2024. július 15. hétfő
Ma örkény, Henrik, Roland, Bonaventúra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Egyedülálló osztálytalálkozó

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Kocsis Tamás emlékére

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság

Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépett
s követték társai, az ittas tengerészek,
szagos szél támadt s lábához hullt egy fészek,
s egy zöld majom szaladt feléje s rázta öklét:
érezte már, hogyan kezdődik az öröklét.
Megvillant nagy szeme, fáradt szemhéja égett.
Legyintett. S hátraszólt valami semmiséget.

Radnóti Miklós, 1943. május 29.

1990-be fejeztek azok a zentai diákok az agyonreformált iskolarendszer jogi tagozatán, akiknek éppen én voltam az osztályfőnökük, mert már mást nem találtak. Osztályt végképp nem szívesen bíztak rám, elég volt nekik a papucsos, farmeros, liberális és előítélet romboló jelenségem amivel, miután egyszer felvettek oda dolgozni, ahova én soha nem akartam menni, nem tudtak mit kezdeni a pedagógia megszállottjai, alias tanárok, kollégák. Nyíltan soha nem mertek velem szembeszállni, de a hátam mögött állandóan ment a sutyorgás, pletyka és mind az, ami ezzel jár, én meg csak adtam alájuk a lovat, jókat mosolyogva kínlódásukon.

Egyszer még az „inkvizíció” is összeült, hogy ítélkezzen felettem. A vád: hogyan került az órámra A. Moody Élet az élet után c. remekműve, mely a klinikai halált átélt személyek érdekes és izgalmas tapasztalatait boncolgatja. Éppen a katonaságtól tértem vissza, és az első órán az egyik jogász szerb osztályban a szerb gyerek megkérdezte, olvastam-e az említett könyvet? Csak néztem a srácra, mint aki nem hisz a fülének, hát még amikor megkérdezte, bemutathatná-e a könyvet az osztálytársainak? Persze, hogy bemutathatja, végre valaki… Nos, ennek a vége az lett, hogy végleg vád alá helyeztek. Kérdeztem is a tisztelt gyülekezetet, olvasta-e közülük valaki az említett könyvet, mire néma hallgatás volt a felelet. „Akkor, hölgyeim és uraim, uccu neki, jó olvasást, és ha befejeztétek, de ne siessetek,  beszélgethetünk tovább, mit is keresett-e remekmű a politikai gazdaságtan órán?”

Ha hiszik, ha nem, a grémium az igazgatót, Fodor Pistát, bízta meg a könyv elolvasásával és az arról tartandó érdemi beszámolóval. Pista olvasott, felesége, Gizi, aki szintén átélt valami hasonlót, de addig erről nem beszélt senkinek, olvasott.

Egy hét múlva az igazgató újra összehívta a társaságot. Mindenki izgatottan várta a fejleményeket, én elsősorban azt, hogy tetszett-e a könyv?

„Svi vi da čitate! Knjiga je fenomenalna. A ti (rám nézett és felemelte mutatóujját) idi u pičku mater, kad-tad mogao bi da pričas o gradivu na času!”

Ezzel vége is lett a különböző próbálkozásoknak. Ők békén hagytak engem, én meg őket. Így, jól  elvoltunk  még  vagy tíz évet.

***

Ja igen, osztálytalálkozó. Ez úgy kezdődött, hogy a második vagy harmadik héten osztály bulit rendeztem a homoki lakásomon, ezzel is nyomatékosan megadva az elkövetkező két nehéz esztendő részemről történő elvárásait. Voltunk vagy huszonöten, ki tudja ezt már pontosan, és alakult a dolog. Megértették, miért ragaszkodom a tegezéses viszonyhoz ( ez a párbeszéd egyetlen lehetséges formája, a többi úr-szolga viszony ), és ezt két éven keresztül gyakorolták.

Majd következett Kocsis Tamásnál a következő osztálybuli. Tamás volt az egyik nagy extrém az osztályban, a legtehetségesebb gyerekek egyike, akivel valaha találkoztam az óráimon. Zene, tánc, irodalom, hangszerek, színjátszás. Zseni volt a gyerek. Talán ez is lett a tragédiája. Ő az egyetlen, aki igazoltan hiányozhat a minden évben megrendezett osztálytalálkozókról, amit, amikor elballagtak megbeszéltünk, és az óta is tartjuk magunkat-e jó és szép szokáshoz. Minden olajozottan működik, ami a szervezést illeti. A naplóban névsor szerint a soros lakhelyén rendezi a következőt, mindig valahol augusztus végén, esetleg szeptember elején, hogy mindenféle kifogást előre kizárjunk.

A gimnázium százhuszon akárhány éves fennállása alatt én még egy ilyen osztályról nem tudok. Ha valaki igen, szóljon nekem. Na, nem véletlen ez az egymáshoz való ragaszkodás, főleg ami a magot illeti. Mert volt ennek az osztálynak egy bűvös magja, Ágotával, a palicsi lánnyal az élén. Született vezér, nagyon jó szervező. De a legnagyobb mókamesterről, Gombosról sem szabad megfeledkezni és ez elég volt, hogy Ancsi (a „részeges” ), Búcsú, Reni, Livi, Magó,  na meg a jó harmonikás Sziveri megadják a hangulatot a harmadik év utáni Csárdánál szervezett kiránduláshoz. Egy hétre jöttek, de nem akartak haza menni. A végén már úgy kellett bottal hazazavarni őket a második izgalmas hét után, a drága szülök minduntalan unszolására.

Elképzelhetik, milyen volt a negyedik osztály? De a világon senki semmit nem szólhatott, mert ez az osztály az iskolában mindenben éppen csak a legjobb volt. A korona az ohridi osztálykirándulás volt.

Ott, amit Tamás előadott, pantomim egyedi darabjával a korzó kellős közepén, fényes nappal, a leghíresebb mozgásszínház is megirigyelhetné. Már kezdtek neki tapsolni a korzón ücsörgő pállott szájú bámészkodók, mint a medvének szokás, tánc közben, amikor a transz szintjén lévő Tamáshoz ugrottunk Ágotával, szinte ösztönösen érezve, a bajt megelőzve, amíg nem késő. Csak percekkel később tért vissza hozzánk Tamás, és akkor is felrótta, amiért közbeavatkoztunk. Nekem egy svéd filmben látott, és soha el nem felejthető jelenet jutott eszembe, amikor a falu népe megőrült és puszta kézzel, cafatokra szaggatta a gyönyörű árva „boszorkánylányt”. Itt is azt a túlfűtött, felkorbácsolt feszültséget éreztem a levegőben, amikor a „közönség” ütemesen elkezdett tapsolni, dobolni és csak a kipattanó szikrára várt, hogy rávethesse magát az áldozati bárányra.

Most 18. alkalommal találkoztunk Adán, Livi szervezésében, lenn a Tisza-parton, a szép és rendezett szabadidő parkban. Még Lázár is megjelent, ami külön meglepetésnek számított.

Természetes, hogy mindig vannak hiányzók, de igazoltan csak Tamás hiányozhat. Ő meg bennünk él, örökké, mert emlékezünk rá.

A rikkancs ismét jelenti (22.)

2009. október 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Macska a galambok között

Európában, s egyben Magyarországon is lényegében minden politikai szereplő egyetért abban, hogy meg kell nyitni az >

Tovább

Orbánból mára gyalog lett Putyin sakktábláján

Sőt az elnöknek sok hasznos idiótája van, de közülük kevesen akarnak annyira a szolgálatára lenni, mint >

Tovább

Putyint vagy megbuktatják, vagy meghal

Timothy Snyder a Der Standardban teljesen természetesnek tartja, hogy Putyin az Orbán látogatás után lövette a >

Tovább

Az EU cselszövőjeként Orbán felháborította az európaiakat

Nem ő az első természetesen, aki azt hiszi, hogy soros elnökként ő az Unió főnöke. De >

Tovább

Futballt közvetíteni, magyarosan

Három csatár rohan a kapu felé, te már talpon vagy, izgalmadban nyelni sem tudsz, eközben a >

Tovább

Orbán csak „Trump sakkfigurája”?

Tervet dolgoznak ki Magyarország ügyében az uniós államok a washingtoni jubileumi NATO-ülés margóján. A „békemisszióval” Orbán >

Tovább

Kezd alakot ölteni Európában a „Fékezzük meg Orbánt”-művelet

Elképzelhető, hogy elveszik tőle a soros elnökséget, amire még sosem volt példa. Bár jogászok azt mondják, >

Tovább

A Demokrata Pártnak Biden szemébe kell mondania az igazságot

A New York Times az elnöknek küldött egyértelmű üzenet után most a Demokrata Pártot szólítja fel, >

Tovább

Szerdán az uniós nagykövetek tárgyalják a magyar elnökséget

Az uniós nagykövetek azt várják magyar kollégájuktól, hogy holnap adjon számot a moszkvai és pekingi ingadiplomáciáról >

Tovább

Macron vesztett, a baloldal ellenben feljött Franciaországban

Viszont akkor ennyit arról, hogy a szélsőjobb átveszi a hatalmat. A többséget szűken ugyan, de a >

Tovább

Nagy dühöt váltott ki az EU-ban Orbán moszkvai „békeküldetése”

A magyar vezető úgy ment el az orosz fővárosba, hogy előtte nem egyeztetett az európai vezetőkkel. >

Tovább

Orbán megtrollkodja az EU-t Moszkvában

A hosszan tartó antiliberális kampánnyal azonban túlfeszítette a húrt  - húzza alá Brüsszelből Oliver Grimm a Die >

Tovább