2017. október 23. hétfő
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Pablo, a kutya

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Ki itt az értelmiségi?

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak a kutyát, mert annak helye az udvar, és nem a lakás. Erre mit ad isten, hazaérek Đerdapról, és az úszóházon meglátok egy nyolc hetes kiskutyust.

Szerelem első látásra. Fellobbant, és napokon, heteken át gyötört. Döntöttem, és mentem a kutyáért Csongrádra. Az utolsó volt az alomban. Amint megláttam, azonnal végleg beleszerettem. Beagle. Háromszínű, farka végén ott a jel, az antennaként magasba emelkedő fehér pamacs. Fülei, mint a péklapátok, járása leírhatatlanul groteszk. Gyönyörű barna szemeit rám emeli, megnyalja kezemet, és már teszem is a kiskosárba, amit magammal vittem, biztos ami biztos alapon, hisz 50 km autózás vár ránk Szegedig. Azonnal elalszik és fel sem ébred a lakásomig.

Emlékszem, nyolcadikat fejeztem, amikor a szomszédtól ajándékba kaptam egy barna angol pointer vadász kis kölyköt. Akkora lehetett, mint két öklöm. Őt is kiskosárba hordtam le minden nap a Tiszára.

Szüleim ellenezték az ötletet, de az asztalra vágtam, kitűnővel fejezve a nyolcadikat, és ezt a kutyát követeltem ajándék fejébe, semmi mást. Végül engedtek a nyomásnak, és én boldogan hancúroztam végig a nyarat Harperral, mert ezt a skót megfelelő nevet találtam neki. A gimnazista éveket még együtt töltöttük, és valóban gondját viseltem, mint azt annak idején meg ígértem. De jöttek az izgalmas egyetemi évek, és mi elváltunk. Csak hétvégén láttam a jámbor jószágot, akit jó apám vett pártfogásba, és minden nap kerékpárral óriási körutakat tettek meg a töltésen, ahol kedvére szaglászhatott, futhatott sokszor a nyulak és egyéb apró vadak után. Ha netán apám késett, már szaggatta a kerítést, amint azonban a pórázt meglátta a kerékpár kormányára akasztva, megnyugodott, és a kapu előtt várta, amíg az kinyílik előtte. Mint a nyíl repült a levegőben, hatalmasakat ugrálva, füleit röptetve. Hosszú békés életében eljutott még az Adriára és az Ohridi tóhoz is, mint világot járt eb, majd egy hideg téli napon elhúzódott házába, és lelkét aggastyánként átadta az örökkévalóságnak. Mindannyian megsirattuk, és azóta nem volt kutyám.

Igen, Pablo a becsületes neve, még nem don, de ha kiérdemli, megkapja azt is. Egyszer a Kornati szigetcsoportot jártuk be hajóval, és ott láttam egy gyönyörű kutyust, akit eredetileg Pablonak hívtak. Én mindjárt hozzátettem a Picasso vezetéknevet, és ez megmaradt bennem hosszú éveken át, mint egy ómen, és még akkor eldöntöttem, hogy ha nekem egyszer még lesz kutyám, az csak Pablo lehet. De, hogy a kettőt még véletlenül se keverjem össze, mindjárt vezetéknevet is adtam az enyémnek. Csak egyszerűen, Francesco Pablo.

Most az intenzív és szörnyen nehéz nevelés időszakát éljük mi ketten. Épp ma van két hete, hogy én is hol állat, hol ember vagyok. Tény, hogy eddigi szabadságomnak, melyre oly érzékeny vagyok, végleg lőttek. Hajnal kettőkor még le se feküdtem, de négykor már kelek, és mint egy igazi holdkóros rohanok le a társasház udvarára kakilni, pisilni, már mint a kutyával, és örülök, mint egy gyerek, ha ez sikerül. De ilyenkor az ebadtának végleg kipattan a csipa a szeméből, és nekiáll olyanokat hancúrozni, amit még Chaplin is megirigyelhetett volna legjobb éveiben. Azok a minden fizikai szabályt felrúgó mozdulatok, amiket ez a jószág produkál, leírhatatlanok. Ezért megkértem Robi barátomat, hogy ha van kedve hozzá, filmezze. El is készültek az első mozgó és álló képek. Éppen időben, mert az egyik reklámstúdió felfigyelt ránk, mármint a jószágra, és lehet, hogy hamarosan komoly szerepet kapunk.

Minden nap az Art vendéglő teraszán ebédelünk. Pablo megkapja a hatalmas cupákot, és azzal nagyon jól elvan az egyik, számára kinevezett sarokban. A közismert pszichiátriai sarkomat most pillanatnyilag nem használom, de a teraszon Pabloval közösen vidítjuk a vendégeket. Senki nem tud egy simogatás nélkül elmenne mellette, de akadnak olyanok, akik felveszik és dajkálják.

Szerencsémre az egyik szembe szomszédos társasházban egy fiatal házaspár két kislányával, Marian és Adrian, azonnal, kapásból az ebet megpillantva kijelentették, hogy bármikor szívesen vállalják, ha netán nem érek rá, vagy, bármi, csak szóljak. Nos, a múlt hétvégén csak szóltam, mert útlevele még nincs, és nekem haza kellett mennem Zentára.

Pablo a hétvégét vendégségbe töltötte. Méghozzá nem is akárhogyan. Tanyán is járt. Csak este nyolc után kaptam vissza és azon csodálkoztam, hogy a kutya reggel nyolcig meg se nyikkant. Még én is átalhattam újra egy éjszakát. Gondoltam, ez így egész jól alakul, de bezzeg ezután jött a fekete leves.

Délutánonként megyünk az úszóházra, a Szanatóriumba. Ott is van két-három játszó pajtás, főleg Cuki, a jó mester, mert ha ez a kutyus lenn van, Pablóval órákon át megy a móka és nekem marad egy kis időm alváspótlásra. A hajómban jól elvan. Leginkább alszik. Egyelőre. Hagyja a gazdit kuttyogni.

Csak az ébredésekor vagyok gondban, mert ő még nem tudja kilógatni a fütyköst, de eddig megúsztuk kisebb-nagyobb tócsákkal, amit ha belegondolok, még mindig meg lehet érteni sok nehéz emberrel ellentétben, akik ha kivetkőznek emberi mivoltukból, még az állatok is szégyellik magukat. Örülnek, hogy nem emberek.

Ma este is óriásit alakított a kutya, amint szét nem téphető ágyát próbálta felaprítani, majd miután ez nem sikerült neki, elkezdte ugatni, rángatni, húzni-vonni, felfordítani, taszítani, és a végén már annyira belehergelte magát a tehetetlenségébe, hogy megállt, fejét csóválva nézte a piros színű pamlagot, és mint aki rájött a megoldásra, ott hagyta. Cikázott egyet a szobába és visszatért ágyába, ahol most is az igazak álmát alussza, mélyeket szuszogva. Ugyan mit álmodhat? De nekem, aki mind ezt átéltem, és ekkor eldöntöttem, megírom azonnal, még az ihlet tart és ő engedi, rengeteg örömet szerez. Ezért is iparkodom, mert ha felébred, rohanunk pisilni.

Hogy hánykor és hányszor kelek ma éjszaka, az még előttem is rejtély, de majd csak túlélem, mert az a kis parányi élet mindenért kárpótol.

A rikkancs ismét jelenti (19.)

2009. szeptember 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2013. január 22. 21:13:05

Már régen jelentkeztem. Pedig az utóbbi időben történt egy két dolog az életemben. kezdjük a legutóbbival:
Szia! Tegnap leléptek a jószágok.
Este 2 órán á tekeregtünk a telepen, mire előkerültek. Philip becserkészéséhez 20 km-t vezettem körbe-körbe az utcákban, mire az erdő szélén egyszer csak felbukkant vizet inni egy tócsából.
Pablo azonban nem volt meg. Csaba ezután biciklire pattant és úgy kereste tovább.
Kb. fél óra múlva Pablito egyszer csak felbukkant és csatlakozott hozzá az egyik sarkon.
Fél 10-re végre nyugalomban bevonulhattunk. A feladat elintézve, kutyák a kennelekben.
Ez van!
Tavaly február elején mentek a Kálvária / Széchenyi térre. Jan. vége van - szóval aktuális volt egy kis lógás.
Csak azt nem tudom, ha mi két órán át hol az egyik, hol a másik utcában tűntünk fel, hogy jött össze nekik, hogy folyamatosan elkerültük egymást?
Beszarás, ez legalább olyan izgalmas, mint a Nole-Wawrinka meccs volt vasárnap..
Az. Pláne mikor keresed őket, és kezd fojtogatni a kétségbeesés + amikor az egyik megvan, és kétségbeesel: mi van a másikkal. Amikor Philip már előkerült, bíztam benne, hogy Pablo is a közelben van, és nem ment a városba. Igazából attól voltunk beijedve, hogy megint szó szerint világgá mentek.
A turisták?
Nos egy kis izgalom, ala Pablo-Philip módra. Folytatása következik...
Pablo, a kutya voltam, ha valaki nem tudná...



Név: Francisco, írta: 2012. augusztus 15. 23:45:03

Már elég régen jelentkeztem a Naplómban, épen ideje, hogy írjak pár sort. Most még okom is mutatkozik rá. Három éves vagyok, kutya életemet tekintve nagykorú. Ezt bizonyítom is néha plajbászom mutogatásával, mint ma délután is, amikor büntetésünket töltve Philip barátommal a tegnapi nőzés kapcsán(ismét tüzel a szomszéd szuka, mi meg átmentünk hozzá lánykérőbe, de mint kiderült, ő csak be volt zárva egy kisebb udvarba, ahova mi már nem juthattunk be, hisz még repülni nem tanultunk meg...) Egyszer csak, szundikálás közben, különös neszek ütötték meg gyönyörű fülem, és mit látnak hatalmas barna szemeim? Na mit? Gazdi ott van a ketrecem előtt (akár egy börtön)és kinyitja nekem annak ajtaját. mellette kisgazdám, Sára, aki most tért haza az olimpiáról és elment a hangja a nagy szurkolásban. Mint utólag kiderült, ő szeretett volna látni, mielőtt újra eltűnik Marco Polo nyomdokain...Szóval vendégek érkeztek. Nem is üres kézzel, mert gazdi elővarázsolt egy egy kis kolbászt a kezéből és azt mi barátommal nagyon gyorsan elnyeltük. Simogattak, kényeztettek egy fél órán keresztül, mi meg szabadon nyargalhattunk ismét a nagy kertben...Mielőtt elmentek volna, én ismét elugattam nekik a legfontosabb dolgokat. Remélem megértették. Gazdi valami nagy harcsafogásról papolt Csabának meg Ildikónak...de ez engem nem is érdekel...
Pablo
Név: Francisco, írta: 2012. március 24. 0:52:39

A kora délutáni napfény melegének hatására kifeküdtünk a kiskapu elé barátommal, a szökővel. Éppen szunyókáltam,amikor ismeretlen zúgás zavarta meg amúgy gyönyörű felemet, és felpislantottam egyik szemem sarkából, hogy lássam, ki merészeli zavarni nyugalmam. Először nem is ismertem meg a járművet, majd nagy nehezen jutott el tudatomig, hogy ez a gazdi és Sára. Ante portas, ahogyan az öreg rómaiak köszöntötték annak idején Hanibalt, a nagy vezért. Igen, ők lopakodtak saját kulccsal a kiskapuhoz, Sárának a kezében valami finomságokkal. A nagy szökésünk óta, amiről egyszer még be kell számolnom külön, nem láttam gazdit. Akkor nagyon hideg éjszaka volt, mint emlegették, lehetett mínusz 19 fok, és mi Philippel a nagy fagyos hó tetejére felmászva, a meggyfánál átugrottunk a szomszédba és illa berek nád a kerek, elindultunk világot látni. Engem a Kálvária téren cserkészett be két fiatal lány, akik valami fura eszközzel leolvasták tetoválásom és így a megadott címre vezettek gazdihoz, aki nem hitt este tíz körül a fülének, meg annak sem, hogy nyolc óra körül a hogylétem felől érdeklődve kapott egy kurta választ: JÓL, és így meg is nyugodott, hogy a kegyetlen februári hideget délcegen viseljük...Majd jöttek értem Ildikóék és hazavittek, ez is fura egy mese, de barátomnak továbbra is hűlt helye, mert ő bizony meg nem áll senkinek, Gábor kivételével. Aki ezt eddig nem érti, majd egy másik alkalommal elmesélem részletesebben, nos ő a Széchenyi téren kötött ki, ahol már nagyon fázhatott az hét órás kutyagolás után, egy fiatal hölgyhöz csapódott, aki a nyakában lévő és lógó medálon leírt telefonszámot tárcsázta. Így került meg ő is, tehát most mellettem szundikált. Ahogy a kiskapu kinyílt, mi örömünkben táncra perdültünk és vártuk amíg Sára a finom sonkaszeleteket(lejárt szavatosság ide vagy oda, kutya bendőjének ez azért még nem árt)testvériesen el nem osztotta közöttünk, persze engem azonnal bezárt a ketrecembe, mert köztudott, milyen falánk vagyok és bizony barátom táthatta volna a száját, ha én közben mozoghatok.
Gazdiék letelepedtek Ildikóval a kerti asztal köré és mi vidáman hancúroztunk tovább. Majd jöttek a simogatások, csevegés és a látogatás egészen hosszúra nyúlt. Amikor menni készültek, jól bevált szokásomhoz hűen, kutyanyelven elugattam nekik mindent,amit még akartam. Még azt is, hogy a múltkor én figyelmeztettem gazdit, hogy vigyázzon a villanykaróra, amikor az autójával hátrafelé tolat, de nem hallgatott rám, vagy nem értette meg, mit ugatok. Hát úgy is járt, ahogy, utána meg bosszankodhatott. De most nem volt galiba, sikeresen elmentek, mi meg barátommal folytattuk a délutáni hancúrozást.
Waaaaaaaaúúúúúúúú!
Pablo        
Név: Francisco, írta: 2012. január 28. 19:48:44

Ma csoda történt. Úgy dél körül járt már az idő, kezdett melegedni, a Nap is megtette a magáét, ami januárban nem egy könnyű feladat. Barátommal éppen elől a kapunál játszottunk, amikor megállt egy számomra ismeretlen autó a bejáratnál. Kinéztem hatalmas, barna, és természetesen gyönyörű szemeimmel a kiskapu rácsain keresztül, hogy jobban lássak. De nem voltam biztos a dolgomban, amíg ki nem nyílt az ajtó, és megjelent gazdi nagyon régen nem látott alakja. Már kezdtem beletörődni, hogy elfelejtett, elhagyott. Mérgelődtem is e miatt, hol a fenében lehet, máskor azért sűrűbben megjelent. Most meg hónapok elmúltak és nem jön, nem jön. Haragudtam is rá. Meséltem Philipnek is, hogy tán nem beteg? Aggódtam is, de a végén már föladtam. Ilyen a kutya sors. Ilyen?
Gazdi hátrament és az autó csomagtartójából előhúzta a kis műanyagvödröt, melyben sejtettem, hogy finom falatok lehetnek, de a szagokat még nem éreztem igazán. Majd sokáig kotorászott a zsebében még megtalálta a kulcsot, hogy a kiskaput kinyissa. Mi igazi hangos, csaholással egybekötött ugrabugrálást rendeztünk még a kerítésen belül. Gazdi taktikát váltott, mert ezúttal nem az elnyűtt kezeslábas volt rajta, hanem valami egészen csicsás, új, és így nem engedte meg még nekem sem, hogy a nyakába ugorjak. Gyorsan becsukta a kiskaput és hátrarohant a kert felé, közben a kis vödörből előkapott egy egy csontot és azt nekem, valamint barátomnak dobta, amolyan elterelő hadműveletként. Ez, nem mondom, be is vált neki, mert mi csak a csontok után futottunk és békén hagytuk egy rövid időre. Ő meg rágyújtott egy cigarettára és megnyugodva szemlélődött. Amikor a kisebb csontokkal végeztünk, már Ildikó is megjelent az udvaron és boldogan újságolta, hogy haverom már nem szökik, vagy fél éve. Így nyugodtak ők is, meg mi is, és szabadon lehetünk az udvarban, hatalmas kertben, akár egész nap, amikor itthon vannak. Ez magától érthető, mert amikor dolgoznak, nekünk a kutyaólban a helyünk. Ildikó elújságolta gazdinak azt is, hogy én egészen kigömbölyödtem, megerősödtem, híztam néhány kilót, amióta külön kaptam valami csoda féreghajtót. Na azt nem árultam el nekik, hogy én többet zabálok is, ha csak tehetem, a haver elől el-el lopok egy két falatot, ő ugyan is nem olyan falánk mint én. Később Csaba is megjelent, mi meg Philippel rendeztünk egy kis cirkuszt, hogy ránk is odafigyeljenek. Gazdi megsimogatott, megvakarászott, a szemeimet is kicsipázta én meg nagyon örültem neki. Csak nem felejtett el. Magyarázta, hogy most kevesebb az ideje, mert hétvégéken hazajár a mamához, aki már nagyon idős, meg ilyenek, de én ezt nem nagyon értem. Most sem maradt sokáig. Amikor ki kísértem a kapuig, magyaráztam neki, hogy nagyon vigyázzon amikor fordul meg a járgánnyal, mert itt kevés a hely. De hiába ugattam, csak nekitolatott a villanykarónak, most viheti a kocsiját valami mesterhez, hogy a pacát eltüntessék a lökhárítóról. Na nem vészes a dolog, csak bosszantó. Pedig én szóltam neki, de úgy látszik még mindig nem érti a kutya nyelvet. Utána tudom, hogy mérgelődött, de majd megnyugszik. Várom, hogy ismét meglátogasson, és akkor majd megvigasztalom. Most valami tenisz transzba él, valami Novákról regélt már megint, amire még kiskoromból is emlékezek, amikor vele éltem egy lakásban, akkor is őt emlegette, meg ordibált egy képernyő előtt, számomra teljesen felfoghatatlan okok miatt, de hát ilyenek az emberek. Ki érhetné meg őket? Talán mi kutyák? Még ők se értik önmagukat...
Már régen írtam a Naplóba, ahonnan a gazdit kiebrudalták, hát még ilyet? Ezt meg aztán vég kép nem értem. De gondolom ők sem...
Pablo        
Név: Francisco, írta: 2011. november 30. 23:23:29

Hogy vagytok, úgy mindannyian?
Tudod a szokásos válaszomat: kiválóan.
Már aktuális lenne kilátogatni, de valahogy mostanában nem jön össze...
Nagyon klassz a kutyák vacka: természetes anyaggal van kibélelve a teraszon lévő pihenőládájuk, és a házuk is. Nádleveleket tettünk bele-ez meleg, ugyanakkor nem szaggatják szét, mint a különböző pamlagokat, és nem is túrják ki, mint a sima faleveleket. Azért választottuk ezt, mert míg az udvarban volt egy hatalmas levélkupac, ők rendszeresen abba fészkeltek bele, szinte gombóc formájúvá összetekeredve. Reméljük tartós lesz.
Ez jó hír. Gondolom nem is fáznak, mert a kutya sosem fázik?!
Philio kb. 2 hónapja nem szökik, így nem kell elzárni, így aztán nagyokat hancúroznak a kertben. Élik a maguk kutyavilágát, ami biztosan szórakoztató, mert ketten vannak, nem magányosan.
Ez a fajta Angliából származik, ha azt az éghajlatot elviseli, akkor itt még télen is nyaral.
Sára is emlegeti őket, de hétvégéken most nem vagyok itt, így nem is tudom, mikor menjünk ki...
Szerintem nem kell miattuk aggodalmaskodni. Majd eljöttök egyszer.Most különben is hideg van.Ők meg így is - úgyis tényleg mindig kiválóan vannak, mert hát mégiscsak kutyák, és nem emberek mint mi.
Jó ezt hallani. Itt van előttem a jószág minden nap, a képernyőmön...és néha még el is beszélgetek vele...hát nem megírtam, anno, megőrültem...
No, de most már Philip az ő igazi lelki társa. Szerintem minden szociális igényét kielégíti.Azért mi is megszeretgetjük őket naponta... Én nem sajnálom őket sem a tél, sem a hideg  stb. miatt, mert tudom, hogy együtt jól elvannak. Ha egy kutya egyedül van, az egész más.Ők viszont haverok.
Megnyugtattál!
Örülök.
Bocs, de tovább kell tanulmányoznom a magyar középkort...Szia!
Szia...
Szia Pablo & Philip, már nagyon hiányoztok. Karácsonyra csak hoz valamit nektek is a Jézuska.
Név: Francisco, írta: 2011. október 31. 23:00:01

Ma váratlanul, kora délután megjelent a gazdi. Mi Philippel karámba zárva csak a furcsa neszre lettünk figyelmesek és azonnal harsány ugatásba kezdtünk. A szememnek sem hittem. Nem felejtett el a gazdi? Ezek szerint, nem! Már nagyon régen járt nálunk. Kezdem is aggódni. Engem mindjárt kiengedett a karámból és én örömömben akkorákat ugráltam, hogy ijesztőnek tűnhettem, mert a gazdi nem engedte meg az örömöm ilyen harsány kitörését és védekezve arrébb tessékelt. Észre is vettem, hogy nem a régi foltos kezeslábasba jött, ami a fényképen is látható, hanem egy vadi újban. Majd adott nekünk egy kis száraz ételt és amikor látta, hogy milyen falánkok vagyunk, adott még. Barátom már a levegőben megpróbálta elkapni azokat és sokszor sikerült is neki. Ami kiesett a karámon kívül, azt meg én szimatoltam körül és be is faltam annak rendje és módja szerint. Majd friss vizet is kaptunk, sőt az én karámrészem még ki is takarította. Ideje volt. Megsimogatott bennünket és engem is becsalt még néhány szem száraz étellel és rám csukta az ajtót. Így nem rohangálhattam tovább. Igaz, egyedül nem is olyan izgalmas. De mivel ő nem tudhatta, Philip a szökős, bűntetetés alatt áll-e,nem is kockáztatott. Hisz ha ő egyszer kereket old, akkor órákig nem lehet befogni. Huncut egy jószág a barátom. Csökönyös. Na de én így is szeretem. Aztán egyszer csak eltűnt a gazdi. Mikor jön legközelebb? Sejtelmem nincs. De jó, hogy itt járt, már nagyon hiányzott.
Pablo
U. I.
Hallom a Naplóból is kiátkozták. Sajnálom, de ilyen az élet. Remélem rólam azért rendszeresen jelent. Ezt talán még nem tiltották meg neki? Mert akkor berágok én is, és megharapok valakit!  
Név: Francisco, írta: 2011. október 3. 23:01:23

Ja, már majdnem elfelejtettem jelenteni, hogy gazdi és Sára szombaton meglátogattak. Természetesen hozták a hatalmas csontokat és adtak belőle azonnal mindkettőnknek egyet egyet, mert barátom Philip ismét szobafogságra ítéltetett. Átment Dazyhez udvarolni és még engem is átbolondított. Most ott a szomszédban lakik egy ottfelejtett vendég szuka, akibe én is belehabarodtam. De ilyen a szerelem. Közben valóban(na nem görögök a falóban)reflektorfényben úszik esténként a portánk. Igazi rezidencia lett belőle. Persze nagy füleimmel hallom hogy szegény gazdit kiátkozták a Naplóból, még jó, hogy ide egyáltalán írhat. Meg is rémült Sára, hogy most mi lesz Pablo naplójával? Mi lenne, folytatjuk szépen, csendesen, ahogy az eső lepereg az ereszen. Éljen a vén asszonyok nyara!!!
Pablo, a szerelmes kutya...
Név: Francisco, írta: 2011. szeptember 26. 23:11:44

Something about the dogs? Have you time now?
Hát Philip pénteken átment Daisyhez. Azóta "szobafogságban van. Pablo meg szombaton vendégségben volt a lányoknál.
Ez minden?
Hát persze hogy.
Régen láttunk.
Majd jövünk...Sárának már láthatnékja van...
Jó.
Lent vagyok állandóan a Tiszán, még ma is úsztam.
Tegnap voltunk a Tisza-parton, és néhány kishajó le volt horgonyozva a víz közepén.Te nem voltál köztük szerintünk. Konstatáltuk az urammal, hogy biztosan állandóan a vízen vagy, mivel gyönyörű most a Tisza.
Most jut eszembe, hogy a kutyák nemrég díszkivilágítást kaptak. Este is könnyen meg lehet őket etetni, mert reflektor világít a kenneleknél. Ez nekik is jó, mert nem kell sötétben enniük.
Én nem voltam közöttük, de láttam őket, mert mellettük kuttyogok el. Csak halat nem fogok már hetek óta...
Név: Francisco, írta: 2011. szeptember 2. 0:51:24

Majdnem elfelejtettem naplómba leírni, hogy gazdi vasárnap valóban állta szavát és meglepett minket hatalmas csontokkal. Éppen a kert végében bóklásztam, a rekkenő hőség elől menekülve, amikor Philip jelzett. Ő már a kapunál csámborgott és így előbb vette észre a meglepetést. Nos, lett is ugra-bugra gazdi körül, amíg ő le nem szerelt bennünket egy-egy csonttal. Utána nyugton hagytuk. Békésen heverészve rágcsáltunk kedvünkre, amíg az emberek beszélgettek. Nem is figyeltem rájuk, csak akkor mentem oda, amikor egy kis vakarászásra vágytam. Gazdi rendbe is rakta bundámat, sőt a csipáktól is megszabadított. Közben elmesélték, hogy egy héttel ezelőtt levittek bennünket a Tiszára, úszni. Én ugyan be nem mentem, csak hasig, erre mit ad Isten, Dagi még úszott is, na nem pillangózott, csak kutyázott. Én már annak idején leúsztam a magamét, azon a hideg októberi napon. Most már kerülöm a vizet. Nem érdekelnek a halak se.
Waúúúúúúúúúú
Pablo  
Név: Francisco, írta: 2011. augusztus 26. 23:10:00

Pablokám, a napokban találkoztam Molly barátnőddel, sétáltatás közben azt üzente, hogy ha majd szeretne kiskutyákat, akkor rád gondol és állja szavát, vagyis ígéretét, amit egy évvel ezelőtt tett. Addig is szeretve gondol rád és türelmedet kéri.
Ez nem egy rossz hír Pablo!
Holnap meglátogatlak.
Név: Adri97, írta: 2011. augusztus 20. 22:37:04


Épp kényelmesen szundikáltam az árnyékban, mikor berregés, és Philip ugatása ütötte meg szép, hosszú fülemet. Rohantam is a kapuhoz, ahol a barátaim már lelkesen simogatták gombóc cimborámat. Hirtelen mindenkinek felcsillant a szeme, ahogy meglátott. Hamarosan jött Ildikó is a pórázommal. Fél perc csevegés után autóba ültünk, és Szatymaz felé zötykölődtünk. Mikor megérkeztünk, még nem volt ott senki, és a kapu sem volt nyitva, ezért várni kellett, amíg megjött a Bácsi, aki hozta magával az egész családi pereputtyot.
Délelőtt Adriennel játszottam a ház mögött. Nagyon meleg volt, ezért lelocsolt vízzel, de én nem akartam. Rohantam be a szőlősbe, és belehemperegtem a forró homokba.
Kaptam macskaeledelt is. Még ilyet! Hát macskának néznek? Adrienn cikizett is, hogy bármelyik percben elkezdhetek dorombolni....vaúúú!
A délután nagy részét pihenéssel töltöttem. Adriennel aludtunk a hűvös házban.
Mindenki sokat simogatott. És azt mondták, hogy szép kutya vagyok.
A nap már lemenőben volt, mikor beszálltunk a kocsiba, és hazafelé vettük az irányt. Szundítottam egyet, s mire fölébredtem, már a kertünk előtt parkoltunk. Philip kidugta aprócska orrát a rácsok között, így üdvözöltük egymást. A lányok elköszöntek tőlem, mielőtt elfutottam volna játszani a barátommal...



Ich schlief im Schatten, als ich Geräusch hörte. Meine Freunde standen in der Tür. Wir kamen im Auto, und wir gingen auf Szatymaz.was das Schließen der Tür, wir warteten wegen dessen.
Der Onkel, kam die Familie.
Ich spielte mit Adrien am Morgen. Mit gesprenkeltem Wasser ich eilte ich in denjenigen mit Trauben hin.
Ich aß Katze-Essen. Ich! Ein Hund! Ich kann nicht schnurren!
Ich schlief Nachmittag mit Adrienn im Haus. Jeder gestrichen. Ich bin ein schöner Hund gemäß ihnen.
Die Sonne schien kaum, als wir nach Hause gingen. Philip wartete im Tor. Ich sagte auf Wiedersehen den Mädchen, ich führte es, um als nächstes zu spielen.
Név: Francisco, írta: 2011. augusztus 7. 22:36:56

Íme itt a Magyar Szóban megjelent okfejtésem, szóról szóra igaz!

http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-07-27_Pablo_es_az_elso_uszohazi_szerelem.xhtml

Ja, és nagyon jók a képek is.

Pablo
Név: Francisco, írta: 2011. augusztus 7. 22:29:48

Egész héten jól éltünk. Sőt! Ma is meglepett gazdi, amikor legkevésbé sem vártam és olyan finom falatokat hozott, hogy csak na. Rakott karfiol és húsos csont volt a menü. Dagival bepakoltuk a nagy adagot, miután kedvünkre kirohangáltuk magunkat. Hallom szerepeltem a Magyar Szó on line oldalán is. Majd felteszem ide  a linket. Lassan egy komoly sztár lesz belőlem. Közben történt ez-meg az, amiről még a gazdi se tudott eddig. Íme:
Hazaértetek?
Igen, este. Mi már csak ilyenek vagyunk.valahogy mindig előbb jövünk a tervezettnél. Szerintem nagyon jó, hogy napközben meglátogattad a kutyákat, mert ismerve Philip lelkiállapotát, sokat nyom a latba, hogy valaki rájuk néz, mert egyébként túl sok ideje lenne az ingermentes környezetben azon meditálni, hogy hogyan is lépjen le. Ilyen világgámenős még életében nem volt, mint ezen a nyáron.
Jó, akkor megnyugodtam. Finomat zabáltak a dögök már megint és nagyon jó fiúk voltak. Rohangáltak, hancúroztak és ma még Philip is elvárta, hogy őt is vakarásszam, ne csak Pablot...
Nagyon-nagyon köszönöm a segítséget.
Már ne viccelj! Ez csak természetes...én köszönöm, hogy befogadtátok a jószágot.
Van egy  "sztori", amit el kell mondanom. Nem találkoztunk az eset óta, hogy elmesélhessem. Óriási találmány volt a részedről, hogy telefonszámos névjegyet tettél Pablo nyakába. Még a múlt héten Philip kicsábította az utcára az öcsköst ( teljesen váratlanul történt-akkor már hosszú ideje nem volt kedve a daginak világgá menni).  Én gyanútlanul vásároltam a városban, és épp hazafelé tartottam, amikor csörgött a mobilom-már ki lett cserélve a telefonszám a kutya "nyakékén". Kedves női hang közölte, hogy egy hozzánk közeli utcában udvarolgat Pablito egy hatalmas szukának. Gondolhatod, hogy rohantam hazafelé...A segítőkész megtalálók addig szertgették Pablót, míg oda nem értem. Szabadon voltak az udvarban, és hát Philipkének kerítésdrimbolós kedve lett csak azért is.
Na ezt nem hallottam. Ott történk a környéken?
Nyugi, nem fogjuk elveszíteni. A mi Philipünk is megvan nekünk kereken 5 éve.
Két utcányira volt tőlünk.
Nem is aggódom e miatt. Csak meglepett az infó.
o.k.
Név: Francisco, írta: 2011. július 18. 22:23:57

A jószágok kiválóan vannak. Megpróbáltuk egy kis vízzel hűsíteni őket, de nem tetszett nekik-inkább a hőgutát választják. Békésen szundítanak egész nap a lépcsőn. Szó sincs már Philip "régi" kitörési kísérleteiről. A jó öreg piheg itthon egész nap, teljesen lelassulva Pabloval egyetemben. Végre nyugalom van, és lehet bennük gyönyörködni!!!!!!!!!!!!!!!
Ez jó hír, remélem sokáig tart.
Név: Francisco, írta: 2011. július 17. 21:53:26

Ma megjöttek a hatalmas csontok és mi Philippel nagyon megörültünk. Na meg hallom, hogy a hasky hét kiskutyának adott életet. Most egy hetesek és olyan aranyosak...Szeretném látni őket, de ez csak egy vágyálom. Gazdi nem sokáig maradt, de azonnal szétosztott egy-egy hatalmas cupákot és mi nyugodtan félrevonultunk.Mostanában már nem szökik a barátom és Ildikó is kezd megnyugodni. Reménykedünk mindannyian. Talán tanult a büntetésből, esetleg megjött az esze? Majd kiderül.Délután süttettem a hasam, majd elszunnyadtam. A hőségből már elegem van, de a nyár már csak ilyen.
wauuu
Pablo
Név: Francisco, írta: 2011. július 16. 22:11:55

Hatalmas meglepetés ért ma. Amikor a kapuhoz rohantam, a gazdi állt ott, kezében a szokásos elemózsiával, tele finom falatokkal. Boldogságomban gyorsan elhadartam neki mindent, ami az elmúlt két hétben történt velünk. Közben kaptunk egy egy csontocskát, egyesek szerint a beígért "csajt" reklamálja, majd utána nézek a szukának, és Philip mostanában már nem szökik, csak ne ugassam el...mert neki se tetszik, amikor én kint rohangálok, ő meg büntetésből a ketrecében szenved.Sokszor megsajnálom és szolidaritásból lefekszek a ketrece elé és együtt pityergek vele. Ahogy hallottam, holnap is jön gazdi és hatalmas cupákokat hoz. Alig várom.

Pablo, a kutya...
Név: Francisco, írta: 2011. július 14. 23:07:30

What is going on? With the dogs too?
Hát volt egy kis karanténos időszaka Philipnek. Volt olyan, hogy tíz perc udvari séta után világgá készült.Úgy tűnik észhez tért, de még nem merem világgá kürtölni. Még nem nagyon bízom a bestiában. Az a szerencse, hogy a kennel tökéletesen funkcionál, onnan nem tud világgá menni semmiképp.És irigykedve nézem a szemközti szomszéd kutyáját: gazdái elutaztak, a kutya meg szabadon van engedve az udvarban, és esze ágában sincs világgá menni. Nálunk nem a kutya őrzi a házat, hanem mi őrizzük a kutyát több-kevesebb sikerrel.
Na végre! Valami hír. Majd hétvégén kiugrom és szemlére veszem a jószágokat. Viszek egy kis csontot is, csemegét...
Az nem baj...
Ez a társaság egy jól megszervezett szökevény csoport.....
Név: Francisco, írta: 2011. július 4. 0:55:47

Ma egy kisebb csoda történt. Éppen Philippel sütkéreztünk a délelőtti napsugarakban, amikor hirtelen ismerős neszre lettem figyelmes. Majd nyílt a kapu és megjelent gazdi, kezében a szokásos edénnyel. Nagyon megörültünk, de nem engedett ki bennünket, hanem levette az edény födelét és onnan fantasztikus finom falatokat, husit meg húsgombócot dobált be nekünk. Egyet Philip barátomnak, aki még a levegőben elkapta azt a szájával, egyet nekem, de én ügyetlenebbnek bizonyultam és mindig leesett a földre a falatom. Na nem bántam én ezt, csak kicsit irigykedtem a haver ügyességére. Ahogy így befalatoztuk a fél vödör tartalmát, gazdi eltűnt, mint ha föld nyelte volna el. Az óta nem is láttam. De nem bánkódom, már kezdem megszokni ezeket a váratlan megjelenéseket és eltűnéseket.
Ja, meg hallom, hogy valamilyen Novak valami Wimbledonban nyert valamit, de ezt én már nem igazán tudom követni.
Waaúúúú
Pablo  
Név: Francisco, írta: 2011. június 30. 21:08:26

Sajnálom, hogy olyan sokat kellett loholnod Philip után...
Pedig a bestia hallotta, hogy hívom meg kiabálok, de le se bajszintott.
Ezt csinálja az egész családdal. Régebben több utcán át üldöztük biciklivel.Egyedül Gáborra hallgat. Neki úgy 10 perc után hajlandó szót fogadni.
Még szerencse, hogy egyáltalán van valaki, akire hallgat. Egy másik beagle is elkószált a napokban. Csak egy óra múlva jött vissza a gazdájához. Ez a faj már csak ilyen. Hála Istennek Pablo még nem ilyen. és lehet, hogy nem is válik ilyenné.
Ő már biztosan nem fog elkóborolni. Ha olyan lenne, már kijött volna rajta...igaz, kicsinek néha kiszökött az udvarból, de akkor néhányszor keményen ráparancsoltam, hogy ilyet nem szabad csinálni. És amikor valamit nem volt neki szabad, akkor ő azt be is tartotta.
Remélem neked van igazad. Bár igaz, hogy Philip sem volt mindig ilyen. Sokáig bírta normálisan élni az életet. Aztán egyszer csak kitört rajta.
Igen, a gének előjönnek. De lehet, hogy egyszer majd lenyugszik. kellemetlen lehet neki bent lenni a karámban, amíg Pablo ficánkol szabadon a kertben.
Nem tudunk elleni mit tenni.Amíg nem tér észhez, ez lesz.Kutya nem kószálhat az utcán szabadon.
Igen, ez gond amíg meg nem javul. Kár érte.
Név: Francisco, írta: 2011. június 28. 23:51:25

Nagyon lassan reagálsz...
Most jött át az üzeneted...egy órája...nem voltunk együtt fen a skypen és akkor az nem jön át...
A helyzet változatlan. Philip a kennelben búslakodik-csak emberi felügyelet mellett engedjük szabadon, és az első gyanús mozdulatra felszólítjuk, hogy vonuljon vissza. És ő visszavonul. Ma órákon át bírta hülyeség nélkül.
Pablo pedig szabadon jár-kel a kertben, aztán Philippel szemben tanyát ver a járdán, és búskomoran néz, mert sajnálja a dagit.
Szegény jószág. Sajnálom. Közben a Pablo meg kint rohangál?
Név: Francisco, írta: 2011. június 28. 22:20:19

Tegnap délután 4-kor autónkkal az utcába bekanyarodván megjegyeztem- csak a poén kedvéért- hogy bírnám, ha Philip a nádas széléről üdvözölne. Poénnak szántam, de döbbenetemre a jószág ott állt teljes valójában.
Aztán elsiklottunk afelett, hogy hogyan került oda egy betontömb a kennelajtó elé.
Ma délben váratlanul felfedeztem egy elemózsiás bödönt a kutyák részére a kamraajtó mellett... Valaki járt itt...
Szabó Csaba: Ezek után Pablo naplóját elolvasva ráébredtem a meztelen igazságra.
Philip két hete ugyanezt játszotta el. Akkor is az utcán üdvözölt. Széttörte a betonvas gyári hegesztését, és ennyi. A vas meg lett hegesztve, és az élet ment tovább.
Testi erejét kihasználva letörte egy hatalmas kerítéspala elem darabját is.
Napi rendszerességgel kieszel valamit.
Nem tehet róla szegény. Intelligencia hányados túltengésben szenved.
De mintha fogyott volna az utóbbi időben...
Pablo pedig uralja egyedül a hatalmas kertet. A dagi hülyeségéből ő így profitál.
Most kaptam meg a terjedelmes beszámolót és ledöbbenten olvasom...
Név: Francisco, írta: 2011. június 25. 23:07:41

Na ez igen, a mai nap nagyon izgalmas volt. Megjelent a gazdi és nem hozott semmit, csak egy erős pórázt. nem is értettem mit akarhat vele, majd a nyakamra tett örvre helyezte és elindultunk az autó felé. Majd egyszer csak valami helyen megálltunk és én is kiszálltam. Valami hatalmas folyónál lehettünk és engem a partra citáltak. Majd egészen a víz szélére. Ekkor jöttem rá, hogy én kis koromban sokat hajóztam a Tiszán, a gazdi hajójában, sőt egyszer-kétszer még strandoltunk is és akkor még tudtam úszni. Na meg egyszer ősszel a jég-hideg folyóba is beleestem, amitől a gazdi nagyon megijedt. Ez a Piros úszóházon történt. Pillanatokra elmerültem és eltűntem a deszkák alatt, majd amikor felbukkantam a másik oldalon, Rezső kirántott a grabancomnál fogva. Azóta nem szeretem a vizet. Ma sem akartam belemenni, mert mindig valamerre mozgott, hullámzott. Egy-két műanyag flakont is megugattam, mert a köcsögök szemetelnek, ugye, és a víz viszi az ilyeneket. Na meg ismerkedtem kagylóval is. Egyszer csak megjelent váratlanul Sára is. Majd mivel untam a banánt és még véletlenül sem akartam fürödni, úszni meg pláne nem, gazdi úgy döntött, megyünk tovább. Legnagyobb meglepetésemre nagyon ismerős helyre érkeztünk. A régi otthonom udvarát rohangálhattam körbe. Gazdi hazahozott. Megjelent Adrienn és Mariann is, majd Árpád is kinyitotta a bejárati ajtót és én szélvész sebesen felszaladtam a lakásba. Ott nagy cirkuszt csináltam pillanatok alatt, amíg a gazdi fel nem kapott és, mint kiskoromban tette, ki nem vitt az udvarra. Nagyon boldog voltam. Mindent végigszaglásztam, újra megjelöltem. Majd nemsokára ismét autóba csuktak, és én ekkor már fáradtam lepihentem. Amikor hazaértünk, volt nagy döbbenet. Philip a guvantanamoi erődből is kiszökött. Engem gazdi bezárt és elindult barátom felkutatására, a nádas irányába. Ahogy hallottam, három utcán át üldözte a bestiát, aki csak tovább szökött. Meg nem állt, egy pillanatra sem. A szerencse csak az volt, hogy hazafelé tartott és ott beszökött a szomszédba, ekkor én már nagyon hangosan ugattam és csaltam haza. Csak a kis kerítés résén át tudta a gazdi elkapni és akkor már a póráz a nyakára került. Majd, mint egy rabot, az ebadtát hazavezették. Bezárta mellém gazdi a szemtelen Hudinit, talán így nem fog elszökni. De a bestia délután is lelépett. Ismét a nádasból hozták haza a gyerekek. Most nagy a tanácstalanság és a büntetés is. Valamilyen sürgős megoldást kell találni a szökő komára, mert ez így tarthatatlan. Ahelyett, hogy élvezné a kert szabadságát, így most még én is szenvedek. Milyen dolog ez?
Elrontotta az egész napomat, pedig olyan jól indult.
Pablo        
Név: Francisco, írta: 2011. június 6. 22:32:50

Kutyáknak nem ülte meg a gyomrát a csevap? Olvastad a naplójukat?
A naplót olvastam. A kutyák gyomra rendben van. Bocsi, de megyek aludni.
Ezek szerint a tegnap esti tivornya jól sikerült. Pablo és Philip a két legenda élnek, mint Marci Hevesen. Kutya egy jó dolguk van! hamarosan megyünk úszni a Tiszára. Arra nagyon kíváncsi vagyok, ott milyen lesz a két jószág egymás közötti kapcsolata?
Név: Francisco, írta: 2011. június 5. 22:01:53

Apropó, valami olyat is hallottam fél fülemmel, ami azért kettővel is felér, hogy talán minket is elvisznek a Nagy Találkozóra jövő vasárnap. Nos, ez igazán izgalmas élmény lenne. Alig várom, mi sül ki ebből az egészből. Meg az úszást is ismét emlegették a Tiszán...
Pablo
Név: Francisco, írta: 2011. június 5. 21:58:07

Ez a nap egy igazi ünnep volt. Gazdi megjegyezte, hogy hamarosan két éves leszek és ennek örömére nagy dínom-dánom alakult ki a kertben. Hatalmas bográcsban gazdiék harcsát sütöttek, amit tegnap fogott és ma délben a Csaba meg a gyerekek felpucolták. Majd egyszer csak arra lettem figyelmes, a kapu előtt ismerős autó állt meg. Philip oda settenkedett, majd én is neszt fogtam. Igen, gazdi jött meg és mindjárt hozzáfogtak a vacsora elkészítéséhez, mert közben vihar is készülődött, de abból a végén nem lett semmi. Nos, a harcsát ropogósra sütötték és ők neki ültek vacsorázni, ami azért pofátlanság, mert nekem végig csorgott a nyálam. De Csaba nem hagyott cserben, mert egyik kutyás edényben nekünk fenséges eledelt sütött. Ilyet még életemben nem ettem. Úgy hívják, hogy csevap. Valamilyen szerb rostélyos. Gazdi hozta az étteremből, mert ott már nem lehetett volna eladni, mivel ezek a süket emberek csak akkor esznek meg valamit, ha a szavatossági ideje az ételnek nem járt le. Így jártunk mi nagyon jól. Lakoma volt, de igazi. Úgy teletömtem a bendőm, ízlett a különleges csemege, hogy utána megpróbáltam eljátszani az angolt és Philip óljába is belopóztam, mielőtt a maflája kapcsolt volna, de Csaba kiebrudalt a szó szoros értelmében így csak nem kaptam potya repetát. Már elneveztek bélpoklosnak, kezdenek így csúfolni. Talán néha rá is szolgálok. Ahogy így szépen lakmároztunk, gazdi összeszedte a műanyag vödreit, egyiknek a tetejét jól meg is rágtam, mert tetszett, hogy tele volt pici apró lukakkal és én is lukasztottam hozzá a szélén még néhányat. Elég csola lett, de gazdi így is rá erőltette, kicsit dorgált érte, de nem szidott meg igazából. Gábor közben szépen kifésülte szőrömet és akár már bálba is mehetnék. Nem ragozom, ez egy fantasztikus vasárnap volt, amit lehet ismételni. Gazdi meg is ígérte, ha ismét harcsát fog, hozza és indul a bakterház...
Na, waaúúúú...
Pablo, a kutya!  
Név: Francisco, írta: 2011. május 31. 20:41:41

Hogy vészelték át a vihart a jószágok? Értesítettél-e mindenki a nagy Találkozóról?
A kutyák csuromvizesen itt ülnek a ládáikban a teraszon. Nem tudom, hogy féltek-e, mert nem voltam itthon. Csabi épp most mondja, nem tudja bezárni a kutyákat, mert zuhog az eső még mindig.
Mindenkit értesítettem. Gabi nem tud jönni, Beszédes talán, Ernőt nem tudom, Blahó igen.
Akkor ez a része rendben. Említetted Csabának a harcsát?
A földieper kiváló volt. Elfogyott?
Még van egy kevés földieper. Nagyon kevés.Volt itt eperfagyi, epertorta.A harcsát és a tervezett pecázást is említettem neki.
Ok, puszi még a jószágoknak is. majd visszük úszni őket, hamarosan.
Név: Adri97, írta: 2011. május 29. 21:33:50

Csak egy átlagos vasárnap reggelnek indult. Épp a hasamat süttettem a napon, mikor egy hófehér autót pillantottam meg. Ismerős volt, de nem tudtam megmondani, hol láttam. A kérdésemre azonnal választ kaptam, mikor a négy ajtón 4 kedves barátom szált ki. A Kajás néni, a Bácsi, Mariann és Adrienn. Annyira megörültem nekik, hogy hirtelen azt sem tudtam, ki vagyok. Vakkantottam Philipnek, aki egy szempillantás alatt ott termett melettem, és együtt örült velem.
Pár perc múlva már a kocsiban ültünk. Befészkeltem magam Adrienn ölébe, és onnan néztem a mellettünk elhaladó autókat. Nem kellett sokáig várnom, hogy megérkezzünk. Még ki se nyílt az ajtó, én már kint is voltam az autóból, és kíváncsiskodva körbeszaglásztam.
- Szatymazon vagyunk!- vakkantottam.
Sajnos nem tudtunk bemenni a kertbe, mert zárva volt az ajtó. Adriennel felderítettük a terepet, s hamarosan egy ismeretlen piros autó parkolt le. Az Öreg bácsi, Mama, Anita és Miklós szált ki belőle. Mindenkit üdvözöltem, majd beszáguldottam az ajtón. Adrienn megszabadított a póráztól, és oda mehettem ahova akartam. Szokásomhoz híven megjelöltem minden fát, és mindent megszagoltam. Hamarosan finom illatokat éreztem a konyhából, tehát pillanatok alatt ott termettem. Mindenki mondogatta, hogy van nekem saját kajám, és majd abból kapok, de ez nekem nem volt elég. Én mindig éhes vagyok!
Adrienn szerencsére segített rajtam. Elővette az előbb emlegetett ennivalót. Úgy habzsoltam, mintha két napja nem ettem volna, de ez persze nem igaz. Hamarosan elkészült az "ember-eledel", és mindenki leült az asztalhoz, és én is kaptam még egy kis ebédet. Úgy bezabáltam, hogy muszáj volt lepihennem egy kicsit. Mikor újra megtalált a 'szeleburdi' énem, Adrienn és Mariann akadályokat állítottak föl, hogy megnézzék, mire emlékszem még. Okosabb kutya vagyok én annál, hogy néhány hónap alatt mindent elfelejtsek. Hibátlanul ugrottam át a legmagasabb akadályt is. A lányok büszkék voltak rám. Később a ház mögött egy új kihívás elé nézthettem Adrienn segítségével. Szlalomoznom kellett. Első próbálkozásra még nem volt olyan jó, de kezdtem belejönni. Jeleztem, hogy elfáradtam, és elvonultam pihenni. Adrienn összepakolt, és fölmászott egy fára, ahonnan piros gömb alakú dolgokat pakolt egy vödörbe. Össze-vissza mászkáltam, mindenki megcsodált, simogatott, becézgetett...Úgy bántak velem, mintha én lennék a kutyák császára.
Nem sokkal később mindenki elkezdett pakolni. Beszáltunk az autóba, és ismét útnak indultunk. Sejtettem, hogy haza megyünk, és így is lett. Boldogan szaladtam Philiphez, amint megpillantottam a kertben....



Nur ein Durchschnitt am Sonntag fing einen Morgen an. Ich ließ gerade meinen Magen am Tag backen, als ich Anblick eines schneeweißen Autos fing. War vertraut, aber ich war nicht im Stande, es zu erzählen, wo ich sah. Ich bekam eine Antwort auf meine Frage, als 4 meiner freundlichen Freunde auf den vier Türen schnell herauskamen. Kajás néni, der Onkel, Mariann und Adrienn sind die verhungerten. Ich freute mich, sie so viel zu sehen, dass ich es plötzlich nicht wusste, wer ich bin. Gekläfft für Philip, der eindort neben mir unter einem flüchtigen Blick trug,nachgegeben ist, und sich zusammen mit mir freute.
Wir saßen im Auto bereits nach ein paar Minuten. Ich versteckte ich selbst in Adrienn Runde, und von dort schaute ich auf die Autos, die an uns vorbeigehen. Ich musste nicht auf uns warten, seit langem ankommend. Die Tür, ich öffnete mich noch bereits draußen nicht ich war vom Auto, und wissbegierig verfolgt zu sein.
- In Szatymaz sind wir! - gekläfft. Wir gingen nicht hinein, weil die Tür geschlossen wurde. Ein rotes Auto kam.
Ich begrüßte die Freunde. Ich kennzeichnete den ganzen Baum, und ich roch alles.
Das Essen war in der Küche duftend. Wir aßen, wir sprangen ein Hindernis mit den Mädchen als nächstes. Ich war klug, weil ich es nicht vergaß. Ich ging um Stühle hinter dem Haus später. Das war eine neue Aufgabe für mich. Ich war müde, und ruhte mich aus. Das Auto gebracht nach Hause. Philip freute sich.

Név: Francisco, írta: 2011. május 29. 0:43:25

Halihó, itt Pablo beszél. Mai jelentésem lényege ismét a meglepetés. Nem csak az, hogy gazdi váratlanul betoppant, hanem az is, hogy ezúttal a vödörből előkerült azonnal a két hatalmas cupák, ami minket különösen érdekel. Épp a hosszú és vidám sétáról értünk haza, amikor valami gyanús neszre lettem figyelmes, addig még a dagi barátom fújtatva pihent. És láss csodát, a jól ismert alakja megjelent az ajtóban. Azonnal körbe ugráltam és ekkor persze már Philip is jött, tartotta markát. gazdi ügyesen manőverezett és mindkettőnknek adott egy egy hatalmas csontot, amivel mi ezek után jól elvoltunk, amíg ő valami zöldséget, gyümölcsnek hívják, lakmározott. Ildikó anyukája állított be vagy tíz kiló földieperrel. Ebből evett jóízűen és beszélgettek közben valami nagy találkozóról, ahova olyan jeles személyeket kell meghívni, mint a Gabi, Dicsi, Pista, Ernő, meg ki tudja még kiket nem. Valami nagy dolog lehet készülőben, mert mindig erről dumálnak. Na ez engem kevésbé érdekel, de annál inkább a beígért úszás a Tiszán. ha minden igaz, autóval levisznek a folyóra bennünket és mi úszunk a dagival. Le fogom hagyni, mint a pinty, ez tuti. Én már különben is úsztam, még kis koromban, egyszer még a fagyos vízben is, amikor beleestem az úszóházon a megáradt rohanófolyóba. gazdi meg is ijedt kellően, de én ügyes voltam és kiúsztam volna a partra, de Rezső közben meglátott és kikapott a vízből a grabancomnál fogva. Ha bele gondolok, ma is kiráz a hideg.
Elég volt a meséből, én a tettek kutyája vagyok, várom a kihívást és a megmérettetést.
Waúúúú
Pablo, még mindig nem Picasso. Nem érek rá festeni. Én kutya vagyok, nem bohóc és nőcsábász, mint a névrokonom. De Antony Hoppkins nagyon jól eljátszotta a vén zsivány szerepét. Úgy hallottam.  
Név: Francisco, írta: 2011. május 22. 19:48:19

Teljes torkom szakadtából ugattam, amikor Philip a gengszter lelépett angolosan. Elmozdult néhány tégla a szomszéd kerítésénél és őt azonnal élt az alkalommal. Vándorútra ment, én meg az ajtóban maradva ugattam segítségért, ami hamarosan meg is érkezett Gábor személyében. A többiről én már csak hallomásból tudok, mert amikor gazdi váratlanul betoppant, azonnal mesélte, hogy megpróbálta az elkószált Philipet a nádasból az autóba csalogatni, de a bestia neki se fogadott szót. Csak amikor Gábor megérkezett a pórázzal, sikerült befogni a szökevényt. Majd így érkeztek meg kettesben, amikor mi már mindent áttárgyaltunk. Egyébként én nem is értem, mi a nyavalya jön rá erre a szökő művészre, rosszabb lesz már, mint Hudini,amikor olyan jó dolgunk van a hatalmas zöld kertünkben? Most Csaba dolgozhat ismét, hogy a kerítést rendbe hozza.
Utána gazdi megsimogatott, vakargatott, csipátlanított, és rengeteg szőrt távolított el rólunk, mert ebben az időben mi vedlünk. Cserélődik a szőrménk. Nem egy élményt nyújtó látvány, de ez a természet rendje. Igazi nyári meleg van, így gyakran a hűvösben keresek menedéket. Jól vagyok, és ahogy kifüleltem, mi nem leszünk ott a találkozón, amit a gazdi szervez június 12.-re, mert csak komplikálnánk az életüket. pedig izgalmas lenne. De még meggondolhatják. Persze, hogy hozott finom falatokat is, csak most elvoltunk a szökéssel foglalva.
Na elég volt az ugatásból, üdv. mindenkinek....
Pablo    
Név: Sára, írta: 2011. május 17. 21:42:59

PABLITO, ha mész az úszóházra vakkancs egyet és én is csatlakozom! Ne legyél rosszmájú, Filip is biztos jól úszik.. Te már próbáltad, őt nem tudom. Jó hancúrozást és szép álmokat! Pusz
Gazdi (Egyik a sok közül;) )
Név: Francisco, írta: 2011. május 15. 15:31:34

Ez igen! Az ajtónál egyszer csak megláttam az autóból kilépő Sárát, majd gazdit is, aki egy hatalmas zsákot cipelt magával, kezében a műanyagbödön és még valami. Azt a valamit átnyújtotta a közeledő Csabának és ekkor már éreztem, a csont fejadagunk érkezett meg. Uccu neki, irány a portánk, mert Csaba csak úgy adta ki a fejadagokat, testvériesen elosztva köztem és a Dagi között. Elhasaltam a meleg betonon és úgy ropogtattam az ínyencséget. Egy kis idő után megjelent Ildikó is és akkor kiengedett bennünket a karámból. Volt kis fogócskázás és fotózás orrvérzésig. Sára ugyan is hozta a Pentaxot és csak kattogtatott. Hol egyedül, hol gazdival, hol Philippel pózolok a képeken. csak az a baj, hogy jogdíjat nem kapok. Ez ki tudja, mire lenne jó? Közben a felnőttek valami nagy Találkozóról regéltek. valami olyasmit, hogy június 12.-én sütnek főznek valahol a Tisza-parton, meg lesz ott zenebona, lári-fári, de mi nem hiszem, hogy ott lehetünk. Pedig nagyon élveznénk. A gazdi megígérte, egyszer levisz úszni a Tiszára. Erre kíváncsi leszek.A Dagi biztosan elmerül a vízben...hahaha...
Majd ahogy jöttek, úgy mentek is, de nekem már tele a bendőm...
Pablo  
Név: Francisco, írta: 2011. május 9. 0:25:04

Szakad az eső egész nap, vasárnap. Mi ketten a kuckónkban pihenünk, amikor ismerős hangot hallok közeledni. Igen, gazdi jött ebben a zord időben meglátogatni minket, de most a csemegét vagy nem hozta, vagy időben elrejtették előlünk. Ez csak este derül ki, amikor enni kapunk. Rövid ideig maradt, beszélgettek Csabával meg Ildikóval valami nagy fa kivágásáról, melyen napok óta ügyködik Csaba. Ma nem engedtek ki bennünket a sárba és szakadó esőbe, így gazdi csak a gvantanamói erődünk falán keresztül simogatott meg bennünket, majd eltűnt, mint idős emberek nyugdíja.
Pablo
Név: Francisco, írta: 2011. május 8. 0:10:27

ja, csak mondom, hogy aktívan használom a netes angol szótárt, aminek elküldted anno a linkjét. tényleg nagyon jó. Ami gáz az az, hogy vasárnap holland vendégünk volt, és katasztrófa, hogy mennyire képtelen vagyok angolul kommunikálni. Ezen most már tényleg nagyon felháborodtam.
You need just practice. Open your mouth and it will came out. Practice, practice, practice, as Lenin said. Tomorrow I will come to see you and the dogs, my friends, because I have lot's of bones. I hope you are all right and I put today my boat on the water so we can go together once on the river. On 12.06. we are planing the Emigrations meeting down at the river bank.
I hope the Emigrations meeting will be in the afternoon because that day will arrive my older son from the journey. Do you know when will it start?
It will be all day long so you can come when you wish. We will start at 9 in the morning because I expact lot of people from the whol country. You can call all you friends, even Vicei also.
Tomorrow are you at home because I will come...tell me when is good for you.
[22:07:31] Szabó Csaba: Before twelve o'clock I'm going to prepeare dinner but Csaba will get up earlier than last Sundey because he haven't a cocert today. So you can go at 11 or at 13. Which is the better for you?

Sunday
concert
What kind of concert?
I don't understand your question. I just wrote that he have not a concert today.
When will you come tomorow?
I am coming at 11 o'clock.
Ja, most már értem!!!!!!!!!!!!!! Azt hitted, hogy vasárnap koncert- én azt csak helyesírás javításnak írtam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Igen elértettem...
OK, megyek nézni a teniszt, mert rettentően ideges voltam az előbb, amikor Nole egy trilleren keresztül jutott a döntőbe, madridban, ahol holnap Nadallal óriási meccs lesz. Holnap este azt nézem.
[22:16:32] Szabó Csaba: O.k. We will wait for you. More correctly: the dogs will wait for you ( and of course and we).
Szia
Név: Francisco, írta: 2011. május 3. 19:08:12

Hogy vannak a jószágok?
Valószínűleg jól. Egy órája láttam őket.
Bővebb beszámolót kérek a sajtó részére...
Pablo pillanatnyilag békésen ül a kiskapu előtt a füvön, és komoly tekintettel nézelődik, miközben két mancsa között ott van a lyukas piros labdája,ami úgy tűnik, hogy most nem foglalkoztatja. Philip pedig a lenyakalt fűzfa környékén ásó gazdi körül toporog.
javítás: hogy nélkül
Köszönöm, már teszem is fel a helyére...ma Sára mondta, hogy olvasta a legutóbbi jelentést is, így tud a  jószágok napi dolgairól.
Név: Francisco, írta: 2011. május 2. 11:03:17

Hű de rossz idő volt tegnap, a munka ünnepén. Esett az az átkozott eső, még ha aranyat is ér, mint mondogatják, a mi szőrünk bizony ázott. Erre csak az volt valamelyest gyógyír, hogy gazdi ismét megjelent, váratlanul, mint szokott, és egy egész nagy vödör finomságot hozott, köztük sz ízletes és húsos csontokkal. Azzal nyugtatott le bennünket azonnal, mert Philip, amint belépett az udvarban, sáros pacát rajzolt mancsaival tiszta gúnyájára. Mérgelődött is gazdi ezen, majd engem a karámba tereltek az elemózsiával és a haver már így kinn lébecőlve rághatta csontjait. Jobb is ez így mindkettőnknek. Gazdi jött, ment és meggyőzött. A csontokkal.

Pablo  
Név: Francisco, írta: 2011. április 25. 21:53:02

Is there anything exciting? Did the dogs miss me?
Of course, tha dogs ( exspecially your dog ) miss you.
Tell me more about this, please...
I don't have time now because I'm watching a film online
A kutyák szuperul vannak. Sütkéreznek a napon, futkároznak, vitáznak, féltékenyek egymásra, és határozottan élvezik az életet.A fű egyre zöldebb, burjánzik a növényzet, és nagyon tavasz van a kertben. Rágcsálják a frissen kivágott fűzfa ágait, és darabjait szanaszét hordozzák a kertben. Kergetőzés közben lazán szétdrimbolják a bokrosodó tűzliliomok leveleit. Szemetelnek, és kitapossák a füvet, ahol csak érik.Követnek bennünket mindenhova, és szemmel tartanak bennünket.Kergetőznek és ugatnak a kerti asztal alatt, ha le merünk ülni, mert az a fő problémájuk, hogy melyikük telepedjen közelebb a lábunk mellé. De most már nem hordozzák el a kerti kis söprűt a kert legtávolabbi pontjára, és nem farigcsálják szét fogaikkal a nyelét, és mi ennek nagyon-nagyon örülünk. Ennyi, és nem több. Jó hogy ők vannak.
Kimerítő a válaszom?
That is fantastic. I will come to see you and tham soon. Sara asked me today how they are? So I can tell her read the diary.
Jó.
Név: Francisco, írta: 2011. április 11. 12:01:18

Este volt már, kezdett sötétedni. A kert végében hancúroztunk barátommal, amikor fura neszre lett figyelmes kitűnő és rendkívül szép fülem, most hirtelen nem is emlékezem, a bal-e, vagy a jobb, de ez nem is annyira lényeges, mert mindkettő, mint mondottam, nagyon szép és jó is. Szóval előre rohantunk és a kerítésnél hatalmas meglepetést láttak szemeim. Azok is rendkívül szépek és olyan sötétbarnák. Mindent látok velük. Előttem a gazdi, két nagy műanyag bödönnel? Ez nem igaz, tán mégsem látok jól?
De a Csaba elvette az egyik edényt és már iramodtunk is Dagival utána. A mi kis udvarunkba terelt bennünket és nekem adta az első hatalmas cupákot, fenséges egy darabot, majd közben Dagi is kapott volna egy ugyan olyat, de alig talált be az udvarába, megkergült közben. Le-föl rohangált, majd amikor rájött a megoldásra és elkapta a saját darabját, képzeljék el, mit csinált? Bement a kutyaházba és oda vitte be a kincsét, farral kifelé ott ropogtatott. Nem bízott semmit a véletlenre, minden oldalról védve volt a csontja. Pedig felérhette volna kutya ésszel is, hogy a közös átjáró, a kis ajtó hétre riglizve, így még ha akartam volna sem tudtam volna átmenni hozzá, hogy ellopjam tőle a csontját. Pukkadjon meg a zsivány. Ettem, rágtam a sajátom, ő meg ki se mozdult. Még akkor is a süketet játszotta, amikor gazdi hívogatta. Na ez is megtörtént.
Jól vagyunk, egyébként, amióta a tavasz megjött, melegebb van, sokat napozunk, úgy döglünk, mint az kutyához illik, majd nagyokat hancúrozunk. A szomszédba a fekete, árva kutya, állandó lakó lett. kezdem megszokni.
Nagyot aludtam és álmodtam a többi csonttal, amit közben a kis kamrába rejtettek el. Talán azt ma elkapjuk. Közben gazdi amilyen váratlanul jött, olyan váratlanul el is tűnt. Valami Robert de Nirot emlegetett, én nem ismerem az ürgét, de nem is érdekel. Valami színész ficsúr, akit a gazdi kedvel.
Pablo  
Név: Francisco, írta: 2011. április 3. 23:41:43

Valami furcsaság történt a mai nap. Gazdi nesztelenül surrant be a kapun és amikor az udvaron megláttam, kezében a hatalmas műanyag edénnyel, amiben ki tudja mi lehet, nem akartam hinni a gyönyörű, hatalmas barna szemeimnek. Csak álltam ott, földbe gyökerezett lábakkal, amíg ő az edényt az elemózsiás kis kamrába nem dugta. hiába szaladtam be csurgó nyállal a karámomba, átvert galádul. Egy falatot nem adott. közben azért megsimogatott és péklapátnyi füleimből próbálta kivakarászni az ételmaradékot. tehetek én arról, hogy hatalmas legyezőim evés közben a tálba is belelógnak?
Közben előkerült dagi barátom is, de mivel láthatta, hogy magam is pofára estem, elsomfordált, mint ha mi sem történt volna. Szép idő járja erre mifelénk, megjött az igazi tavasz, a vakondokok rendületlenül túrják a kertet, a fák virágba borultak, különösen egy vad meggyfa néz ki, mint a mesében a lidérc. Hófehéren virít a ragyogó napsütésben. Nem tudom, szeretem-e a meggyet, mert az idén, ha el nem fagy, rengeteget fog teremni.
Közben a társaság nekiült kévézni a teraszasztalnál, majd fura nyelven beszélgettek, amit nem nagyon értettem. Valami angol nyelvlecke lehetett kezdőknek, haladóknak? De engem senki sem akar megtanítani angolul, ezért csak anyanyelvemen vakkantok néhányat. Gazdi nagyon ráérősen üldögélt, sokáig el nem vitte a kánya, már kezdtem is csodálkozni, amikor elment. Kikísértem a bejárati ajtóig és ott közben magyaráztam neki ezt-azt, de láttam rajta, hogy felét se érti. Azt mondtam neki, hogy nagyon jól érzem itt kinn magam a barátommal és örülök a melegnek. Jókat napozunk.
Pablo
Ja, még valami Tiszát is emlegettek, amibe én kiskoromba, késő ősszel egy nagyon hideg napon, bele is estem és a gazdi úgy megijedt, mert nem látta, hogy én az úszóház pontonjai alatt a part felé úsztam. Ösztönösen, amíg Rezső észre nem vett és kikapott a jégveremből. Brrr, még most is vacogok, ha ez eszembe jut.  
Név: Francisco, írta: 2011. március 30. 20:20:39

Képzeld el, a süket inas kidobta a kutyának félrerakott hatalmas csontokat, vasárnap....és azért nem vittem el...
Így is tele volt kajával a bödön, és volt benne csont is.
De a lényeg elmaradt.Most figyelmeztettem az inast, ha ilyet lát, ki ne dobja, mert Pablo megharapja a seggét.
Ok.
Hogy vannak a jószágok? Philip szökik-e?
Philip egy békés itthon ülő jószág. Jól vannak, nem vitáznak.
Ezt örömmel hallom. Semmi izgalmas történet?
Semmi
Azért ettől több kellene...
Tényleg semmi. Csak a szokásos egész délutános napon sütkérezős buli.
Ez jól hangzik, csak jöjjön már az az igazi tavasz.
Hát már itt van.
Ez még nem az igazi.
Apró virágok vannak a sárgabarack fán,
minden nap nagyobbak a rügyek a bokrokon.
Kinyílt a nárcisz és a jácint, no meg az ibolya
és az utcát karbantartó munkások gaznak nézték az éppen hogy rügyező gyönyörű sárga virágokat adó bokrunkat, és tövestül ledrimbolták a kurva nagy szakértelmükkel
azt hiszem átváltok paré termesztésbe az utcafronton-azt úgyis lazán meghagyják egyes helyeken. Fölösleges bármi igényességre törekedni. Vessek magamra, ha dísznövényt teszek az utcára.
Név: Francisco, írta: 2011. március 27. 16:02:11

Ez igen. Amikor az ajtóhoz rohantunk a dagival, gazdi még csak kászálódott ki a fura járműből, amivel mostanság szaladgál. Már beszélve ugattam is hozzá, mert azonnal felismertem, majd amikor kilépett, örömöm határtalanná vált. Igazi kutya öröm. Őszinte, sallangmentes. De a fránya gazdi ez úttal a kezében lévő műanyag vödröt a kerítésen keresztül átadta Ildikónak és ő eltűnt vele az elemózsiás kamrába. Majd mi utána futva próbálkoztunk, addig gazdi besurrant a kiskapun. De kapott utána, hogy így átvert bennünket. Philippel, a dagival egyszerre támadtunk rá, és ő meg védekezett. Nagyokat ugráltam volna, hogy sáros mancsommal az "ünneplő", százéves, foltozott farmerján a mancsom nyomait elhelyezzem de csak kiabálta, "Ne ugrálj rám, ne ugrálj rám! Milyen ember az ilyen? De csak sikerült letennem a láblenyomatom az egyik combján feszítő folt felett. Így lett folt hátán folt. Ő meg mérgelődött és állandóan elüldözött magától. Ez már pofátlanság, amikor én meg úgy örültem neki. Na de ezután kerestem egy darab fát és futtattam a dagit. Vegye el, ha tudja. Körbe körbe karikába futkostunk a kertben és kutyául csevegtünk hozzá. Ez a mi nyelvünk. Közben hallottam, hogy Ildi megdicsért, amikor az este segítettem neki Philipet a karámba terelni, alvás és evés előtt. A jószág megkötötte magát és a kert végébe szökött, amikor már korom sötét éjszaka készülődött. Utána nyergeltem és betereltem a büdös kutyáját a helyére. Igen, én ilyen okos kutya vagyok. Majd gazdi, amíg én elvoltam foglalva a bestiával, már megint elszökött. Na nem egyből, csak a kerítésen kívülre. Közben még egy cigarettát elszívtak és úgy pletykáztak rólunk is, meg valami nagyok dolgáról, amihez én nem értek, de őszintén nem is érdekel. Az emberek különben is ostobák, mindig nyavalyognak, addig mi állatok, éljük boldogan az életünket. Aztán egyszer csak hopp, és már ment is. de most legalább megugattam távozóban. Hogy milyen finomságokat rejt a kamrában lévő edény, még nem tudom, csak sejtek valamit és a nyálam csak csurog, csurog...
Pablo    
Név: Francisco, írta: 2011. március 21. 21:16:33

Még  dolgozom, de elpletykázom a legújabb "sztorit". Minden nap, evés után ( minek során a 2 kutya külön van zárva a vitát elkerülendő), Philip a 1,5 méteres rácsozott kerítést megmászva Pablonál landol. Kéz- és lábtörést még nem szenvedett. Őrült.
No fene? Ezek szerint ott is intézkedni kell. Miért teszi?
Nem tudom az okát. Ott nem intézkedtünk, mert végül is Philip nem közveszélyes-csak önmagára az.
Ja, ez újabb bizonyíték arra, hogy anno hogyan került ki a bezárt kennelből. Hát pontosan így.
Egyébként, hogy vannak a jószágok? Pabló mit tesz, amikor a haver megérkezik?
Nem tudom. Tegnap sokat vitáztak. Ugattak, és nem tudjuk miért.
Philip egyre dagibb, pedig azért néha neki kevesebb jut.
De azért hosszú távon meglesznek?
Ja.
Nagyon szűkszavú vagy. Bővebben...
Ezen nincs bővebb kifejteni való. jól vannak, és kész.
De a naplóba csak kell valami körítés, vagy nem?
A lényeget már leírtam az első mondatomban.
Ok, nem zavarlak tovább, wauuuúúúú, wauuuuúúúú!
Cső-kutya!
Név: Francisco, írta: 2011. március 14. 15:02:40

Tegnap este már olyan fáradt voltam, hogy úgy döntöttem, naplóm ma írom meg,olyan visszaemlékezés formában, mert amikor a kiskapu nyitása után elém tárult gazdi és Sára alakja, szemeimet dörzsölni kezdtem. Nem látok a csipától? Vagy valóban ők azok? A kezében megint valami vödör lehet és abban, ugyan mi? Nos, a vödröt eldugta a kis kamrába és csak utána engedett ki bennünket a kertbe viháncolni. Mi Philip-pel azonnal elkezdtük a szokásos fogócskát, meg ugribugrit, de mivel elég koszosak voltak a mancsok, gazdi nem nagyon engedett ugrálni. Fogta a seprűt és lapátot és nekilátott a takarításnak. Ő nem tud egyetlen percig se nyugodt lenni, akár én. Mindig tesz-vesz valamit. Most kitakarította a karámokat. Sára hancúrozott velünk, de csak óvatosan, mert nem akarta, hogy összesározzuk. Amikor jól kirohangáltuk magunkat a verőfényes napsütésben, a szomszéd vendégkutyájának kerítés melletti csaholásától követve és irigykedve, a Sára előrecsalt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de a szaglásom ez úttal sem hagyott cserbe. A gazdi közben belopakodott a karámomba és magára húzta az ajtót a vödörből meg a legfinomabb falatok kerültek elő. Húsos csontok, gombóc, szintén húsos, a nyálam csak úgy csorgott. Erre megjelent a dagi is, de adtam neki azonnal. Morgott rám, meg támadott, de én a pofájának estem és már majdnem elfajult a haveri acsarkodás, amikor gazdi kinyitotta az én ajtóm, amin mint a nyíl, vágódtam be a házam elé és a tálamból elkaptam az első csontot. Philip nem tudott utánam jönni és csak morgott a kerítés másik oldalán, de ekkor gazdi a fél vödör tartalmát az ő táljába öntötte. Ahogy elnéztem, neki még több is jutott, fene a pofáját. Már megint kibabráltak velem. De nem estem kétségbe, hanem falatoztam gyorsan, mint aki nem evett még az életében. Persze a kis ajtó ez úttal zárva volt, így nem tudtam semmit elcsenni tőle. Amíg így morfondíroztam, gazdiék eltűntek. Mint a kámfor. Még csak el sem köszöntek. Úgy látszik, ez lett az új divat. Jönnek és szó nélkül mennek. De üsse kánya, csak jöjjön minél sűrűbben és hozza ezeket a hatalma cupákokat. Akkor megbocsátok neki.
Pablo      
Név: Francisco, írta: 2011. március 7. 20:07:59

There out is a hard winter. So what is happening?
Nothing interesting.
That is not enough information.
I think so.
But tell me something about the dogs.
They are in their houses.
http://dictzone.com/angol-magyar-szotar/had It is a very good dictionary if you would like to use...
Ok, so they are sleeping?
Maybe they are sleeping. I use ordinary dictionary.
Yes I  know but try it, is is very quick and good.
o.k.
Dolazite  subotu na Mojo rođendan?
Rekla sam vec da jeste.
Ali mozda se nesto u međuvreme promenilo...Ni si valjda ljuta? Like an aggressive little pig?
Radim.
Ok. Onda necu da ti smetam. Cao. Ziveo Pablo i Philip!
A ne partija!!!
Zdravo
Név: Francisco, írta: 2011. március 2. 20:47:53

How are the dogs, and of course the whole family?
All of us is allright.
Egy kicsit bővebben?
It's snowing.
Pada sneg? Kod vas?
I kod tebe.
A Philip i Pablo? Uzivaju?
Treba mi materijal za dnevnik.
A pizsamafelső ki lett mosva, két napig száradt a fagyban, aztán "valaki" ismét leráncigálta a szárítókötélről. Feladom a harcot. Sárosan behajítottam egy lavórba, és gyűjtöm az energiát...
A többi ruhanemű makulátlanul a kötélen lógott. A szándékosság egyértelmű. Provokáció.
That is the problem. He is provocating you.
It seems, he likes me when I'm angry.
Like me? I liked you also angry...
Tudom.
Do you will come to Zenta for Mojo's birthday?
Philip egyébként megint itthon van egész nap, mert a gödröt, amit ásott,egy óriási hókupaccal torlaszolta el valaki.Ez az egyetlen építőanyag, amit nem túr el a szökés útvonalából. Amíg marad a tartós fagy, Philip biztosan a fenekén marad. Remélem sokáig lesz még tél....
Na , ne már, utálom a telet.
Én csak szerettem volna megmutatni a pozitív oldalát.
Sad sam primetila sta si pitao o Mojo klubu. Izgleda da idemo.
To je vazno! Live in Mojo! Take Pablo with you...he will enjoy it with a beer...
It will be good, but unfortunately Philip hasn't got a passport, so I will not leave him alone...So Pablo must stay at home. Sorry.
Név: Francisco, írta: 2011. február 27. 15:38:04

Na ez igen! Még én valahol hátul a kert végében bóklásztam, Philip már jelzett valami meglepetést, mert a kapu irányába rohant. Ha késve is, de még időben érkeztem, mert gazdi érkezett meg valami furcsa műanyag edénnyel a kezében. Sejtettem, hogy meglepetés van kialakulóban és egyre ugráltam volna fel az "egekbe", csak nyissa már ki azt az edényt, amikor előkerültek a hatalmas cupákok. Természetesen én kaptam az elsőt és azzal úgy elrohantam a kert irányába, hogy hirtelen megfeledkeztem mindenről, a végén még a saját csontomról is. Elhagytam valahol útközben. Ilyen a kutya, amikor "megbolondul". Közben újra előre mentem, meglesni, hogy a havernak mi jutott. A végén már nagyon morogtunk egymásra és gazdi, hogy igazságot tegyen köztünk, a táljainkba porciózta ki a maradékot. Külön külön, ahogy az utóbbi időben ez már rendszerré vált, mert ha nem figyelnek oda, én bizony felfalom Philip adagját is. Most is próbálkoztam volna, de a kis ajtó be volt zárva. Így ettem a sajátomat. Majd miután befaltuk az elemózsiát, kiengedtek bennünket futkározni. Gazdiék dumáltak még valamit rólunk, az állatorvost is emlegették, meg Philip szökési kórsága is előkerült téma gyanánt, ahogy én kifüleltem. Olyan szép kutya lettem. Ha nem hiszik, járjanak utánam. De a gazdi megint gyorsan elhúzott, amilyen váratlanul jött, olyan módon távozott is. Sőt, még Sára pusziját is elfelejtette átadni. Tudom én, hogy ő is üdvözölt, mert én mindent tudok. Én egy csuda kutya vagyok. Füleim a földig érnek és mindent hallanak. Szaglásomat meg nem is szeretném külön dicsérni, az olyan mint a legjobb kutyáké. Ja, hogy a pizsamát leemeltem a szárítókötélről? Meg szétszedtem a pamlagom, apró cafatokra? Ennyi még belefér. Ildikóval meg is beszéltük az ügyeket és megnyugtatott, hogy nem haragszik rám. Haragudni rám? Ez képtelenség, én olyan jó kutya vagyok, hogy csak na...De most már bűzlik az öndicséret. Pofa be.
Pablo    
Név: Francisco, írta: 2011. február 27. 1:32:44

I am coming tomorrow to see you Pablo. Of course with big bones. I hope Philip is well too.

See you soon.
Név: Francisco, írta: 2011. február 25. 21:56:45

What is with the dogs? Do they like the snow?
Jos nisam ih pogledala, sad cu da pravim put u sneg.
This language is very good. Can you say something more...on Serbian language...
If is the weather good enough, I will come to seeyou this weekend. Will you be at home?
Weekend is the correct version.
Bicemo kod kuce.
Ok. Than I can come over to see the family.
Dobro.Psi su u redu. Sad sam im dala hranu i vodu.
Change the language.
Necu.
A zasto neces?
Svida mi se ovaj jezik.
Slazem se, ali treba da vjezbas i engleski.
Citam sto ti pises, i ovako vezbam i mozda u ovom slucaju ne stavis i ovaj razgovor u njihov dnevnik opet.?
Ne, u to se varas. i ovako ide u dnevnik.
Nasi psi su svakako svetski "ljudi" pa bar mi znamo, koliko jezika govorimo.
U redu.
Sledeci put cu ti pisati na spanskom jeziku.
Moze i to. Svaki jezik dobro dosao.
Sad sam primetio da ti je muz 111 godina star. Rođen tacno 1900 godine.Bar tako pise ispod slike.
Ni mesec, ni dan nije u redu
Neka. samo su godine vazne.
:)
Név: Francisco, írta: 2011. február 25. 1:07:43

How are the dogs in this snowig weather? You can write about tham. Can't you? We all wait for the news. I will come over soon.
Név: Francisco, írta: 2011. február 18. 19:31:39

Philip ismét szabadulóművész.
Ez nem semmi. Mi történhetett? Neki is megártott a front?
Szerintem kicsit kifordult jellem.
Na ezt is meg kell jelentetni.
Ne szórakozzál már folyamatosan velem
Nem szórakozok, hanem tudósítok a jószágokról. Neked fogalmad se nincs, hányan olvassák a Naplót?
Hát én , meg Te, meg Adrienn. Ez három. Mármint a Pablo naplóját?
xD
Nana, az öcsém, jó néhány volt tanítványom, Sára, Árpád, meg még sokan mások. Pablo és Philip egy jövőbeni folytatásos valóságsó készülő főszereplői lesznek. Te ezt még nem tudtad?
Drága Philipkém az ismeretlenség homályából reflektorfénybe került.
Így bizony! Sőt, nagy csillag lesz. Star is born! With Pablo, of course.
Látom már egyértelmű, hogy én írok...
Ez mit akar mondani?
Ha majd a jogdíjak elosztásáról lesz szó, csak ne csodálkozz.
A hülyeséget félretéve, azért jó, hogy nemcsak engem meg G.-t érdekli, hogy mi van a jószágokkal. Nálunk ez napi szinten beszédtéma.
Mármint a dogok.
Bizony bizony, ők fontos szerepet játszanak az életünkben. Még egyszer lesz valamelyiknek kölyke is és akkor megalapítjuk a dinasztiát.
Jó. Most megyek a kisboltba cigiért.
Mint mindig.
Rendben, csak ne mérgezd agyon magad, Pablo és Philip se szereti a dohányfüstöt. Próbáltad már? Pablo a sört szereti.
Tudom. De 8-kor zár a bolt.
Ok, you can leav. Have a nice night...
Név: Francisco, írta: 2011. február 17. 20:08:09

Ma hallottam a kutyákat beszélgetni. Nem ugattak, hanem beszélgettek. Pablo kérte Philipet, hogy engedje át neki a kényelmesebb helyet ( amin mindig Pablo fekszik, de most Philip vette birtokba). Philip közölte vele, hogy szó sem lehet róla. Mindezt morgással kommunikálták le.Szó szerint erről szólt a kettejük közötti eszmecsere. Ez annyira jó, hogy igaz is és mehet a Naplóba!
Név: Francisco, írta: 2011. február 10. 23:01:26

What is going on with the dogs? Is there any news for Napló?
Épp marják egymást de ez nem publikus!!!!!
Can you tell something more about them? Why?
I don't know what is the reason. Maybe the problem is that they want to sleep in the same box next to the door.
Why is it not public?
Because it's not a good thing when the dogs are fighting.
Egyébként az uram kiment megnézni mi a vita forrása, és most csend lett.
That is also just a part of life, so I will publish it...
Hát ez nem szép tőled. Az emberek sem szeretik kiteregetni a családi perpatvaraikat, és most a kutyáknál perpatvar van illetve, volt.
Egyéb újság, hogy Pablo még mindig letépi a kiteregetett ruhákat. 3 törölköző és egy póló landolt a sárban. Nem tudom mikor szokik le róla végleg, hiszen benne van már a korban.
So the story is more interesting. You don't follow the main streem TV shaws? More fighting, discusion, ect. more people to wach...
That's true. I don't like to watch these things on the TV.
Ok. I agree with you, but the dogs privat life is something else.
Excuse me, but I have to feed my animals. I have just prepeared something for them.
Ok. Do it, it is enough information to keep the attention for thaire diary.
A thaire diary-t nem értem.
Az ő Naplójuk, de ezt még én is megnézem a szótárban, mielőtt átmásolnám a naplójukba... Valami gáz  most vagyogat, mert Philip második napja nem megy be az ennivalóra a keneljébe, úgy kell kihalásznom a bokor aljából. Kiismerhetetlen ez a kutyatermészet.Egyébként iszonyú pára van kint, szinte meg lehet fulladni.
Ezt én sem értem. A természet varázsa pont ebben található. A végén semmit se értünk és tudunk. A jó öreg Szókratész barátom csak sejtett valamit...
Név: Francisco, írta: 2011. február 8. 20:24:09

A kutyák tökéletesen vannak. Philip továbbra sem megy el a háztól, így délutánonként a kertben viháncolnak ezerrel, aztán meg a dobozaikban alszanak a bejárati ajtó mellett. Pablo borzasztóan mohó-ha nyitva hagyjuk a két kenel közötti ajtót, etetéskor kettőt harap a saját kajájába, aztán átrohan Philiphez, ott is belekap a kosztba, majd visszaszalad a saját placcára enni. Ide-oda rohangál. Philipet meg az idegbaj kerülgeti, hogy elorozzák az ennivalóját. Ezért inkább bezárjuk az ajtót etetéskor kettejük között, hogy mindenki nyugalomban legyen...De legfőképpen a kutyák nyugalma érdekében.Élvezik a napsütést. Újabban nem a garázs előtt napoznak, hanem a kert végében a komposztáló tövében virítanak. Szóval aranyosak, és kész.
Bocsi, hogy nem mindig válaszolok. Van úgy, hogy úgy felejtem a gépet, és közben nem is vagyok a szobában.Csak azért, hogy tudd, ki válaszolt, leírom ide ezt is: The dogs are all right.
That is good to know. Thank's for the informations, I will put it to the right place.
Tulajdonképpen előre tudtam, hogy mit csinálsz vele.
No de hogy az előző bejegyzésemet is kitetted Pablo naplójába....Már hogyne tettem volna ki. olyan izgalmas...
Név: Francisco, írta: 2011. február 3. 20:37:06

How is Philip? Does he escape, or he is now cool?
Philip is at home all the day. He runs with Pablo in the garden in the afternoons, and after that when they are tired, they sleep in their boxes next to  the door of our house That is good to hear. So he is much better guy now, as he was, and you are also satisfide? I hope so..., you English is getting better...
I like when our dogs are not alone in this very cold winter.
Me too, so it is going to work.
Név: Francisco, írta: 2011. február 2. 10:30:38

Örömmel jelentem, hogy Philip barátom kutya esze ismét megtért. Remélem végleg. Most már három napja felhagyott a szökési kísérletekkel, így újra vidáman együtt hancúrozhatunk az udvaron. Van is nagy fogócskázás, rohangálás egész délután. Ez segít a hideg napok átvészelésében. majd csak eljön az a várva várt tavasz. Ezt nem a Reuters, hanem én magam Pablo, jelentem. Csak, hogy tudjanak a fejleményekről, rajongóim és a kedves naplóm olvasói, követői. Talán vannak ilyenek?  
Név: Francisco, írta: 2011. január 30. 13:30:31

Tegnap még Philip-el azon morfondíroztunk, hogyan éljük át a borzasztó hideg napot, amikor váratlan meglepetés ért bennünket. Bezárva a a kutyaólainkba egyszer csak különös hangokra és szagokra lettem figyelmes, mert a szaglászásom és a hallásom is rendkívüli. Szinte verhetetlen. Mit látnak szemeim, amikor gazdi jelenik meg egy fura edénnyel a kezében. Nem engedett ki bennünket a karámból, hanem ő jött be hozzánk a finom falatokkal. Adtam a havernak is belőle, na meg elcsent egy-két csontot magától is, amikor a szalonnaszeletekkel bíbelődtem. Majd amilyen váratlanul érkezett, olyan hirtelen távozott a gazdi. Még el sem köszönt. de lehet, hogy ezt taktikai okokból tette, hogy ne szomorkodjak.
Pablo  
Név: Francisco, írta: 2011. január 23. 13:43:30

Igen, a gazdi is megjelent. Igaz, csak rövid időre, mert utazott valahova és emlegetett valami Mojot, ahol úgy rémlik, kis koromban már én is megfordultam. Valamit ünnepeltünk ott. Nagyon örültem neki is, de most keveset foglakozott velem és hamar el is tűnt úgy, hogy észre se vegyem, én meg hancúroztam tovább a lányokkal. Nagyon boldog voltam. Szép nap ez a mai...
Pablo
Név: Adri97, írta: 2011. január 22. 15:57:41

Pablo naplója

Az ember, illetve a kutya azt hinné, rég nem látott barátaim már rég elfelejtettek...Én is ezt hittem. Ősz óta nem láttam őket, talán elfelejtettek? Bizony, ilyen gondolat is megfordult okos kis buksimban, egészen a mai reggelig. Épp a házikóm előtt bóbiskoltam, mikor jött Ildikó a pórázzal. Elképzelni sem tudtam, mi fog történni. Philip kipréselte magát a kennel nyitott ajtaján, és amíg gazdám vele volt elfoglalva, előre szaladtam a kapuhoz, mert hangokat hallottam. Nem hittem a szememnek! Ott állt az ajtóban Mariann, a Kajás néni és Adrienn! Még ilyet! Egy pillanatra megtorpantam, de mikor mindenki rám mosolygott, izgatottan csaholni kezdtem, és fölugrottam a kapura. Nem kellett sokat várnom, pillanatokkal később már az autóban zötykölődtünk. Mikor reggel fölébredtem, nem is sejtettem, mi vár ma rám. És most tessék, egy nagyon boldog napot tudhatok magam után! Na de térjünk vissza a délelőtthöz.
Amint kinyílt előttem az ajtó, rögtön kiugrottam Adrienn öléből, és kíváncsian körbeszaglásztam. A Kajás néniák háza előtt álltunk. Felnéztem a nagy kék házra, és hirtelen eszembe jutott, mennyi szép percet töltöttem itt...Álmodozásomból Adrienn zökkentett ki, aki sétálásra invitált, míg Mariannék fölmentek a lakásba. Minden fát megjelöltem, és minden négyzetcentimétert körbeszagoltam. Elmentünk a boltig, meg vissza. Nem sokkal később mi is föltrappoltunk a lépcsőn, s még ki sem nyílt előttem a lakás ajtaja, máris bent voltam. A konyhába szaladtam először. Nem csoda, hisz itt szeretek lenni a legjobban. A Kajás néni nekiállt főzni. Legalábbis Adrienn azt mondta. Csak néztem, ahogy ide-oda mászkál a konyhában, fönt a pulton tevékenykedik. Néha úgy érzem, nagyon kicsi vagyok, legalábbis az emberekhez képest. Mindenkire föl kell néznem... Úgy szerettem volna tudni, mit csinál a Kajás néni a pultnál, de nem láthattam. Adrienn folyton azzal nyugatott, hogy ha befejezi, lemegyünk az udvarba, és kapok valami finomat. Ez hamar be is következett, mert nem sokkal később már az udvarban rohangáltam. Megjelöltem minden egyes fűcsomót, mindent megszagoltam, és minden hangra fölkaptam a fejem. Adrienn megtartotta ígéretét, egy finom illatokat árasztó zacskót hozott magával.
- Gyere Pablo, nézd mit kapsz!- magához hívott, és megrázta a zacskót. Kivett belőle egy csontott, és odaadta. Hamar elropogtattam, és kaptam a következőt. Közbe Mariannal fölállítottak egy kisebb akadályt. Két csont között átugrottam, meg is kaptam érte a jutalmamat. Később egy nagyobb akadályt is fölállítottak, de természetesen ez se okozott gondott. A Kajás néni közben a garázsban pakolászott. Adrienn eltűnt egy időre, és mikor visszajött, elmagyarázta, hogy a Gazdival is találkozni fogok. Először nem hittem a fülemnek, pedig elég nagy ahhoz, hogy mindent halljak vele, de később meggyőződhettem, hogy bizony igazat mondott. A Gazdi ott állt az udvarban. Nagyon megörültem neki! Boldogan rohangáltam körülötte, és mindenkire fel akartam ugrálni, de seki se hagyta. Mindenki a koszos tappancsaimra panaszkodott. Hm...Vaaúúúú
Sajnos a Gazdinak mennie kellett, és nem sokkal később mi is mentünk. Egy kicsit sétáltunk az utcában, aztán négyen indultunk útnak. Csak sétáltunk-sétáltunk, míg egyszer visszafordultunk. Mikor visszaértünk a kocsihoz, beszálltünk, és hangos zúgások közepette elindultunk. Éberen figyeltem, próbáltam megtudni, hol lehetünk, de nem volt ismerős a környék. Hirtelen megálltunk. Adrienn kinyitotta az ajtót, és kiszálltunk. Valóban ismeretlen környéken jártunk, ezért mindjárt meg is jelöltem egy fát, hogy mindenki tudja ki itt az úr. Elindultunk egy nagy emlékmű felé, majd Adrienn megmutatott egy folyót, melyet Tisza néven emlegetett. Sétáltunk egy leejtőn, ahol a Kajás néni és Mariann arról beszélgettek, milyen magasan van a Tisza, Mikor meguntam a sétálást, visszaültünk az autóba, és én elaludtam. Akkor nyitottam ki legközelebb álmos szemeimet, mikor Adrienn ébreszgetett.
- Pablo, ébredj, megérkeztünk!
Azonnal magamhoz tértem. Persze sejtettem hol vagyunk. Kiugrottam a kocsiból, és a kapuhoz szaladtam. Ildikó jött is, elengedett, és már bent is voltam a kertben. Hallottam, ahogy gazdám azt meséli, milyen inteligens kutya vagyok, de nem kell nekem ezt mondani. Tudom...



                                                        Das tagebuch von Pablo

Ich dachte, meine Freunde blätterten durch, aber schließlich. Ildikó brachte die Leine am Morgen heute. Philip flüchtete, ich rette es zum Tor dennoch. Meine Freunde standen dort!
Im Auto jeder geleckt sitzend. Ich ging mit Adrienn spazieren, als wir ankamen. Wir stiegen später, und wir spielten in der Küche. Wir gingen in den Hof-Nachmittag hinunter. Ich veranlasste, dass es aß, und ich sprang, Gazdi kam dann.
Gab nicht, um aufzuspringen, weil er mein Bein schmutzig war. Wir gingen spazieren.
Wir gingen mit dem Auto Tisza Teil, nahmen dann nach Hause. Ildikó erzählte es, welcher inteligens ich bin, aber ich weiß...
Név: Francisco, írta: 2011. január 9. 15:50:38

Egyszer csak neszt hallok a bejárati kiskapu felől. Oda ugrabugrálok és ismert szagok csapják meg táguló orrlyukaim. Felemelem okos kobakom és hatalmas barna, gyönyörű szemeimmel kinézek az utcára. Egy ismeretlen ismerős jármű állt meg a kocsifelhajtón. Majd kilép egy csinos lány az autóból és már mosolyog. Ekkor leesett, Sára érkezett meg látogatóba. Csak nem felejtenek el engem, nyugtázom magamban. Majd nyílik a másik ajtó is és kikászálódik a gazdi, hatalmas vödörrel a kezében. Ekkor már magyarázom a kiskapura felugorva, kutyanyelven, hogy de örülök, magyarán egyfolytában, de választékosan ugatok, remélem értik is, mit? Gazdi előkotorászik valamit a zsebéből és kinyitja a kiskaput, én meg örömömben táncra perdülök. Barátom, Philip, a tömzsi, büntetésben van, hiába ugatom neki egyfolytában, ne szökjön el, mert azt Csaba nem tűri és így gvantanamoi körülmények között kénytelen élni, amíg én vígan ugrándozok, rohangálok a hatalmas kertben. Na, gazdi, hogy csillapítsa a kitörő örömhullámokat, vagy is megszabaduljon sáros mancsaim nyomatától, elővarázsol egy becsületes csülökcsontot és én már rohanok is vele hátra, a kertbe, nehogy még valaki meglepjen. Rávetem magam és mint az ízek mennyországában, jól elvagyunk a csonttal. Majd megjelenik Csaba és Ildikó is, majd Gábor és én távolabbról fülelek, figyelek. Egyszer csak látom barátom is már kinn sertepertél, mert Ildikónak megesett a szíve rajta és őt is kiengedték. Még nem próbálkozik, elcsenni a csontom, tudja, hogy arra bepipulok, így játssza a süketet és körbeszaglássza a területünk. Most még nem próbál szökni, mert sejti, hogy legalább nyolc szempár, no meg az én egyik szemem is őt figyeli.
Gazdi valami fura nyelven beszél már megint, nyomja az angolt, be nem áll a szája. Oda megyek, közelebb és fülelek. Talán rám is ragad valami. majd jön a simogatás, vakarászás. Közben Philip csak lecsapott a csontomra, de üsse kánya, legyen neki is jó napja. Elvégre a barátom, még ha olyan szamár is, hogy nem tud azzal a szökési ösztönével mit kezdeni. Én mindig ugatom, amikor szökni próbál. Jelzem a többieknek, hogy mire készül, mert a végén még valami baj éri. Tavaly is ilyenkor volt nagyon beteg. Egy kullancs majdnem az életét vette. De hiába ugatok. Vagy mégsem? Közbe Csaba elmegy valahova és visszatérve legújabb lemezét tartja kezében és azt ajándékba adja gazdinak, aki nagyon örül. Csaba dobol. Néha itt próbálnak az udvaron lévő kis házban és én olyankor nagyon fülelek, titokban képzem magam zeneileg is. Rám fér. Szóval ez egy szép és izgalmas nap, mert még az igazi Nap is hét ágra süt. Enyhe, szinte meleg levegő itatja át az egész környéket a fránya hideg után.
Újabb simogatás, most Sárától gyűjtöm be, amíg el nem tűnnek. És egyszer csak eltűntek. A fene egye meg. Elmentek.Igaz kikísértem őket a kiskapuig. De már nem vagyok szomorú. Sőt.
Pablo    
Név: Francisco, írta: 2011. január 7. 18:27:02

Pablo,

Gyűjtöm a hatalmas cupákokat, nagy csontokat, lesz igazi csülökcsont is és vasárnap, ha balták nem esnek az égből, jövünk látogatóba. Már nagyon hiányoztok, Philip-pel. Remélem, már nem szökik?  
Név: Francisco, írta: 2011. január 3. 0:19:15

Kedves Pablo és Philip,

Mindkettőtöknek nagyon boldog, bolha és kullancsmentes új esztendőt kívánok, hatalmas csontokkal, na meg szép kis lányokkal, finoman fogalmazva. Milyen szó az a szuka? Fránya.
Név: Sára, írta: 2010. december 24. 15:39:53

Igen, franko! Szép vagy Pablo te is! ;)
Név: Sára, írta: 2010. december 24. 15:14:47

Igen, már hiányzol Pablíítóó! Nézegesd a fákat, biztosan hoz neked is valamit a Jézuska! Biztosan jófiú voltál :)
pusszancs
Név: Francisco, írta: 2010. december 24. 2:06:34

Pablo,

Ezt neked is látnod kell!

http://elfyourself.jibjab.com/view/GnhO5OWCoNRywRvDegjf

Ez a legszebb ajándékok egyike, amit kaphattunk. Most már Sára is nagyon hiányol. Majd jövünk.
Név: Francisco, írta: 2010. november 28. 0:29:33

Mi van veled Pablo? Már olyan régen hallottam felőled és barátodról is, hogy kezdek aggódni. Senki nem jelez felőletek. Ma próbáltam elérni telefonon Ildit, de nem sikerült. Fáztok-e ebben a hidegben? A korai tél megjött. Majd a napokban meglátogatlak benneteket. Hiányoztok, az biztos.
Név: Francisco, írta: 2010. november 7. 20:22:11

A gazdi is meglepett ma bennünket. Én be voltam zárva a karámomba, mert az utóbbi időben túlzásba vittem barátom molesztálását. Tegnap előtt, igaz játék közben, de megharaptam azt az óriás fülét, és az óta haragszik rám. Most már még durcás is velem, sőt néha agresszív. Most jutott oda, hogy megmutassa, ki is a főnök a portán belül. Na gondolom, ez is elmúlik előbb vagy utóbb, addig meg alkalmazkodom a helyzethez. Gazdi csak rövid ideig maradt és nem volt valami vidám. Csak akkor vettem észre, hogy elszökött, amikor már az autóban ült és én a kerítés rácsain keresztül ugattam utána. Ez van.
Waaúúú,
Pablo  
Név: Adri97, írta: 2010. november 7. 10:41:06

    Pablo naplója


Épp a kertkapu közelében pihentem, mikor váratlanul egy autó fékezett le a kerítés mellett. Izgatottan ugattam, amikor megláttam rég nem látott barátaimat, Egyből tudtam, hogy elvisznek magukkal.Ildikó jött, hozta a pórázt, és indultunk volna, de Philip kiszökött a nyitott ajtón. Akárhogy kiabáltunk neki, nem fordult vissza. Nekünk indulnunk kellett, de útközben azért reménykedtem, hogy em csavarog messzire. Az autóban egy másik lánnyal, Védával is találkoztam, akit kisebb koromból már ismertem. Nem utaztunk sokat, hamar megálltunk, s megállapíthattam, hogy Szatymazra érkeztünk. Körbeszaglásztm a kertet, kaptam finom falatokat, játszottam a lányokkal egészen addig, míg az egész család le nem ült a tűz köré, és szalonnákat tartottak fölé. Ott sündörögtem közöttük, de senki se adott belőle. Végül Adrienn leült az asztalhoz, és együtt megettük a szalonnáját. Délután a ház mögött ugrattunk a lányokkal. Ügyes voltam, ezért kaptam még szalonnát, és sok-sok simogatást. Mikor elfáradtunk, beültünk az autóba, és hazamentünk. Philip most nem várt az ajtóban, ahogy szokott, de amint lekerült rólam a póráz, szaladtam hátra.


                                                                 Das Tagebuch von Pablo

Ich ruhte mich neben dem Garten-Tor aus, als meine Freunde nicht gesehen seit langem ankamen. Mariann klingelte. Ildikó brachte die Leine. Wir fingen an, aber Philip flüchtete. Wir sprachen mit ihm, aber kamen nicht zurück. Wir gingen mit dem Auto, wir kamen auf Szatymaz bald an. Ich roch es, ich, spielte die ganze Familie hingesetzte Runde das Feuer dann, und Speck wurde gebacken. Adrienn gab seinen Riemen. Wir sprangen mit dem Mädchen-Nachmittag. Ich bekam Speck für ihn. Wir gingen mit einem Auto nach Hause, als wir müde wurden. Philip wartet im Tor nicht, aber ich lief dazu zurück, obwohl wir nicht kürzlich in so viel guten sind, sobald die Leine von mir herunterkam.
Név: Francisco, írta: 2010. november 1. 19:24:02

Nem hittem a szememnek, amikor az ajtó elé rohanva, ma kora délután ismét a gazdit látom a kerítés túloldalán. Eljött megint, mivel nem volt biztos a dolgában. Meg is lepődött kellő képen, amikor én fogadtam. Már azt hitte én is kiszöktem a karámból, de Ildikó kiszólt neki az ablakon, hogy ők is itthon vannak már.   Bennünket akart kiengedjen futkározni, na meg a megmaradt csontokkal szeretett volna néhány jó pontot szerezni, magának. Mert azért látom én rajta, hogy sokszor szomorú, amiért nem tudott engem megtartani. De ilyenkor megnyugszik ismét, főleg amikor lát bennünket Philip-pel hancúrozni. Olyankor meg is jegyzi, hogy ez az, amit ember nem pótolhat egy kutyánál. És ez nagy igazság. Nem is adnám dagi barátom, semmiért és senkiért. A kert meg a szabad levegő, az állandó mozgás lehetősége a mi életterünk.
Szerintem az emberek bennünket, kutyákat, csak  magánytól való rettegés miatt tartanak. Mert mi igazán hűek vagyunk, csak mi szeretünk feltétel nélkül. A többiről jobb, ha nem formálok véleményt, még a végén szájkosarat kapok.
Waúúúú,
Pablo      
Név: Sára, írta: 2010. november 1. 15:23:14

Nagyon aranyos Pablo meg Philip! :) valóban jól érzi magát Pablítóó, ugyan az mint kiskorában, csak 2 mérettel nagyobb, igazi pasi lett belőle, de a játék nem múlik el sosem ;) a "maradék" kiskutyák a legszebbek, ezt Pablo is igazolja.
csáó, kiskutyám! nem rosszalkodni, csak bohóckodni...
(majd még megyünk látogatóba, akkor majd Árpád is jön)
Név: Francisco, írta: 2010. október 31. 15:20:16

Bocsánat, az előbb elfelejtettem aláugatni a nevem,...

Pablo
Név: Francisco, írta: 2010. október 31. 15:18:45

Na ez igen. Már a kulcs mocorgása a zárban valami meglepetést sejtetett, de ekkorára még én sem számítottam. Egyszer csak a karám előtt termett Sára, na és a gazdi. A régi, aki csontokat szokott hozni, de most nem láttam nála semmit. Kiengedett bennünket azonnal a szabadba és mi Philip-pel nagyon boldogan hancúroztuk, ugráltuk körbe a rég nem látott jövevényeket, majd uzsgyi a kertben, amerre láttunk. Philip elővarázsolta Csaba régi munkáskesztyűjét és elkezdett provokálni. Na, nekem sem kellett több. Nekiveselkedtem és túljárva eszén, elcsentem tőle a játékszert. Fogócskázás a sövény mögött, cikk-cakk, ameddig a lábam bírta. Megemberesedtem. Ezt Sára állapította meg. Szép, igazi nagy legény lett belőlem. Mikor ezt hallottam, odamentem hozzá és én is a magam nyelvén ugatva, alátámasztottam állítását, sőt meg is köszöntem neki. Remélem megértette. gazdi mondta is, hogy most köszönöm meg a törődést. Ő meg közben, vagy fél órán át ganézta a karámot, mert termeltünk barátommal becsületesen kutyagumiból is az utóbbi időben. Majd nekilátott aknamentesítésnek, az egész kertet körbejárta, szaglászta és lecsapott a rejtett aknákra. Egy egész nagy vödörrel összeszedett, amíg mi hancúroztunk örömünkben. majd egyszer csak Sára elcsalt bennünket előre, a bejárathoz, amikor visszatértünk, nem hittünk sem szimatunknak, se szemünknek. Nyolc hatalmas velős csont várt bennünket, meg húsgombócos tészta. Nem győztem ide-oda szaladgálni, mert ez a bestia Philip is okult már, néhányat elcsent és a kutyaház mögé vonult, hogy ott nyugodtabban rátegye mancsait a finom falatokra, megelőzve az én bélpoklos természetem, no meg ügyességem, amit nevezhetünk akár kapzsiságnak is, meg egyéb nyavalyának, ahogy már a felnőttek szokták.De én időben megtanultam, hogy élelemesnek áll a világ, vaknak meg marad a... Philip tapasztalata..., egyre soványabb a haver...mert kibabrálok vele. Utána azért csak adok neki is enni. Amíg mi így falatoztunk, egyszer csak eltűntek Sáráék. Mint ha köd nyelte volna őket. El se köszöntek. Gondolom, azért, hogy mi ne bánkódjunk.
Waúúú, Waúúú, szép ez a nap, hét ágra süt is néha, de mi barátommal éjszakánként összebújva melegszünk, hol az egyik, hol a másik kutyaházban. Az ól, az olyan rémes szó, maradjanak csak a disznók az ólban, mi házban lakunk. Palotában. Kettőben, egymás mellett. Ja, még el nem felejtem, pöffeszkedik barátom is, amióta medált kapott a nyakába.      
Név: Francisco, írta: 2010. október 29. 17:43:05

Szia!
Most olvastam, hogy a tegnapi e-mail-em szárnyra kelt a Neten, és
landolt Pablo naplójában. Gondoltam szólok, hogy láttam.
Ildi

Bizony bizony, ez a teendő. Pablóval és Philp barátjával állandóan foglalkozni kell. Olyan jó pofák.
Név: Francisco, írta: 2010. október 28. 22:03:04

Pablo él, mint hal a vízben.Mindegyik kinn száradó felmosórongyomat megkaparintja, és szétcincálja a kertben. De nagyon aranyos. Nem is tudom mi lenne Philip-pel nélküle.Mély depresszióba zuhanna, vagy világgá menne.
Egyébként 2 hete megnéztem azt a filmet, amit a Naplóban adtál linkként ( Summerhill). Nagyon tetszett.
Ildi

Név: Francisco, írta: 2010. október 9. 20:21:53

Összefutottam a másik gazdival is, de csak egy nagyon rövid időre. Nem ért rá, valahova nagyon sietett, de mivel nekem most fontosabbak a barátaim, mint a múltam, mentem a dolgomra tovább. A környék tele van jól ismert szagokkal és azokat le kell ellenőrizni mind egy szálig. A gazdi valami olyasmit is mondott, hogy holnap talán kijön hozzánk. Na erre rálesünk Philip haverommal.Talán még nagy csontot is kapunk? Nem szokott üres kézzel jönni. Meg hallom, hogy Adrienn németül is ír a nevemben, amihez külön gratulálok, mert nagyon fontos ám az idegen nyelvek gyakorlása. Az se baj, ha itt-ott becsúszik egy-két hiba, lényeg a gyakorlás. Mint a közmondás mondja. Mi teszi a mestert?
Wauuuuuuúúú,
Pablo
Név: Adri97, írta: 2010. október 9. 19:49:53

    Pablo naplója


  Mikor ismerős hangokat hallottam, a kapuhoz szaladtam. Alig hittem a szememnek, egy pillanatra el is felejtettem csóválni a farkamat. A kapuban Mariann, Adrienn és a Kajás néni állt. Ildikó hamar jött, és hozta a pórázt. Annyira megörültem, hogy alig hagytam, hogy fölcsatolja rám. Alig néháy másodperc múlva már az autóban ültünk. Úgy örültem, még mindig, hogy Adrienn arcát nyalogattam, Mariann fülébe szuszogtam, és a kajás néni keze után nyüszítettem. Még rejtély volt számomra, hogy hova visz az út, ígyhát összegömbölyödtem Adrienn ölében, és elszundítottam.
Arra ébredtem, hogy Adrienn a fülembe suttog. Azt mondta, megérkeztünk. Kinéztem az ablakon, és ismerős házakat láttam. Mikor kinyílt az ajtó, kilőttem, és a Kajás néniék háza előtt találtam magamat. Mariannék már elindultak a lakásba, de én még futottam egy kört Adriennel. Sárával is találkoztunk, megörültünk egymásnak. Megsimogatott, aztán indultunk a lakásba. A Bácsi nem volt ott, de pár falat kolbász kárpóltolt. A Kajás néni és Mariann elmentek valahová, és a Kajás néni egyedül tért vissza. Elkezdett kavargatni valamit a konyhában. Mikor végzett, az asztalra tette, és az én rózsaszín tányérkámba is szedett valamit. Megkóstoltam, de csak nyamnyogtam rajta. Mikor megették, a Kajás néni elaludt, mi pedig lementünk sétálni. Kicsit rosszalkodtam fönnt (ugattam), ezért a kajás néni mérges lett. Bementem Adrienn szobájába, és elaludtam. Mikor fölébredtem, már a Bácsi is megérkezett. Adriennel lementünk az udvarba, és nagyokat szaladgáltunk. Mikor elfáradtam, fölmentünk, és nem sokkal később ismét autóba ültünk. Már tudtam, hogy az út haza vezet Philiphez, és a Gazdikhoz. Kinyílt az ajtó, én rohantam a kapuhoz, és összedugtuk az orrunkat drága barátommal.



                                                                 Das Tagebuch von Pablo



Ich lief zum Tor, als ich vertraute Töne hörte. Ich nahm es für mein Auge kaum, ich vergaß, mit meinem Schwanz für einen Moment zu wackeln. Mariann, Adrienn und Kajás néni standen im Tor. Ildikó kam bald, und brachte die Leine. Ich freute mich, dass ich es kaum so viel verließ, dass er es auf auf mich zuschnallt. Kaum néháy saßen wir im Auto bereits nach einer Sekunde.Ich freute mich so noch immer, dass ich weg am Adrienn-Gesicht ins Mariann Ohr leckte, das ich blies, und ich nach der Hand der Kajás néni wimmerte. Es war ein Rätsel für mich noch, wo die Straße,
Leitung, die in der Adrienn Runde rund gemacht ist, und raute.
Ich begreife, dass Adrienn in meinem Ohr wispert. Gesagt es kamen wir an. Ich wählte es auf dem Fenster aus, und ich sah vertraute Häuser. Ich startete es, als sich die Tür öffnete, und ich mich vor dem Haus der Kajás néni fand.Mariann nahm die Straße in die Wohnung bereits, aber ich führte einen Kreis mit Adrienn noch. Wir entsprachen Sára, wir freuten uns, einander zu sehen. Geliebkost fahren wir nach der Wohnung als nächstes ab. Der Onkel war nicht dort, aber einige Bissen-Wurst entschädigt.
. Kajás néni und Mariann gingen irgendwo weg, und Kajás néni kehrte allein zurück. Er fing an, etwas in der Küche wirbeln zu lassen. Wenn vollendet, stellte es es auf einen Tisch, und mein rosa mein Teller sammelte auch etwas.Kajás néni schlief ein, als sie es aßen, gingen wir hinunter, um spazieren zu gehen dennoch. Ich war ein kleines bisschen fönnt schelmisch (Ich bellte), Kajás néni war wegen dessen böse. Ich trat in Adrienn Zimmer ein, und ich schlief ein. Der Onkel kam bereits an, wenn ich aufwache. Wir gingen in den Hof mit Adrien, und die großen hinunter, die wir umliefen. Wir stiegen, als ich müde wurde, und nicht wir in einem Auto wieder später mit einem Stoß kamen. Ich wusste über die Tatsache, dass die Straße nach Hause Philip bereits, und zu Gazdi fährt. Die Tür, ich öffnete mich ich eilte zum Tor hin, und wir stellen unsere teure Nase zusammenmein Freund.
Név: Francisco, írta: 2010. szeptember 21. 0:07:23

Pablo,

Ma találkoztam az utcánkban Mollyval és elárulta, hogy továbbra is szerelmes beléd. Várja már a nagy napot, amikor kettesben lehet majd veled. Ígérte, időben megüzeni..., a többit meg betüzeli...
Gazdi
Név: Francisco, írta: 2010. szeptember 18. 20:43:15

Ahogy a kerítéshez értem, volt mit látni gyönyörű barna szemeimmel. Philip is ott lebzselt körülöttem. Majd Ildikó is megjelent és megjegyezte:"Senkinek nem ugatnak és örülnek így , mint neked." Persze ennek nyomós oka van, mert gazdi hozta a nagy zsák száraz ételt és ami még fontosabb, a dobozban három hatalmas cupák, amiből mi azonnal elkaptunk egyet-egyet. Örömünk határtalan. Mindketten elvonultunk és jó ideig köszörültük fogainkat. Majd gazdi végigsimogatott bennünket és elbeszélgetett Ildikóval. Valamit az vakcinás könyvekben tanulmányoztak , de a végén ráhagyták. A nagy csontokat betömtük a bendőbe.Szinte hihetetlen, de ez már csak rutin dolga nálunk. Igaz, Philipnek az egyik alsó metsző foga eltört. Bizonyára kerítés bontás közben, amikor még el-el kószált, holmiféle szerelmi ügyekben. Most már ismét jó fiú.

Mondhatom azt is, hogy wau, wau, every day is a beautifull dogs day...
See you soon,
Pablo  
Név: Francisco, írta: 2010. szeptember 13. 1:42:40

Nagyon jó. A kis gazdim már németül is jelentkezett, így majd a német barátaim is olvashatják a naplómat. Ez igazán komoly előrelépés. Most már nekem és Philipnek is, a kutyanyelven kívül valami komolyabbat is tanulnunk kell. Ez nem lesz egyszerű, de ha így megszólalunk, mindenki szája tátva marad.
Csak azon töröm a fejem, spanyolul kezdjek-e először ugatni, vagy maradjak az angolnál? Azt még is talán többen felismernék.
Pablo
Név: Adri97, írta: 2010. szeptember 12. 20:21:31

Pablo naplója

Mikor Ildikó hozta a pórázt, azt hittem, sétálni megyünk, de a kapuban rég nem látott barátaim álltak. Beültünk az autóba és egy kis utazás után Szatymazon szálltunk ki. Szaladgáltam, szaglásztam, jól éreztem magam...
Találkoztam Papával és Mamával is, megsimogattak. Adrienntől kaptam ennivalót, de ebédet is ettem. Még a szomszédba is átszöktem. Adrienn tanított egy kicsit, de csak a szokásos "ül!" és "fekszik!" parancsokat csináltuk meg, természetesen mindet jól. Hamar elfáradtam. Délután ismét beültünk a kocsiba, és Szegedre utaztunk. Az udvarban találkoztunk a Gazdival, Sárával és Árpáddal. Mindannyian megszeretgettek. Árpád és Sára hamar elmentek, de a Gazdiék még sokáig beszélgettek, és nem csak magyarul. Olyan nyelveken is társalogtak, amit nem értettem, ezért inkább labdáztam. A Gazdi is elment, s mi meg fölmentünk a lakásba. Kaptam két új játékot, játszottam velük, aztán A Kajás néniék hazavittek. Philip már a kapuban várt. Csaba jött, és már rohantuk is játszani...


       Das Tagebuch von Pablo

Wann Ildikó der Strik gebracht, glaubt spazieren gehen, aber das Tor seit langem sehen Freunden steht. Wir setzten uns ins Auto, kamen auf Szatymaz heraus. Riechen, herumlaufen, Ich fühlte mich gut...
Ich traf Mama und Vati, geliebkost. Adrienn, der gegeben ist, um zu essen, ich aß Mittagessen. Ich flüchtete.
Adrienn  lehrte, dass es "sitzt!" und "liegt!", war gut. Ich bekam müden.  Wir gingen durch ein Auto auf Szeged. Ich entsprach Sára mit Árpád und Gazdi. Geliebkost. Sára und Árpád gingen weg. Gazdi sprach auf Deutsch. Wann Gazdi gingen weg, wir stiegen in die Wohnung. Ich erhielt 2 Spiele, ich spielte. Als nächtes nahm nach Hause.Philip wartete, Csaba kam, und wir spielten.
Név: Francisco, írta: 2010. szeptember 11. 13:14:31

Tegnap, a legváratlanabb pillanatban megjelent gazdi. Philip vette észre, mert én valahol az udvar hátsó részén szaglásztam a kiadós eső utáni gyepet, melynek mindig különös illata van. Amikor észrevettem, hogy itt valami rendhagyó dolog van készülőben, ilyen az intuíció, azonnal a bejárati kiskapuhoz vágtattam. Volt mit látni. Gazdi kászálódott ki a kocsiból, valami gumicsizmával kínlódott még, kezében egy hatalmas vödörrel.
Amikor Csaba kinyitotta a kaput, két kezével visszatartva bennünket az esetleges kirohanástól, azonnal rávetettük magunkat rég nem látott gazdámra. Körülugráltuk becsülettel és ő, hogy ezt a támadást agyafúrt módon kivédje, azonnal a vödörbe nyúlt. Mi megdermedtünk. Sejtettük, hogy valami finomság kerül onnan elő. Nem csalódtunk. Két hatalmas velős csont. Nekem adta az elsőt és én el is rohantam vele valahova a kert végébe. A másik, gondolom, a Daginak jutott, aki közben lefogyóban, mert még ő morfondírozik, én felzabálok előle mindent. Elvégre, élelmesnek áll a világ, a folytatást nem is merem ide elugatni, mert a cenzor töröl...
Szóval egy jó félórát elvoltunk a cupákokkal. Gazdi és Csaba közben beszélgettek. Az eső sem esett már, sőt egyre vékonyabb lett a felhőréteg. Majd, miután kibeszélgették magukat, mi a csontokkal bíbelődtünk, gazdi elindult valahová. Még a kerítésnél utolértem és elugattam neki pár fontos dolgot, mert Philip sem akart a csont maradékától szabadulni és esetleg velem játszani. Bepipultam. De így van ez, errefelé, a meglepetések idején.
Csaba elmesélte, hogy hidegebb napokon összebújva talál bennünket az egyik házban. Így melegszünk. Egy másik alkalommal még a tetőt is lerúgtuk a házról. Ő meg csak nézett. Na, elég a pletykából...
Üdv.
Pablo  
Név: Francisco, írta: 2010. augusztus 24. 0:04:36

Éppen én is azon morfondíroztam, hogy új medált kellene Pablonak csináltatni, de valami azt súgta,előkerül egyszer a legváratlanabb pillanatban. Nos, Pablo, már nagyon hiányzol és ígérem hamarosan meglátogatunk Sárával.
Gazdi
Név: Ildikó, írta: 2010. augusztus 15. 23:28:48

Nagyszerű hírem van!!!
Egy hónapja, amikor elmentek a gazdiék vakációzni, eltűnt a medálom, amire becses nevem volt rávésve.
Már teljesen lemondtam róla hogy valaha is visszakapom, amikor hihetetlen dolog történt: miközben gazdasszonyom nyírta a füvet a kertben, a medencétől keletre az egyik fűcsomó tövében megpillantotta a napsütésben csillogó medálomat! Nagyon boldog volt, és Én is, mert ez mégis csak egy emlék a Gazditól.
Név: Francisco, írta: 2010. augusztus 3. 23:09:51

Meglepetés felső fokon, fogalmazhatnék így is, amikor az ajtóval szemben megjelent gazdi. Szinte nem hitt a szemének, amikor meglátott. Váratlan öröm mindkettőnket letaglózott. Sokáig simogatott,majd a csipát is kivarázsolta szememből. Ő mindig ezzel kezdte a napot, még kis kutya koromban is. Valahogy nem szívlelte csipáim. Én akkor még magamtól nem tudtam úgy megmosdani, mint most, amikor már nagy fiú lettem. Az első szülinapom is megünnepeltük. Igaz, gazdi elfelejtett szép nagy csontot hozni a vendéglőből, ahova valaha együtt jártunk, szinte minden nap, de azt ígérte, bepótolja mulasztását. Én meg hiszek neki. Kutya becsület szavamra.
Na waaúúúúú
Pablo  
Név: Adri97, írta: 2010. augusztus 3. 19:27:59

     Pablo naplója


Mikor egy autó zúgását, és az ajtók csapódását hallottam, gyanakodva indultam a kapuhoz. Annyira meglepődtem, hogy még ugatni is elfelejtettem. A kapuban a Kajás néni és a két lány állt, hatalmas mosollyal az arcukon. Megsimogattak a kapun keresztül, de mikor már a kocsiban ültünk, akkor is megkaptam a szokásos szeretgetést. A mai nap folyamán mégegyszer meglepődtem: az autóban rajtunk kívül egy narancssárgás hajú nő ült. Úgy hallottam, hogy Eszternek hívják. Elgondolgodtam, hogy ki lehet ő, s a nagy agyalásomból az autó fékezése zökkentett ki. A Kajás néni kinyitotta előttem az ajtót, én pedig kiugrottam a szabadba. Körülnéztem, s beleszippantottam a levegőbe. Nem otthon, a régi otthonomnál voltunk, ahol a Gazdival éltünk. Nem is Szatymazon. Hát akkor hol? Ezt mostanáig se sikerült megtudnom. Csak annyit tudok, hogy nagy épületek, és rengetek autó között sétálgattunk a lányokkal, amíg a Kajás néni és Eszter bementek az egyik épületbe. Mikor kijöttek, visszaszáltunk a kocsiba, és pár perc zötykölődés után ismét kiugrottam a járműből, s immár a Kajás néniék háza előtt álltunk. A lakásba érve körbe-körbe rohangáltam,  ugráltam, és mindenkit megnyaltam. A lányok betessékeltek Adrienn szobájába. Az ajtón belépve földbe gyökerezett a tappancsom. Rossz szobába jöttem volna? Nem, nem Adrienn szobájában álltam. Vagy mégis? A jól megszokott szoba eltűnt, a bútorok nem a helyükön voltak, hanem más helyen. Megszeppenésem nem tartott sokáig, mert a lányok leültek a földre, és a nevemen szólítottak. Odamentem hozzájuk és figyeltem őket. Egy kék, Pablo névvel ellátott takarót tartottak a kezükben, és egy szülinapi dal után át is adták azt. Bizony, ebben a hónapban töltöm be az első izgalmas évemet. Adrienn folyton azt mondja, hogy olyan gyorsan repül az idő, hiszen nemrég születtem, és máris ilyen nagy vagyok. Miután vége lett a szülinapi áradatnak, lementünk sétálni.  Meglocsoltam az összes növényt az utcában, majd bementünk az udvarba. Körülnéztem, s azt tapasztaltam, hogy itt semmi sem változott azóta, mikor utoljára jártam a barátaimnál. Egy kis futkározás után fölmentünk a lakásba, mert nagyon meleg volt. A lányok egy vizes konyharuhával törölgetett, hogy ne legyen annyira melegem. Adrienn a konyhából sonka alakú jutalomfalatokat hozott, melyeket hamar bekebeleztem, persze az "ül!" és a "fekszik!" feladatok helyes megoldása után, de ez nekem már nem jelent gondot. Játszottam a játékaimmal, melyek a saját dobozomban vártak rám Adrienn szobájának közepén. A tehenek ott vártak rám, s meg is kapták a jól megszokott rágcsálást. A következő pár órában a lányok szórakoztattak, sétálgattunk, játszottunk, és továbbra is kaptam a jutalomfalatokból. Még a Gazdival is találkoztam, aki nagyon örült nekem, és én is megörültem neki. Nem sokkal később fáradtan terültem el az előszobában, pont az ajtónál. Adrienn hozta a fényképezőgépet, és megörökítette, ahogy alszom. Kb. egy órával később megérkezett a Kajás néni. Később még ugrattunk a lányokkal, és, mint mindig nagyon ügyes voltam. Egyszer csak a Gazdi nézett be az ajtón, s pillanatok múlva Sára is megsimogatott. Kaptam egy palackot, amivel elszórakoztam, mígnem a Gazdiéknak menniük kellett. Már nem sírtam utánuk, mint régen, de remélem, mihamarabb újra látom őket! Hamarosan a Kajás néni, és a lányok pakolni kezdtek. Adrienn engem is bevont, segítettem neki ceruzát hegyezni. Azt mondta, hogy holnap indulnak a horvát tengerpartra, és ezért van ez a nagy csomagolás. Én ott még nem jártam, de majd elmesélik, hogy mi van ott. Egy utolsó séta után beültünk az autóba, s legközelebb az otthonom előtt száltunk ki. Jó öreg hurka barátom már a kapuban várt, s barátságos nyalogatások után elrohantunk. A Kajás néniék még kint beszélgettek, majd beültek a kocsiba, és elmentek.
Név: Francisco, írta: 2010. július 12. 1:05:45

Helyreállt a világ rendje. Ma délelőtt még a hurka barátom kiszökött, de villámgyorsan megérkezett gazdi és leteremtette. De ilyenkor játssza a süketet, meg mint már írtam, az angolt. Úgy tesz, mint ha mi sem történt volna, pedig még a nagy téglákat is elhúzgálta a kerítéstől, ahol a lukat fúrta, hogy szerelmesként meglátogassa a tüzelő szuka barátnőjét, engem meg itt hagy egyedül, bezárva. Szóval ez nem igazság. Ahogy közben hazaértek az igazi gazdik, most már kezdem jól érezni magam, mert ez a csibész majd kap még néhány óvintézkedést és felhagyhat az alpinista kutya élettel. Remélem a végén nem valami gvantanamoi táborban fogunk élni, miatta. Nem, hogy maradna nyugodtan a seggén. Ja, hallom spanyolok a világbajnokok. Persze nekem mint Pablonak ez külön dukál, elvégre a nevem nekem is spanyol.
Waaaaúúúúúú,
Pablo    
Név: Ildikó, írta: 2010. július 11. 22:33:42

Philip már kezd az agyamra menni. Ma reggel váratlanul ismét itthagyott egyedül-gondolt egyet és lazán felmászott a másfél méteres kerítésen, és egy gyors szökkenéssel a rács túloldalán földet ért. (Nem értem. Pedig olyan dagadt.)Nagy örömömre egyszer csak megérkezett a Gazdi, és elpanaszolhattam neki a bánatom:nagyon rossz így nekem egyedül a kenelben, miközben gombóc barátom a füvön rohangál, és rám se hederít.
...
Estefelé gyanús hangokat hallottam a garázs felől. Végre hazaért a család a hosszú útról.Mindketten elkezdtünk ugatni.A fiúk kiszabadítottak, és teljesen bepörögtünk.Annyira örültem szabadságomnak, hogy azt sem engedtem meg, hogy Philipre ráadják a nyakörvet, amit valamelyik éjjelen letornázott magáról. Este nyugodtan feküdtem le az ágyikómba, mert tudtam, hogy holnaptól ismét egész nap a nagy udvarban szaladgálhatok.
Név: Adri97, írta: 2010. július 9. 21:37:59

          Pablo naplója XV.




  Mikor a kapu felől meghallottam a jól ismert hangokat, a kerítésnek feszülve ugattam, mint a kutya. Ildikóék elutaztak, a Gazdi gondjaira vagyok bízva mostanság. De ma egy váratlan meglepetés ért. A Gazdi magával hozta a Kajás nénit, Mariannt és Adriennt. Abban a pillanatban úgy éreztem, én vagyok a világ legboldogabb kutyája. És ez így volt. Nagyon megörültem rég nem látott barátaimnak! Mikor a Gazdi kiengedett a kennelből, Philip barátommal közösen ugrándoztunk, örültünk a vendégeknek, s úgy láttam, ők is nagyon örültek nekünk. Hátravonultunk, a ház mögé. Megkaptuk a nekünk járó kényeztetést, majd gombóc társammal játszani kezdtünk. Megmutattuk ám a vendégeknek mit tudunk.... Úgy szaladtunk, birkóztunk, ugattunk, ahogy a vendégek előtt illik. A Gazdi csak nevetett rajtunk, hogy produkáljuk magunkat, mert van kinek. Így is volt, persze...
Természetesen a barátaim is nevettek rajtunk, tetszett nekik a produkciónk. Néha, mikor egy kicsit elfáradtunk, odamentünk hozzájuk egy kis simogatásért, majd újúlt erővel rohantunk vissza játszani. A lányok lelkesen dobálták nekünk a botokat, mi pedig fáradhatatlanul futottunk utánuk. Mariann talált pár fáról lepotyogott gyümölcsöt. Oda is dobta nekem, s én jóízűen el is tűntettem tisztességesen. Ezután már Adrienn is csatlakozott, és tőle is kaptam gyümölcsöket. Sőt, még a Gazdinak is megmutattuk, mit tudunk. Nagyon örült neki! Azt mondta, hogy nagyon ügyes kutya vagyok, bár ennek eddig is tudatában voltam...
Néha odaszaladtam a Gazdihoz egy kis simogatásért, és ahogy kihallgattam, mindenféléről beszélgettek. Sajnos a móka nem tartott örökké, a Kajás néniéknek indulniuk kellett. Most nem kísértem őket a kapuig, de mikor egyenként elköszöntek tőlem, vakkantottam egyet, majd a bozótba vetettem magamat Philip után...

Név: Francisco, írta: 2010. július 9. 0:51:25

Ez igazán a meglepetés. Én a kutyaólban ugatok, a zárban a kulcs fordul és jön a gazdi, a bestia Philip meg kimászott a rácsos kerítésen keresztül a hatalmas udvarba, majd megpróbált átszökni a tüzelő szukához. Amikor gazdi belépett az udvarba, elképedve látta, hogy itt bizony nagy a gond, a rumli. Philip meg csak lapított, összehúzta fülit, farát és játszotta az angolt. Nem a beteget. Ma még zabált is, gondolom, rájött, hogy szerelemből még ő sem fog megélni, maximum feldobja mind a négy talpát. Így, bezzeg, ma csak zabálta a finom csontot, a gazdi meg téglákkal, kövekkel próbálta a kerítésnél kapart lukakat eltorlaszolni. Szerencse, hogy időben jött, mert ha ez a gengszter átjutott volna a szomszédba, ki tudja mi történt volna. Hát így állunk.
Mikor engem is kiengedett a karámból, akkor már én is jobban éreztem magam, bezzeg addig komoly pácban voltam, a barátom meg cserbe hagyott. Ha ezt Ildikó megtudja?
Wauuu,
Pablo
Név: Francisco, írta: 2010. július 8. 0:48:44

Jön a gazdi minden nap. Ez kezd érdekes lenni. Amikor megérkezik, kienged minket a "karámból" és mi hancúrozunk nagyokat. Tegnap épp két macska tévedt a felségterületünkre. Itt napoztak az átkozottak, de amikor Philippel szagot fogtunk, bizony törték a fejüket, hogyan oldjanak kereket. Ez sikerült is nekik, így a bundájuk egybe maradt. Különben tükörbe nézhettek volna. Philip keveset eszik, így nekem több jut. Lehet, hogy szerelmes? Azért nem zabál? Vagy ki tudja? Tény, hogy a gazdinak, mielőtt elvonul, úgy kell becibálni őt, mert egy istenért nem jön a kutyaudvar tájára sem. Ma különösen nem akaródzott neki ez, még morgolódott is.
De most ez van. Majd csak hazaérnek az igazi gazdik és akkor többet lehetünk szabadon.
Wauuuúúúú
Pablo  
Név: Francisco, írta: 2010. július 4. 22:51:48

Meglepődtem. Az első gazdi jött ki hozzánk ma is, hogy gondunkat viselje, amíg a második gazdi, most már az igazi, és a család vissza nem tér a vakációról. Adott nekünk enni, kiengedett az udvarra rohangálni, friss vizet is öntött a tálkánkba, majd hol Philipet, hol engem simogatott, majd vakart meg. Ránk is fért ez a kis ajnározás, mert most többet vagyunk bezárva az elkerített területen. Sajnos a napokban Philip ismét elszökött. Először tett ilyet, amióta én itt élek. A szomszéd szuka tüzel, ezért ő, hogy, hogy nem, ismét elindult udvarolni. Valahol a kerítés alatt átkúszott, és a frászt hozta rá Ildikóra. Mind ez a lehető legrosszabbkor történhetett. A gazdi nem is tévesztett szem elől bennünket, egy percre sem. Gondolom ő is aggódik, nehogy ez a szerelmes jószág ismét elszökjön. Így a mi két rezidenciánk között a kis ajtó ismét tárva-nyitva. Ha esetleg unatkozna a szerelmes csávó, legfeljebb én megvigasztalom. Na, mára ennyi elég...
Wau, Pablo
Név: Francisco, írta: 2010. június 25. 23:25:11

Igen, a gazdival is összefutottam a mai napon, amíg Adriennéknél vendégeskedtem. Felismertem minden szagot, de gazdi nem engedett be az udvarba, ahol felnőttem. Csak a vasajtóig juthattam el, amit mancsommal kis híján ki is nyitottam, de gazdi valamiért visszanyomta. Bizonyára nem akart galibát a szomszédokkal. Megsimogatott, majd eltűnt, azt a fránya focit nézni. Én meg maradtam a lányokkal.
Később ismét összefutottunk, amikor a gazdi biciklivel indult valahova, de megint egy kis simogatás, szeretgetés után elkarikázott. Én meg ugattam utána, de hiába...
waaaaaaaaúúúúúúú, waú...
Pablo
Név: Adri97, írta: 2010. június 25. 21:02:10

Pablo naplója XV.

Már teljesen azt hittem, hogy elfelejtettek, egészen addig, míg ma délelőtt meg nem pillantottam rég nem látott barátaimat a kertkapuban. Persze, Philipel együtt ugrándozni kezdtünk örömünkben. Alig tudtam kivárni, míg Ildikó a nyakörvemre csatolta a pórázt, és Adrienn ölébe ülhettem az autóban. Igen, már megtanultam, hogy fekete zúgós izé helyett autónak hívják. Tudtam, hogy most egy kis utazás következik, de az még rejtély volt előttem, hogy hova megyünk. Mikor megállt az autó, kinéztem az ablakon, és alig hittem a szememnek. A Kajás néniék háza előtt álltunk! Amint kinyílt előttem az ajtó, kiugrottam Adrienn öléből, és szaglászni kezdtem, Mariann átvette a pórázt, és bementünk a lépcsőházba. Már tudtam, melyik ajtón kell bemenni, és amint az kinyílt előttem, őrült gyorsasággal berontottam. Miután a magam után vonszolt Mariann lecsatolta rólam a pórázt, minden szobába bementem, és körbenéztem. Adrienn odaadta a játékos dobozomat, s örömmel láttam, hogy rengeteg új játékot kaptam. Játszottam a lányokkal, és persze az új játékaimmal, majd lementünk sétálni. Tettünk egy kört, aztán bementünk az udvarba. A Kajás néni kiment az erkélyre, ahonnan egy finom illatokat árasztó zacskót dobott le Adrienn kezébe, aki mindjárt ki is húzott belőle egy darabka szalonnát. Nagyon megörültem neki, seperc alatt el is tűntetttem. Ekkor Adriennel a parancsszavakat gyakoroltuk. Azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok, mert az "ül!" és a "fekszik!" utasításokat már megtanultam. Mikor teljesítettem egy feladatot, kaptam egy szelet szalonnát. Ezután a lányok fölállítottak nekem egy akadályt, ami ügyesen át is ugrottam. Ezért is kaptam dicséretet, és szeretgetést, majd fölmentünk a lakásba.A következő pár órát játékkal, alvással és persze sok sétával, futkározással töltöttem. A Kajás néni megdicsért, mikor Adrienn elmesélte neki, hogy szólok, ha le szeretnék menni elvégezni a dolgomat. Nagyon szomorú lettem, mikor a Kajás néni, Mariann és egy számomra ismeretlen néni elmentek otthonról. Adrienn vígasztalt, mikor az ajtónál állva nyüszítettem utánuk, de én még így is hiányoltam őket. Lefeküdtem a nappaliban, a konyhában, és még az előszobában is, de hiába ásítoztam, nem jött álom a szememre, ezért Adrienn levitt sétálni. Jó sokáig sétáltunk, egészen addig, míg a Kajás néni meg nem érkezett. Együtt fölmentünk a házba, ahol mind a ketten megszeretgettek. A Kajás néni élénk színű csomagokat pakolt, Adrienn pedig velem játszott. Nem sokkal később a Kajás néni megint elment, én pedig ismét szomorkodtam utána. Adrienn az ölébe vett, és arról mesélt nekem, hogy hova mentek. Azt mondta, hogy a Mariann jár úszni, a néni pedig elment megnézni, hogy milyen ügyes. A Kajás néni feladata, hogy az autóval elvigye, és visszahozza őket. Azt is mondta, hogy a Kajás néni egész nap sütöget, mert szombaton kint lesznek Szatymazon, és bulit rendeznek. Ez némiképp megnyugtatott, de hiába próbáltam aludni, nem tudtam. Sétálni akartam menni, s ezt úgy fejeztem ki, hogy Adrienn cipőjét a számba vettem, és oda vittem neki. Adrienn csak nevetett rajtam, de értette, mit akarok, és lementünk az udvarba. Olyanokat ugrándoztam, futkároztam, hogy ismét sikerült megnevettetnem Adriennt. Mikor elfáradtam, még sétáltunk egy kicsit a környező utcákban. Épp a lépcsőház felé tartottunk, mikor a Kajás néni kiszállt az autójából. A füléhez emelt egy kicsi, szürke készüléket, és beszélt. Mi, Adriennel fölmentünk a lakásba, ahova hamarosan megérkezett a Bácsi. Nagyon megörültem neki, és úgy láttam, ő is örült nekem, mert becézgetett, és meg is simogatott. Mikor a Kajás néni megszeretgetett, kimentünk Adriennel egy másik erkélyre. Az utcán megpillantottam a nénit, és Mariannt. Hevesen ugatni kezdtem, majd az ajtóhoz szaladtam. Szegény Mariann alig fért be rajta, úgy ugráltam. Meglepődtem, mikor a nénit nem láttam bejönni. Azt mondta Mariann, hogy még elment a templomba. Adrienn említette, hogy ez a néni a nagymamájuk, aki a másnapi bulira érkezett. Nem sokkal később Adrienn enni kezdett. Nem tudtam, pontosan mi az, de egy hosszúkás, henger alakú dobozban volt, és barna színe volt. Ahogy éreztem, édes illata lehetett, de később, mikor már javában nyaltam a dobozt, a sejtésem beigazolódott. A Kajás néni mondta Adriennek, hogy mikor már csak egy kicsi marad az ételből, kinyalhatom a dobozt. Még fénykép is készült rólam! Sőt, még egy nagy tálat is kitakarítottam, nehogy csokis maradjon! A Kajás néni beszélt a Gazdival, akivel a nap folyamán kétszer is találkoztam. Még mielőtt aludni tértem volna, egy vendég lépett be az ajtón. Nem tudtam, hogy hívják, ezért rögtön el is neveztem Kajás néni barátnőjének. Nem sokkal később megérkezett a néni, majd pár perc múlva Anita is. Anitával már találkoztam, mikor még először jártam itt. emlékszem rá, hogy az előszobában feküdtem az ágyamban, ott simogattak Miklóssal együtt. Nagyon megörültem neki, és egyből simogatást követeltem, amit persze meg is kaptam. Mikor mindenki kifejezte, mennyire szeret, leheveredtem a nappaliban, és horkolva álomba merültem. Amikor fölébredtem, a lányok hozták a pórázomat, és lent beültünk a kocsiba. Tudtam, ez azt jelenti, hogy hazavisznek. Az úton hallgattunk zenét, majd mikor megérkeztünk, a környéket megismerve ugatni kezdtem. Kilőttem a kocsiból, és a kapuban ugató barátomhoz sietten. Kedvesen összedugtuk az orrunkat, nyalogattuk egymást, míg Ildikó be nem engedett. Hancúroztunk, fogócskáztunk, birkóztunk Philip barátommal. Mikor szeretett barátaim az autó felé indultak, én sokáig néztem utánuk, míg el nem tűntek a kanyarban...
Név: Francisco, írta: 2010. június 20. 23:24:14

Na végre! Ma meglátogatott a gazdi. Úgy látszik, nem kerüli el őt sem a futball láz, valami ilyesmiről beszéltek a felnőttek, miután nekünk, ebeknek ideadta gazdi a nagy csontokat. Mert üres kézzel azért soha sem jön. Ma is egy hatalmas csülökcsontot kaptam én, először, ahogy ez már csak természetes és Philip kapott szintén valamit, de azt én már nem vártam meg. Eltűntem biztonságos helyre a lakomával és hagytam őket nyugodtan beszélgetni. Csak akkor figyeltem fel a dologra, amikor gazdi egyfolytában Philipet simogatta. Ez azért még is csak több a kelleténél, ezt ki is kértem magamnak. De engem is becsületesen megvakarászott. Nagyon élveztem, mert vedlek, hullik a szőröm és ez most külön jól jött. De nem maradt sokáig, ment valami meccset nézni, hogy a guta ütné meg azt a fránya labdát. Ahelyett, hogy velünk játszott volna tovább. Pöröltem is rá, egész a kapuig. Ugatva magyaráztam neki, de a fajankó vagy nem értette, mit mondok, vagy nem akarta érteni. Elment. De ma, mint ha vidámabb lett volna.
Én valóban jól vagyok. Itt kinn, a szabadban, a levegőn. Néha többet ugatok a kelleténél, ezért már éjszakára nem is járhatok át a barátomhoz, na de sebaj, ha ott van mellettem.
Most már elég a szövegből, lépjünk a tettek mezejére.
Wauuu!
Pablo, a kutya.    
Név: Francisco, írta: 2010. június 6. 0:33:57

Megnőttem. Hamarosan egy éves leszek. Ma a gazdi kijött hozzám, és ahogyan elnéztem, csodálkozott, amint simogatott. Hiányzom neki, és ezt ma éreztette is velem. Megvigasztaltam. Egy kicsit, legalább én így érzem. Amikor elment, nem sírdogáltam utána. Csak vakkantottam kettőt.
Pablo    
Név: Francisco, írta: 2010. május 24. 0:37:57

Na végre! Tegnap meglátogatott a gazdi. Már azt hittem, megfeledkezett végleg rólam, vagy valami baj érte. Baj az érte, de nem olyan nagy, csak a fogai bánják, na meg ő is, hogy a rúd elé szaladt. De ez már csak utólagos okoskodás. A lényeg, hogy jött, látott és simogatott bennünket. Csontot is hozott, amit mi Philipppel tisztességesen meg is köszöntünk, majd eltüntettük gyorsan. Utána, hogy kedvébe járjunk, hancúroztunk egy nagyot, majd kutya nyelven, tehát ugatva, megbeszéltük a dolgokat, amíg ő Csabával motyogott valamit a ház körül. Azután elment. Olyan gyorsan, ahogyan jött. Nem győztem utána ugatni, még a kapunál is, de az sem segített. Csak elment, valami Tiszát emlegetett még és...
Pablo      
Név: Francisco, írta: 2010. május 4. 0:42:02

Tegnapelőtt gazdival is összefutottam. Olyan furcsán beszélt hozzám. És nem engedte, hogy rá ugráljak. Az udvarban voltunk, ahol olyan sokat megfordultam, valamikor. Sőt, ahol egykoron éltem. De most már az igazi otthonom a kertes ház, ahol Philip a társam. Ő az igazi barát, a többiek csak úgy tesznek, mint ha barátok lennének, pedig ők csak emberek. Hogy barátok-e? Az majd az évek során elválik, mert a barátot bajban ismerjük meg...na ugye!
Waaaaaaúúúúúúúú
Pablo
Név: Adri97, írta: 2010. május 2. 19:57:16

  Pablo naplója XIV.


Hatalmas ugrásokkal, ugatással, és heves farkcsóválással jeleztem, hogy boldog vagyok.
A Bácsi és Adrienn várt engem az ajtóban. Vidáman vakkantottam, míg be nem száltunk
a fehér zúgós izébe, amit egyébként kocsinak hívnak. Én Adrienn ölében fészkelődtem,
a mama mellettünk, A Bácsi és az Öreg bácsi pedig elől ültek. Adrienn a fejemet simogatta,
én pedig viszonzásképp néha megnyaltam az arcát. Nem sokkal később a kocsi megállt,
én pedig gyorsan kiugrottam belőle. Szétnéztem, s rájöttem, hogy Szatymazon vagyok.
Ekkor észrevettem Mariannt és A Kajás Nénit!! Egy másik lány is állt mellettük. Eleinte
nem tudtam a nevét, de később kihallgattam, hogy Védának hívják. Mindenkit megnyaltam,
körbeugráltam, majd bementünk a kapun. Amint lecsatolták rólam a pórázt, én már futottam
is. Néha-néha odamentem valakihez egy kis simogatásért, és már futottam is el.
Adriennel nagyon sokat játszottam, a Kajás Néninek meg folyton a lába alatt voltam.
Biztos aranyos látványt nyújtottam, mert aki meglátott mosolyogni kezdett. Ezt szeretem!
Adrienn odaadta nekem a tornacipőmet. Bizony, nekem olyanom is van. Múltkori látogatásom
alkalmával kaptam. Nagyon jó rágcsálni! A Kajás Nénitől kaptam pár falat ennivalót, majd
arra lettem figyelmes, hogy a szőlős előtt egy kör alakzatban égett a fa. A narancssárga
lángok csak úgy nyalták a fát.  Adrienn leült a földre, én pedig az ölébe feküdtem, úgy
néztük együtt, hogy mi történik. Ekkor A Mama szalonnát és kenyeret rakott az asztara.
Fölpattantam, és már kunyeráltam is a kaját. De a Mama nem adott. És a Kajás Néni se.
Mindenki a tűz köré ült, és fölé tartották a szalonnát. Nem értettem, hogy ez mire jó.
Később Adrienn kenyerett evett. Legnagyobb szerencsémre néha-néha egy kis darabot
nekem is adott, sőt, még szalonnát is kaptam. A Kajás Néni és a Mama is adott nekem
finomságokat, úgyhogy ki voltam elégítve. A délután folyamán eléggé elfáradtam, de
valahogy nem találtam a helyem. Ide-oda sétálgattam. Észrevettem, hogy a pórázom
a ház mögötti asztalon van. Fölugrottam érte, s az alvó Bácsi elé fektettem. Nem csinált
semmit, úgyhogy Adrienn visszarakta az asztalra. Adrienn rám rakott egy kék pöttyös
lepedőt. Én az odlalamra fordulva harapdáltam, forgolódtam. Ez nagyon tetszett.
Még egy párszor megismételtük, majd beültünk a fekte kocsiba. Véda ölébe ültem.
Mikor leállt a kocsi, én azt hittem, hogy hazahoztak Philiphez. Tévedtem. Először nem
is hittem a szememnek. Olyan régen voltam már itt! A régi otthonom,  s  a  Kajás Néniék háza!
Nagyon megörütem. Fölmentnünk a lakásba, megcibáltam a tehenek fülét, ittam egy kicsit,
majd lementünk az udvarba. Útközben egy fekete szörmókkal is találkoztunk. Nem szeretem őket!
Hosszú, éles karmuk van, és ez még fújtatott is amikor meglátott. Az udvarban először nyüszítettem, mert
közelebről is megnéztem volna azt a macskát, de a lányok nem engedtek ki. Bent játszottam velük.
A kajás Néni kijött az erkélyre, és ledobott nekem 1-2 finom falatot. Hálásan ránéztem, majd futkároztam.
Adrienn kivitt sétálni. Begyűjtöttem a régi szagokat, és minden fát, bokrot meglocsoltam. Ekkor Mariann
és Véda odajöttek hozzánk. Nem tudom mi történt. mert Adrienn visszafordult. Az udvar ajtaja előtt állt Sára!
Nagyon megörültem neki! Bementünk az udvarba, ahol jól megdögönyözött. Később a Gazdi is meglátogatott.
Őneki is nagyon megörültem. A Kajás Néni eltűnt, s egy tál vízzel tért vissza. Biztos gondolat olvasó, mert
pont szomjas voltam. Megittam a vízet, s lefeküdtem A Kajás Néni elé. Még egy kicsit beszélgettek
a Gazdival, majd elmentünk a kocsihoz. Beugrottam, s Adrienn ölébe fészkeltem magam. Nemsokára
Újra kinyílt az ajtaja, s otthon voltam. Lelkesen vártam az ajtóba Philiip üdvözlésést, de nem jött.
Ildikó kijött, s azt mondta, hogy drága barátom sétálni van. Adrienn és a Kajás Néni beszáltak a kocsiba, és elmentek.
Remélem minél hamarabb látom őket!

Név: Francisco, írta: 2010. április 26. 19:27:12

Ja, azt meg elfelejtettem elugatni, hogy most sétálni vittek a fiúk. Vagyis én és Philip vittük el őket,hogy nem mindig az a rohadt számítógép előtt üljenek, hanem a friss levegőn hancúrozzanak, mint mi, a kutyák. De ezek az emberek? Olyan nehezen jönnek rá a lényegi dolgokra, s főleg a jó dolgokra.
Pablo
Név: Francisco, írta: 2010. április 26. 19:23:07

Élek és virulok. Tegnap gazdi is rám nézett, hozta az óriási csontokat, amiket Philippel elropogtattunk, majd kikísértem az kapuig és ugatva elbúcsúztam tőle. Így meséltem el neki a tegnapi szatymazi kirándulás rövid történetét, amit már tegnap le is körmöltem.
Pablo
Név: Adri97, írta: 2010. április 25. 19:22:13

Pablo naplója XIII.

Izgatottan vakkantottam, mikor megláttam az ajtóba Adrienn és a Bácsit.
Már nagyon rég láttam őket! Ildikó rám csatolta a pórázt, és már mentünk is
a fehér zúgós izéhez. A Bácsi beemelt engem Adrienn ölébe, ahol máris összegömbölyödtem.
Mellettünk ült a Mama, a Bácsi mellett pedig az Öreg Bácsi. Mindenki megcsodált, hogy milyen
nagy vagyok már, én pedig a Mama kezét nyalogattam, mert finom illatokat éreztem rajta.
Nem sokkal később az ajtó kinyílt előttem, én pedig boldogan ugrottam ki a fehér zúgós izéből.
Mikor körülnéztem, rájöttem, hogy Szatymazon vagyok. Körbe is szaglásztam, és felismertem a szagokat. Mindjárt meg is locsoltam pár fát, aztán bementünk a kertbe. Adrienn becsukta utánnam a kaput, és levette rólam a pórázt. Vidáman szaladtam össze-vissza. Nemsokára a másik zúgós izé is megérkezett. Legnagyobb meglepetésemre Mariann és A Kajás Néni szállt ki belőle. Boldogan a nyakukba is ugrottam, cserébe sok simogatást kaptam. Ekkor Adrienn leült az aszatalhoz, és enni kezdett. Én persze egyből odaszaladtam, és megnéztem hogy mit eszik. Nagyon megörültem mert kolbászos kenyerett evett, de nekem nem adott. Szomorú voltam, de fölvidultam, mert a Kajás Néni lehozott a házból egy dobozt, és a tartalmát mind nekem adta. A finom sonkadarabok hamar el is fogytak. Megkérdeztem a Kajás Nénit, hogy van-e még, de ő nem mondott semmit. A délelőtt hátralevő részében átmentem a szomszédba, játszottam Adriennel, segítettem a Kajás Néninek salátát csinálni és rengeteget szaladtam. Mariann a függőágyban heverészett, az Öreg Bácsi tett-vett a kertben, a Mama és a Kajás Néni a konyhában foglalatoskodtak, Adrienn pedig velem játszott. Nem tudom, mit csináltak a konyhában, de az biztos, hogy valami finomat, mert az illatokat éreztem.
Igazam is lett, mert mindenki leült az asztalhoz, és evett. Bezzeg engem megint kihagytak! Sértődötten lefeküdtem a fűbe.Mikor már mindenki fölkelt az asztaltól, Adrienn odahívott magához. A ház mögött zöld színű, kis falatokat kaptam tőle, ha szépen leültem. Később már a fekszik szót is használta. Először nem tudtam, hogy mit akar, de mikor az orrom előtt lefelé kezdte húzni a jutalomfalatot, én szépen lefeküdtem. Mikor már belejötem nem volt nehéz, és még ennivalót is kaptam. A következő 1 órában a délelőtti programhoz tartottam magam. Néha lefeküdtem a fűbe, a hátamra fordultam, Adrienn pedig a hasamat simogatta. Egy kicsivel később Adrienn bement a házba, és egy finom illatokat árasztó tányérral tért vissza. Ugyan azokat a gyakorlatokat csináltuk, mint a zöld falatokkal, amiket egyébként uborkának hívnak. Egy párszor teljesítettem amit Adrienn kért, aztán pedig megettem az ebédemet. Később annyira elfáradtam, hogy ledőltem pihenni. Adrienn is lefeküdt aludni. Percenként váltogattam helyemet, s végül a fa alatt nyúltam el. Hosszú ideig csak feküdtem, és aludtam. Mikor fölébredtem, a Kajás Néni megcsodálta ahogy nyújtózkodom, majd beültünk a fekete zúgós izébe, és zötykölődtünk az úton. Néha kinéztem az ablakon, de sehogy se tudtam rájönni, hogy hol vagyunk. Végül egyszercsak megáltunk, s Philipet megpillantva tudtam, hogy hazahoztak. Drága barátommal megszaglásztuk egymást a kerítésen keresztül. Boldogan vakkantottam, mikor kinyílt előttem az ajtó, s egyből pajtásomnak ugrottam. Egymással játszadozva elszaladtunk. Nagyon örülök, mert egy szép napot tudhatok magam után.
Név: Francisco, írta: 2010. április 18. 23:46:59

Na végre, ma megjött a gazdi. Már azt hittem elfelejtett. Se nem telefonált, pedig fülelek, se nem jött egész héten. Ma azonban hatalmas csülökcsontokkal kedveskedett és mint ha a lelkiismeretét is nyugtatta volna. Mi Philippel testvériesen megosztoztunk a finom falatokon, főleg úgy, hogy én kaptam az elsőt. Elvégre én vagyok a kisebb, a soványabb, és persze a rámenősebb, finoman fogalmazva. Utána jött a hancúrozás, majd a fényképek.Közös képünk még talán nincs is, ezért gazdi hozta a csoda masinát ami még villant is egyet-egyet és mi pózoltunk, örömmel. Jól megült.Fél délután motyogtak valamit Csabával, ezt nem értem, hiába fülelek. Ez számomra egy érthetetlen nyelv, olyan mint átlag embereknek a kínai. De mi is bele-bele vakkantottunk játék közben, ezt meg ők nem értették. Kész az új és takaros rezidenciánk. Most már külön is lehetünk, de van egy kis ajtó amin átmehetünk egymáshoz. Ez így felettébb korrekt megoldás. Hosszútávon akár meg is vénülhetünk így együtt. Mindenkinek megvan a saját portája, ha a nyugalom és visszavonulás mellett dönt. Szuper. A gyümölcsfák virágba borultak, a fű szépen kizöldült. Hurrá, itt a tavasz. Egyre melegebb van és ezt nagyon élvezzük. Olyankor hasunkat a napon süttetjük. Nem tagadom, egy szónak száz a vége, én nagyon boldog kutya vagyok.
Waaaaaaaaaaúúúúúúúúú!
Pábló.
Ja, Sárát csókolom, Árpádot üdvözlöm. Néha nem ártana, ha ők is meglátogatnának még az a sok tanulás mellett is.Nehogy megártson... Hallom, az a kis vakarék Maya már megint egy hétre beköltözött hozzájuk, pedig a kedves szomszédok neki is üzentek. Tértivevénnyel. De, hogy lehet egy kutya ilyen? Nem is kutya. Valami tévedés lehet inkább.    
Név: Francisco, írta: 2010. április 4. 23:08:41

Ma kétszer is meglátogatott gazdi és másodszor, amikor Sára és Árpád is a szemem elé került, oly váratlanul, örömömben azonnal kidekoráltam gazdi érzékeny kezét. Felugrottam magasra és két fogam helye megtette hatását. Na, nem akartam én rosszat, csak vidám vagyok, úgy általában, és láttam, nem örült ennek a bohózatnak a szenvedő alany. Egyre csak a kezét nézte és nem velem foglalkozott. Mi Philipevel ennek ellenére kitűnően szórakoztunk, bemutatva a fiataloknak, miért is szeretek én kinn, "falun", a hatalmas kertben. A kesztyűt is szétcincáltuk, amit ilyenkor elkapunk. Ildikóék a vártnál korábban értek vissza Zentáról és ez meg is lepte gazdit. Megjegyzem, tegnap is kinn volt nálunk, sőt csontokat is hozott, amin testvériesen megosztoztunk barátommal,dagival. Tőlem legalább hat kilóval nehezebb és olyan tömör, erős, mint egy kis bivaly. Szerencsém, hogy testi erejét a lustaságával ellensúlyozza és a fürgeségem segít rajtam. De az igazság az, hogy mi nagyon megkedveltük egymást. Most már ez az igazi otthonom. Mikor mennek el gazdiék már abszolúte nem szomorkodom. Egy fikarcnyit sem. Hallom most valami nyuszikról esik szó, meg ilyenek, de csak kerülne elém egy ilyen tapsi, megszabnám a gúnyáját, az biztos.
Waaaúúúúú!
Pablo
Apropó, mi nem megyünk locsolkodni, csak a kertben teszünk ilyet, pedig a szomszédban van egy gyönyörű szuka. Philipe szerelme, ahogy hallom, fél füllel..., de ha megnövök, akkor majd magam is utána nézek.  
Név: Francisco, írta: 2010. március 28. 23:53:21

Ma meglátogatott a gazdi is. Hozott nekünk finom húsos csontokat, olyan levesbe főtt karajszerűt. Egy egész órán át ropogtattuk Philippel. De készül az új kutyaudvarunk is. Szebb és tágasabb lesz, mint az eddigi. Csaba rádolgozott. Még egy külön kis fát is meghagyott az udvarunkban, hogy nyáron, ha majd nagyon meleg lesz, az árnyékában hűsölhessünk. Meg vagyok elégedve, úgy általában. Egyedüli gondom, hogy a teraszon lévő faládán, ami egyébként Philipé volt, és  mostanság én bitorlom, néha összeveszünk. De kutyák között is lehet néha balhé. Különben mi ezt is csak az emberektől tanuljuk.
Ma izgalmas napom volt, mert gazdi elvitt a régi, jól ismert környékre és én nem győztem a már agyamba táplált szagmintákat újra ellenőrizni. Sára is megszeretgetett. A többiről meg már szóltam az előző naplójegyzetemben. Jó ez a kutya élet, még ha kutya is.
Pablo, wauuuuuuuuuuu!
Név: Adri97, írta: 2010. március 28. 21:55:25

Pablo naplója XII.


Délelőtt már sejtettem, hogy készül valami meglepetés,
de nem tudtam, hogy micsoda. Mikor A Gazdival beültünk
a zúgós izébe, azt hittem az lesz, hogy most nála leszek, de
tévedtem. Már egyből tudtam mi következik, amikor a kedvenc
lépcsőházam felé vettük az irányt. Pontosan az történt, mint
vártam. Adrienn és Mariann pillanatok alatt az ajtónál állt,
és átvették a pórázomat. Alig bírtam magammal.
Toporzékolva vártam, hogy a lakásajtó kinyiljon előttem.
Még ki se nyílt rendesen, én már A Kajás Néni mellett álltam.
Mindenki megsimogatott, majd bementem Adrienn szobájába,
ahol egy új játékot találtam a dobozomban. Egy piros gombolyag
volt felkötve egy spárgára. Adrienn lóbálni kezdte, mire én megpróbáltam
elkapni. Nagyon jót játszottunk! Kicsit később lementünk az udvarra.
Adrienn hozott magával egy zacskót, amibe 3db kicsi csont volt.
Elém rakta a csontokat, és én őrült gyorsasággal enni kezdtem.
Adrienn még le se ült a padra, én már meg is ettem. Ekkor Adrienn
és Mariann egy akadályt állítottak föl, amit nagyon ügyesen átugrottam
mind a két oldalról. Azután lebontották, én pedig szaladgáltam még egy kicsit.
Hirtelen zörgést hallottam az ajtó felől. Sára jött be rajta, és legnagyobb örömömre
egy zacskóval jött, amiben rengeteg csont volt- és persze mind az enyém!
Kivett belőle pár csontot, amit pillanatokon belül elropogtattam. Kaptam még egy kicsit,
majd Sára elment. Megettem a csontokat, aztán a lányokkal elmentünk sétálni.
Mentünk egy kört, aztán fölmetünk a lakásba. Játszottam, a tehenekkel és az új játékommal
( amit mellesleg 2 harapással  szét is szedtem). Kaptam A Kajás Nénitől egy kis sonkát, majd
újra lementünk az udvarra. Lent kaptam pár csontot. És ekkor olyan dolog történt velem, mint
még soha. Furcsa, kukorékoló hangot hallottam. Persze egyből válaszoltam rá, de fogalmam
se volt, hogy honnan jön, és egyáltalán kitől-mitől. Adrienn ugyan megmutatta merről jön, de én az
ajtóhoz álltam, és onnan ugattam. Mariann azt mondta, hogy ez csak egy kakas. Mikor fölmentünk,
rengeteget ittam. Fél óra múlva Adrienn levitt sétálni. Nagyon jól éreztem magam, gyönyörűen sütött a nap.
Mentünk két kört a Mátyás tér felé,aztán a spárhoz mentünk. Szomjas, és fáradt voltam mikor visszaértünk. Ittam,
majd leheveredtem Adriennel szemben az előszobába. Csak néztünk egymásra sokáig, aztán
fogtam magam és leheveredtem mellé. Már majdnem elaludtam mikor a szemeim kipattantak egy kis nesz miatt.
Áttelepedtem a konyhába az asztal alá, ahol el is aludtam. Aludtam  negyed órát, majd odébb feküdtem
a sütő mellé, és a fejemet Adriennek támasztottam. Már nem emlékszem többre, csak arra, hogy mikor
kinyílt a szemem egy csont volt az orron előtt. Nem foglalkoztam vele. Fölnéztem Adriennre, aki még mindig mellettem
ült, és a fejemet támasztotta. Ekkor azt mondta "Pablo, itt egy csont!" Én erre körülnéztem, s megláttam A csontot.
Egészen addig rágcsáltam, míg Mariann, Adrienn és A Kajás Néni föl nem vették a cipőjüket.
Azt hittem sétálni megyünk, de séta helyett beültünk a fekete zúgós izébe. Adrienn az ölébe vett, én pedig egy kis fészkelődés után újra húztam a kutyabőrt. Néha fölébredtem, de hamar visszaaludtam. Nagy élvezettel nyalogattam
Adrienn arcát. Kis idő múlva a zúgós izé megállt, mi pedig kiszálltunk. Philip barátom kipréselte fejét az ajtónyíláson, úgy szaglásztuk egymást. Hamarosan már bent csatáztunk, fogócskáztunk. Szeretett barátaim is bejöttek megnézni a birodalmunkat. Jót nevettek rajtunk, majd az ajtó felé vették az irányt. Utánuk szaladtam, s sokáig néztem utánuk, míg el nem tűntek a szemem elől.

Név: Adri97, írta: 2010. március 21. 20:44:41

Első találkozás


Türelmetlen vakkantást hallok,
Gyorsan az ajtóhoz szaladok.
Kiskosárban kiskutya,
Nyüszítve néz a Gazdira.


Villámgyorsan szaladok,
Az udvarig meg sem állok.
Lihegve nyitom az ajtót,
Mosolyogva nézem Pablót.

Apró lábait lassan rakosgatja,
Füleivel a földet súrolja.
Olyan édes, mint a méz,
Álmos szemeivel rám néz.

Puha szőrét simogatva,
El-el gondolkodom rajta,
Jó lenne nekünk is egy kutya,
Ki ugatva vár minket haza.

Kezemet is megnyalja,
Felugrik a lábamra.
Feri bácsi azt mondja,
Jöhet hozzánk ha sok a dolga.
Név: Francisco, írta: 2010. március 21. 19:14:31

Sorry,
I made a mistake. I am just a beginner...forgive me.I sould write: practising English...
Wauuu!
Pablo
Név: Francisco, írta: 2010. március 21. 19:06:33

Today I was prctising English language the first time in my life. It was so funey. The kids were talking with Frank in a language I couldn't understand at the begining, but after as I found out what't going on, I kept on smileing...
Wauu, wauu, what's a doglife I have here, with Philipe? Find out. Come to see me...You are wellcome anytime.
Pablo
Név: Adri97, írta: 2010. március 20. 19:16:02

Pablo naplója XI.

Zörgést hallottam a kapu felől. Kíváncsian odaszaladtam, és olyat láttam,
amire egyáltalán nem számítottam. Ott állt Mariann, Adrienn és a Kajás Néni!
Pár perc múlva már a fekete zúgós izében ültünk. Én Adrienn ölébe fészkelődtem, s közbe
az ablakon át néztem kifelé. Hamar meguntam ezt a zötykölődést, úgyhogy vakkantottam párat,
és nyalogattam Adrienn arcát. Később rájöttem, hogy kár volt annyira aggódnom, mert hamarosan
megérkeztünk. Maradt még egy halvány emlékem arról, amikor először töltöttem el egy hétvégét
a Kajás Néniéknél. Akkor mintha ugyan itt lettünk volna. És mikor felderítettem a terepet, rájöttem,
hogy szeptember elején is voltam már itt. Sokáig rohangáltam, és körbeszaglásztam, jelölgettem.
Mikor már az egész kert az én szagomtól illatozott, odamentem a lányokhoz, akik megdögönyöztek.
Még a Bácsi is mosolygott, akárhányszor meglátott, pedig vele nem is szoktam olyan sokat játszani.
A lányok kivittek sétálni, de ott már pórázon. Futottunk egy kicsit, aztán Adrienn keresett nekem egy botot.
Az megrágcsáltam, és visszaadtam neki. Még egy kicsit futkároztunk a napon, aztán visszamentünk.
Adrienn becsukta a kaput, majd lecsatolta a nyakörvemről a pórázt. Teljes gázzal elindultam a ház mögé.
Mikor odaérkeztem hirtelen lefékeztem. A fa mellett egy rozsdás, felül kosár szerű valami állt.
Először megijedtem tőle, mert nem tudtam mi az, de később, mikor már narancssárga
minták jöttek ki belőle, akkor már nem volt olyan ijesztő.Rajtam, és persze Adriennen kívűl mindenki
körötte ült, és botot tartottak fölé, amin szalonnák voltak. Nem értetten mit csinálnak, de nagyon örültem, neki
hogy szalonnát raktak a not végére, mert pár percel később Adrienn és a Kajás Néni leültek az asztalhoz, és enni kezdték. Persze én nem ennek örültem, hanem annak, hogy énis kaptam belőle. el kell ismerni, nagyon finom volt. Később már kenyeret is kaptam, amit csak úgy voltam hajlandó megenni, ha odadörzsölik a szalonnához. A kajás
Néni megkérdezte tőlem, hogy mikor lakok már jól. Én mondtam neki, hogy soha, de valószínűleg nem értette.
ebéd után egy kicsit leheveredtem a fűbe. Ekkor a szomszéd kertben megláttam egy fehér zúgós izét. Olyan volt,
mint a Bácsié, csak egy kicsit kissebb. Kiszállt belőle 3 ember. A lányok odamentek a kerítéshez, és beszélgetni
kezdtek az egyikkel. Énis odamentem. Ekkor vettem csak észre, hogy a kerítés alatt van egy lyuk.  Átbújtam alatta, és már ott is voltam az ember mellett, aki egyébként akkora volt, mint Adrienn. El is neveztem Lilának, mert lila színű ruha volt rajta. Szóval a Lila megfogta a pórázomat, és kivitt a földútra. Adriennék is kimentek, és átvettek. Sétáltunk egy kicsit, aztán a Lilával együtt visszamentünk A Kajás Nénihez. Mikor hátramentünk, az Öreg Bácsi épp evett. Amint Adrienn
levette rólam a pórázt, én odafutottam hozzá. Az öreg Bácsi megkérdezte tőlem, hogy mért vagyok mindig éhes.
Én válaszképpen fölugrottam a térdére, és megnéztem hogy mit eszik. legnagyobb örömömre szalonnát evett.
Addig nyöszörögtem, míg adott egy kis darabot. Egy pillanat alatt megettem, s kértem mégegyet. De az Öreg Bácsi nem adott. Azt mondta, hogy "ül!". Én már tudom mit jelent, úgyhogy szépen leültem. Adriennek biztos nagyon tetszett a mutatványom, mert megsimogatta a fülemet, és azt mondta, hogy nagyon okos vagyok. Ekkor eszembe jutott
valami, és odarohantam a kerítéshez. Egy pillanat alatt átbújtam alatta. Mindenki a fejét fogta, és a nevemet kiabálta.
Adrienn egy szalonnadarabot hozott a kerítéshez, és miután átbújtam alatta, meg is kaptam. Én nem aggódtam ennyire, mert gondoltam, hogy abba a kertbe a Lila lakik, és már korábban kihallgattam, hogy a mamája nagyon szereti a kutyákat. Hárman visszamentünk a fűre, és a Lila és Adrienn labdázni kezdtek.Egy ideig csak figyeltem őket,
de hamar elfáradt a nyakam, úgyhogy kettejük közé álltam, és próbáltam elkapni a labdát. Ekkor Adrienn hozott nekem egy almát. Régebben már láttam ilyet, sőt, még ettem is, úgyhogy tudom mi az. Elgurította nekem, én pedig utána szaladtam. Hegyes fogaimat belemélyesztettem, mire édes lé folyt ki belőle. Élvezettel csócsáltam, dobáltam, gurítottam. Egy idő után meguntam, úgyhogy megkerestem Adriennt. A ház mögött ültek az asztalnál mind a hárman. Adrienn fölvett az ölébe, így láttam mit csinálnak. Egy lap volt az asztalon, arra írtak. A többire már nemigen emlékszem, mert elaludtam. Néha fölébredtem egy-egy neszre, de horkolva visszaaludtam. Szunyókáltam egy kicsit, majd újult erővel kezdtem rohangálni. A háznál találtam egy kávészacskót. Fölkaptam, és rohanni kezdtem vele. Hamar rájöttek, hogy mit tettem, s mindenki utánam jött. Bekerítettek, és a Lila el is vette tőlem a zacskót. Nem sokkal ez után Mariann, Adrienn, a Kajás Néni, no meg én, beültünk a fekete zúgós izébe. Az úton lihegve jeleztem a Kajás Néninek hogy szomjas vagyok, mire ő azzal bátorított, hogy nemsokára megérkezünk. Nem hazudott, perceken belül kiszálltunk, és megpillantottam mind a két Gazdit, és Philipet. Vidáman szaglásztuk egymást. Búcsúzóul vakkantottam egyet a barátaimnak, majd elrohantam. Nagyon remélem, hogy mihamarabb látom a barátaimat, és megint kapok szalonnát.

Név: Francisco, írta: 2010. március 19. 22:45:03

Ma meglátogatott a gazdi és nagyon megörültem neki. Nem csak a csontnak, amit hozott, habár az is finom volt, igazi csülök csont, hatalmas, hanem annak a sok simogatásnak is, amit este kaptam. Már sötétedett, amikor megérkezett és mi Philippel éppen a bejárati ajtó körül szaglásztunk és azonnal tudtam, hogy ő érkezett meg. Egy szó, mint száz, jól érzem itt kinn magam és ha még vendégek érkeznek, mint ahogyan hallom, hatalmas füleimmel, akkor különösen boldog vagyok. Holnapra valami meglepetés készül, de én már sejtem a dolgot. Valahova kirándulni megyek, de erről többet majd kutya végezte dolgom után írok. Nem szabad a medve bőrére se előre inni. Nem így szól a kutyamondás?
Vauuuu, vauuuu,
Pablo  
Név: Francisco, írta: 2010. március 14. 23:34:53

Ez a mai nap fantasztikus volt. Már vártam a gazdit, aki meg is jött délelőtt és hozta a finom, húsos csontokat, amit Philipel be is töröltünk tisztességesen. Utána kezdődött a móka csak igazán. Szép napos idő volt, a szél is csendesedett és mi ketten elkaptunk egy-egy pamut kesztyűt. De az igazi az volt amikor én az egyik végét, Philipe a másik végét húzta. Persze a tejfogam már kihullott és most nő az igazi, így nem nagyon bírt velem a haver, a dundi, aki súlyban kétszer annyi mint én. A kutyaudvarba se akart bejönni. Gazdi kénytelen volt megemelni és úgy hozta be. Mint annak idején engem, ha esett az eső, felkapott, és úgy vitt fel a száraz lépcsőfokokig.
Nagyon jó kinn a kertben. Rohangálunk, fület harapdálunk, birkózunk, hancúrozunk. Igazi kutya életet élünk. Hurrá és vau!Vauúúú!
Pablo  
Név: Francisco, írta: 2010. március 13. 20:01:30

Ma meglátogatott a gazdi. Délután ő volt velünk. Kaptam vadi új és szép nyakörvet. Na meg sok-sok ételt. Azért Philipe táljába is beleszagoltam. Már nem veszi zokon, nagy haverok vagyunk. Utána hancúroztunk kedvünkre. Rohangáltunk a nagy és még mindig sáros kertben, birkóztunk is. Olyankor vagy én vagy Philipe vágja hátra magát és ezt néha a bunda bánja, de egye kánya. A szomszéd kutyák meg csak csaholnak. Szeretnének ők is szabadon rohangálni, de van köztük láncra vert is. Azért nem mindegy. Kutyasors és kutyasors közt is van különbség. Én most már látom és érzem, hogy megtaláltam a helyem. Boldog vagyok. Na meg a gazdi is kezd vidámabb lenni.
Most alszom egy jó nagyot... rám fér.
Pablo
Név: Francisco, írta: 2010. március 12. 0:44:01

Na ezt nem hiszitek el. Ma már egy kutyaházban aludtunk Philipe és én. Szóval, nagyon jól kijövünk. Holnap várom a gazdit. Hoz nekem egy új nyakörvet, mert a régit már jól elnyűttem, meg sok sok finom és hatalmas csontot, amivel mostanság álmodom. Már megint havazott. Ez tetszik, de azért várom a tavaszt. Vau, vau!
Pablo
Név: Francisco, írta: 2010. március 7. 23:04:03

Jelentem,jól érzem magam kinn a nagy kertben. Sőt, Philipel nagyon jól kijövünk. Már egy tálból ettük a mai menüt. Kicsit hideg van,az igaz, de szokom és nem szököm. Barátom se szökött azóta meg, amióta én kiköltöztem. A napokban többször is meglátogatott gazdi és nagyokat beszélgettek, közben valami tűzzel játszottak, amíg én a különböző ágakat harapdáltam. Úgy gondolom, a kertben összegyűjtött gazt és egyéb apró fát tüzelték el. Néha én is odamentem melegedni, de a füst csípte hatalmas és gyönyörű szemeim.
Valami olyasmiről is suttogtak, hogy hétvégén talán megint haza megyek. De ezt vég képen nem értem. Most hol vagyok én igazából otthon? Ha a gazdi elmegy, már nem sírok utána. Nagyokat sétáltunk tegnap is, vigasz gyanánt. Ma meg Philipe is kapott szép új hosszú pórázt és olyan boldog volt. Én meg a házába is benéztem és ott szundítottam egyet. Mert itt kinn, azért nagy a strapa. Nem henyélhetek annyit, mint a lakásban. De jobb is. Örülök, csak azt is észreveszem, hogy gazdi szomorú is meg nem is. Most ki a nyavalya tud elmenni rajta? Bizonyára hiányzom neki.
Pablo        
Név: Sára, írta: 2010. március 7. 11:13:30

Reméljük jól érzed magad Pablo. Szeretünk :) Mi
Név: Francisco, írta: 2010. március 5. 20:56:30

Ezek szerint a kocka el van vetve! Ma kiköltöztem Philipehez. Ahogy elnézem, végleg, mert gazdi odarakta a vánkosaim, az evőkészletem és egyéb fontos kellékeket. Azt ígérte, holnap még meglátogat, valamikor délelőtt.
Amikor megérkeztünk, örömömben pórázostól rontottam a házba, keresve barátom., aki még be volt zárva egy kis udvarba. Azt tapasztaltam, hogy gazdi az utóbbi napokban egyre idegesebb volt. Még játszani se nagyon akart velem. Valami nagyon bánthatja. Pedig én vigasztaltam Gyuri miatt is, ahogy tudtam. Holnap meg valami Mojo bulira megy, valami TV stábbal, Zentára, ezért kellett nekem már ma kihurcolkodni. De csak jó lesz ez a végén. Az új házamba először beköltözött Philipe, mint az erősebb kutya, és csak ő van otthon. Én csak vendégségbe jöttem? De azután Ildi, az új és másik gazdim, telefonált, hogy végül csak bemehettem az új házamba és most ott alszom át az első éjszakát felnőtt koromban. Gyerekként aludtam én kinn eleget...
Na elköszönök...majd csak jó lesz...
Pablo
Ja elfelejtettem mondani, hogy van már barátnőm is, Molly, és megbeszéltük, hogy lesznek kiskutyáink, még a nyáron...ennek nagyon örülök, ha betöltöttem az egy évet...
Név: Adri97, írta: 2010. március 2. 18:51:06

Pablo naplója X



Hevesen csóváltam a farkamat a lépcsőház ajtaja előtt. Adrienn jelent meg az ajtóban.
Boldogan kezdtem rohanni a lakás felé. Magamhoz híven egyből a konyhába mentem ahol
3 szelet házikolbász fogadott. Mohón megettem, majd Adrienn szobájába futottam.
egyből fölkaptam a teheneket és morogva megráztam. Pár perc múlva Adrienn hozta a pórázomat
és lementünk az udvarba. Egy kocsit se láttam, de ez már nem zavart. Bizony, én kocsik nélkül
is tudok "szlalomozni". Ezúttal Adrienn körül rohangáltam, majd a botomat kergettem.
Ekkor Adrienn összeállított egy akadályt, amit gyönyörűen átugrottam. Rámentünk a másik
oldalról is, ahol már nehezebb volt, de nekem még így is sikerült. Ezután Adrienn elpakolt,
és sétálgattunk egy kicsit az utcában, majd elindultunk a lépcsőház felé. A Kajás Néni épp
akkor jött kifelé. Nem hittem a szememnek! A Kajás Néni mosolyogva megsimogatott.
Beszélgetett egy kicsit Adriennel, aztán mind a hárman a bolt felé indultunk. A Kajás Néni bement
a boltba, mi pedig sétáltunk egy kicsit. Farkcsóválva jeleztem örömömet mikor A Kajás Néni újra előjött.
Együtt hazamentünk. Fönt egy érdekes tárgy, vagy élőlény fogadott. Az egész úgy történt, hogy mikor fölértünk
zúgó hangokat hallottam a fürdőszobából. Kíváncsi voltam hogy mi az,bementem. Ott állt Mariann,
és egy barnás színú zúgó valamit tartott a hajához ami ráadásul meleget árasztott. Azt hittem
bántani akarja Mariannt, úgyhogy jól megugattam, de mikor a többiek csak mosolygtak, gondoltam
nem veszélyes. A Kajás Néni adott nekem egy falat ennivalót, aztán lementünk az udvarba.
Mariann hozott magával egy zacskót  aminek pont olyan illata volt, mint az ennivalónak amit
A Kajás Nénitől kaptam. Mariann odaadta nekem, és az orrom nem csalt.
Ugyan olyan finomságot hozott nekem, mint A Kajás Néni. Gyorsan befaltam, s amikor
fölnéztem a kiálló falon megláttam a kedvencemet. Ledobott nekem valamit, ami nagyon hasonlított
az előző ételemhez. Nem volt nagy, de nagyon jó ize volt. Pillanatok alatt megettem, aztán pihenés képpen
lefeküdten és a botomat rágcsáltam. Negyed órával később Adrienn megmutatta Mariabbaj hogy milye szépen
tudok ugrani. egy nehezebb adakályt is átugrottam, majd a pakolás után elindultunk a ház felé.Mariannal lent maradtam, Adrienn pedig fölszaladt a lépcsőn, s pillanatok alatt vissza is ért. A füléhez emelt egy fekete
valamit, beszélni kezdett, majd a mi lépcsőházunkhoz mentünk. Pár perc múlva megjelent A Gazdi.
Beszélgetett egy kicsit a lányokkal a költözésemről, majd fölmentünk a lakásunkba.
Név: Francisco, írta: 2010. március 1. 12:05:50

A hétvégén zuhogott az eső. Olyan mérges voltam. Szombaton is, szinte egész nap, ezért gazdi csak késő este vitt ki Philiphez. Egy órácskára, de az is megérte. Nagyot hancúroztunk. Elfogadott, most már biztos vagyok benne, és bízom is okos, idősebb barátomban.
Vasárnap nagy meglepetés ért. Már délelőtt kimentünk a kertes házba, ahol várt rám barátom. Egész nap hancúroztunk, néha Philip, amikor már elfáradt, mert csak idősebb tőlem két évvel, lefeküdt ládájában és nekem  a lépcsőn jutott hely. A ládáját még nem hajlandó bedobni a közösbe. Közben a házam is elkészült. Csak késő este jöttek értem és, hogy őszinte legyek, örültem nekik, de maradtam volna még. Otthon aztán bezabáltam, mert vendégségben csak nem illik, na meg fontosabb dolgom is akadt, mint az evészet.
Majd nagyot aludtam, óriásit...
Várom a következő hétvégét. Akkor talán kétszer is kinn alszom, új házamban. Ez izgalmasnak ígérkezik...
Pablo
Név: Francisco, írta: 2010. február 25. 0:50:55

Philip,

Ez is kiderült útközben, hogy leendő társam, fajta testvérem, így írja nevét. Majd gyakorolom. Most már eldöntött tény, hogy amint az időjárás engedi, kiköltözök a kertes házba. Sára is tegnap úgy vélekedett, hogy nekem jobb lesz ott és a gazdi fellélegzett. Én még nem tudom, hogy jobb lesz-e? De bízom. Mert ezek a szomszédok állandóan megkeserítik, amúgy sem könnyű életem és gazdámét is. Csúnya és sértő megjegyzéseket tesznek, ezért úgy döntöttünk, hogy ezt titokba tartjuk. Had higgyék, hogy én még itt vagyok, a lakásban. Majd mint a szellem, visszajárok, kísérteni, és néha valóban meg is jelenek és akkor nagyon megugatom őket. Most mérgesen.
De ma este séta közben történt velem egy igen izgalmas dolog. Valami fránya kis mitugrász elkezdett előttem ugrálni. Amikor már az orrom éppen odatettem volna, hogy alaposan körbe szaglásszam, nem elugrott. És ezt vagy tízszer megtette. Kiderült, hogy Béka Bercivel találkoztam Érdekes lett volna vele hancúrozni is, de a gazdi féltette a kis és rút jószágot, ezért arrébb cibált, mielőtt még bele jöttem volna. De majd legközelebb.
Ja, már a házikóm is elkészült. Szombaton kimegyek, megnézem.
Most meg leteszem magam, mert futottam ma éppen eleget.
Pablo  
Név: Adri97, írta: 2010. február 23. 18:40:40

Pablo naplója IX.


Már a lépcsőházunkban is éreztem egy kis izgalmat.
Valahogy sejtettem hova megyünk, és nem tévedtem.
A Gazdi felcsengetett, és pár pillanat múlva Adrienn
vágtatott le a lépcsőn. Boldogan ugráltam körbe
miközben ő A gazdival beszélgetett.
Seperc alatt fölértünk a lakásba, ahol
Mama várt engem mosolyogva. Vidáman megvakargatta a fejemet.
Egyből a konyhába rohantam. először A Kajás nénit kerestem,
de amint beléptem a konyhába finom illatok csiklandozták az orromat.
Belenéztem a tálamba, és találtam egy szelet sonkát. Nagyon megörültem neki,
be is vittem az asztal alá, s ott rágcsáltam. Pár perc alatt be is faltam.
Ekkor beszaladtam Adrienn szobájába, és rávetettem magam az egyik tehénre,
aki a szoba közepén várt rám. Éles fogaimat belemélyesztettem puha szőrébe,
és játékosan megráztam. Játszottam még egy kicsit Adriennel és a Tehenekkel,
aztán lementünk az udvarra. Amint Adrienn levette rólam a pórázt, én kilőtttem, és
elindultam a kocsikat kerülgetni. De hoppá! Egy kocsi sem volt lent. Ezen
nagyon meglepődtem, de ez nem tartott sokáig, mert Adrienn egy bottal jött felém.
eldobta, én pedig villám gyorsan utána loholtam. Még egy kicsit gyakorolni kell, hogy
a levegőbe is el tudjam kapni, de szerintem így is nagyon ügyes vagyok. Mire meguntam
a bot rágycsálását, Adrienn fölállított egy kis akadályt, amit ügyesen átugrottam. Egy kicsit
följebb emelte a rudat, de nekem még ezt is sikerült átvinnem. Hogy én milyen ügyes vagyok!
Még egyszer átugrottuk Adriennel, amikor zugú hangokat hallottunk az ajtó felől. Adrienn automatikusan
megfogta a nyakörvemet, majd rámadta a pórázt. Ekkor kinyílt az ajtó, és benézett rajta Mariann.
Nagyon megörültem neki, ugatva indultam el felé. Megpróbáltam én is mosolyogni, ahogy mindenki
más szokott amikor meglát, de nekem nem sikerült. Mariann megsimogatott, majd lehúzódtunk az udvar túlsó
végébe, hogy a fehér zúgos izé el ne üssön minket. Adrienn megmutatta Mariannak, hogy milyen szépen tudok
ugrani, aztán fölmentünk. Már fönt volt A Bácsi, de Mamát már nem találtuk ott. Ráncigáltam egy kicsit a Teheneket,
aztán ismét visszamentünk az udvarba. Ekkor eszembe jutott, hogy A Kajás Nénit még nem is láttam.
Ez egy kicsit elszomorított, de a lányok egy kis gofócskával hamar fölvidítottak. Megárgtam a bot másik végét, és
fogócskáztam a lányokkal szinte egy órán keresztül. Adrienn rám csatolta a pórázt,és a Karolina mentén elindultunk sétálni. Megkerültük az iskolát majd a boltot. Mikor a lépcsőház ajtóhoz értünk, Adrienn fölment, mi pedig visszamentünk
Az udvarba. Mikor fölnéztem, megpillantottam Adriennt.Pontosan ott állt, mint a múltkor A Kajás néni. Mostmár
tudom, hogy nem tudnak repülni, hiszen nincs is szárnyuk, de számomra egy örök rejtély marad, hogy hogy tud
kilógni a falból egy másik fal, amire rá tudnak állni. Nem volt több időm ezen gondolkodni, mert Mariannal elindultunk kifelé az udvarból. Kint találkoztunk Adriennel, és nem sokkal később A Gazdival is. Beszélgettek egy kicsit, aztán hazamentünk.
Név: Francisco, írta: 2010. február 21. 8:58:55

Filip,

Még nem kérdeztem, hogyan írja nevét, mert arra a nagy örömtől nem maradt időm, de váratlanul meglátogattam egy eddig általam soha nem látott "testvérem". Ahogy a kertes házuk kapuja kinyílt, tárt karokkal várt. Beengedett területére. Még a házába is. Nagyot hancúroztunk az eső ellenére is, ami csak csöpögött egyfolytában. Ő nem szereti az esőt, olyankor elhúzódik az eresz alá, a teraszra,ahol egy gyümölcsös faládikóban alakította ki vackát. Oda is befeküdt, amikor már a nagy rohangálásban elfáradtunk és csak egyszer mordult rám, amolyan tekintély parancsolóan, hogy eddig:"Itt, megállj!" Természetesen leültem mellé és az orrunkat összedugtuk. Ő három éves és magányos, pedig nagyon szereti a társaságot. Hatalmas kertben keresi a kutya boldogságot. Ha jól alakulnak a dolgok lehet, hogy tavaszra betársulok.
Amióta a szomszédok kitiltottak a társasházi közös udvarból, amiről már regéltem a múltkor, nem hancúrozhatok kedvemre. Ez nagyon bánt. Hiányzik a móka. A parkba néha elmegyünk gazdival, de ott is ha Marvinnal elengedjük fantáziánkat, a gazdikra frászt hozunk. Azt hiszik, kiszaladunk az útra, az autók elé. Ami persze lehetséges, de eddig még nem tettük.
Keresünk egy jó megoldást mindannyiunk számára, csak már a tavasz jönne el. De még ma is havazik. Szeretem a havat, de ez már nem az, ami múltkor volt, ebből csak pocsolya lesz, és azt utálom. A szép mancsaimmal próbálom is kerülgetni, átugrani, de nem mindig sikerül.
Most még horkolok egyet és utána csak le kell menni..., esik, esik, csak esik...

Pablo  
Név: Adri97, írta: 2010. február 7. 15:23:14

Pablo naplója VIII.

Le nem tudom írni, milyen boldog voltam, mikor
megláttam A Kajás Nénit. Nem gondoltam volna, hogy megint
mehetek hozzájuk. A Gazdival az utcán vártunk, és egyszer csak
előjött valahonnan. Izgatottam ugattam, amikor kezébe vette
új pórázomat. Igen, kaptam egy újat. Szép világoskék.
Szóval fölmentünk a lépsőn A Kajás Nénivel. A házban
nem vette le rólam a pórázt, amitől egy kicsit meglepődtem,
mert fönt póráz nélkül rohangálok. Amikor a konyhába
léptem megláttam Mamát, és azt az öreg bácsit akit nagyon szeretek.
Megszagolgattam őket, és azt is megéreztem, hogy az asztalon
étel van. Épp a székre akartam fölugrai, amikor megláttam Adriennt.
Mosolyogva simogatta meg a fejemet. Fölvette a kabátját, és Mariannal
együtt lementünk az udvarba. A fura emberkék még mindig ott voltak.
Már nem féltem tőlük. Még be is mertem menni a hátuk mögé. Ez
a kis rejtekhely nagyon jó, mert el tudok bújni a lányok elől.
Adrienn elővette a fekete valamiket, amiket az ugráshoz használtunk
az ősszel. Kerített egy fehér botot, és fölállított nekem egy kis akadályt,
amit nagy érdeklődéssel repültem át. Egyre magasabbak lettek az akadályok,
de én mindegyiket ügyesen átugrottam. Minden egyes ugrás után eldobtak nekem  
egy botot. Ez nagyon szórakoztatóm volt! Adrienn és Mariann sokat dícsértek, amit
nagyon szeretek. Fogócskáztunk egy jót, aztán hirtelen megláttam A Kajás Nénit.
Nem a földön volt, hanem valami kék izén. A levegőben! A Kajás Néni tud repülni?
Ezt nem is tudtam! Nem volt több időm ezen gondolkodni, mert kis kedvencem ledobott
nekem egy finom falatot. Mikor közelebb értem, éreztem, hogy ez egy sonka darab.
Mohón föl is faltam. Mire ismét fölnéztem, A Kajás Néni már nem volt ott. Egy ideig
nyüszítve néztem fölfelé, de ez nem hatott. A Kajás Néni nem jött elő. A lányok
egy kis játékkal fölvidíottak, aztán meghallottam A Gazdi hangját. Adrienn fölcsatolta rám a
pórázt, és kimentünk hozzá. Megijedtem, hogy máris el kel válnom a lányoktól, noha
tegnap és csütörtökön és élvezhettem a társaságukat. A Gazdi a lányokkal együtt elvitt egy kis
sétára. Beszélgettek, aztán elbúcsúztunk a lányoktól. Hopp! Elfelejtettem megkérdezni
A Kajás Nénitől, hogy mi az a hűtő! Majd legközelebb...
Név: Adri97, írta: 2010. február 6. 20:10:41

Pablo naplója VII.

Türelmetlenül vakkaontattam, mikor megláttam a lépcsőházban
Adriennt. Nagyon boldog voltam, hogy ezen a héten már másodjára
jöhetek el hozzájuk. Átvette a pórázomat, és elindultunk az udvarba.
Mire odaértünk, már Mariann is ott volt. Bemetünk az ajtón, és én egyből
begyújtottam a rakétákat. Épp bekanyarodtam volna az egyik kocsi
mellett, amikor megláttam a sarokba három hóból készült embert
és egy kutyát. A kutya kicsit kissebb volt nálam. Odamentem, hogy
közelebbről is megszemlélhessem őket. Mikor rájöttem, hogy nem bántanak
elkezdtem kaparni a kutyust, aki egyből össze is esett. Ettől egy kicsit megijedtem,
de ez nem tartott sokáig. Hamar nekiestem, és még jobban nyúztam. Pillanatok
alatt eltűnt a hóban. Ekkor Adrienn egy fegér golyót dobott felém. Később megtudtam,
hogy hógolyó a neve, és ugyan abból a fehér takaróból készült, mint ami a földön van.
Szorgalmasan kerestem a hógolyót a hóba, de nem találtam sehol. A lányoknak ez
biztos nagyon tetszett, mert fojton nevettek, és mosolyogva néztek rám. Pár perc múlva
kinyílt az ajtó és bejött rajta Sára. Vidáman körbeugráltam, majd kaparni kezdtem a cipőjét,
és később a havat. Nem sokkal később megjelent A Kajás Néni. Nagyon megörültem neki.
Őt is körbeugráltam. Ő is dobott nekem hógolyót, aztán a fekete zúgós izéből kivett egy furcsa dobozt.
A szeme elé tartotta, majd az a doboz kattogni kezdett. Eszembe jutott, hogy én már máskor is láttam ilyet.
Azt hiszem fényképező gépnek hívják, de nem emlékszem rá pontosan. Sajnos A Kajás Néni elment.
Nyüszítva néztem utánna. A lányok megpróbáltak felvidítani nem sok sikerrel. Hamar meguntam a futkározást, és
megálltam az ajtó előtt. Adrienn a nyakörvemre csatolta a pórázt, és kimentünk az utcára. Elsétűltunk a Karolina felé, majd a Spar-nál tértünk vissza. Fölmentünk a lakásba. Én egyből beszaladtam Adrienn szobájába. A
tehenek már ott vártak rám a szőnyegen.Felkaptam az egyiket. Ekkor észrevettem a szoba végébe a két hosszú fölű szürke állatkákat. Velük már egyszer találkoztam. Morogva közelítettem feléjük. Ők meg se mukkantak. Megfogtam az
egyiket és éles fogaimat a nyaka köré zártam. Még mindig nem adott ki hangot, ezért kirogantam vele a konyhába. Sajnos Adrienn és Mariann észrevették, hogy eltűnt az egyik állat, úgyhogy utánam jöttek az asztal alá. Adrienn könnyűszerrel elvette tőlem újdonsült "barátomat". Elhatároztam, hogy legközelebb újra "barátkozok" vele. Egy kicsit játszottunk fönt, aztán ismét lemetünk az udvarba. Élveztem a friss havat. A hóban teljesen más futni, mint a síma talajon. Hatalmasat fogócskáztunk, aztán hógyolyósat játszottunk. Már besötétedett mire elindultunk a kihalt utcán.
Ugatást hallottam a hátam mögül. Mikor megfordultam egy zsemle színű kis termetű kutyust láttam. Húzni kezdtem Mariannt. Addig húztam, míg elszakadt a pórázom. Odaszaladtam a kuytushoz, akivel kedvesen megszaglásztuk egymást. Adrienn megfogta a nyakörvemet, és úgy mentünk föl a lakásba. A Bácsi összekötötte a pórázom két végét amíg én a konyhában lábatlankodtam. Adrienn arra próbált taníta, hogy amikor fölemeli az ételemet, én engedelmesen üljek le. Először nem tudtam, mit vár tőlem, de a végén már egész jól ráéreztem. Jutalmul kaptam pár sütit. Egy kicsit elálmosodtam, úgyhogy leültem Adrienn ölébe. Azt hittem, el fogok aludni, de a fáradság kirepült a szememből, mikor a zár kattanásást hallottam. Egyből az ajtóhoz futottam. Mérhetetlenül boldog votlam, mert ott volt A Kajás Néni. Megsimogatott, majd a konyhába sietett. Adrienn az ölébe vett, és úgy néztük, hogy mit csinál. Egyszer csak hagos zúgást hallottam. Hirtelen úgy megrémültem, hogy azt se tudtam a fejemen vagy a fenekemen vannak a péklapátjaim. A Kajás Néninek kipirosodott az arca a nevetéstől. Ilyen vicces ez? Nem értettem mi volt ez, és nem is tudtam meg. A Kajás Néni legugolt hozzám, és megkérdezte tőlem, hogy szeretném-e hogy keressen nekem valamit a hűtőben. Megkérdeztem tőle, hogy mi az a hűtő, de valószínűleg nem hallotta, mert már a kezében is volt egy jó húsos szalonna. Mohón belemélyesztettem fogaimat, és Adrienn szobájába rohantam. Marian És Adrienn utánam futottak, és kitessékeltek a konyhába. Ott megettem a vacsorámat, és még ültem egy kicsit Mariann ölébe is. A  Kajás Néni újból elővette a "fényképező gépet", és kattogtatott vele egy kicsit. Adrienn fölvette a cipőjét, meg a kabátját, és Mariann is készülődni kezdett. Lementünk az utcára, és pár perc múlva ott is volt A Gazdi. Adrienn elmesélte neki, mi történt a pórázommal. Kis beszélgetés után fölmentünk a saját lakásunkba. Elhatároztam, hogy legközelebb mégegyszer megkérdezem A Kajás Nénitől, hogy mi az a hűtő.
Név: Adri97, írta: 2010. február 4. 17:29:48

Pablo naplója VI.

Vidáman figyeltem, ahogy Adrienn átveszi pórázomat
A Gazditól. Régen jártam már náluk. Bementünk a lakásba.
Egyből a konyhába rohantam, ahol ismét ki volt készítve a tálam,
természetesen egy kis finom sütivel együtt. Fölkaptam az egyiket,
és bevágtattam Adrienn szobájába. Perceken keresztül harcoltam
a sütimmel, aztán jóízűen elrágcsáltam. Mikor már az összes sütemény
a hasamban pihent, kiborítottam a játékos dobozomat, és boldogan
csócsáltam az egyik tehén fülét. Adrienn leült elém, és mosolyogva nézett.
Ekkor eszembe jutott, hogy nem is láttam A Kajás Nénit. Kimentem a konyhába,
de nem találtam ott. Rájöttem, hogy valószínűleg nincs is itthon. Egy kicsit
elkenődtem, mert már nagyon régen láttam, de nem volt időm szomorkodni,
mert Adrienn hozta a pórázomat, és lementünk az udvarra játszani. Élvezettel
rohangáltam a kocsik között. Adrienn gyúrt pár hógylyót, és eldobta nekem,
Tetszett, hogy  amikor leesett elnyelte a fehér hótakaró. Jó sokat játszottunk
lent, aztán sétáltunk egy kicsit. Épp indultunk visszafelé, amikor megláttuk Mamát.
Váltottak pár szót, aztán visszamentünk a jó meleg lakásba. Ismét körbejártam a
konyhát, hátha ott találom kis kedvencemet, de nem volt ott, ezért szélsebesen
befutottam Adriennhez, és beletúrtam az orromat az egyik tehénbe. Immár a saját
szagomat éreztem rajta. Játszottunk egy kicsit, aztán megint lementünk sétálni.
Megint elmentünk a Mátyás-tér mellett és vissza, majd betértünk az udvarba.
Egy kis játék után elsétáltunk a boltig meg vissza. Nagy élvezettel tapostam bele
a hóbuckákba. Nem igazán zavart, hogy a hó hideg. Hamar vissza is értünk a házhoz.
Fönt nagyon jót játszottam Adriennel. Dobálta nekem a labdát, amit aztán jól megrágtam.
Persze a tehenekről se feledkeztem meg. Az egyiknek majdnem lerágtam a fülét.
És ekkor furcsa csengést hallottam. Adrienn kiment az előszobába, és felvette a kaputelefont.
Pár másodperc múlva már hozta is a pórázt, és a bejárati ajtóhoz siettünk, ahol A Gazdi várt rám.
Igazán sajnáltam, hogy nem is láttam A Kajás Nénit. Remélem legközelebb találkozom vele!
Név: Francisco, írta: 2010. február 1. 14:23:42

Nagyon jó hétvégém volt. Esett friss hó és a parkban összejött egy kis csapat. Ott volt természetesen a legjobb barátom Marvin, de jött még egy kis fehér, cukor, westy, a neve TOFFY és ő amiket összehancúrozott a hóba, az nem emberi. Forgott, kúszott, hemperget, bukfencezett. Nagy móka mester. befogadtuk a csapatba. Másnap megjelent Bella is és vele is jót játszottam. Ebédre meg finom hatalmas húsos csontokat kaptam. Imádom ezeket ropogtatni. Este is kimentünk még egy fordulóra, azután meg a gazdi kinn hagyott a kocsiba és elment pizat zabálni. nekem nem is hozott, de éreztem a szagokat és tudtam, hogy ez valami jó csemege lehetett. Meg ugattam kellő szigorral, hogy ilyet többet ne csináljon velem. Vagy nekem is hoz, vagy ő se egyen. Ez még is több a kelleténél. Így kibabrálni egy kutyával. Ezt érdemlem én? De azért nem haragszom rá, este még a lábát is megnyalogattam, hagy örüljön. Néha eltűri, néha nem...talán fura érzés lehet a ráspós nyelvemmel való érintkezés. De én ezt úgy szeretem és így kedveskedek mindenkinek, akit arra méltónak találok. Közben megjöttek kis gazdámék is és őket is úgy körbeugráltam. Egy hétig oda voltak valami Szlovénia nevezetű országban, ahol én még nem jártam, de ha megnövők, bekóborolom az egész világot.
ATHOS halála nem megy ki a fejemből. Még mindig kutyául gyászolom. Szegény testvér, miért kellett neki így kirohanni az útra?
Most szundítok egy jó nagyot, ez a délutáni szieszta ideje.
Üdv.Pablo
Név: Francisco, írta: 2010. január 30. 16:17:46

Na végre! Jó hír. Még tegnap találkoztam Marvinnal, az ír szetterrel, akit már ismertem kis koromtól is, de most végleg összehaverkodtunk. Nagyon csinos a gazdi, egy belevaló lány, de a férje, vagy mi a csodája se kutya. Az én gazdimmal megbeszélték, hogy ezek után telefonon jelzik egymásnak, amikor kijönnek a parkba. Ez borzasztó jó, nekünk és nekik is. Mi nagyokat bukfencezünk, futkározunk, birkózunk, közben ők meg elbeszélgetnek. ha jól hallottam, a szép lány valami jogász és átnézte a napokban kapott ajánlott levelet is, amibe oly csúnyán megvádolnak gonosz emberek és mondta, hogy az önkormányzati szabályzat szerint, ha azt a társasházak külön nem rögzítették, akkor egy kutyust és két cicát tarthat mindenki a saját lakásába. Ez megnyugtató hír. A többi meg, amit összehordanak ellenem, aljas koholmány. Mi Marvinnal nagyon jól megleszünk, igaz tőlem vagy négyszer nagyobb ez a jámbor jószág, de elfutok akár a lábai közt is, ha ki akarom cselezni. Mire ő egyet fordul, én körbefutom. Na, hosszú távon nem lehet vele versenyezni, ez igaz, mert kettőt ugrik és már a park túlsó szegletébe loholhatok utána, de ilyen versenyt nem is rendezünk.
Holnap tizenegykor találkozunk újra.
Ja, majd elfelejtettem, közben megjött Erika is a TV asszony, aki felismert, mert még a kis filmem is megnézte, csak az én bugyuta gazdám nem jött rá, ki is ez a belevaló asszony. Sajnos az ő kutyája öreg és morgós. Nem kedveli a kicsiket. Elvan magában. De legyen.
Most szundítok egyet, mert ilyen strapa után rám fér a pihenés.
Pá.
Pablo
Név: Francisco, írta: 2010. január 29. 15:20:44

Nagyon szomorú hírt kell veletek tudatnom, Kedves Olvasóim.
Tegnap elhunyt fiatal testvérem, ATHOS, aki a filmben velem együtt szerepel és hancúrozik.
Nagyon le vagyok törve és füleim is fél árbocra engedtem. Hallottam, amikor gazdája mesélte az enyémnek, hogy mi történt. Először fel se fogtam. Testvérem, nem tudom, hogy bátyám-e, vagy öcsém, ez soha nem derült ki, elszabadult a pórázról és figyelmetlenül kiszaladt az útra, amikor egy hatalmas teherautó közeledett, nagy sebességgel. A végzet elkerülhetetlen volt. Szegény pára azonnal kimúlt és nagy űrt hagyott maga után, a kislányok szívében, akik immár négy hónapja babusgatták, szerették. A nagy gazdi is magán kívül van.
Ez nem elég, az én gyönge lelkemnek, hallom, hogy nagyon imádott CUKI barátnőm is hasonlóan járt egy nappal korábban. Ő is kiszaladt az útra, igaz ő meg sem volt kötve. Nagyon figyelmetlen volt, és egy autó kerekei alá került.
Nekem is és nektek is, kis barátaim, nagyon oda kell figyelni ebben az őrült világban, mert egy rossz mozdulat és már jön a végzet.
Gyászolom mindkettőjüket és remélem lelkük az örök fényesség birodalmában vigaszra talál. Rövid életük vidám és bohó volt, talán túl bohó is.
Megrendülten,.
Pablo
Név: Francisco, írta: 2010. január 23. 21:57:41

Kaptam tegnap egy ajánlott levelet. Hivatalosat.
Abban az áll, hogy néhány jó szomszédom engem nem szeret és kiakarnak szó szerint eb rudalni a társasház közös helyiségeiből, elsősorban a közös udvarból, ahova a gazdi levisz futkározni, hancúrozni. Jó, néha valóban ott intézem a kis és nagy dolgaim, de ahogy látom, azt gazdi mindég nagy műgonddal takarítja utánam. Sőt, az óta, hogy én ide betettem a lában, az udvar a legrendezettebb. De az embernek, akarom mondani, a kutyának is, mindig akadnak jóakarói. Pedig hogy-hogy nem lehet engem szeretni? Olyan kedves és aranyos vagyok. Csak hancúrozok, ritkán lármázok, ugatok, azt is jószerével csak akkor, ha valami nagyon nem tetszik.
De néhány csúnya ember összefogott ellenem és megfenyegettek, hogy bíróságra citálnak, ha a gazdi nem üríti ki a közös helyiséget, ahol a csontjaim, az imádott csontjaim tároljuk, meg egy kis más maradékot az étteremből. Az mondják, pocokfészket kreálunk, pedig ha tudnák, hogy én minden pockot és egyebet a világból kiüldözök. Az is gondjuk, hogy bűzlik az egész udvar, olyan húgyszagú.Na ne már, az én pisim, a szabadban? Hát, hogy képzelik ezt.
Ma látom, gyönyörű barna szemeimmel, hogy gazdi takarítja a közös helyiséget. Mindent átrámol az utcai garázsba, most már ott a kajám, és csak az utcára visz le. Az udvar, olyan lett számomra, mint Pekingben a Tiltott város. Csak a lépcsőházig és fuss ki az utcára. na én ezt is élvezem, de ilyet.? Néhány rosszindulatú ember hóbortja miatt, akik a tojáson a szőrt keresik, a kákán a csomót. hallottam, amikor gazdám az egyik író deáknak, tán a főkolomposnak megjegyezte, amíg a garázsajtót hevesen nyitotta felé, hogy most már élvezhetik az egész kertet.
A hivatalos levelet aláírták öten-hatan, de a többi ember véleménye már nem számít-pedig élnek itt még vagy ötvenen.
Szóval, fel vagyok kutyául háborodva és ezeket a rossz embereket meg is fogom ugatni. Mindig . És kinyalhatják... a lábosom...

Egy kicsit elszomorodva,
Pablo  
Név: Adri97, írta: 2010. január 14. 19:44:42

Pablo naplója V.

Izgatottan ugráltam föl a lépcsőház ajtóra. A Gazdival Adriennék
háza előtt vártunk. Türelmetlenül vakkantottam egyet. Megpillantottam
a lépcsőn levágtató Adriennt és Mariannt. Leírhatatlanul boldog voltam.
Adrienn átvette a pórázomat, és már fönt is voltunk a lakásban. Első dolgom volt,
hogy szétnézek a konyhába. A Kajás Nénit nem találtam ott, viszont megláttam
valamit, amire nem is számítottam. Mint a két tálkám ki volt készítve. És az egyikben
pont olyan sütikék voltak, mint amit múlhéten kaptam A Kajás Nénivel. Fölkaptam
az egyiket, és bevágtattam Adrienn szobájába. A játékos dobozom a szoba közepén várt rám- A
tehenekkel együtt. Befaltam a sütimet, és játszani kezdtem a tehenekkel. Össze-vissza ráztam, haraptam, morogtam,
Mikor kijátszottam magam, a lányok elvittek egy hoszú sétára. Először a Karolina felé indultunk, aztán átmentünk
egy úton. Olyan ösvényre jutottunk, ahova még sose vittek sétálni. Elemtnünk a Mátyás tér mellett, vissza a házhoz.
Bántam, hogy csak ilyen röbid séta volt, de kellemesen csalódtam. Még nem mentünk haza. Elindultunk a Zöldház irányába. Itt már Adrienn fogta a pórázomat. Mariann sokszor lemaradt tőlünk, mert én sokat futottam. Egyszercsak Mariann megfodult, és futni kezdett hazafelé. Amikor Adrienn észrevette, utána futott. Nem értük be, viszont bementünk az udvarra játszani. Hihetetlenül gyorsan futottam Adrienn elől. Nagyon jót fogócskáztunk! És akkor Mariann kijött az erkélyre. Azt mondta, hogy azért fordult vissza, mert fájt a sarka. Én futkároztam amíg ők beszélgettek. Mariann lábáról véletlen leesett a papucs. Én egyből felkaptam, és zsákmányként szaladgáltam vele. Adrienn igyekezett elkapni, de közel se fut olyan gyorsan, mint én. Mariann ledobta a másik papucsát, mire én kiejtettem a számból féltve őrzött kincsemet. Adrienn elkapta mind a két lábbelit, és földobta Mariannak. Cikáztam még egy kicsit az udvarban, amikor Mariann valami oknál fogva ledobta, vagy leejtette a papucsát. Amint ezt megláttam, már loholtam is, hogy elkapjam. Sikerült is. Mariann dühösen betrapolt a szobájába. Adrienn megpróbálta tőlem elvenni a papucsot, sajnos sikerrel is járt. A képcsőházba jutott eszembe, hogy A Kajás Nénivel még nem is találkoztam. Csak a lányok, és A Bácsi volt otthon. Fönt Mariann nagyon durcás volt, de nem igazán foglalkoztam vele. Inkább Adriennel, na meg a tehenekkel játszadoztam. Sokat ittam, ezért Adrienn levitt sétálni. Az első bokrot meg is locsoltam. Dolgom végeztével elindultunk az udvar felé, amikor találkoztunk egy Westie kutyussal. Csak néztünk egymásra sokáig. Aztán egyszercsak játékban törtünk ki. A harc hevében kihallgattam, hogy újdonsült barátomat Brúnónak hívják, és nagyjából egyidős velem. Jót játszottunk! Elbúcsúztam kis barátomtól, és az udvar felé vettük az irányt. Fogócskáztunk egy jó nagyot, aztán visszaindultznk a lakásba. És akkor megláttam Sárát. odaszaladtam hozzá. Adrienn átadta neki a pórázomat. Egy kis beszélgetés után Adrienn hazaindult. Sajnálom, hogy nem talákozhattam A Kajás Nénivel, viszont nagyon jót játszottam a lányokkal.
Név: Francisco, írta: 2010. január 8. 0:32:48

Pablo jelenti

Tegnap különös és számomra nem várt esemény következett be. Hirtelen vadidegen emberek jöttek birodalmamba. Kiderült, hogy gazdám öccse és annak fia látogattak meg bennünket. Ennek örömére csaptam olyan rumlit, hogy a gazdám majd meg veszett. Még a heverőre is felugráltam, a fotelokat már nem is emlegetem. Egy perc nyugtot nem adtam nekik, amíg egyszer csak eltűntek, oly hirtelen, ahogy megjelentek.Akkor elszomorodtam, de már olyan fáradtság fogott el, hogy nem is bánkódtam soká. Szundi. Az mindig bejön. Aztán, késő éjjel, már megint megleptek ezek az emberek és még a kedvenc helyemről, a fürdő szobából is kizártak. Pedig én ott szoktam éjjel aludni, ha nem mászkálok éppen kedvemre a lakásban. Persze, gazdi az utóbbi időben lezárta az egyik szobát, pedig oda külön élvezet volt bepisilni. Mérges is volt rám olyankor valaki. De mivel már nagy fiú vagyok, hanyagolom ezt a gyerekes akármit. Ugyan már? Én, á dehogy...
Na, üdv. megyek szunyókálni...olvassátok ám a Naplót.
Pablo
Név: Adri97, írta: 2010. január 7. 18:57:19

Pablo naplója IV.


Ma délután nagyon izgatott voltam, amikor A Gazdival a Kajás Néniék házához mentünk.
Tudtam, hogy ez azt jelenti, játszani megyek hozzájuk. Adrienn lejött, én pedig boldogan a
nyakába ugrottam. Csalódottan tapasztaltam, hogy csak ő és A Bácsi van otthon. Épp azon
gondolkoztam, hogy hová tüntették a Kajás Nénit, amikor megláttam a tv mellett egy nagy földíszített fát.
Nagyon érdekes volt. Először csak körbeszaglásztam, és állandóan átbújtam alatta, de aztán már nem nagyon érdekelt. A játék hevében rájöttem, hogy édesség is van rajta. Egyből leszedtem egyet. Nagyon finom volt! Adrienn csúnyán nézett, de később még kaptam ilyen sütit. Sajnos Adrienn szobája be volt csukva, ezért körbe-körbe rohangáltam a lakásba. Adrienn levitt sétálni. Amint kiléptünk a házból, én megláttam A  Gazdit. Gyorsan odaszaladtam hozzá, aztán mentünk tovább sétálni. Nagy sár volt, de néhol találtam hóbuckákat, amiket hősiesen megmásztam =)
Adrienn hozott magával egy zacskót. Éreztem, hogy finom illata van, de nem tudtam eldönteni, hogy pontosan mi lehet.
Nem jutott több időm ezen gondolkodni, mert hazaértünk. Azt hittem fölmegyünk, de nem. Az udvarba mentünk, ahol végre megtudtam mi van a zacskóban. Egy csont! Egy nagyon ízletes csont. Fölkaptam, és már szaladtam is vele a kocsik mögé. 45 percen keresztül csak rágtam és rágtam. Nem hagytam belőle sokat, csak egy kis csontdarabot. Ekkor már Mariann is lent volt. Visszamentünk a lakásba, és ott volt a kedvencem. A Kajás Néni!!
Jól megdögönyözött, és megsimogatott. Ezt nagyon szeretem! Rengeteget játszottam a lányokkal. Már sötétvolt, amikor ismét lementünk az udvarba. Adrienn visszament a lakásba, és egy jó nagy zacskóval tért vissza. Már sejtettem, hogy mi van benne, és igazam is volt. Egy mégnagyobb csont! Ezen sokkal több volt a hús, és még jobb volt az illata. Ezt 1 órán keresztül nyúztam a rejtekhelyemen. Ebből is csak ez kis darabot hagytam. Adrienn-nel fogócskáztam egy jó nagyot, aztán fölmentünk A Kajás Nénihez. Sajnos már nem kaptam tőle simopgatást, mert ő a kanapén ült, és valami furcsa fülhallgató szerűség volt a fején. Fölugrottam mellé, de ő leküldött. Mariann-nal is játszottam, aztán Adrienn bement a szobájába. És akkor megtudtam mért nem mehettem be. A szoba végébe egy furcsa üvegdoboz volt. És benne kicsi kis szőrös izék rohangáltak. Többet nem tudtam meg róluk, mert A Kajás Néni kitressékelt. Mariann levitt az utcára, és a házunk előtt vártunk. Tudtam, hogy A gazdi le fog jönni, és hazamegyünk. Azt hittem, már nem lesz időm elbúcsúzni A Kajás Nénitől és Adrienntől, de végül ők is lejöttek. És még a szőrös izéket is láttam! A Kajás Néni a kezében hozta az üveg dobozt, és berakta a fekete zúgós valamibe. Vágyakozva néztem, amint kedvencem bemegy az udvarba. Nagyon szerettem volna, hogy megsimogasson. És akkor odajött hozzám, és azt mondta hogy jó kutya vagyok. Sőt. Még simogatást is kaptam! De nem csak tőle, hanem Adrienntől is. Nemsokára megérkezett A Gazdi, és hazamentünk. Ez aztán jó nap volt! Főleg, hogy a tehenek már hivatalosan is az én tulajdonoba vannak...
Név: Francisco, írta: 2009. december 21. 17:07:41

Külföldön jártam, életemben először!

Pénteken egyetlen ember, aki megbízható, nem tudott rám vigyázni, ezért gazdi elvitt az állatorvoshoz, aki elszórakozott vagy elügyetlenkedett velem, amíg a chip a bőröm alá került, de végül most már van útlevelem és utazhatok a nagy világba.
Szóval, pénteken Zentára utaztunk. Ott körülszaglásztam a házat, a nagymama legnagyobb megrökönyödésére elzavartam Mircit, a kedven macskát, had tudja meg időben, ki az úr a házban, ha én haza érek. Utána meg a gazda elvitt valami öregek, negyven éves szülinapi bulijára a Mojoba. Kezdetben fura volt, meg hangos, de később hozzá szoktak a füleim, még szerencse, hogy ilyen nagyok és sokan megszeretgettek. Főleg a kis Nothóf lány tetszett. De én is neki, mert került fordult, jött és simogatott. Volt nagy banzáj. Néha kivittek sétálni is a környékre, nehogy a nyomokat ott hagyjam, ahol annak helye nincs. Szóval, éjfélig egész jól bírtam, de akkor elszakadt a film. Kicsit hisztiztem, amíg a gazda ott ugrált eszetlenül körülöttem, és belátta, ideje indulni, haza. A határon semmi vész, még ott is megcsodáltak és nem is kellettek a papírok. Szumma-szummarum,jól éreztem magam. de azt is megtanultam, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon, az én kis kuckómban.
Pablo        
Név: Francisco, írta: 2009. december 14. 11:59:00

Pablo élmények a suliból

Gondoljátok el, hogy vártam a vasárnapi sulis napot, újra megcibálhatom Ropi buldog haverom nyakát, meg egyéb csínytevések, erre mi történt?
Egész éjjel hánytam, mint a kutya. Próbáltam a gazdit kikímélni, de csak felébredt és nem győzte utánam takarítani a slejmes váladékot. Magam sem értem mi történhetett, mert szerintem nem zabáltam be. Erre már megtanultam vigyázni. Inkább valamilyen furcsa kór, vagy nyavalya kapott el. Így hullafáradtan, gyöngén döglöttem végig a délelőttöt a kosaramba, amíg egy kis erőt gyűjtöttem és valamikor délután már kezdem magam jobban érezni. Nagyon sajnálom a sulit, főleg így, hogy ott most január közepéig téli szünet van.
Na de majd bepótoljuk.
Apropó, meg van az útlevelem. Most már utazhatok világnak. Kíváncsian várom hova visznek el először?
Most pedig pihenek még egy kicsit, mert még mindig nem vagyok az igazi. Az este is egy nagyobb kutyus úgy lebirkózott, hogy szégyellem magam.
Na, üdv. Pablo  
Név: Francisco, írta: 2009. december 12. 14:19:22

Pablo élmények a suliból

Ma kutyaiskolába voltam, életemben először. Nagyon tetszett, mert rengeteg pajtással találkoztam, akik szintén oda járnak, de már egész rég óta. Nagyon megszeretgetett mindenki és én jutalom falatokat kaptam, ha valamit a feladatok közül jól megoldottam. Nem volt nehéz, sőt mondhatom, nekem mint okos kutyának, meg se kottyant. A legszebb az egészben persze a móka volt egy kis buldoggal. Tőlem kétszer nagyobb, de földhöz vágtam, majd a nyakánál azt a vastag bőrt jól megráncigáltam. Tűrte a jószág. Barátságos volt velem ezért jó haverok lettünk. Már alig várom a holnapot, mert ahogy kifüleltem, ismét megyek suliba. Csak az a gáz, hogy már a téli szünet is kezdődik. Én majd csak január 15.-én iratkozom be rendes diákként. De jobb később, mint soha.
Most alszom egyet, mert azért elfáradtam.

SK. Pablo
Név: Adri97, írta: 2009. december 11. 19:13:28

Pablo Naplója III.


Délután a Gazdival elmentünk otthonról. Azt hittem, hogy
elmegyük sétálni, de nem. Mariann várt lent minket.
Nagyon megörültem amikor megláttam. Még föl is ugfráltam
rá. Mariannal fölmentünk a lakásba, ahol a Kajás Néni várt.
Neki is nagyon megörültem! De a Kajás Néni nemsokára elment.
Ezután Mariannal játszottunk, és utána lementünk sétálni.
Én még így se fáradtam el! Amikor ismét fölmentünk a lakásba,
én elkezdtem rosszalkodni. Nem sokkal később megérkezett
Adrienn. Azt hittem, hogy le fog esni a farkam, úgy csóváltam.
Meg is néztem, hogy megvan-e még. Megvolt. A lányok
fölvették a kabátjukat, és kimentünk az udvarra játszani. Adriennel
nagyon jót fogócskáztunk, aztán pedig elsétáltunk a Zöldházhoz.
Ott séltálgattunk aztán hazamentünk. Fönt nem bírtam magammal.
Állandóan a konyhában ugattam, Adrienn szobájában kiborítottam a kukát.
Ekkor történt életem legszebb pillanata. Adrienn odaadta nekem az egyik
tehenet. Nem tudtam, hogy örömömben mit csináljak. Eszembe jutottak
azok a hosszú fülű  szürke állatok, amik Adrienn szobájába voltak amikor
megérkeztem. Végül elkezdtem harapdálni a Tehenet. Már úgy haraptam, hogy
egy szivacs szerű puha valami esett ki belőle. A lányok adtak nekem enni. Amég
én ettem, ők egy fura csomagot néztek. Nem sokkal később Mariann telefonált
A Gazdinak. Adrienn a nyakörvemre csatolta a pórázt. Mostmár megtanultam, hogy
ez ilyenkor azt jelenti, hogy megyek haza. Egyből a lépcsőházunk elé szaladtam.
És A Gazdi nemsokára ott is volt. Még beszélgettek egy kicsit, aztán fölmentünk.
Legközelebb is szívesen megy át játszani!
Név: Francisco, írta: 2009. december 4. 16:34:46




                                                                      Pablo Naplója  I.

2009. november.24. Kedd



Ma délután a gazdival elmentünk a szomszédba, ahol játszani szoktam.
Amikor rájöttem, hogy hova megyünk, már nem bírtam magammal. Imádok a szomszédoknál
lenni. Ott nagyon sokat játszok, és jókat sétálunk. És nagyon szeretem a Kajás Nénit is.
Na szóval ott tartottam, hogy amikor lejött Adrienn, azzal kezdtem hogy a nyakába ugrottam.
Ez afféle "üdvözöllek" előadás. Amikor fölmentünk a lakásba, üdvözöltemA Bácsit, és meg
akartam keresni a teheneket, de nem találtam sehol. Imádom őket. 2 darab szőrös tehén,
amin van egy lyuk, ahova Adrienn a lábát szokta tenni. Na szóval A Bácsi jól leszidott,
mert fölugrottam hozzá a kanapéra, de azért megsimogatott. Játszottunk egy kicsit,
aztán jött Mama. Legalábbis a lányok mindig így hívják. Mamának is előadtam az üdvözlő
előadásomat, amiért kaptam egy kiadós simogatást. Miután elment, A Bácsi is elment, és
azután mi is elindultunk sétálni. Először elmentünk a Karolina felé, de aztán Adrienn irányt
váltott és a zöld házhoz mentünk. Amikor odaértünk, akkor jött ki az ajtón A Bácsi és Mariann.
Örömömben annyira csóváltam a farkamat, hogy azt hittem elrepül. De nem repült el.
A Bácsi a fehér izével ment haza, mi 3-an pedig sétáltunk, utána pedig lementünk az udvarra játszani.
Átugrottunk pár akadályt. Amikor már kezdtem unni, direkt szivattam Adriennt, aminek az lett a
következménye, hogy elesett, és eltört a bot, amit át kellett volna ugranom. Nem szidtak le.
Szeretek akadályt ugrani, de hamar megunom...Azért van jó is abban, hogy eltört a bot.
Mariann elpakolta a cuccokat, aztán fölmentünk. Eljátszottam pár ásítást, és a lányok
az ölükbe vettek, hogy aludjak el. De én csakazért se aludtam el! Adrienn levitt az udvarra
futkározni. Nagyon jót fogócskáztunk. Amikor fölmentünk már tényleg ásítoztam, de a
fáradság kirepült a szememből, amikor megláttam A Kajás Nénit. Ő a kedvencem, mert
ő ad nekem enni, ha épp náluk vagyok. Néha Adrienntől is kapok enni, de általában tőle.
Ő is megdögönyözött, és mosolygott. Ez érdekes. Ha valaki meglát, akkor mosolyog.
Hát igen...Senki sem tud ellenálni nekem! Még mielőtt besötétedett volna Mariann
és Adrienn elvitt engem egy nagy sétára. Úgy volt, hogy a zöld házba megyünk, utána meg
nem tudom, hogy hova, de végül csak a zöld házba mentünk, ahonnan  Adrienn elhozott
valami dobozokat. Az este további részében még rosszalkodtam egy kicsit. ( fölugrottam az ágyra,
úgy csináltam, mint akinek pisilnie kell) Amikor A Kajás Néni elment, akkor mi is elmentünk.
Azt hittem, hogy sétálni megyünk, de csak álltunk. És egyszer csak ott volt a Gazdi.
Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy hazamegyek. Örültem is neki, meg nem is. Örültem, mert
szeretek otthon lenni, de még szívesen játszottam volna. Mielőtt fölmentünk volna, még találkoztam
A Kajás Nénivel. A lányok és a Gazdi még beszélgettek, aztán hazamentünk. Ez a nap is nagyon jól telt!

Név: Adri97, írta: 2009. december 3. 20:58:04







                                Pablo Naplója II.

Ma délután épp hazaértünk a biciklivel, amikor megláttam az erkélyen
Mariannt és Adriennt. Nagyon megörültem nekik. Pár perc múlva
már lent is voltak, és elmehettem hozzájuk. Nagyon megörültem amikor
bementünk az udvarba, ahol futkározni szoktam. Sokat futottam, aztán
Adrienn kirakott egy kis akadályt, amit ügyesen átugrottam. Meg is dícsért,
aztán fölmentünk a lakásba. Magamhoz híven elkezdtem keresni a teheneket,
de nem találtam. Viszont találkoztam a fürdőszobában 2 új élőlénnyel.
Nem tudtam pontosan, hogy milyen állatok, de amikor a lányok észrevették,
hogy meglógtam vele, mondták, hogy elloptam az oroszlánokat. Igen, azt
hiszem ezt mondták. Eddig még nem is láttam soha oroszlánt. Csak most.
Szóval elvették tőlem az oroszlánokat, aztán levittek sétálni. Elementünk
a Zöldházhoz. Ott leültünk az ablakba, és vártunk, hogy kijöjjön
Mariann barátnője, de nem jött ki. Kaptam egy botot, amivel egy kicsit
játszottam, aztán hazamentünk. Vagyis az udvarba. Úgy loholtam, mint
egy ló. A lányok is futottak velem. Jót fogócskáztunk. Nem sokkal
később kinyílt az ajtó, és benézett rajta A Kajás Néni. Megnyalogattam, aztán
Mariann rám rakta a pórázt, mert A Kajás Néni beült a fekete izébe, ami
nagyon zúg. Később együtt fölmentünk a lakásba. A Kajás Néni a konyhában
főzött, én meg ott lábatlankodtam körülötte. Adrienn az ölébe vett, és együtt
néztük, hogy mit csinál. Ezt hamar meguntam, ezért a lányok
elővették a játékos dobozomat, és játszottak velem. Nem panaszkodhatok, mert
kaptam 2 új pompomot. A földön csúszkálnak, ami nagyon tetszett. Úgy elmerültem
a játékban, hogy örömömbe bepisiltem. A Kajás Néni jól leszidott, amiért megsértődtem,
és mégegyszer bepisiltem. A Kajás Néni megint leszidott, és azt mondta, hogy buta kutya vagyok,
mert az okos kutyák nem pisilnek be. De ezt csak akkor szokta mondani, ha bepisilek. Ha nem akkor
azt szokta nekem mondani, hogy ügyes vagyok, mert nem pisiltem be. Amikor föltakarított, megérkezett
A Bácsi. Össze-vissza ugráltam, és megnyalogattam. Játszottunk a lányokkal, aztán Adrienn levitt
sétálni. Pont akkor vitt le, amikor már pisilnem kellett, úgyhogy amint kiértünk a lépcsőház ajtaján, az első
fát meglocsoltam. Mentünk egy kört, majd  a Spar mellett találkoztunk egy fehér kutyussal.
Megszagolgattuk egymást, aztán hazamentünk. Adrienn egy időre eltűnt, aztán amikor előjött,
hozta a labdámat és a pórázt. Ez 2 dolgot jelentett. Vagy azt, hogy az udvarra megyünk,
vagy pedig jött értem A Gazdi. Az utóbbi történt. Lementünk a ház elé. Egy kicsit vártunk, aztán
lejött A Gazdi. Örömömben megint ugráltam. Még egy kicsit beszélgettek, aztán A Gazdival
hazamentünk. A lépcsőházban elgondolkoztam azon, hogy vajon hol lehettek a tehenek, de
nem tudtam kitalálni. Majd ha legközelebb megyek játszani, megkeresem. De úgy, hogy
többet már nem tudják előlem eldugni.
Név: Francisco, írta: 2009. szeptember 28. 9:39:02

Elfelejtettem még közölni,hogy a film forgatása a Szegedi Piros Úszóház teraszán történt, a Szanatóriumban, egyik délután, amikor Zsolt is méltóztatta lehozni Atost, a testvért.

Pablo köszöni a rengeteg gratulációt és a füle csak úgy nyúlik a sok dicsérettől.
S.F.  
Név: Szabó Zsuzsanna, írta: 2009. szeptember 27. 9:20:05

Kedves Feri!
Szeretem olvasni az írásaidat. Sok örömöt kívánok Pablohoz! Írtó helyes a "Testvér harc".
Üdvözlettel: Zsuzsi
Név: Francisco, írta: 2009. szeptember 26. 21:09:01

A Film címe:

Pablo & Atos játék vagy testvérháború

Rendezte: Az élet vagy (Fellini)(J.Jarmoush)

Operatőr: Révész Róbert Oscar díjas fotóművész

www.reveszrobert.hu

Premier: 2009.09.26.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A magyar értelmiség sír a legszebben a világon

Ahelyett, hogy fellépne a rasszista, homofób, nacionalista, soviniszta nézetek ellen, látványosan kiállna a humánus értékek mellett, >

Tovább

Luxus Audija buktathatta le a drogcsempészügybe keveredett volt belügyminisztert

Albán politikus még sosem került olyan korrupciós büntetőügybe, mint most, ehhez is az olasz rendőrség kellett. >

Tovább

Olyan horvát meccsen járt Csányi Sándor, ahol bunyó volt a VIP-szektorban

A meccs alatt ugyanis a VIP-szektorban a Hajduk és a Dinamo elöljárói között dulakodás alakult ki, >

Tovább

Đilasék jól szerepelnének a belgrádi választáson

Amennyiben Dragan Đilas volt belgrádi polgármester, valamint a Saša Janković vezette Szabad Polgárok Mozgalma és a >

Tovább

Egy 29 éves nagybecskereki férfi a sértő falfirkák elkövetője

A rendőrség nemzeti, faji és vallási gyűlöletkeltés, intolerancia valamint mások biztonsága veszélyeztetésének gyanúja miatt bűnvádi feljelentést >

Tovább

Szerb kórházakig verik vissza a menekülteket a magyar egyenruhások

A szabadkai kórház néha úgy néz ki, mint a délszláv háborúk idején. A menekültek azt mondják, >

Tovább

Óva intünk Amerika!

Nem lennénk most Donald Trump helyében: Amerikának egyáltalán nem szabad kommentálnia a magyar politikai életet, az >

Tovább

Diplomáciai státust a kémközpontnak

Oroszország ismét diplomatastátust kért azon állampolgárai számára, akik a nisi orosz-szerb humanitárius központban dolgoznak. A központ >

Tovább

A katalóniai népszavazás Szerbiában is felkavarta az olajos vizet

Miközben a többnemzetiségű országokat a frász kerülgeti, ha újabb függetlenedési törekvésről hallanak, van Európának egy szeglete, >

Tovább

A forradalom elmarad

1956-tal ellentétben, 2017-ben érdeklődés, összefogás és közös ország hiányában elmarad a forradalom. Marad a magyar társadalom >

Tovább

A holokauszt-tagadás határán

A horvátországi zsidó hitközség vezetése és a szerb kisebbség képviselői távol maradtak a 2016. és 2017. >

Tovább

Meghalt a Mézga család atyja

A Mézga-család, majd a Dr. Bubó (avagy Kérem a következőt!) tévésorozat alkotójaként generációkat ajándékozott meg (Romhányi >

Tovább