2019. május 20. hétfő
Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Találkozásom Julesz Jánossal

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Georgi Dimov: A költők sétánya (New York, Central Park)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött:

1. Zsidóságról általában (Andrijašević Mladen)
2. Mikor írta Julesz Miklós a könyvet, és hogyan?
3. Hogyan alakult az élete 1945 után és a Rákosi korszakban?
4. Sztálin halála után?
5. Hogyan éltek 56 után?
6. Antiszemitizmus Magyarországon…
7. Magyar Szó (beszélgetés alapján könyvbemutató)…
8. Đuro Šušnjić témaköre….

Előtte János elolvasta a Naplóban megjelent írást és ennek kapcsán hívott vissza. Abban maradtunk, ő fog hozzám ellátogatni. Este lefekvés előtt különös, már rég nem tapasztalt, izgalom lett úrrá rajtam. Lehet, hogy már álmomban elkezdődött a párbeszéd, de annak részleteire nem emlékszem.

Reggel a szokásos menet, tea tejjel, és az el nem maradható vajas keksz hozzá, az első cigaretta.

Pontban tízkor megcsörrent telefonom. Lementem János elé, mert különben soha nem talál meg a társasházi sikátorban.

Egy nagy aktatáskával jelent meg. A második emeletig néhány lépcső, és remélte, hogy ebből az átkozott emberi találmányból nem lesz több.

Mivel először találkoztunk, én ajánlottam a tegeződést, mint a párbeszéd előföltételét, amit nagy örömmel fogadott el. Pár szóban ecseteltem mesterségem címerét, és rátértünk a lényegre.

Első alkalommal nem akartam a diktafonnal zavarni, pedig most látom, ez nagy hiba volt. A stílus, a beszéd zamata, az irónia és önirónia tömény mennyisége és minősége szerénységemnek most komoly gondot okoz.

Tény azonban, hogy az alma most sem esett messze fájától. Én édesapjáról faggattam volna, ő meg önmagáról beszélt. Persze olyan Philip Rothos  élcelődéssel, és ezt meg is jegyeztem neki.

Nem szereti apja könyvét, (A kirándulás a pokolba) mert ezzel a sárga csillagot ragasztották rá is. Holott ő nem kaftános zsidó. Ő ember. Orvos. A ritka fajtából. Gyógyít. Eredetileg az irodalom és költészet jobban érdekelte fiatalon, de egyszer az apja, amikor már látta a „veszélyt”, leült vele, és elmagyarázta neki, hogy ő is orvos lesz. Tisztességes hivatás, mindenekelőtt. Utána jöhet az, amit szeret. Az apja is ugyanígy volt a dolgok rendjével a maga korában.

Meg az ott leírtakat ő gyerekkorában minden este hallotta, amint azt édesapja mesélte feleségének és neki. Magát az apja hangját is hallja, amikor a könyv sorait olvassa és ez fájóan mély sebeket szaggat fel. Korán meghalt. Érzelmi kötődés.

„Rám nyomja a bélyeget. Nem vagyok én zászlóvivő zsidó! Nem is akarok az lenni.”

Közben arra lettem figyelmes, hogy kényelmetlenül izeg-mozog a fotelben, és bevillan.

„Nem akarsz te rágyújtani?” – kérdeztem, holott én magamat már régen kitiltottam dohányzás közben a teraszra.

„Nem a fenét! Láncdohányos vagyok!”– kiált fel megkönnyebbülten. Rágyújtunk mindketten, és már semmi bajunk. Csak úgy ömlik belőlünk a szó.

„De orvosként? Belgyógyászként?” – szegezem neki a kérdést.

„Téged is leszoktatlak pillanatok alatt.” – válaszol huncutul és már meséli hiteles történetét arról, amikor az egyik betegének azt mondta cigarettával a kezében: „Ha én mondom, nekem elhiheti.”

Majd elmeséli Voltaire esetét nyomatékul, amikor a hit témakörét említem.

„Tudod, hogy ő nagy ateistaként élt és tanított. De amikor a halálos ágyán feküdt, papért kiáltott.

Mire tanítványai: „De mester, csak nem tagadja meg önmagát, és egész életét?” Voltaire:

„ Ide figyelj, édes fiam, ha én most Indiában lennék, egy tehén farkát szorongatnám.”

Mesél fiatal koráról, amikor arról faggatom, honnan az irodalom utáni késztetés. Költő csak úgy nem lesz az emberből.

„Ezt is édesapám tanította meg velem. Magát a rím technikát, az újbegyeken hogyan lehet azt kiszámolni. Meg persze, amikor az orvosira jártam, azért a bölcsészekhez is beültem egy-egy szemináriumra. Csak úgy, csöndben, hallgattam. Az idegen nyelveket is ő taníttatta velem már gyerekkoromban. Talált nekem egy nagyon jó nyelvtanárt. Neki sokat köszönhetek.”

Majd újra az apjáról faggatom. Miért nem jelent meg a regény, amit 1932-ben írt?

„Mert nem volt jó.”  – válaszolja a legegyszerűbb módon, kapásból.

„Mi az, hogy nem volt jó;” – kelek ki magamból.

„A könyvkiadó igazgatója, miután elolvasta a kéziratot egy másfél oldalas levélben kedvesen közölte apámmal, hogy: ’Doktor úr, maga ne írjon, maga gyógyítson’”

„Ki volt ez a könyvkiadó igazgató?” – szegezem neki a kérdést.

„Füst Milán. Őrzöm a levelet.” – teszi hozzá higgadtan.

 „Valóban igaza volt. Az a regény nem volt jó. Olyan Krúdys, de nem volt jó, nekem elhiheted. Amikor a Ludas Matyiban megjelent egy-egy humoros írása, vagy karikatúrája, nagyon boldog volt. Kapott érte 140 forintot és büszkén mondogatta, hogy megkereste a kalácsra valót. Betegtől soha nem fogadott el pénzt. Soha. Ha nem volt jó az írása, és a főszerkesztő visszaküldte, hogy most ez nem jó doktor úr, gyógyítson inkább, akkor meg le volt törve.”

Izgatottan kérdez­­ek rá olyan dolgokra, amiknek a háttérismeretével már látok egyéb, csak nekem fontos összefüggéseket is, amiket az olvasó a leírt sorokból nem vehet ki. Én ilyen kíváncsi majom vagyok. Erre János csak mosolyog, és a következőket mondja:

„Vannak kincsek, amik bennünk vannak. Némelyeket feltárjuk, és vannak olyanok, melyeket megtartunk magunknak.”

Hasonló ez, mint az erkölcs. Mivel etikát is tanított az orvosi egyetemen példával él azonnal:

„Erkölcsös az-az ember, aki ugyan nem hisz Istenben, de úgy tesz, mintha hinne. Az erkölcs jöhet kívülről, vagy mint belső kényszer.”

Igen értem, az álszent és a szent ember örökös ellentmondása.

János a táskájába nyúl, és elővesz három könyvecskét.

„Az én verses köteteim. Mindent versbe foglalok. Jó szórakozás, agytorna. Még édesapám tanított rá. Itt az eredménye. De olvass el egy prózai részt, amit előszóként írtam apám könyvének második kiadásához, de oda nem tettem bele! Kérdéseidre a válaszok.”

Olvasok és meghatódva érzékelem, szinte minden kérdésemre adott a válasz. Lassan, mint aki mély álomból ébred, térek magamhoz. Közben az n-dik cigarettát füstöljük el:

A visszavett szüzesség (2009)
Michelangelo golyvája (2008)
Csak játszom a szavakkal (2006)

Mind három vereses kötet a Medicina Könyvkiadó gondozásában jelent meg és én most verseket olvasok. Velük fekszem, velük kelek. Kérdések tömkelege zúg agyamban, melyeket legközelebbi találkozásunkkor, valamikor augusztus végén, átbeszélünk.

A párbeszéd palesztin és zsidó között elkezdődött. Mi már barátok vagyunk, és azok is maradunk. Bármi áron.

Természetesen dedikáltattam a könyveket. Barátom az egyikbe a tisztelettel, másikba a barátsággal harmadikba a szeretettel szóval élve kezdte sorait. Kell ettől több?

A rikkancs ismét jelenti (14.)

2009. augusztus 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A CDU-elnök szerint az európai jobboldali populisták készek eladni országuk érdekeit

Nehéz eldönteni, hogy mi esik nagyobb súllyal a latba a titkos filmfelvétel alapján: a korrupciós hajlandóság, >

Tovább

Miért fogok szavazni?

Az osztrák alkancellár már biztosan nem lesz Európa vezetője, remélhetően Orbán sem soha, de az még >

Tovább

Őrült férfiak ketrece

Schmidt Mária véleménye azért ilyenkor érdekes lenne. Vajon Kövér nyilatkozatát olvasva mire gondol? A: Elsősorban a >

Tovább

Az autokraták tavasza

Orbán nagy propaganda győzelmet aratott a washingtoni úttal. Ebben Márky-Zayval egyetért az amerikai Képviselőház egyik korábbi, >

Tovább

Az USA megvédheti a magyar jogállamiságot

Washingtonból jönnek mostanában a jelek, hogy azért vannak olyanok a kormányzatban, akik nem akarják tétlenül nézni, >

Tovább

Guardian: A nacionalisták és a buldog állkapcsú Orbán Viktor

Ez minden idők legjobb Európája. Ezért el kell kerülni, hogy csak akkor legyünk képesek mozgósítani a >

Tovább

Egy éjjeli (és nappali) tolvaj

Így hát két eset lehetséges: a tudós hallgatóság vagy nem érzi magát félrevezetve, de akkor hol >

Tovább

A magyar hatóságok úgy bántak velük, mint az állatokkal

Az AP szabadkai keltezésű tudósításában a Magyarországról kitoloncolt afgán családok egyik tagja, egy 16 éves fiú >

Tovább

Nagyon szar időknek nézünk elibe!

Az viszont tény, hogy a Harmadik Birodalom ideológusai mély undorral és megvetéssel utasították el a dekadenciát, >

Tovább

A washingtoni „munkalátogatás” elé

A tengerentúlon a patriotizmus felülírja a politikai nézetkülönbségeket. Ott ismeretlen az orbáni magyar(os) gondolkodás: „aki nincs >

Tovább

Dögkút

"Magyarország magára maradt, az EU-ban alig vannak jó barátaink, néhány derék náci politikus és pár ex-KGST-kurva, >

Tovább

Tény, ami...

A legnagyobb veszély mégis az, hogy a szakmánk értelmetlenné válik. Ha igény sem lesz a valóságra. >

Tovább