Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Kortárs történelem lánctalpakon
„Vajon nem válik-e cinkossá, aki ebben a kérdésben – persze az illiberális állam kiépítésében is – hallgat?” Magyari Nándor László (Systemcritic):
„A kortárs történetírás azzal a problémával találja magát szemben, hogy az emberek még nem felejtették el azt az időt, amikor még voltak alternatívák, és nehezen fogadják el a történész hozzáállását, aki lezárt ügyként, fait accompliként kezeli a közelmúltat.” - E.H.Carr
Meglehet csak hónapok választanak el attól, hogy kiderüljön, az elmúlt 25 év, a szép új ezred első évei, a tranzíció (melyről eddig sem tudtuk hová vezet!) egy következő világégés előestéjeként válik a történelem részévé – hol van már a „történelem vége”? a liberális demokráciák győzelmének ünnepe? – vagy az átmenet folytatódik, és meglehet nem annyira tetszetős, de békés folytatást hoz. Nem osztottam azok véleményét – bár volt ráció abban ahogyan érveltek, és a terrorizmustól való rettegés és ellenlépések szükségessége továbbra is kihívás –, akik a New yorki ikertornyok lerombolásakor, a 9/11-ben látták egy új történelmi korszak kezdetét azt, hogy valami megmásíthatatlanul megváltozott, elindult egy új korszak. Viszont az ukrán válság könnyen ilyenfajta történelmi mérföldkővé válhat. Olyan történelmi pillanatnak vagyunk kortársai, de (sajnos) nem alakítói, hanem legfőképpen elszenvedői, amikor a jó megoldások köre egyre szűkül, az alternatívák egyre fogyatkoznak és a háború lassan a virtuális kijevi „Hősök kapujánál”, és ezzel Európa ajtajánál kopog.
Egyszerűnek nem nevezhető az a világpolitikai, aztán ezen belül, és elsősorban, geopolitikai helyzet, mely rohamléptekkel – sőt rohamosztagokkal, és egyéb lánctalpakon járó harci alkalmatosságokkal – alakul körülöttünk. Henry Kissinger (az amerikai biztonságpolitikai guru) egyenesen a modern korra jellemző, a nyugat által meghatározott, de sikeresen elterjesztett és többé-kevésbé életképes, világrend felbomlását ecseteli. Líbiában és Szíriában polgárháború van, Szíria és Irak határán arab kalifátus alakul, borzalmas terrorcselekedetekkel, Afganisztán az összeomlás szélén áll, és ami talán a legveszélyesebb, Ukrajnában háború dúl. Viszont, jellemző módon, továbbra is az emberi méltóságon, a részvevő kormányzáson és a nemzetközi együttműködésen alapuló új világrendről beszél. A kérdés pedig az, hogy folytatható-e a (poszt)modern világrend azonos eszközökkel, vagyis a globalizáció, a kommunikáció, a békés eszközökkel folytatott külpolitika, és fenntartható-e ezen keresztül a fejlett nyugat dominanciája? Magyarán van-e alternatívája a jelenlegi világrend(etlenség)nek? A választ sokan keresik, keleten és nyugaton, északon és délen is, minden kontinensen és minden országban, valamint a nemzetközi fórumokon egyaránt. És még többen csupán tettetik az őszinte válaszkeresést és közben saját pecsenyéjük sütögetésével vannak elfoglalva, pedig a helyes válaszok és alternatívák, illetve az azok alapján való cselekvés korszakos jelentőségű, hic et nunc! A világrend minden porcikájában esendő és bírálható, minden kritika jogos lehet, ha a jobbítás szándékával lép fel és az alternatíva-keresés több mint követelmény, kötelesség, csakhogy. A helyes alternatívák csak a helyes diagnózisokból nőhetnek ki, melyek a jelenlegi világrend főbb problémái? Mindenekelőtt az anyagi és szellemi erőforrások végtelenül egyenlőtlen eloszlása, a globális léptékű társadalmi egyenlőtlenségek egyre konszolidáltabb rendszere, a globalizáció legalábbis láthatóvá tette, hogy az emberiség vészesen szétszakadt a kevés nagyon gazdagra és a nagy többség szegényre, valamint a nagyon szegények (global underclass) társadalmon aluli osztályára. Ezért a jelenlegi világrend – mely nagyban felelős az egyenlőtlen eloszlásért – nem folytatható, az erőforrások valamilyen módon való újrafelosztása megkerülhetetlen. Az új világrend nem épülhet a nemzeti, vallási és egyéb kollektív ideológiák és megszállott autokraták igényeire, és a hatalmi rendszerek felborítására, hanem a mély válságot folyamatosan tápláló egyenlőtlenségek felszámolására irányuló törekvésre lehetne alapozni. A nemzeti felemelkedés/megváltás túlhajszolása, valamely vallási csoport szupremációjának biztosítása, stb. a háborút, a pusztítás alternatíváját és forgatókönyvét jelenti. Márpedig, sajnálatos módon, ebbe az irányba haladnak a dolgok akkor, amikor az orosz elnök Ukrajna lerohanásával fenyeget, és vallási fundamentalista terroristák pedig az „egyedül üdvözítő” szunnita-iszlám vallás nevében fejeznek le gyerekeket.
Azt hiszem nincs olyan felnőtt magyar ember, aki a magyar történelemmel – különösképpen pedig Trianonnal – kapcsolatban fel ne tette volna a kérdést magának, hogy miért alakult úgy, hogy történelmünk legfontosabb fordulópontjainál, mi mindig a rossz, illetve a vesztes oldalon „találtuk magunkat”? Vajon mi magyarok, nem voltunk/vagyunk képesek tanulni történelmi hibáinkból, hiányzik belőlünk az az ösztön, mely más nemzetek esetében, akár az utolsó percben is, működésbe lép, és a sikeres oldalra tereli a nemzet és/vagy országuk sorsát? A kérdések cseppet sem költőiek most, amikor az orosz nagyhatalmi ambíciók, a putyini illiberális diktátum-politika fenyegeti Európa, és a világ békéjét, és amikor Magyarország éppen „keleti nyitást” hajt végre, vezetője pedig modellként tekint az orosz diktátorra. Miféle sötét démon sugallja ezt vezetőnek és híveinek, s teszi, hogy tűrje egy egész ország és nemzet, hogy egy NATO-tag és EU-s ország, módszeresen és következetesen elutasítva szövetségeseinek értékrendjét, dicsőítve és példaként tekintve egy agresszív, háborút provokáló hatalom fejére, az „ellenség” oldalára sodródjék? Magyarországnak és vezetőinek most éppen semmiféle erőfeszítést nem igényelne – csendben, ha már egyéni ambíciók és paranoiák okán, aktív részvevői nem tud(nak) lenni egy EU-s atlanti programnak – sodródni az EU-s, és NATO-s árral, és ezzel betartani vállalt szerződései(ke)t, felelősségei(ke)t. Akkor miért nem ezt teszi(k)? Nem csak az a kérdés, hogy Orbán és kamarillájának paranoiája, valamint skizoid megalomániája miért, és hogyan válik az ország és a nemzet akut betegségévé. Bár ez is megválaszolásra vár. Ettől is fontosabb annak az újbóli felvetése, hogy vajon nem válik-e cinkossá, aki ebben a kérdésben – persze az illiberális állam kiépítésében is – hallgat?
Most még van alternatíva, még vissza lehet vonulni, elállni az elhibázott „keleti nyitástól”, akár különösebb presztízsveszteség nélkül, de holnap már késő lehet. Mert mint Cicero mondja „háborúban hallgatnak a múzsák”, és a potenciális befogadók fülei is süketek, és hiába próbáljuk majd utólag a sorsra, a rossz csillagzatra, a külső ellenségre, stb. fogni az újabb történelmi tévedést: a tények makacs dolgok!
Következő cikk: Borzasztóan bánnak a menekültekkel Magyarországon
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Magyar sorshúzás
Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >
Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?
Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >
Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?
A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >
A 24. órában
A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >
A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”
Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >