Ma Kornél, Soma, Tamás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
A szabadelvűség világcsúcsa
A naplo.org kedves kattintgatói a Vállalásból nőtt vállalkozás című cikkben egy történelmi sajtóbravúrral ismerkedhetnek (ismét) meg. Még soha addig (a cikk 1996-ban íródott) és azóta sem történt meg, hogy egy újságban a tulajdonost bíráló (gyengébb idegzetűek otromba pocskondiázásnak neveznék) cikk jelenjen meg. Méghozzá a gyanútlan tulajdonosok tudta (isten őrizz: jóváhagyása nélkül). A valamikori Napló államsajtóban szocializálódott bedolgozói számára persze egy ilyen „haditett” elképzelhetetlen a mindenkori állam(párt)gazda esetében.
A merészségnek is vannak határai.
Képletesen fogalmazva ez az eset, még ilyen másfél évtizedes távlatból is, így fest: valakik a saját pénzükből létrehoznak egy újságot, azt fenntartják még akkor is, amikor már csak veszteséget szül, időközben közvetlen háborús veszélyeztetettség miatt lelépnek az országból, de a finanszírozás saját zsebből tovább tart. Dacára annak, hogy a lap kétségkívül bátor háborúellenes hangvételét leszámítva, ez a Napló már nem az a Napló volt (ezt a szerző is jól érzékelte, habár őt az anyagi rész érdekelte jobban). Ez az anyagiasság is érthető, hiszen kéregetésre nevelt tollforgatókról van szó, akik állambácsitól megkövetelik a saját betevő CD-jüket.
Az igazsághoz tartozik, hogy a szerző által említett „bátrabb, szókimondóbb, harciasabb” Napló miatt senkinek a haja szála sem görbült meg. Csak azt nem tette hozzá, hogy az értelemszerűen „gyávább, elhallgatóbb, belenyugvóbb” időszakban az alapítókat és a vezető szerkesztőket (ő ezekhez nem tartozhatott) számtalan inzultus érte. Meg is mondjuk, hogy miért: mert a Napló, a főszerkesztőt körülvevő tábor szellemisége folytán, az utolsó időszakában elsatnyult, kicsinyes Magyar Szó mellékletté vált.
Ez már vállalhatatlan volt.
Mégis, az oly sokszor bírált szabadelvűség szent elve miatt a Naplót a Vállalássá nőtt vállalkozás című cikk után nem szüntették meg a tulajdonosok. Ezt a cikk szerzőjére és eszmetársaira hagyták.
naplo.org
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >
Itt minden a párté
Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >
Churchill, a rasszista
Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >
A szavazás vesztese a demokrácia
Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >
A szabadkai kudarc után
A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >