Ma Mózes, Botond, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Falak
„Ne kényszerítsük Alekszandar Vucsics miniszterelnököt arra, hogy „sokkolt” állapotba kerüljön.“ Aczél Endre (Népszabadság):
Magyarországnak – pontosabban az Orbán-kormánynak – a 175 kilométeres határzáró kerítés megépítésével egy ellenséget már bizonyosan sikerült szereznie. Szerbiát. A civilizált eljárás az lett volna, ha már egyszer védeni akarjuk az országhatárt az illegális bevándorlóktól, hogy ezt ne egyoldalúan, a déli szomszéd megkérdezése nélkül tegyük, hanem vele összhangban, egyetértésben.
Ne kényszerítsük Alekszandar Vucsics miniszterelnököt arra, hogy „sokkolt” állapotba kerüljön. Az ilyesmi nem fér össze a jó szomszédsággal. Orbánéknak azonban nemcsak Szerbiát, hanem Romániát és Horvátországot, két uniós szomszédot is sikerült megriasztania, mivel ezek a kerítések (falak) csak arra jók, hogy, mint a II. világháborúban a Maginot-vonalat: megkerüljék.
Aki Törökország felől jön, mint a szíriaiak, irakiak, afgánok, kicsit hosszabb úton ugyan, mint a Vajdaság felől, de pillanatnyilag simán bejuthatnak magyar területre, és gyanúm szerint ezt meg is fogják tenni, ha úti céljuk a szabad, vízummentes mozgást lehetővé tevő schengeni övezet, melynek Magyarország része, de Románia és Horvátország nem. A kerítés nem életbiztosítás. Soha nem szabad lebecsülni azok találékonyságát, akik valahonnan nagyon akarnak szabadulni, s akiknek ebben a rajtuk élősködő, milliárdokat kereső embercsempész bandák segítenek.
Alaposságukról híres egykori NDK-s „testvéreink” sem mérték fel eleinte, hogy amikor Berlin két felét elzárják egymástól, nem elég a szögesdrót kerítés, fal is kell, aztán mindjárt két fal hő- és mozgásérzékelőkkel, továbbá homoksáv a falak között, kutyák és nagyon sok határőr. De még így is maradt egy lehetőség: az alagútépítés, amellyel éltek is. Gyakran eredményesen, gyakran nem. 30 ezer egyenruhás védelmezte a falat.
A fenti, fél évszázados példát alapul véve fikarcnyit sem ér annak számolgatása, hogy a magyar–szerb határon létesítendő kerítés (amelynek végső fizikai állapotát még nem ismerhetjük) 15, 20 vagy 25 milliárd forintba kerül-e, mert nem elég építeni, fejleszteni, őrizni is kell az építményt. Ennyi pénzből évekig úri módon el tudnánk tartani több ezer migránst.
Holott azért sírunk, hogy pár százra sincs pénzünk. Holott az unió erősen beszáll a költségbe.
Minthogy szeretek tiszta forrásból inni, sorvezetőnek magát Orbán Viktor miniszterelnököt fogom használni, aki pár hete kerek perec kijelentette: „Európának nincs szüksége bevándorlókra”. Ez igaz. Óriásit változott a világ azóta, hogy a legfejlettebb országok munkaerőpiaca képes volt számolatlanul felszívni a migránsokat, és nemhogy a „sajátjaik”, az idegenek szociális ellátásával sem volt gondja. A világ rossz felé változott. A legjobb minőségű munkaerőre ugyan változatlanul igényt tart, de tömegekre egyáltalán nem, és szinte valamennyi a szociális büdzséjét farigcsálja.
Mint látjuk, az uniós országok egymást se kímélik. A burgenlandiak a magyarok ellen lázítanak, a britek a lengyel, magyar „vendégmunkások” megszolgált juttatásait nyesnék vissza. A friss befogadókészség hovatovább a nullával egyenlő, és ahol van – Nagy-Britanniában például 40 ezer ápolónő és gondozó hiányzik –, ott a szerencsétlen szíriaiak, irakiak, afgánok, líbiaiak, eritreaiak, szomáliak azonnal elbuknak az alkalmassági vizsgán.
Attól az akár doktrinernek is mondható „elvtől”, hogy politikai üldözötteket befogadunk, de emberi életre, biztonságra, munkára, gondoskodásra vágyókat nem, senki nem akar eltérni. Hiába hirdet empátiát egy olyan tekintély, mint Ferenc pápa. (Ad notam: a mi „főkeresztényünk”, Semjén Zsolt KDNP-elnök lelki feljebbvalójával ellentétben idegen hagyományoktól, kultúráktól, szokásoktól félti a kontinenst és Magyarországot; neki a sok muszlim menekülő, Ferenccel ellentétben, se nem nővére, se nem fivére…)
Amiben viszont sunyi egyetértés van, az a bő százezres migránstömeg terhének a másik nyakába varrása.
Ha sorban megyünk, azt látjuk, hogy mi legszívesebben a szerbek gondjaira bíznánk azokat az embereket, akik Törökország, esetleg Görögország felől jönnek. Maguk a szerbek attól volnának boldogok, ha a görög–macedón vagy a török–bolgár útvonalon közlekedők megragadnának Bulgáriában, illetve Macedóniában. De persze mindnek a Nyugat kell. Mind tranzitál. Magyarország történelmi balszerencséje, hogy „komoly” migráns se Macedóniában, se Bulgáriában, se Szerbiában nem kér menedéket, csak minálunk, de itt se komoly szándékkal.
Amiképp a többiek, mi is tranzitország vagyunk és maradunk is, amíg az osztrákok és a németek el nem kezdik a visszatoloncolást. A szándék megvan bennük, mert ennyi emberrel nem tudnak mit kezdeni. És Magyarország a legközelebbi pont a schengeni övezeten belül – maga a perem –, ahová a legolcsóbban és a legrövidebb úton vissza tudják „telepíteni” azokat, akikről nem hiszik el, hogy politikai üldözöttek.
Éveken át mindenki tétlenül nézte a tranzitálást. Mindenki elégedett volt azzal, hogy a migránsok nem nála akarnak megtelepedni. Nyilván ez bátorította fel a menekülni vágyókat – és az embercsempészeket –, hogy nagyságrendi növekedést mutassanak fel.
Amíg nem kísértett a (vissza) toloncolás réme, nem is történt semmi. Egy ponton azonban a mennyiség minőségbe csapott át: az osztrákoknak és a németeknek elegük lett. Nota bene: elegük lett az olaszoknak is, akik ráébredtek, hogy európai szolidaritás nincsen; szövetségeseik azt gondolják, hogy élvezzék csak a migránsok az ő oltalmukat (és pénzüket).
Azzal fenyegetőznek, hogy „schengeni vízumot” adnak a náluk kikötőknek, hadd menjenek isten hírével északnak, csak náluk ne maradjanak. Munkát nem tudnak, ellátást nem akarnak nekik adni. Ha betű szerinti szigorúsággal nézzük a dolgokat, akkor befogadni/ letelepíteni csak azokat a migránsokat kötelesek az európaiak, akik hazájukban politikai üldözést szenvedtek el. Ez rossz értelmezése az emberi jogoknak. Tudniillik arra a hipotézisre épül, hogy a menekülőket vagy/ és politikai nézeteik, esetleges ellenzéki tevékenységük miatt üldözik.
De egyáltalán nem erről van szó. Mindenekelőtt Szíriában, aztán Irakban és Líbiában, na meg Afganisztánban vagy épp Szomáliában és Eritreában polgárháború dúl; az embereket nem üldözik, hanem a normális élet lehetőségétől fosztják meg, állandó rettegésben tartva őket. És nem belbiztonsági szervek, hanem egymással szemben álló fegyveres martalócbandák. Történjék róla említés, hogy az Iszlám Állam például mindenkit üldöz, aki nem hajlandó a kőkorszaki vallási előírásoknak engedelmeskedni, esetleg nem adózik neki, nem fizet váltságdíjat.
És ezekből az emberekből sokkal, de sokkal több van, mint amennyi a Földközi-tengeren vagy Törökország felől Európába tart.
Miközben az Európai Unió tagországai képtelenek egyezségre jutni afelől, hogy 40-60 ezer embert (nem politikai üldözötteket!) hogyan osszanak el egymás között, Szíria szomszédai, nevezetesen Jordánia és Libanon embermilliókkal küszködnek. Jordániában ez idő szerint 650 ezer szíriai menekült él határ menti sátortáborokban, Libanonban 1,2 millió. Ez a tömeg „korlátozott” élelmiszer-, víz- és gyógyszerellátás mellett csak rátelepült az iraki háború és polgárháború idején elmenekültek plusz az 1948 óta érkező palesztinok nyakára.
Libanon lakosságának egyharmada menekült. Szíriából mindösszesen eddig 4 millióan távoztak, a fent említetteken kívül javarészt, amíg lehetett, Törökországba. (Irak – az Iszlám Állam miatt – zárva van, Izraelről pedig szót sem érdemes ejteni.) Merthogy Anatólián át út vezet Európába, Libanonból és Jordániából azonban nem. Európa erőteljesen halad afelé, hogy „erőddé” váljék, és a szolidaritásnak hovatovább a minimumát is megtagadja azoktól az emberektől, akik nem európaiak, de – néhány szerencsést leszámítva – esélyük sincs arra, hogy emberi életet éljenek.
Az, hogy a problémát „a gyökerénél kell megragadni”, tiszta illúzió. Szíriának, Líbiának és Szomáliának, ismervén a szemben álló feleket, a demokratikus létezési formák egyike sem elérhető.
Egy kicsit se csodálom, hogy szülötteik és családjaik nem akarnak a szülőföldjükön élni. Végtére is az embernek csak egy élete van. E szomorú históriának – mutatis mutandis – van előtörténete. Ráadásul olyan, ahol az üldözötti létet soha semmilyen kétség nem kísérte. Történt, hogy Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök kezdeményezésére 1938-ban a franciaországi Evianban közel három tucat ország képviselőinek részvételével konferenciát rendeztek, amelynek az volt a tétje, hogy bő félmillió német (és osztrák) zsidó közül a résztvevők hányat fogadnának be.
Akkoriban bevándorlási kvóták voltak érvényben; ezeket kellett volna nagymértékben megnövelni.
Bárki utánanézhet: a nagyhatalmak, az Egyesült Államokkal az élen, a zsidók sorsa fölötti szánakozáson kívül semmi egyébre nem voltak képesek.
Ki ezért, ki azért. Igaz, abban az évben az Endlösung, a végső megoldás még nem tűnt fel a látóhatáron, de nemcsak Hitler barátai és szövetségesei (akik természetesen nem voltak ott Evianban) zárkóztak el a zsidók tömeges befogadásától, hanem a magukra oly büszke demokráciák – mint például Ausztrália – se voltak hajlandók addigi kvótáiktól lényegesen elrugaszkodni.
Pedig országonként kevesebb mint húszezer zsidót kellett volna letelepíteniük. Ennyire tellett a szolidaritásukból, holott akkor még nem szíriai nyomorultakról, hanem „csak” hontalanná nyilvánított, zömmel még élni képes polgárokról volt szó.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >
Orbán hanyatlása
A miniszterelnökre az elmúlt évtized leggyengébb választási eredménye vár. Ennek következménye lesz európai szinten is, ahol >
Putyin fél a vereségtől
Erre utal, hogy menesztette a védelmi miniszterét. Azaz az elnök pozíciója korántsem annyira erős, ahogyan azt >
Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral
A magyar miniszterelnöknek idáig sok oka nem volt az aggodalomra a belpolitikában, de ez most változik. >
Vágyakozás Trump után
A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán >
Hszi rideg és számító
A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >
Nincs hadüzenet
E cikk előbbi húszvalahány sora arról szól, választások előtt egy hónappal miről beszél a magyar pártpolitika. >
Magyarország Kína legnyilvánvalóbb gyalogja az Unióban
A történelmi látogatás megpecsételi, hogy Orbán Peking kulcsszövetségese lett a nyugatról kelet felé vezető úton. Az >
Az unió reálpolitikája alááshatja a demokráciát és az emberi jogokat
Európa azzal büszkélkedik, hogy példát mutat demokráciából, ám pont az ellenkezője az igaz, mivel korrupt rezsimeket >
Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök
Elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi >