Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ficóval a russzkij mir vár ránk
Negyvenezer szlovákiai férfi (egy jogilag irreleváns aktussal) már előzetesen megtagadta a katonai szolgálatot, még mielőtt ilyen veszély fenyegette volna őket. Ez a mi évezredes túlélési stratégiánk. Minket nem kell megerőszakolni, önként letoljuk a gatyát, aztán önbecsülésünk megőrzése érdekében azt mondjuk, hogy szerelem volt. Fico erre az érzületre játszik majd. Tudja, hogy meg kell majd fizetnie a Kremltől kapott védelemért. A „Felvidék” is része lehet ennek az árnak. Ma már bizarrul hangzik, de még Jozef Tiso is zokszó nélkül átadta, amikor Adolf Hitler kérte. És érdemes megjegyezni, hogy ugyanaz a választó, akit Robert Fico célba vesz, erre még csak nem is utal, eszébe sem jut, amikor a szlovák klerikálfasiszta állam feje kerül szóba. Azzal sem vádolja Tisót, hogy asszisztált saját polgárai tömeges meggyilkolásához. Robert Fico viszont már több lépéssel a többiek előtt jár. Tudja, hogy ami ma sokak számára elképzelhetetlen, az holnap már az új norma lehet, amit senki sem fog megkérdőjelezni. Ha hagyjuk, hogy sikerrel járjon, akkor életünkre a russzkij mir vár. Örök időkre, és soha másképp. Soltész Árpád:
Aki azt mondja, hogy a béke pártján áll, és nem szabad felfegyverezni Ukrajnát, mert akkor meghosszabbítjuk a háborút, pontosan tudja, mit beszél. Nem holmi hülyék szájából halljuk ezt. Hanem Robert Ficótól, aki fölöttébb rátermett politikai taktikus, és új szövetségesétől, aki mai mércével kivételes politikai stratéga: Orbán Viktor. Csak nem szabad félreérteni őket, és feltételezni, hogy Ukrajna és az ukránok békéjéről beszélnek.
Amikor Vlagyimir Putyin, Orbán Viktor vagy Robert Fico azt a szót ejti ki a száján, hogy „béke”, akkor a „russzkij mir”-t értik rajta, ami a Rozsdaette Horda nyelvén egyszerre jelenti az orosz békét és az orosz világot. Olyan állam ez, ahol a polgári lakosságot nem a hadsereg pusztítja, hanem a Kreml uralkodójának alárendelt helyi maffiák, az oligarchák, a rendőrség, a bürokratikus apparátus, a szegénység és az orosz életforma. Ezért volt még a „békés” Oroszországi Föderációban is lényegesen rövidebb a születéskor várható átlagos élettartam, mint bárhol Nyugaton.
Az orosz társadalom, amióta csak létezik, a gyengébbek elnyomásának elvére épül; ez a cári Oroszország és a Szovjetunió bukása után sem változott. Az élet a birodalomban zérus összegű játék. Itt bármit, vagyont vagy társadalmi státuszt csak valaki más rovására szerezhetünk.
Akinek nincs hatalma mások fölött, az tökéletesen tehetetlen. Még ha az orosz állampolgárnak vannak is ilyen-olyan formális jogai, semmiféle módja nincs, hogy ezeket a nagyobb hatalmúakkal szemben érvényesítse.
Az orosz társadalmi kultúra a mongol Arany Horda szilárd alapjain áll, amely csak a nyers, gyilkos erőt becsülte. Nem ismer fejlődést, csupán terjeszkedést. Létszükséglete a hódítás, rablás, fosztogatás, öldöklés. Ha egy vezető nem képes növelni a birodalmat és hazavinni a zsákmányt, akkor gyenge, le kell cserélni egy erősebbre és rátermettebbre. Világos és egyértelmű, mi az Oroszországi Föderáció becsvágya; csak az a kérdés, hogy képes-e megvalósítani.
Naiv Nyugat, cinikus Kelet
A nyugati világ nagy része a kényelmes naivitás szemszögéből látja Oroszországot, ennélfogva megteheti, hogy ne úgy tekintsen rá, mint fenyegetésre, amelynek a megfékezéséhez figyelemre és gazdasági hátrányt okozó intézkedésekre van szükség.
A vasfüggöny mögötti életről csak nagyon homályos képe lehetett a fejlett világ átlagos lakójának. A kommunista diktatúrát véletlenszerű anomáliának látta, és máig nem értette meg, hogy a cárizmus bukása után ez ugyanolyan természetes társadalmi fejlemény volt, mint a nyugati feudális államok bukása után a demokratikus világ kialakulása.
Oroszországban még a felvilágosodás sem ment végbe teljesen. Évszázadok választják el a demokráciától. Az az elképzelés, hogy demokratizálható, ugyanolyan hibás megítélésből fakad a Nyugat részéről, mint amilyen tévedésnek katasztrofális következményei voltak például Afganisztánban.
Viszont sem Orbán Viktor, sem Robert Fico megítélései nem hibásak. A szovjet valóságot nem takarta el előlük a vasfüggöny, hiszen mindketten a vasfüggöny mögött nőttek fel. Látásmódjuk nem jóindulatúan naiv, és nem is téves. Tudatosan, saját, személyes érdeküket követve működnek együtt az orosz hordával.
Érdemes emlékezni arra, hogy Orbán Viktor fiatal liberálisként és demokratikus reformerként kezdte politikai karrierjét, Soros György pénzén folytatott tanulmányokat. A magyar származású amerikai pénzember és filantróp ugyanis hatalmas összegeket fektetett be annak a Közép-Európának a demokratizálásába, amely – noha négy évtizedre orosz befolyás alá került – eredetileg a nyugati világ keleti peremét alkotta. Létezett egy racionális előfeltevés, hogy a térség demokratizálódhat és a Nyugat részévé válhat.
De Magyarország még azt a húszévnyi valódi demokráciát sem élte meg, amiben Szlovákiának része volt a csehekkel közös első állam keretei között. A második világháborúba a náci Németországhoz hű, elmaradott monarchiaként lépett be, majd a szovjet hódítás után szinte azonnal átlépett a proletárdiktatúrába.
Magyarország a mai napig álmodja álmát a hatalmas magyar birodalomról, ami soha nem volt. A „Trianon-trauma” a gyakorlatban azt jelenti, hogy déli szomszédunk még mindig nem dolgozta fel az első világháború utáni területveszteséget – ilyen nézőpontból Szlovákia Magyarország rovására létezik.
Orbán Viktor abban a szempillantásban megszűnt demokrata lenni, amikor 2002-ben, demokratikus választáson elvesztette a hatalmat. Rögtön megértette, hogy a hatalomvesztés lehetősége a demokratikus rendszer velejárója, és amint sikerült újra kormányra kerülnie, tudatosan elkezdett dolgozni rajta, hogy végleg megszüntesse ezt a kockázatot.
Ha a világ Machiavelli-díjat adományozna, ő biztosan megérdemelné azért, ahogyan európai uniós pénzből sikerült Magyarországon bevezetnie a Kreml politikai rezsimjének klónját, és azt mind a mai napig sikeresen működtetnie.
Lehetőség Orbán előtt
Orbán Viktornak nemcsak a hatalomgyakorlás és az államvezetés módja miatt természetes szövetségese Oroszország. A nemzetközi politikáról alkotott elképzelések is nagyon hasonlóak a két rendszerben, és – legalábbis egyelőre – jól illeszkednek egymáshoz a stratégiai céljaik. Vlagyimir Putyin a szovjet birodalom legalább részleges helyreállításáról álmodik, Orbán Viktor a Magyar Királyságról. Figyeljünk oda, mit mond: „Csak az államnak van határa, a nemzetnek nincs.”
A magyar külpolitika ambícióit azonban a trianoni igazságtalanság évfordulóján tartott hivatalos megemlékezéseken lehet a legjobban érzékelni. Nem lehet elutasítani Európa Trianon utáni rendezését, és ugyanakkor megbékélni a szomszédos államok határaival, ez kizárja egymást.
Az ambíció, persze, egy dolog, és más a megvalósítás reális esélye. Vlagyimir Putyin megnyitja a lehetőséget Orbán Viktor ambíciói előtt. Ha Magyarország segít neki lebontani az Európai Uniót és újjáépíteni az orosz birodalmat, akkor reálisan számíthat arra a jutalomra, hogy visszaszerezheti saját területének egy részét. Még akkor is, ha azt, amit annak idején Magyarország Adolf Hitlertől kapott, most csak a Kreml vazallusaként kapná meg, Orbán akkor is szuverén kakas lehetne a saját szemétdombján. Legalábbis addig, amíg a gazda úgy nem dönt, hogy a kakas mehet a levesbe.
Amikor a háború kibontakozott, úgy tűnt, Orbán Viktor elszámította magát. Csak a szlovák belpolitika fejleményei javítottak újra az esélyein. Erre figyelmeztette a nyilvánosságot Rastislav Káčer külügyminiszter, ránézésre nem diplomatikusan, de tényszerűen helyesen és alkotmányos kötelességének teljesen megfelelően. [Nagy vihart kavart az a kijelentése, miszerint „Ha Vlagyimir Putyin sikeres lett volna Ukrajnában, Magyarországnak már területi követelései lettek volna Szlovákiával szemben” – a szerk.]
Igor Matovič pártvezető, aki látványosan képtelen a hatalom gyakorlására, viszont ádázul elutasítja, hogy megváljon tőle, a populizmus messiásaként támasztotta fel Robert Fico politikai hulláját. Az előrehozott választások rendkívül távoli időpontjáig [Heger miniszterelnök tavaly december 16-án mondott le, az előrehozott választásokat szeptember 30-án tartják – a szerk.] a jelenlegi hatalmi garnitúrának még sikerül annyi káoszt, dühöt és „rossz hangulatot” gerjesztenie, hogy Robert Fico ne csak a politikai színtérre, hanem minden valószínűség szerint – a választások után – a hatalomba is visszatérhessen.
Robert Fico ma ugyanabban a lelkiállapotban van, mint egykor Orbán Viktor, csak racionálisabb okokból. Eddig bizonyára attól is félt, hogy a hatalom elvesztése után a személyes szabadságát is elveszti. Amíg azonban hatalmon van, nem fogja megengedni, hogy még egyszer ilyen helyzet alakuljon ki. A legnagyobb személyes ellensége nem egy konkrét politikus, hanem a demokrácia és a jogállam.
Robert Fico nem bolond és nem ostoba, tudja, hogy a hatalmát valakinek garantálnia kell, és ez biztosan nem Brüsszel lesz. Ezért kell majd személyes hatalmáért beáldoznia az állam szuverenitását. Ha megegyezik Moszkvával, és hajlandó ugyanúgy kiszolgálni, mint Orbán Viktor, talán megbocsátják neki a régi árulást, hogy elindította a reverz gázszállítást Ukrajnába.
Robert Fico esélye
Robert Fico akkor győzhet, ha a választási küzdelem témáját a kultúrharcról sikerül a valódi háborúra átterelnie. Ha következetesen arról beszél, hogy Szlovákiának békére van szüksége, akkor sikerre van ítélve, mert ezzel telibe találja a szlovák társadalom vezérlő algoritmusát – a gyáva opportunizmust.
Szlovákiában a ruszofilok nem alkotnak döntő többségű tömeget. A szlovákok valójában megvetik az oroszokat. Mélységesen lenézték őket a szovjet megszállás negyven éve alatt megtapasztalt elmaradottságukért, másfelől féltek is tőlük az agresszív brutalitásuk miatt. Az emberek nagy tömegének teljesen mindegy, hogy az oroszok kínozzák, erőszakolják és gyilkolják az ukránokat. Azt nem akarják, hogy a szlovákokat kínozzák, erőszakolják és gyilkolják.
Tudjuk, hogy ha feldühítjük az amerikaiakat, a németeket vagy a franciákat, akkor lehet, hogy nem segítenek tovább, vagy nem fogják jóval a természetes lehetőségeinken felül finanszírozni az életünket, de nem jönnek ide, hogy ártsanak nekünk. Az oroszok viszont anélkül is árthatnának nekünk, hogy provokálnánk őket, és az ellenük folytatott harc olyan kockázatot jelentene, amit ez a nemzet alapvetően nem vállal.
Negyvenezer szlovákiai férfi (egy jogilag irreleváns aktussal) már előzetesen megtagadta a katonai szolgálatot, még mielőtt ilyen veszély fenyegette volna őket. Ez a mi évezredes túlélési stratégiánk. Minket nem kell megerőszakolni, önként letoljuk a gatyát, aztán önbecsülésünk megőrzése érdekében azt mondjuk, hogy szerelem volt. Fico erre az érzületre játszik majd.
Tudja, hogy meg kell majd fizetnie a Kremltől kapott védelemért. A „Felvidék” is része lehet ennek az árnak. Ma már bizarrul hangzik, de még Jozef Tiso is zokszó nélkül átadta, amikor Adolf Hitler kérte. És érdemes megjegyezni, hogy ugyanaz a választó, akit Robert Fico célba vesz, erre még csak nem is utal, eszébe sem jut, amikor a szlovák klerikálfasiszta állam feje kerül szóba. Azzal sem vádolja Tisót, hogy asszisztált saját polgárai tömeges meggyilkolásához.
Robert Fico viszont már több lépéssel a többiek előtt jár. Tudja, hogy ami ma sokak számára elképzelhetetlen, az holnap már az új norma lehet, amit senki sem fog megkérdőjelezni. Ha hagyjuk, hogy sikerrel járjon, akkor életünkre a russzkij mir vár. Örök időkre, és soha másképp.
(A szerző újságíró, a noviny.sk portál kommentátora. A szlovák eredeti a pozsonyi Sme napilapban jelent meg.)
Élet és Irodalom
Következő cikk: A fideszes média által kreténnek nevezett pápa Orbánnal is találkozik
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A 24. órában
A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >
A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”
Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >
Orbán hanyatlása
A miniszterelnökre az elmúlt évtized leggyengébb választási eredménye vár. Ennek következménye lesz európai szinten is, ahol >
Putyin fél a vereségtől
Erre utal, hogy menesztette a védelmi miniszterét. Azaz az elnök pozíciója korántsem annyira erős, ahogyan azt >
Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral
A magyar miniszterelnöknek idáig sok oka nem volt az aggodalomra a belpolitikában, de ez most változik. >