2019. november 14. csütörtök
Ma Aliz, Vanda, Huba, Klementina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Egyedülálló osztálytalálkozó

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Kocsis Tamás emlékére

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság

Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépett
s követték társai, az ittas tengerészek,
szagos szél támadt s lábához hullt egy fészek,
s egy zöld majom szaladt feléje s rázta öklét:
érezte már, hogyan kezdődik az öröklét.
Megvillant nagy szeme, fáradt szemhéja égett.
Legyintett. S hátraszólt valami semmiséget.

Radnóti Miklós, 1943. május 29.

1990-be fejeztek azok a zentai diákok az agyonreformált iskolarendszer jogi tagozatán, akiknek éppen én voltam az osztályfőnökük, mert már mást nem találtak. Osztályt végképp nem szívesen bíztak rám, elég volt nekik a papucsos, farmeros, liberális és előítélet romboló jelenségem amivel, miután egyszer felvettek oda dolgozni, ahova én soha nem akartam menni, nem tudtak mit kezdeni a pedagógia megszállottjai, alias tanárok, kollégák. Nyíltan soha nem mertek velem szembeszállni, de a hátam mögött állandóan ment a sutyorgás, pletyka és mind az, ami ezzel jár, én meg csak adtam alájuk a lovat, jókat mosolyogva kínlódásukon.

Egyszer még az „inkvizíció” is összeült, hogy ítélkezzen felettem. A vád: hogyan került az órámra A. Moody Élet az élet után c. remekműve, mely a klinikai halált átélt személyek érdekes és izgalmas tapasztalatait boncolgatja. Éppen a katonaságtól tértem vissza, és az első órán az egyik jogász szerb osztályban a szerb gyerek megkérdezte, olvastam-e az említett könyvet? Csak néztem a srácra, mint aki nem hisz a fülének, hát még amikor megkérdezte, bemutathatná-e a könyvet az osztálytársainak? Persze, hogy bemutathatja, végre valaki… Nos, ennek a vége az lett, hogy végleg vád alá helyeztek. Kérdeztem is a tisztelt gyülekezetet, olvasta-e közülük valaki az említett könyvet, mire néma hallgatás volt a felelet. „Akkor, hölgyeim és uraim, uccu neki, jó olvasást, és ha befejeztétek, de ne siessetek,  beszélgethetünk tovább, mit is keresett-e remekmű a politikai gazdaságtan órán?”

Ha hiszik, ha nem, a grémium az igazgatót, Fodor Pistát, bízta meg a könyv elolvasásával és az arról tartandó érdemi beszámolóval. Pista olvasott, felesége, Gizi, aki szintén átélt valami hasonlót, de addig erről nem beszélt senkinek, olvasott.

Egy hét múlva az igazgató újra összehívta a társaságot. Mindenki izgatottan várta a fejleményeket, én elsősorban azt, hogy tetszett-e a könyv?

„Svi vi da čitate! Knjiga je fenomenalna. A ti (rám nézett és felemelte mutatóujját) idi u pičku mater, kad-tad mogao bi da pričas o gradivu na času!”

Ezzel vége is lett a különböző próbálkozásoknak. Ők békén hagytak engem, én meg őket. Így, jól  elvoltunk  még  vagy tíz évet.

***

Ja igen, osztálytalálkozó. Ez úgy kezdődött, hogy a második vagy harmadik héten osztály bulit rendeztem a homoki lakásomon, ezzel is nyomatékosan megadva az elkövetkező két nehéz esztendő részemről történő elvárásait. Voltunk vagy huszonöten, ki tudja ezt már pontosan, és alakult a dolog. Megértették, miért ragaszkodom a tegezéses viszonyhoz ( ez a párbeszéd egyetlen lehetséges formája, a többi úr-szolga viszony ), és ezt két éven keresztül gyakorolták.

Majd következett Kocsis Tamásnál a következő osztálybuli. Tamás volt az egyik nagy extrém az osztályban, a legtehetségesebb gyerekek egyike, akivel valaha találkoztam az óráimon. Zene, tánc, irodalom, hangszerek, színjátszás. Zseni volt a gyerek. Talán ez is lett a tragédiája. Ő az egyetlen, aki igazoltan hiányozhat a minden évben megrendezett osztálytalálkozókról, amit, amikor elballagtak megbeszéltünk, és az óta is tartjuk magunkat-e jó és szép szokáshoz. Minden olajozottan működik, ami a szervezést illeti. A naplóban névsor szerint a soros lakhelyén rendezi a következőt, mindig valahol augusztus végén, esetleg szeptember elején, hogy mindenféle kifogást előre kizárjunk.

A gimnázium százhuszon akárhány éves fennállása alatt én még egy ilyen osztályról nem tudok. Ha valaki igen, szóljon nekem. Na, nem véletlen ez az egymáshoz való ragaszkodás, főleg ami a magot illeti. Mert volt ennek az osztálynak egy bűvös magja, Ágotával, a palicsi lánnyal az élén. Született vezér, nagyon jó szervező. De a legnagyobb mókamesterről, Gombosról sem szabad megfeledkezni és ez elég volt, hogy Ancsi (a „részeges” ), Búcsú, Reni, Livi, Magó,  na meg a jó harmonikás Sziveri megadják a hangulatot a harmadik év utáni Csárdánál szervezett kiránduláshoz. Egy hétre jöttek, de nem akartak haza menni. A végén már úgy kellett bottal hazazavarni őket a második izgalmas hét után, a drága szülök minduntalan unszolására.

Elképzelhetik, milyen volt a negyedik osztály? De a világon senki semmit nem szólhatott, mert ez az osztály az iskolában mindenben éppen csak a legjobb volt. A korona az ohridi osztálykirándulás volt.

Ott, amit Tamás előadott, pantomim egyedi darabjával a korzó kellős közepén, fényes nappal, a leghíresebb mozgásszínház is megirigyelhetné. Már kezdtek neki tapsolni a korzón ücsörgő pállott szájú bámészkodók, mint a medvének szokás, tánc közben, amikor a transz szintjén lévő Tamáshoz ugrottunk Ágotával, szinte ösztönösen érezve, a bajt megelőzve, amíg nem késő. Csak percekkel később tért vissza hozzánk Tamás, és akkor is felrótta, amiért közbeavatkoztunk. Nekem egy svéd filmben látott, és soha el nem felejthető jelenet jutott eszembe, amikor a falu népe megőrült és puszta kézzel, cafatokra szaggatta a gyönyörű árva „boszorkánylányt”. Itt is azt a túlfűtött, felkorbácsolt feszültséget éreztem a levegőben, amikor a „közönség” ütemesen elkezdett tapsolni, dobolni és csak a kipattanó szikrára várt, hogy rávethesse magát az áldozati bárányra.

Most 18. alkalommal találkoztunk Adán, Livi szervezésében, lenn a Tisza-parton, a szép és rendezett szabadidő parkban. Még Lázár is megjelent, ami külön meglepetésnek számított.

Természetes, hogy mindig vannak hiányzók, de igazoltan csak Tamás hiányozhat. Ő meg bennünk él, örökké, mert emlékezünk rá.

A rikkancs ismét jelenti (22.)

2009. október 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább

A halál csókja

Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >

Tovább

Türelem

Ha gondolja, éppenséggel megoperálhatjuk, nézegeti a doki a felvételeket, miután a gép megnyitotta a lemezt. Mennyire >

Tovább