2019. január 19. szombat
Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Találkozásom Julesz Jánossal

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Georgi Dimov: A költők sétánya (New York, Central Park)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött:

1. Zsidóságról általában (Andrijašević Mladen)
2. Mikor írta Julesz Miklós a könyvet, és hogyan?
3. Hogyan alakult az élete 1945 után és a Rákosi korszakban?
4. Sztálin halála után?
5. Hogyan éltek 56 után?
6. Antiszemitizmus Magyarországon…
7. Magyar Szó (beszélgetés alapján könyvbemutató)…
8. Đuro Šušnjić témaköre….

Előtte János elolvasta a Naplóban megjelent írást és ennek kapcsán hívott vissza. Abban maradtunk, ő fog hozzám ellátogatni. Este lefekvés előtt különös, már rég nem tapasztalt, izgalom lett úrrá rajtam. Lehet, hogy már álmomban elkezdődött a párbeszéd, de annak részleteire nem emlékszem.

Reggel a szokásos menet, tea tejjel, és az el nem maradható vajas keksz hozzá, az első cigaretta.

Pontban tízkor megcsörrent telefonom. Lementem János elé, mert különben soha nem talál meg a társasházi sikátorban.

Egy nagy aktatáskával jelent meg. A második emeletig néhány lépcső, és remélte, hogy ebből az átkozott emberi találmányból nem lesz több.

Mivel először találkoztunk, én ajánlottam a tegeződést, mint a párbeszéd előföltételét, amit nagy örömmel fogadott el. Pár szóban ecseteltem mesterségem címerét, és rátértünk a lényegre.

Első alkalommal nem akartam a diktafonnal zavarni, pedig most látom, ez nagy hiba volt. A stílus, a beszéd zamata, az irónia és önirónia tömény mennyisége és minősége szerénységemnek most komoly gondot okoz.

Tény azonban, hogy az alma most sem esett messze fájától. Én édesapjáról faggattam volna, ő meg önmagáról beszélt. Persze olyan Philip Rothos  élcelődéssel, és ezt meg is jegyeztem neki.

Nem szereti apja könyvét, (A kirándulás a pokolba) mert ezzel a sárga csillagot ragasztották rá is. Holott ő nem kaftános zsidó. Ő ember. Orvos. A ritka fajtából. Gyógyít. Eredetileg az irodalom és költészet jobban érdekelte fiatalon, de egyszer az apja, amikor már látta a „veszélyt”, leült vele, és elmagyarázta neki, hogy ő is orvos lesz. Tisztességes hivatás, mindenekelőtt. Utána jöhet az, amit szeret. Az apja is ugyanígy volt a dolgok rendjével a maga korában.

Meg az ott leírtakat ő gyerekkorában minden este hallotta, amint azt édesapja mesélte feleségének és neki. Magát az apja hangját is hallja, amikor a könyv sorait olvassa és ez fájóan mély sebeket szaggat fel. Korán meghalt. Érzelmi kötődés.

„Rám nyomja a bélyeget. Nem vagyok én zászlóvivő zsidó! Nem is akarok az lenni.”

Közben arra lettem figyelmes, hogy kényelmetlenül izeg-mozog a fotelben, és bevillan.

„Nem akarsz te rágyújtani?” – kérdeztem, holott én magamat már régen kitiltottam dohányzás közben a teraszra.

„Nem a fenét! Láncdohányos vagyok!”– kiált fel megkönnyebbülten. Rágyújtunk mindketten, és már semmi bajunk. Csak úgy ömlik belőlünk a szó.

„De orvosként? Belgyógyászként?” – szegezem neki a kérdést.

„Téged is leszoktatlak pillanatok alatt.” – válaszol huncutul és már meséli hiteles történetét arról, amikor az egyik betegének azt mondta cigarettával a kezében: „Ha én mondom, nekem elhiheti.”

Majd elmeséli Voltaire esetét nyomatékul, amikor a hit témakörét említem.

„Tudod, hogy ő nagy ateistaként élt és tanított. De amikor a halálos ágyán feküdt, papért kiáltott.

Mire tanítványai: „De mester, csak nem tagadja meg önmagát, és egész életét?” Voltaire:

„ Ide figyelj, édes fiam, ha én most Indiában lennék, egy tehén farkát szorongatnám.”

Mesél fiatal koráról, amikor arról faggatom, honnan az irodalom utáni késztetés. Költő csak úgy nem lesz az emberből.

„Ezt is édesapám tanította meg velem. Magát a rím technikát, az újbegyeken hogyan lehet azt kiszámolni. Meg persze, amikor az orvosira jártam, azért a bölcsészekhez is beültem egy-egy szemináriumra. Csak úgy, csöndben, hallgattam. Az idegen nyelveket is ő taníttatta velem már gyerekkoromban. Talált nekem egy nagyon jó nyelvtanárt. Neki sokat köszönhetek.”

Majd újra az apjáról faggatom. Miért nem jelent meg a regény, amit 1932-ben írt?

„Mert nem volt jó.”  – válaszolja a legegyszerűbb módon, kapásból.

„Mi az, hogy nem volt jó;” – kelek ki magamból.

„A könyvkiadó igazgatója, miután elolvasta a kéziratot egy másfél oldalas levélben kedvesen közölte apámmal, hogy: ’Doktor úr, maga ne írjon, maga gyógyítson’”

„Ki volt ez a könyvkiadó igazgató?” – szegezem neki a kérdést.

„Füst Milán. Őrzöm a levelet.” – teszi hozzá higgadtan.

 „Valóban igaza volt. Az a regény nem volt jó. Olyan Krúdys, de nem volt jó, nekem elhiheted. Amikor a Ludas Matyiban megjelent egy-egy humoros írása, vagy karikatúrája, nagyon boldog volt. Kapott érte 140 forintot és büszkén mondogatta, hogy megkereste a kalácsra valót. Betegtől soha nem fogadott el pénzt. Soha. Ha nem volt jó az írása, és a főszerkesztő visszaküldte, hogy most ez nem jó doktor úr, gyógyítson inkább, akkor meg le volt törve.”

Izgatottan kérdez­­ek rá olyan dolgokra, amiknek a háttérismeretével már látok egyéb, csak nekem fontos összefüggéseket is, amiket az olvasó a leírt sorokból nem vehet ki. Én ilyen kíváncsi majom vagyok. Erre János csak mosolyog, és a következőket mondja:

„Vannak kincsek, amik bennünk vannak. Némelyeket feltárjuk, és vannak olyanok, melyeket megtartunk magunknak.”

Hasonló ez, mint az erkölcs. Mivel etikát is tanított az orvosi egyetemen példával él azonnal:

„Erkölcsös az-az ember, aki ugyan nem hisz Istenben, de úgy tesz, mintha hinne. Az erkölcs jöhet kívülről, vagy mint belső kényszer.”

Igen értem, az álszent és a szent ember örökös ellentmondása.

János a táskájába nyúl, és elővesz három könyvecskét.

„Az én verses köteteim. Mindent versbe foglalok. Jó szórakozás, agytorna. Még édesapám tanított rá. Itt az eredménye. De olvass el egy prózai részt, amit előszóként írtam apám könyvének második kiadásához, de oda nem tettem bele! Kérdéseidre a válaszok.”

Olvasok és meghatódva érzékelem, szinte minden kérdésemre adott a válasz. Lassan, mint aki mély álomból ébred, térek magamhoz. Közben az n-dik cigarettát füstöljük el:

A visszavett szüzesség (2009)
Michelangelo golyvája (2008)
Csak játszom a szavakkal (2006)

Mind három vereses kötet a Medicina Könyvkiadó gondozásában jelent meg és én most verseket olvasok. Velük fekszem, velük kelek. Kérdések tömkelege zúg agyamban, melyeket legközelebbi találkozásunkkor, valamikor augusztus végén, átbeszélünk.

A párbeszéd palesztin és zsidó között elkezdődött. Mi már barátok vagyunk, és azok is maradunk. Bármi áron.

Természetesen dedikáltattam a könyveket. Barátom az egyikbe a tisztelettel, másikba a barátsággal harmadikba a szeretettel szóval élve kezdte sorait. Kell ettől több?

A rikkancs ismét jelenti (14.)

2009. augusztus 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az Aachenben újragondolt Európa

„A dokumentum szemmel láthatóan meghaladja az eddig keletkezett uniós szerződéseket, s ez nem csak abból a >

Tovább

FAZ: „Lengyel-magyar-olasz-tengely”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Orbán Viktor sajtótájékoztatást egyetlen téma hatotta át: az európai politikában mutatkozó >

Tovább

A populizmus rakétájának három fokozata

A Le Monde volt főszerkesztője úgy gondolja, hogy egyáltalán nem lesz egyszerű életre hívni a populista >

Tovább

FAZ: Kapóra jött a rabszolgatörvény

Megoldásként Márki-Zay azt gondolja, hogy olyasmit kellene csinálni, mint egykor a lengyel Szolidaritás. Vagyis nem csupán >

Tovább

Süddeutsche Zeitung: a Vučić-Orbán lelki társak ellen tüntetnek

Sok hasonlóságot lát a magyar és szerb utcai tiltakozások között a lap kommentárja, így legfőbbképpen azt, >

Tovább

Egy csaló ország Európa közepén

Egyes hírszerzési források szerint napjainkban Magyarország a legfőbb csatorna, amelyen keresztül a Kreml igyekszik befolyásolni a >

Tovább

NYT: Az Orbán-rendszer fasiszta vagy nem

Márpedig az fasizmus, ahol az etnikai hovatartozás és a mitikus múlt iránt tanúsított hűség felülírja az >

Tovább

Bajszos szar és O1G

Undorító árulás volna, ha a szakszervezetek hagynák, hogy a fiatalok nyeljék a könnygázt, míg ők az >

Tovább

DW: A lakosság többsége Orbán ellen fordult

Hatalomellenes sztrájkok 2010 óta nem voltak Magyarországon. Az is újdonság, hogy magas rangú egyházi méltóságok szolidárisak >

Tovább

A túlóra törvénnyel Orbán melléfogott

Ha a magyar vezető nem enged, az EPP-nek ki kell zárnia a Fideszt még az EP-választások >

Tovább

A Balkán gyarmatosítása

Orbán egyik legfőbb célja, hogy a migránsellenes politika céljaira egyesítse az erőket az EP-választások előtt. A >

Tovább

Magyarország mint kanári

Egyre több a bizonyíték, hogy a magyar kormány demokráciaellenes és illiberális, ám a Trump-adminisztráció mégis néma >

Tovább