Ma Aurél, Placid, Attila rella névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Nemzetközi sajtószemle
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael eszmei létalapját jelenti. A világhírű történész, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára emlékeztet arra, hogy az eszmerendszer alapja az: a zsidók egyetlen nemzetet alkotnak, és mint ilyeneknek, joguk van a nemzeti önrendelkezésre – túl az egyéni szabadságjogokon. Békét csak úgy lehet teremteni, ha sikerül elérni, hogy zsidók és palesztinok egyaránt méltóságban és biztonságban élhessenek ott, ahová születtek. Csakhogy ha egyetlen államba kényszerítenék őket, akkor az – az elmúlt 150 év tanulságai alapján – könnyen polgárháborút idézne elő, etnikai tisztogatással, illetve akár egy iszlamista diktatúra kikiáltásával körítve. A Netanjahu-féle koalíció azonban kategorikusan elveti a két állam lehetőségét, mert abból indul ki, hogy a zsidó népnek elidegeníthetetlen és kivételes joga van az egész területre a Jordán és a Földközi-tenger között. Az összes állampolgári jogot azonban csak a zsidóknak adná meg. Illetve ez nagyrészt már ma is így van. A palesztinoknak eszerint nem jár semmi, sem egyénileg, sem kollektíve. A tét hatalmas, és nem csupán Izrael, a hanem a világ egész zsidósága számára. Ha Netanjahu meg tudja szilárdítani a hatalmát, az azt jelentené, hogy megszűnik a történelmi kapocs a zsidó nép és az egyetemes igazság, az emberi jogok, a demokrácia és a humanizmus között. Visszamenőleg átírná Izrael Állam egész történetét. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Le Monde
Jacques Rupnik szerint a 20 évvel ezelőtti keleti bővítés három fontos tanulsággal szolgál Ukrajna, illetve a nyugat-balkáni államok felvétele szempontjából. A legtekintélyesebb francia külpolitikai elemző intézet, a CERI nyugalmazott kutatási igazgatója, a bruges-i Európa Kollégium professzora, Havel egykori tanácsadója úgy látja, hogy a geopolitika kelet felé tolódik el a földrészen, ám a fontos intézmények sora és a gazdasági erő nyugaton maradt. Ennek az ellentétnek a feloldása lesz az újabb felvételi forduló fő feladata.
Ami pedig a megszívelendő leckét illeti, kifejti, hogy
1. A belépés annak idején fontos eszköz volt a jogállam kiépítésére, ám a felvétel nem jelentette a „történelem végét”, amint azt az illiberális Magyarország példája ékesen bizonyítja. Lengyelország viszont azt mutatja, hogy a sodródás nem visszafordíthatatlan.
2. Az utóbbi negyedszázad a térség társadalmainak és gazdaságainak eddigi leggyorsabb és leghatékonyabb korszerűsödését hozta.
3. Geopolitikai tényező: a rendszerváltás után közvetlenül Havel fogalmazta meg, hogy a szomszédoknak együtt kell működniük, ha meg akarják haladni a nacionalista vitákat, illetve elő kívánják mozdítani az integrációt.
Felül kell vizsgálni a támogatási, illetve intézményrendszert, mert mindkettő már most alkalmat kínál bizonyos államoknak az obstruálásra. lásd Magyarországot, valamint az őszi választásokig Lengyelországot.
Le Monde
Ivan Krasztev úgy látja, hogy igazából még most sem oldódott meg az az öt válság, amely az utóbbi jó egy évtizedben sújtotta Európát és ezek kihatnak majd a nem egészen egy hónap múlva esedékes EP-választásra. A tekintélyes bolgár politológus az interjúban kiemeli: a környezetvédelmi gondoknak, a pénzügyi nehézségeknek, a migrációnak, a járványnak és a háborúnak közös jellemzőjük, hogy az egész földrészt sújtják.
Azon felül létveszélynek számítottak, nyomukban olyan identitások és politikai törzsek alakultak ki, amelyek nem illettek bele a hagyományos, jobb-bal-felosztásba. Az viszont fura, hogy ha egy szélsőjobbos erő hatalomra kerül, mint Olaszországban, nem csökken az illegális bevándorlók száma, mégis jócskán alábbhagy a nyugtalanság a jelenség miatt.
Az is különleges, hogy Európa nem saját modelljének kudarca, hanem éppen ellenkezőleg: a sikere miatt került súlyos bajba. De amikor az orosz csapatok Kijevet ostromolták, a földrész lakói kénytelenek voltak ráébredni: új világpolitikai helyzet állt elő. A kölcsönös gazdasági függés, ami addig a biztonság záloga volt, onnan kezdve a bizonytalanság forrása lett.
És a biztonság teljes mértékben az USA-n múlik, jóllehet az amerikai védőernyőt már nem lehet 100 %-ra venni. Azaz teljesen át kell gondolni az 1945 utáni világot. Ami pedig Ukrajnát illeti, nem lehet úgy megnyerni a háborút, hogy a kontinens azt gondolja: abból ő kimarad.
Európa elvesztette a hatalmát és a befolyását. De azt még nem lehet megmondani, felülkerekedik-e a nemzetek Európája a szupranacionális összefogás fölött. Viszont hiba volna már most elparentálni a kontinenst. Hiszen az még mindig a legjobb hely élni. Az igazi kockázat az lenne, ha az európaiak fejvesztve látnának hozzá a cselekvéshez. Mint valaki, aki azért lesz öngyilkos, mert fél a haláltól.
Washington Post
A Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz sürgeti, hogy a neoliberálisok teremtsenek új, haladó kapitalizmust, mert az szolgálná a legtöbb ember érdekét. A Columbia Egyetem professzora szerint az egyik oldalon a piac mindenhatóságának hívei állnak, lásd Milton Friedmant és Friedrich Hayeket, akik szemében a vállalatok tetszésük szerint erősödhetnek meg, továbbá joguk van a környezetszennyezésre, valamint a kizsákmányolásra.
A tekintélyelvűséghez az út azonban akkor vezet, amikor a kormányok nem túl sokat, hanem túl keveset tesznek. A populizmus, főleg annak borzasztó, nacionalista válfaja sok okból ered. Tehát nem csak gazdasági gyökerei vannak. Mégis nem véletlen, hogy a populista nacionalizmus ott jelent súlyosabb veszélyt, ahol kevéssé jellemző a fejlett, ingyenes közoktatás, nem túl számottevő a munkanélküli segély, és gyenge az egészségügyi ellátás.
Mert pl. Amerikában azért fő az emberek feje, hogy miből fedezik gyerekeik oktatását, vagy az orvosi számlákat. Az elégedetlenség ott gennyed el, ahol nem kezelik a gazdasági bajokat, úgy, mint munkanélküliség, egyenlőtlenség és gazdasági bizonytalanság. Az ilyen helyeken termő talajra találnak a populista demagógok, pl. Amerikában Trump.
Korlátozni kell a társaságok szabadságát, hogy ne használhassák ki se az alkalmazottaikat, se a fogyasztókat, se a közösségeket. A neoliberális tőkés rend nem teljesítette, amit ígért: nem hozott növekedést, hát még általános jólétet. Viszont nem vitt el a demokráciához és szabadsághoz sem. Ehelyett utat nyitott a populizmushoz, aminek a vége a 21. századi fasizmus lehet.
A tekintélyelvű demagógok csökkentik a szabadságot, ellenben szintén nem váltják be a szavukat, elég csak a Trump által kínált haveri kapitalizmust venni. Az alternatíva kizárólag a decentralizálás lehet. A haladó kapitalizmus olyan gazdasági rend, amely a nagyobb termelékenységen, jóléten és egyenlőségen túlmenően mindenkinek segít eljutni a nagyobb szabadsághoz.
Economist
Hogy Putyin túladott a védelmi miniszteren, az arra utal, hogy elhúzódik az állóháború Ukrajnában. Az elnök azt akarja elérni, hogy javuljon a fegyveres erők ellátása. Ő egyébként sem arról híres, hogy radikálisan felforgatná a csapatát. De akik szembekerülnek vele, könnyen a börtönben találhatják magukat, esetleg kiesnek az ablakon.
Az orosz autokrata nagyon is szereti a közelében tudni hűséges embereit, hogy szemmel tartsa és megjutalmazza őket. Ezért most meglepetést keltett a technokrata Bjelouszov kinevezése, hiszen neki idáig semmi köze nem volt a biztonsági apparátushoz.
Sojgu a Nemzetbiztonsági Tanács titkára lesz, az viszont nem ismeretes, mi történik Patrusevvel, a tisztség eddigi gazdájával, aki az államfő egyik legodaadóbb híve. Bizalmas tanácsadó és keményen nacionalista ideológus. Az új miniszter szintén régi szövetséges és a jelek szerint osztja annak világnézetét. Azt várják tőle, hogy tegye rendbe a hadigazdaságot, amely a költségvetés egyharmadát emészti fel.
A lépés azt jelzi, hogy Putyin úgy véli: kibekkelheti a nehéz időket, Ukrajna és a Nyugat előbb dobja be a törülközőt. Sojgu viszont örülhet, mert a figyelmeztetést már a múlt hónapban megkapta, amikor korrupciós vádakkal őrizetbe vették a helyettesét. A hűség viszont eddig elnyerte jutalmát, mert a távozó miniszter nem járt úgy, mint Prigozsin.
Washington Post
Max Boot több okra vezeti vissza, hogy az orosz csapatok hirtelen meg tudtak indulni Harkiv ellen. A Külkapcsolati Tanács vezető munkatársa szerint Washington és Kijev hibákat követett el és ezt most Moszkva kihasználja. Mert készítik elő a fronton a nagy offenzívát, de észak-keleten egyszer csak átkeltek a határon. Nagyjából 9 kilométeres mélységben nyomultak előre, elfoglalva egy sor falut.
Az ukrán katonai hírszerzés feje úgy nyilatkozott, hogy a helyzet egyre kritikusabb. Hiszen nem sokára az orosz tüzérség lőtávolába kerül a 2. legnagyobb ukrán város. Nem valószínű, hogy elesik, de a védelmére csapatokat kell átvezényelni az arcvonalról, a Donyec-medencéből. Azaz ott könnyebb lesz a Kreml dolga.
Az oroszok siklóbombákkal gyengítik meg az ukrán állásokat, ezzel párhuzamosan elektromos eszközökkel tévesztik meg az ellenséges drónokat, illetve rakétákat. Súlyos következményekkel járt, hogy a washingtoni törvényhozás fél évig pepecselt a segélycsomaggal. Ily módon az ukrán légvédelem a végén a korábbi 73 % helyett már csupán az orosz rakéták 30 %-át volt képes a levegőben megsemmisíteni.
Jól jön Moszkvának, hogy a Fehér Ház döntése értelmében az ukránok amerikai fegyverekkel nem támadhatnak célpontokat Oroszországban. A britek már feloldották a hasonló megkötést.
Ugyanakkor látszik, hogy Zelenszkij nem képes mozgósítani a társadalmat a háború céljaira. Kijevben és az ország nyugati részén úgy épülnek luxuslakások, mintha az ország keleti felén nem folynának harcok. Ahelyett, hogy minden építőkapacitást a frontra, az állások megerősítésére vezényelnének ki.
Az viszont jó hír, hogy Ukrajna még korrigálhat és Amerika segédletével feltartóztathatja az ellenség előretörését.
Washington Post
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael eszmei létalapját jelenti. A világhírű történész, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára emlékeztet arra, hogy az eszmerendszer alapja az: a zsidók egyetlen nemzetet alkotnak, és mint ilyeneknek, joguk van a nemzeti önrendelkezésre – túl az egyéni szabadságjogokon.
Békét csak úgy lehet teremteni, ha sikerül elérni, hogy zsidók és palesztinok egyaránt méltóságban és biztonságban élhessenek ott, ahová születtek. Csakhogy ha egyetlen államba kényszerítenék őket, akkor az – az elmúlt 150 év tanulságai alapján – könnyen polgárháborút idézne elő, etnikai tisztogatással, illetve akár egy iszlamista diktatúra kikiáltásával körítve.
A Netanjahu-féle koalíció azonban kategorikusan elveti a két állam lehetőségét, mert abból indul ki, hogy a zsidó népnek elidegeníthetetlen és kivételes joga van az egész területre a Jordán és a Földközi-tenger között. Az összes állampolgári jogot azonban csak a zsidóknak adná meg. Illetve ez nagyrészt már ma is így van. A palesztinoknak eszerint nem jár semmi, sem egyénileg, sem kollektíve.
A tét hatalmas, és nem csupán Izrael, a hanem a világ egész zsidósága számára. Ha Netanjahu meg tudja szilárdítani a hatalmát, az azt jelentené, hogy megszűnik a történelmi kapocs a zsidó nép és az egyetemes igazság, az emberi jogok, a demokrácia és a humanizmus között. Visszamenőleg átírná Izrael Állam egész történetét.
Herzl Tivadar azonban már annak idején keményen szembeszállt a véleménnyel, hogy a zsidók különbek lennének bárki másnál és a jövőbeli államban különleges elbánás illetné meg őket. Neki az volt az elképzelése, hogy a zsidók földjén mindenki egyenlő jogot élvezzen. Ám ha Netanjahu bigott víziója kerekedne felül Herzl cionista ethoszán, akkor az azt jelentené, hogy a zsidók felfedezték a hatalomvágyukat, hogy élvezik, ha felsőbbrendűnek érzik magukat és ha leigáznak gyengébb népeket.
FT
Netanjahu pontosan tudja, hogy országa egyedül nem boldogul, viszont hogy Amerika korlátozza a fegyvereladásokat Izraelnek, az fordulópont lehet a kétoldalú kapcsolatokban – állapítja meg Gideon Rachman, az újság vezető külpolitikai elemzője. Emlékeztet arra, hogy a kormányfő hónapokon át simán visszaverhette a nemzetközi bírálatokat, mert biztosra vehette, hogy az USA szilárdan mellette áll.
Ám még a Biden-kormányzatnak is megvannak a maga korlátai, és hogy a Rafah elleni hadművelet miatt egyelőre nem ad át 3500 bombát, az súlyos kérdéseket vet fel a két ország viszonyának jövőjét illetően. No, meg az ügyben is, hogy mit tehet az izraeli koalíció. Amerika védelmi fegyvereket a jövőben is küld, viszont mostantól kezdve nem lehet biztosra venni, hogy szállít tüzérségi lőszereket, valamint bombákat, mert azok támadó eszköznek minősülnek.
Netanjahu komolyan beijedt, hogy Nemzetközi Bíróság elé kerülhet ő és néhány közvetlen munkatársa is, ezért azt szeretné, ha Washington a színfalak mögött megdolgozná a hágai testületet. Csakhogy Gáza miatt az Egyesült Államok már jobban hajlik arra, hogy úgy vélje: az izraeli taktika nem fér bele a háborús jogba.
Afganisztán óta a Fehér Ház pontosan tudja, hogy hiába szeded le a vezetést, illetve a talpas katonákat, azzal még nem számoltál fel egy olyan szervezetet, mint a Hamász vagy a tálibok. Politikai megoldás nélkül a szélsőséges szervezeteknek mindig lesz utánpótlásuk. Ezért lehet, hogy csak külső sokkhatással lehet rákényszeríteni az izraeli vezetést, mármint hogy az adja fel vesztes stratégiáját az övezetben. Ha a hadfelszerelés visszatartása ebben segít, akkor az egyben annak érdekében is közrehathat, hogy kisebb legyen a jelenlegi dráma.
Bloomberg
A szemleíró, Marc Champion helyesli, hogy a Nyugat alkalmazzon szankciókat Grúzia mindenható ura, a milliárdos, oroszbarát Ivanisvili ellen, mert ily módon meg lehet menteni a nemzetet. Azaz meg lehet akadályozni, hogy az ország Putyin vonzáskörébe kerüljön. Nagy a hasonlatosság Ukrajnával, a majdani forradalommal. A különbség azonban az, hogy ez esetben a tömegek nem tudják megbuktatni a kormányt.
A közvetlen kiváltó ok a külföldi ügynök-törvény, de az igazi tét az, milyen jövőt akarnak maguknak a grúzok, miközben a hatalom a jelek szerint az orosz utat választja, noha a lakosság 80 %-a csatlakozna az EU-hoz. A szóban forgó jogszabály, úgy tűnik, éppen a csatlakozási folyamatot igyekszik kisiklatni.
Azzal fenyeget, hogy szétszakítja a nemzetet. Az elnök asszony vétót helyezett kilátásba és felszólította a biztonsági erőket, hogy ne segítsenek a tiltakozások leverésében. De az orosz harckocsik mindössze 56 kilométerre vannak Tbiliszitől és Putyin aligha habozna, ha le kellene verni egy újabb nyugatbarát népi „puccsot”. Szóval az ellenzéknek inkább az őszi választások megnyerésére kellene összpontosítania.
Az EU kutyaszorítóban van, mert támogatná a lakosságot, ugyanakkor óvakodik attól, hogy megjutalmazzon egy kormányt, amelyet gyakorlatilag kilóra megvett egy milliárdos, aki összeállt Putyinnal és Orbánnal és dekadensnek minősíti az európai értékeket.
Ám ha az amerikai pénzügyminisztérium, valamint a Bizottság gyorsan befagyasztja Ivanisvili külföldi számláit, akkor bármennyire is hihetetlen, de el lehet érni a politikai változást. Olyan esély ez, amit hiba volna elszalasztani.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Orbán harca a „szuverenitásért” nem egyéb üres máznál
Erre mutat rá Gerald Schubert a Der Standard külpolitikai szerkesztője, miután ezúttal a szuverenitásvédelmi törvény kerül >
Ruszkik, ide
Miniszterelnökünk világszerte párját ritkító politikai karrierjét illetően persze mutogathatnánk erre is, arra is, de jobb, ha >
Putyin könnyű célpontnak tartja Trumpot
Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója azt gondolja, hogy Putyin könnyű célpontnak tartja a volt elnököt. John Bolton, >
Ritkán volt ennyire kedvező a pillanat, hogy bevigyék a döntő ütést Iránnak
Erre mutat rá Jacques Schuster, a konzervatív Die Welt szerkesztő bizottsági tagja, főkommentátor. Úgy értékeli: Izraelnek >
Hszi álmatlan éjszakái
Megriadt Hszi Csin-ping, mert pártja hiába van immár hosszabb ideje, 75 éve hatalmon, mint egykor a >
Az osztrák választás eredménye újabb ébresztő Európának
Ezt hangsúlyozza a Guardian szerkesztőségi véleménye. A szélsőjobb újabb diadalt aratott Európában. Vezetője kinyilvánította, hogy új >
Hogy Irán kilőtte a rakétákat, az újabb stratégiai hiba volt a részéről
Ahelyett, hogy elrettentené Izraelt, elképzelhető, hogy lehetőséghez juttatja. De Teherán már a tavasszal alaposan melléfogott a >
A jobbkéz esete a múltátírással
Orbán politikai igazgatója még világosabban azt mondta ki, hogy a putyini orosz despotizmus a mai magyar >
SS-hűségdal: Az FPÖ kitárulkozása
Paul Lendvai meg van rendülve, mert a részvevők egy hírhedt SS-dalt énekeltek Ausztriában egy helyi, szabadságpárti >
Naszrallah halála módosítja az erőviszonyokat mind Libanonban, mint a térségben
A lefejezett Hezbollah még nem volt ennyire ingatag helyzetben. Egyelőre kár mérlegelni, miként állhat bosszút, mert >
Ausztriában Kickl, a jövendő Orbán nyerte a választást
Európának viszont a szeme nem rebben. Pedig a politikus ellenzi a bevándorlást és nem titkolja, hogy >
Az osztrák tűzfal
A mai választás eredményeként a Szabadságpárt először lehet Ausztria legerősebb pártja, de hogy kormány alakítson, ahhoz >