2025. február 14. péntek
Ma Bálint, Valentin, Cirill, Metód névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Nemzetes úr

Nemzetes úr

Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az arány csökkenése van, ahol lassabb – Szlovákiában harminc év alatt 10,8-ról 7,7 százalékra, Romániában 7,1-ről 6 százalékra. És van, ahol gyorsabb – Szerbiában 4,4-ről 2,8 százalékra, a lélektani kétszázezres határ alá. A Kárpátalján élő magyarok száma körül sok a budapesti varázslás, Orbán még (már) 2015-ben azt mondta Putyin látogatásakor, „kétszázezer érvünk van amellett, hogy Ukrajnában béke legyen”, de ez blöff, sohasem volt ennyi. A 2001-es népszámlálás szerint a létszám 156 566. Egy 2017-es felmérés szerint ez 131 000-re csökkent. És a háborús elvándorlás miatt valószínűleg már százezer alatt van, ám az elvándorlást a kettős állampolgárság intézménye is megkönnyíti, akárcsak Szerbiában, hiszen a magyar állampolgároknak schengeni útlevelük van. Az ukrán kisebbségpolitika nemzetközi egyezményeket sért, ez tény; de kétséges, hogy az ott maradók helyzetét javíthatja-e a magyar kormány látványosan oroszbarát és ukránellenes külpolitikája, a svéd NATO-csatlakozás blokkolásával bezárólag. Összefoglalva: a budavári politika eredményeként a határon túli magyar pártok, s ezzel az érdekérvényesítés lehetőségei gyengülnek, a népességfogyás viszont nem áll meg, sőt van, ahol gyorsul. Lehet, hogy ócskán kormányoznak, de ehhez legalább értenek, ugye. Széky János (Élet és Irodalom):

Jövő szombaton választások lesznek Szlovákiában. A legnagyobb magyar politika erő, a Budapestről – pontosabban a budavári „Karmelitából” – is favorizált Szövetség támogatottsága a közvélemény-kutatók zöme szerint három százalék körül van. Stabilan a bejutási küszöb alatt. Jósolni nem célszerű, de ez azt jelentené, hogy a szlovákiai magyar kisebbséget (aránya majdnem nyolc százalék) az újabb ciklusban nem képviseli a parlamentben egyetlen párt sem.

Romániában leghamarabb 2024 végén lesznek parlamenti választások. A hatszázalékos magyar kisebbséget képviselő – és Budavárából kontrollált – RMDSZ támogatottsága öt százalék körül inog. Eddig valahogy mindig sikerült átvinnie a küszöböt, de az „eddig mindig” egyrészt nem garancia rá.

Másrészt éppen a választások közeledtével a mostani nagykoalíció román pártjai úgy döntöttek, nem hasznos a magyarok kezén hagyni a fejlesztési és környezetvédelmi tárcát (sok pénz, „láthatóság”, lásd George Jiglău politológus interjúját a Transtelexen, 2023. június 15.), úgyhogy az RMDSZ kilépett a kormányból. Lehet, hogy taktikailag jól tette, de a nettó eredmény az, hogy a magyar közösségnek megint nincs szava Románia kormányzásában.

A hazai közvélemény mindkét térfelén, nem csak a kormánypárti oldalon, erős a meggyőződés, hogy ha Orbán köre valamihez nagyon ért, az a „nemzetpolitika”, vagyis a határon túli, újabb hivatalos terminussal a külhoni magyarokról való gondoskodás. Így kell ezt csinálni, ezek aztán értenek hozzá, mi meg hibát bűnre halmozunk. Ha pedig így kell csinálni – vélik némely ellenzéki körökben –, akkor a leghelyesebb, ha másoljuk ezt a politikát, persze a magunk kifinomultabb ízlésével, és bánjuk a balliberális elődök bűneit.

De valóban így kell-e csinálni? Nincs-e véletlenül köze a budapesti irányításnak a szlovákiai Szövetség vergődéséhez, az RMDSZ kiszorulásához? Dehogy nincs.

A Szövetség elég áttekinthetetlen programjában megtalálhatjuk – ha keressük – az ottani magyarság szempontjából fontos témák némelyikét, például a kettős állampolgárság büntetésének vagy a Beneš-dekrétumok alkalmazásának megszüntetését, vagy éppen a dél-szlovákiai kétszer kétsávos autóutak építésének felgyorsítását. A budavári útmutatás azonban forrásaim szerint úgy szólt, hogy a sikeres kampányhoz a migráns- és a homoszexuális-kérdést kell nyomatni. Történesen azt, ami Robert Ficónak is vezértémája. Ha a magyar etnikai párt így is bejut a parlamentbe, tiszta haszon, de fontosabb cél, hogy a maffiaügyekben többszörösen beszennyeződött, autoriter, oroszbarát Fico legyen újra a szlovák miniszterelnök. Feledhető, hogy a kettős állampolgárság tilalma az ő nevéhez fűződik, vagy hogy miként viselkedett a Hedvig-ügyben.

Az RMDSZ országos viszonylatban kis párt, nem érdeke, hogy ujjat húzzon a nagyobbakkal, csak két dolog világos. Az egyik, hogy a Budapesttől való teljes függése nem a legjobb ajánlólevél a mai romániai politikában, ahol alapelv az euroatlanti hűség. A másik az, hogy nem hajlandó szóba állni a ténylegesen liberális, jelenleg ellenzéki USR párttal. És egy harmadik egyre világosabb: a vészesen erősödő, szélsőséges nacionalista AUR párt – a szokásos menet: első a család, a keresztény hagyomány, plusz nem szabad belekeveredni a megtámadott Ukrajna védelmébe – ugyan ellenzi a székely autonómiát, de politikája sok mindenben párhuzamos a budapesti kormányéval, olyannyira, hogy vezetője, George Simion egyszer ki is nyilatkoztatta: „Én vagyok Románia Orbán Viktora!” Az RMDSZ az AUR párttal sem áll szóba – de ha ez utóbbi tovább erősödne, netán kormányközelbe kerülne, akkor a „Karmelitának” újabb szövetségese lépne színre a térségben, és akkor ugyanolyan kevéssé lenne szüksége a kisebbségi érdekeket képviselő parlamenti pártra Romániában, mint Szlovákiában.

Nem mintha ezek az érdekek akár Romániában, akár Szlovákiában, Szerbiában vagy Ukrajnában ne szorulnának hathatósabb képviseletre. Orbánék célja azonban nem ez, hanem egy mély félelmet és egy ugyancsak mély belső késztetést burkolnak kisebbségjogi nyelvezetbe és bürokratikus cselekvésbe.

Hogy milyen félelem? Amivel a másik oldal rendszerint nem számol: Magyarországon mindennél erősebb ideológia a sérelmi etnonacionalizmus. Ennek középpontjában pedig Trianon, pontosabban a Trianon visszafordíthatatlansága miatti frusztráció áll. A félelem, hogy az „elszakított nemzetrészek” megszűnnek, beolvadnak. Ebből a szemszögből nézve a többségi etnikummal minden együttműködés: nemzetárulás, mert az asszimilációt gyorsítja meg. Ez a gondolkodásmód magyarázza az undort, amivel például Kövér László házelnök többször is nyilatkozott a Bugár Béla-féle, sokáig sikeres Most–Híd pártról, vagy Szlovákia magyar miniszterelnökének, Ódor Lajosnak a látványos semmibevételét a magyar nemzeti ünnep alkalmával. Vagy Erdélyben a párhuzamos társadalom kiépítését, ahol a lényeg „a kisebbségi és a többségi társadalom közötti határ fenntartása” – mint Toró Tibor politológustól hallhatjuk az Atlatszo.ro oldalon (Sipos Zoltán: Milliárdokkal olajozott érdekházasság: így hódította meg az RMDSZ-t a Fidesz, 2021. február 26.).

A belső késztetés pedig nem más, mint a vágy a maximális hatalomkoncentrációra. Ne legyen olyan magyar politika, amit nem Orbán ellenőriz.

Hogy mindez mennyire eredményes? Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az arány csökkenése van, ahol lassabb – Szlovákiában harminc év alatt 10,8-ról 7,7 százalékra, Romániában 7,1-ről 6 százalékra. És van, ahol gyorsabb – Szerbiában 4,4-ről 2,8 százalékra, a lélektani kétszázezres határ alá. A Kárpátalján élő magyarok száma körül sok a budapesti varázslás, Orbán még (már) 2015-ben azt mondta Putyin látogatásakor, „kétszázezer érvünk van amellett, hogy Ukrajnában béke legyen”, de ez blöff, sohasem volt ennyi. A 2001-es népszámlálás szerint a létszám 156 566. Egy 2017-es felmérés szerint ez 131 000-re csökkent. És a háborús elvándorlás miatt valószínűleg már százezer alatt van, ám az elvándorlást a kettős állampolgárság intézménye is megkönnyíti, akárcsak Szerbiában, hiszen a magyar állampolgároknak schengeni útlevelük van. Az ukrán kisebbségpolitika nemzetközi egyezményeket sért, ez tény; de kétséges, hogy az ott maradók helyzetét javíthatja-e a magyar kormány látványosan oroszbarát és ukránellenes külpolitikája, a svéd NATO-csatlakozás blokkolásával bezárólag.

Összefoglalva: a budavári politika eredményeként a határon túli magyar pártok, s ezzel az érdekérvényesítés lehetőségei gyengülnek, a népességfogyás viszont nem áll meg, sőt van, ahol gyorsul. Lehet, hogy ócskán kormányoznak, de ehhez legalább értenek, ugye.

 

 

 

2023. szeptember 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csak lassan a testtel!

Erre figyelmezteti az Atlantic elemzése mindazmindenokat, akik már temetik Ukrajnát a legfrissebb amerikai állásfoglalások hallatán. A >

Tovább

Az unió szégyellheti magát a képmutatása miatt

Slavoj Zizek úgy látja, hogy az EU ugyan magukra hagyta a hatalom ellen felvonuló szerb tüntetőket, >

Tovább

Követeléseik nem forradalmiak, hanem rendkívül robbanékonyak: a szerbiai diáktüntetések a demokrácia iskolája

Nincsenek forradalmi követeléseik a három hónapja tüntető szerb egyetemistáknak, de példát mutatnak a demokráciából, miközben maguk >

Tovább

A gondolat és (az USA) ereje

A Hamasz sikere - ez a harmadik rész -, hogy a palesztin ügy valóban felébredt a >

Tovább

Új fejezet az EU és Koszovó kapcsolatában?

A Guardian vezércikke azt hangsúlyozza, hogy kaput nyithat Koszovó számára a Nyugat felé a most tartott >

Tovább

Donald Trump Amerikája, avagy na, ez jól kezdődik…

Külföldön is van ellenszél. Dánia nem adja el Grönlandot Trumpnak. Mexikó karakán elnöke ellent mer mondani. >

Tovább

A „Patrióták”, Madridban új Reconquistára hívtak fel

Amivel arra utaltak, hogy a katolikus királyok, „bátor lovagok” Európa megmentésére egykor kiűzték az iszlámot. A >

Tovább

Szerbiában és Szlovákiában az európai értékeket védik a felvonulók

A két mozgalom nagyon sok hasonlóságot mutat, miközben mindenütt jönnek fel az oroszbarát erők. Így értékeli >

Tovább

Führerprinzip

Ian Buruma attól tart, hogy Trump a következő 4 évben jóvátehetetlen károkat okoz az amerikai demokráciának. >

Tovább

Európa illiberális erős emberei a közelégedetlenség vulkánjának tetején ülnek

Ezt a következtetést vonja le Tony Barber A Financial Timesban a szerb elnök szorult helyzetéből. Mert >

Tovább

Jalta-szag van a levegőben

Nagyon úgy néz ki, hogy ezúttal, 80 évvel az eredeti konferencia után, két nagyhatalom: a putyini >

Tovább

„Megbuktatási tervek”, „becstelen színház” – miért veszíti el az idegeit Putyin barátja, Fico

Úgy tűnik, hogy elveszti az idegeit az oroszbarát szlovák kormányfő, aki most már puccsot és hazug >

Tovább