saját megtakarításából. Ezért hívták, hívják magánlapnak, csak ma már hajlamosak az olvasók és egyes szerzők egyaránt elfelejteni a körülményeket. Amíg én „háborúztam”, és embereket, kollégáimat, újságírókat öltek meg mellettem, Gábor a saját pénzéből tartotta el a szerkesztőséget. Ezekkel a pénzekkel, a tulajdonunkat képező eszközökkel soha senki el nem számolt velünk. Igaz, ezt sem kértük. Magyarán: a legenyhébb kifejezéssel élve is vagyonunk eltűnt, elsikkadt. A két alapító elszámoltatása épp ezért enyhén szólva túlzás. Még valami: nem hiszek a támogatás intézményében. Ha erre vártunk volna, sose született volna meg a Napló.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2009-05-30_Ujra_itt_a_Naplo.xhtml

Újra itt a Napló!

U. i.: Válaszom közben megjelent a Magyar Szóban, nem sokkal utána pedig fehér ló fia reagálása:

„fehér ló fia
2009. június 12. 22:27 | #5

Németh Árpád | #4 - Meggyőzött. Elnézést a kemény szavakért! Megzavart a középső kép, a Pannónia Alap felirat, na meg az, hogy előtte olvastam el a Szülőföld Alap támogatottjairól írt cikket (Agenda Polgári Egyesület, 40+ millió).

Elnézést kérek.”

A bocsánatkérés elfogadva. Hadd tegyem hozzá, nem jellemző, hogy bárki beismerje tévedését, és elfogadja más igazát. Emiatt még inkább méltányolom a választ.

2009. június 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A CDU-elnök szerint az európai jobboldali populisták készek eladni országuk érdekeit

Nehéz eldönteni, hogy mi esik nagyobb súllyal a latba a titkos filmfelvétel alapján: a korrupciós hajlandóság, >

Tovább

Miért fogok szavazni?

Az osztrák alkancellár már biztosan nem lesz Európa vezetője, remélhetően Orbán sem soha, de az még >

Tovább

Őrült férfiak ketrece

Schmidt Mária véleménye azért ilyenkor érdekes lenne. Vajon Kövér nyilatkozatát olvasva mire gondol? A: Elsősorban a >

Tovább

Az autokraták tavasza

Orbán nagy propaganda győzelmet aratott a washingtoni úttal. Ebben Márky-Zayval egyetért az amerikai Képviselőház egyik korábbi, >

Tovább

Az USA megvédheti a magyar jogállamiságot

Washingtonból jönnek mostanában a jelek, hogy azért vannak olyanok a kormányzatban, akik nem akarják tétlenül nézni, >

Tovább

Guardian: A nacionalisták és a buldog állkapcsú Orbán Viktor

Ez minden idők legjobb Európája. Ezért el kell kerülni, hogy csak akkor legyünk képesek mozgósítani a >

Tovább

Egy éjjeli (és nappali) tolvaj

Így hát két eset lehetséges: a tudós hallgatóság vagy nem érzi magát félrevezetve, de akkor hol >

Tovább

A magyar hatóságok úgy bántak velük, mint az állatokkal

Az AP szabadkai keltezésű tudósításában a Magyarországról kitoloncolt afgán családok egyik tagja, egy 16 éves fiú >

Tovább

Nagyon szar időknek nézünk elibe!

Az viszont tény, hogy a Harmadik Birodalom ideológusai mély undorral és megvetéssel utasították el a dekadenciát, >

Tovább

A washingtoni „munkalátogatás” elé

A tengerentúlon a patriotizmus felülírja a politikai nézetkülönbségeket. Ott ismeretlen az orbáni magyar(os) gondolkodás: „aki nincs >

Tovább

Dögkút

"Magyarország magára maradt, az EU-ban alig vannak jó barátaink, néhány derék náci politikus és pár ex-KGST-kurva, >

Tovább

Tény, ami...

A legnagyobb veszély mégis az, hogy a szakmánk értelmetlenné válik. Ha igény sem lesz a valóságra. >

Tovább