Ma Bódog, Félix névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Háborús dialektika
A jugoszláv háborúk emlékét, az erről való beszédet egészen biztosan elhomályosítja a jelenleg is tomboló ukrán–orosz konfliktus. Már csak azért is, mert a vérontás abszolút számait tekintve lassan felülmúlja azt, ami a 90-es években a Nyugat-Balkánon történt. Ami azonban nem jelenti azt, hogy akár kívülállóként a „szomszédságból”, például Szlovákiából (nyitott elmével!), eleget foglalkoztunk a jugoszláv háborúk esetleges tanulságaival. Mert nagy valószínűséggel sem igazi társadalmi „eredményt”, sem megnyugvást nem hoznak az etnikai/ nemzeti törésvonal mentén vívott csatározások. Csak traumákat, amelyeket aztán sem kiköpni, sem lenyelni nem tudnak a társadalmak. Vataščin Péter (Új Szó):
Nem először járok Vukováron, de ez most egészen véletlen, ellentétben az első utammal, ami nem is lehetett volna tervezettebb.
Mindegy azonban, hogyan és mikor érkezünk ebbe a városba. Persze lehet, hogy valaki a Vučedoli Kultúra Múzeuma miatt jön ide, mert arra kíváncsi, hogyan éltek itt az emberek a kései kő-, illetve a bronzkorszakban. Ám ő is fogja látni a golyónyomokat a házfalakon, amiket még az ostrom után 32 évvel sem vakoltak be egyes háztulajdonosok. Szembesülni fog a Trepinjai úton kiállított preparált T–55-össel a Horvát Védők Emlékháza előtt. Az ostrom után konzervált, félig szétlőtt víztoronnyal. Meg – ha beszélget a helyiekkel, köztük pár magyarral – a fájdalmas személyes történetekkel. Ezek szinte elkerülhetetlen élmények.
23 ezren lakják most a várost. 1991 elején pont a kétszerese élt ott. Vukovárról mindenhol leírják, hogy eredetileg soknemzetiségű város volt, ahol a horvát és a szerb népesség mellett egykor megtaláltuk a németeket, de még ma is találkozhatunk magyarokkal, ruszinokkal… 1990-ben a bő 44 ezres lakosság 47%-a volt horvát, 32%-a szerb. Ma 63%, illetve 30% ugyanez a mutató. Ha a városhoz mint közigazgatási egységhez tartozó környező településeket is nézzük, az arányok szintén hasonlók. Vagyis a százalékok elmozdultak ugyan a horvátok javára, de végső soron majdnem ugyanott tartunk, mintha 1991-ben nem történt volna semmi! Ezt egészen egyszerűen azért kell kiemelni, mert a mintegy 3600 emberéletet követelő 87 napos ostrom kiváltó oka épp a nemzeti/etnikai ellentét volt. A szerb erők gyakori brutalitása és a horvát védők végsőkig való elszántsága közmondásos volt és ma is az – ámde még köztük sem húzódtak szigorú etnikai határok.
A Jugoszláv Néphadsereg esetében ez persze nem egy nagy kunszt, besoroztak – azaz berángattak – oda mindenkit, akit értek. Viszont hogy az 1800 fős védőcsapatban legalább 100 szerb harcolt, akikben – egy horvát veterán szavai szerint – teljesen megbíztak a társaik. Sőt, egyes adatok szerint mintegy 10 ezer szerb nemzetiségű katona szolgált a horvát hadseregben 1991 és 1995 között. A másik oldalon persze örök kérdés, mi volt a szerbek „baja”, mennyire volt az indokolt, mikor és miben vált esetleg érdektelenné. Tény azonban, hogy a horvát erők az ország más részein nem mindenhol voltak annyira a „jó oldalon”, mint 1991-ben Vukováron, s nem minden, szerbek ellen elkövetett túlkapásért járt végül jogi szankció, elégtétel. Ám a háborús polarizáltság már csak ilyen...
Horvátország szerb többségű részei javarészt kiürültek 1995-ben, amikor a lakosság elmenekült a horvát Vihar-hadművelet hullámai elől. Kísértettájak fogadják az utazót Észak-Dalmácia és Nyugat-Szlavónia között, ahonnan teljes szerb közösségek tűntek el – végleg. Ez a véglet egyik változata, a másik pedig a csak nagyon kevéssé módosult etnikai arányok Vukováron és környékén. Van példa persze teljes etnikai fordulatra is, például Knin városában, ami 30 éve egyértelműen szerb többségű volt, ma már nyilvánvalóan horvát. Hát ezért volt a háború? A pusztaságért? Máshol a változatlan arányokért? Megint másutt az „etnikai tervezésért”?
A jugoszláv háborúk emlékét, az erről való beszédet egészen biztosan elhomályosítja a jelenleg is tomboló ukrán–orosz konfliktus. Már csak azért is, mert a vérontás abszolút számait tekintve lassan felülmúlja azt, ami a 90-es években a Nyugat-Balkánon történt. Ami azonban nem jelenti azt, hogy akár kívülállóként a „szomszédságból”, például Szlovákiából (nyitott elmével!), eleget foglalkoztunk a jugoszláv háborúk esetleges tanulságaival. Mert nagy valószínűséggel sem igazi társadalmi „eredményt”, sem megnyugvást nem hoznak az etnikai/ nemzeti törésvonal mentén vívott csatározások. Csak traumákat, amelyeket aztán sem kiköpni, sem lenyelni nem tudnak a társadalmak.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi van ha Trump úgy fog uralkodni mint Putyin?
Mi van akkor, ha Trump is pont úgy irányítja országát, mint Putyin az oroszokat, mert amit >
Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Horvátországból már az EU következő populistája küldi üdvözletét, miután fölényesen, 75%-kal győzött az elnökválasztáson Zoran Milanović. >
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem >
Odahaza Biden sok mindent jól csinált, de a nemzetközi színtéren hagyta, hogy bolonddá tegyék
Ezt a Guardian külpolitikai szemleírója, Simon Tisdall látja így. Szerinte a távozó amerikai elnök hivatali idejét >
Kettős gázcsapás érte Szerbiát
A MOL kerülhet helyzetbe, miután az amerikai kormányzat azt követeli, hogy Belgrád szerezze vissza a Gazpromtól >
Az igazság visszavétele
Felfoghatatlan évek vannak mögöttünk. Felfoghatatlan, hogy mi mindent lehetett itt büntetlenül megtenni vagy éppen nem megtenni. >
Tegyük Ismét Naggyá Oroszországot (meg Kínát)
Fareed Zakaria a Washington Postban úgy látja, hogy Trump a 19. századi imperializmust éleszti újjá és >
A föld végül is lapos
Sok jót nem ír a Fideszről a Süddeutsche Zeitung abban az összeállításában, amelyet a jobboldali populizmusról >
Amerikai feketelistán a magyar Richelieu
Mostantól kezdve egy uniós állam gyakorló minisztere is indexen van az Egyesült Államokban, ami nem gátolja >
Musk, Európa ellensége
Soros György életrajzírója virtigli antiszemitizmusnak minősíti, amit Elon Musk művel a magyar származású üzletember ügyében, miközben >
A magyar kormány egyik legfontosabb tagját tette indexre az amerikai pénzügyi tárca
Egy NATO-szövetséges esetében még nemigen fordult elő ilyen szankció. Jelzi azonban, milyen mélyre süllyedt a kétoldalú >
Trump és Grönland
Hszi kínai elnök láthatólag az erő pozíciójából kíván tárgyalni amerikai kollégájával. Ennek ellenlépéseként valamit a következő >