Ma Benedek, Bence, Miklós névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Találkozásom Julesz Jánossal
Sáfrány Ferenc
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött:
1. Zsidóságról általában (Andrijašević Mladen)
2. Mikor írta Julesz Miklós a könyvet, és hogyan?
3. Hogyan alakult az élete 1945 után és a Rákosi korszakban?
4. Sztálin halála után?
5. Hogyan éltek 56 után?
6. Antiszemitizmus Magyarországon…
7. Magyar Szó (beszélgetés alapján könyvbemutató)…
8. Đuro Šušnjić témaköre….
Előtte János elolvasta a Naplóban megjelent írást és ennek kapcsán hívott vissza. Abban maradtunk, ő fog hozzám ellátogatni. Este lefekvés előtt különös, már rég nem tapasztalt, izgalom lett úrrá rajtam. Lehet, hogy már álmomban elkezdődött a párbeszéd, de annak részleteire nem emlékszem.
Reggel a szokásos menet, tea tejjel, és az el nem maradható vajas keksz hozzá, az első cigaretta.
Pontban tízkor megcsörrent telefonom. Lementem János elé, mert különben soha nem talál meg a társasházi sikátorban.
Egy nagy aktatáskával jelent meg. A második emeletig néhány lépcső, és remélte, hogy ebből az átkozott emberi találmányból nem lesz több.
Mivel először találkoztunk, én ajánlottam a tegeződést, mint a párbeszéd előföltételét, amit nagy örömmel fogadott el. Pár szóban ecseteltem mesterségem címerét, és rátértünk a lényegre.
Első alkalommal nem akartam a diktafonnal zavarni, pedig most látom, ez nagy hiba volt. A stílus, a beszéd zamata, az irónia és önirónia tömény mennyisége és minősége szerénységemnek most komoly gondot okoz.
Tény azonban, hogy az alma most sem esett messze fájától. Én édesapjáról faggattam volna, ő meg önmagáról beszélt. Persze olyan Philip Rothos élcelődéssel, és ezt meg is jegyeztem neki.
Nem szereti apja könyvét, (A kirándulás a pokolba) mert ezzel a sárga csillagot ragasztották rá is. Holott ő nem kaftános zsidó. Ő ember. Orvos. A ritka fajtából. Gyógyít. Eredetileg az irodalom és költészet jobban érdekelte fiatalon, de egyszer az apja, amikor már látta a „veszélyt”, leült vele, és elmagyarázta neki, hogy ő is orvos lesz. Tisztességes hivatás, mindenekelőtt. Utána jöhet az, amit szeret. Az apja is ugyanígy volt a dolgok rendjével a maga korában.
Meg az ott leírtakat ő gyerekkorában minden este hallotta, amint azt édesapja mesélte feleségének és neki. Magát az apja hangját is hallja, amikor a könyv sorait olvassa és ez fájóan mély sebeket szaggat fel. Korán meghalt. Érzelmi kötődés.
„Rám nyomja a bélyeget. Nem vagyok én zászlóvivő zsidó! Nem is akarok az lenni.”
Közben arra lettem figyelmes, hogy kényelmetlenül izeg-mozog a fotelben, és bevillan.
„Nem akarsz te rágyújtani?” – kérdeztem, holott én magamat már régen kitiltottam dohányzás közben a teraszra.
„Nem a fenét! Láncdohányos vagyok!”– kiált fel megkönnyebbülten. Rágyújtunk mindketten, és már semmi bajunk. Csak úgy ömlik belőlünk a szó.
„De orvosként? Belgyógyászként?” – szegezem neki a kérdést.
„Téged is leszoktatlak pillanatok alatt.” – válaszol huncutul és már meséli hiteles történetét arról, amikor az egyik betegének azt mondta cigarettával a kezében: „Ha én mondom, nekem elhiheti.”
Majd elmeséli Voltaire esetét nyomatékul, amikor a hit témakörét említem.
„Tudod, hogy ő nagy ateistaként élt és tanított. De amikor a halálos ágyán feküdt, papért kiáltott.
Mire tanítványai: „De mester, csak nem tagadja meg önmagát, és egész életét?” Voltaire:
„ Ide figyelj, édes fiam, ha én most Indiában lennék, egy tehén farkát szorongatnám.”
Mesél fiatal koráról, amikor arról faggatom, honnan az irodalom utáni késztetés. Költő csak úgy nem lesz az emberből.
„Ezt is édesapám tanította meg velem. Magát a rím technikát, az újbegyeken hogyan lehet azt kiszámolni. Meg persze, amikor az orvosira jártam, azért a bölcsészekhez is beültem egy-egy szemináriumra. Csak úgy, csöndben, hallgattam. Az idegen nyelveket is ő taníttatta velem már gyerekkoromban. Talált nekem egy nagyon jó nyelvtanárt. Neki sokat köszönhetek.”
Majd újra az apjáról faggatom. Miért nem jelent meg a regény, amit 1932-ben írt?
„Mert nem volt jó.” – válaszolja a legegyszerűbb módon, kapásból.
„Mi az, hogy nem volt jó;” – kelek ki magamból.
„A könyvkiadó igazgatója, miután elolvasta a kéziratot egy másfél oldalas levélben kedvesen közölte apámmal, hogy: ’Doktor úr, maga ne írjon, maga gyógyítson’”
„Ki volt ez a könyvkiadó igazgató?” – szegezem neki a kérdést.
„Füst Milán. Őrzöm a levelet.” – teszi hozzá higgadtan.
„Valóban igaza volt. Az a regény nem volt jó. Olyan Krúdys, de nem volt jó, nekem elhiheted. Amikor a Ludas Matyiban megjelent egy-egy humoros írása, vagy karikatúrája, nagyon boldog volt. Kapott érte 140 forintot és büszkén mondogatta, hogy megkereste a kalácsra valót. Betegtől soha nem fogadott el pénzt. Soha. Ha nem volt jó az írása, és a főszerkesztő visszaküldte, hogy most ez nem jó doktor úr, gyógyítson inkább, akkor meg le volt törve.”
Izgatottan kérdezek rá olyan dolgokra, amiknek a háttérismeretével már látok egyéb, csak nekem fontos összefüggéseket is, amiket az olvasó a leírt sorokból nem vehet ki. Én ilyen kíváncsi majom vagyok. Erre János csak mosolyog, és a következőket mondja:
„Vannak kincsek, amik bennünk vannak. Némelyeket feltárjuk, és vannak olyanok, melyeket megtartunk magunknak.”
Hasonló ez, mint az erkölcs. Mivel etikát is tanított az orvosi egyetemen példával él azonnal:
„Erkölcsös az-az ember, aki ugyan nem hisz Istenben, de úgy tesz, mintha hinne. Az erkölcs jöhet kívülről, vagy mint belső kényszer.”
Igen értem, az álszent és a szent ember örökös ellentmondása.
János a táskájába nyúl, és elővesz három könyvecskét.
„Az én verses köteteim. Mindent versbe foglalok. Jó szórakozás, agytorna. Még édesapám tanított rá. Itt az eredménye. De olvass el egy prózai részt, amit előszóként írtam apám könyvének második kiadásához, de oda nem tettem bele! Kérdéseidre a válaszok.”
Olvasok és meghatódva érzékelem, szinte minden kérdésemre adott a válasz. Lassan, mint aki mély álomból ébred, térek magamhoz. Közben az n-dik cigarettát füstöljük el:
A visszavett szüzesség (2009)
Michelangelo golyvája (2008)
Csak játszom a szavakkal (2006)
Mind három vereses kötet a Medicina Könyvkiadó gondozásában jelent meg és én most verseket olvasok. Velük fekszem, velük kelek. Kérdések tömkelege zúg agyamban, melyeket legközelebbi találkozásunkkor, valamikor augusztus végén, átbeszélünk.
A párbeszéd palesztin és zsidó között elkezdődött. Mi már barátok vagyunk, és azok is maradunk. Bármi áron.
Természetesen dedikáltattam a könyveket. Barátom az egyikbe a tisztelettel, másikba a barátsággal harmadikba a szeretettel szóval élve kezdte sorait. Kell ettől több?
A rikkancs ismét jelenti (14.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Puszták népe
Nekik a puszták népére van szükségük. Azokra, akik most is, mint egykoron, "amint hírt kaptak uruk >
Diktátorok egymás között
Paul Lendvai veszélyes érdekszövetségnek nevezi az orosz és a kínai diktátor összefogását. Úgy véli, nem véletlenül >
A Putyin elleni nemzetközi elfogatóparancs után érkezik Hszi Moszkvába
Kínának ezek után nem lehet kétsége, mi a nemzetközi vélemény a mai és holnap tárgyalások házigazdájáról. >
Egy zombi eltűnt, létrejött viszont egy szörny
Erre mutat rá a Neue Zürcher Zeitung kommentárja, miután az UBS felvásárolja a súlyos helyzetbe került >
A tébolyult nyelv önkénye
Ha egyszer véget ér a már elnevezésében is dermesztően hazug NER-világ (amelynek helyes feloldása: Nemzetietlen Együttbűnözési >
A NATO a jövőben ne bízzon meg Magyarországban és Törökországban
Hogy Erdogan végül is beadta a derekát Finnország kapcsán, az hatalmas nyomás alá helyezi Orbán Viktort. >
Szétszakítja-e országát Netanjahu?
A megoldás az, hogy jegelni kell a változtatásokat és megfelelő egyensúlyt kell kialakítani a bíróságok és >
Ki hallott már olyat, hogy narancsszeleteket tesznek a pizzára?!
A Politico azon humorizál, hogy ez már mindennek a teteje Magyarország részéről: ki hallott már olyat, >
Moszkva második frontja
Moszkva egyre nagyobb erőket mozgósít Grúziában, Moldovában, Szerbiában, Olaszországban, vagy éppen Afrikában. Ebből a szempontból ideális >
Sürgős: Korszakváltás a Nyugat-Balkánon
A délkelet-európai országoknak is sürgősen és radikálisan meg kell válniuk eddigi elveiktől és gyakorlatuktól. Ily módon >
Szabad sajtó nélkül nincs igazi választási lehetőségük a polgároknak
Izrael, Lengyelország és Magyarország azt mutatja, hogy a jogállam eleve törékeny, de szabadság nélkül nincs semmi >
Nyina Hruscsova: Ukrajna Putyin személyes megszállottsága
Hruscsov dédunokája úgy látja, hogy a háborút leginkább Putyin személyes megszállottsága, sértettsége mozgatja. Az egykori szovjet >