2024. május 21. kedd
Ma Konstantin, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Orbán Viktor bukása

„Ezeket az embereket Orbán Viktor vitte ki az utcára.“ Gazda Albert (cink.hu):

A Miniszterelnök Úr bajban van. A legnagyobb baj az – mármint számára –, hogy nem is tudja, meg nem is érti, hogy mekkora bajban van. Gondoltátok volna, hogy pont egy 700 forintos hülyeségbe fog belebukni? Oké, nincs még vége, de suttyomban közelít a kampec.

Persze nem a netadó a legfontosabb a történetben, inkább ne is szimplifikáljunk. A legfontosabb a történetben az, hogy egy zárt rendszerben olyan könnyű elveszíteni az érdemi kapcsolatot a sokszínű és izgalmas külvilággal, hogy aztán a fal adja a másikat.

Azt írtam tegnap, hogy ha este többen lesznek a tüntetők, mint vasárnap, akkor stimmelhet, amit tegnapelőtt írtam. Hogy többen lettek, nem kifejezés: nagyságrendekkel lettek többen. Felmerül a kérdés – nem megkerülhető, nem is teszem –, hogy ki vitte ki ezeket az embereket az utcára. Szocialisták? Hahások? Bajnaisták? Anarchisták? Amerikaiak?

Ugyan már. Önmagában egyikük sem elég hozzá. Az amerikaiak sem, az csak egy legenda, hogy mindent ők csinálnak. Ezeket az embereket Orbán Viktor vitte ki az utcára.

A Miniszterelnök Úr rosszul mérte fel a helyzetet. Rengeteg kérdésben számította el magát. Nem nagy kunszt bevallanom, még néhány héttel ezelőtt is azt hittem, a hatalmi konszolidációhoz elegendő megsemmisíteni az ellenzéket – két kétharmaddal és önmaga hathatós közreműködésével –, és azután bármit meg lehet csinálni. Ha én azt hittem, hogy a nyavalyába ne hitte volna azt Orbán Viktor is?

A kevélység azonban rossz tanácsadó, és annyira nem erős egy demokráciában senki – hiszen még az van, kedd este is látszott, és a jelek szerint ez így is marad –, amilyennek saját fürdőszobájának vagy tanácsadói áhítatának a tükrében látszik.

Mondom, a netadó csak egy nüansz. Egy apróság. Részben ugyanolyan apróság, mint a Gyurcsány-kormány vizitdíja. Egyrészt ugyanolyan a kontraproduktivitása. Másrészt sok tekintetben különbözik tőle. Például abban, hogy a vizitdíjjal ellentétben egy tökéletesen értelmetlen baromság, és abban is, hogy bár szociális népszavazást nem feltétlenül lehet kiírni miatta – nem a nyugdíjasokat, azaz az évek hosszú munkájával meghódított bázist sújtja elsősorban –, mégis többeket bosszant látszólagos kishorderejűségében is. Azaz tökéletesen alkalmas arra, hogy szimbólummá váljon.

Igen, Orbán Viktor olyan területeken nyitott – saját szempontjai felül nézve ostoba és felesleges – frontokat, amelyeket roppant könnyű értelmezni és elhelyezni a jó–rossz skálán. Három téma adja magát kapásból. A netadó az egyik, a keleti nyitás és az állami korrupció a másik.

A korrupciós topikot nem a Miniszterelnök Úr nyitotta meg, ez igaz – de nem lett volna megnyitható az Orbán-rendszert átszövő sunyiságok elburjánzása nélkül. Kádári léptékű urambátyámozást és kézkezetmosozást következmények nélkül csak diktatúrában lehet működtetni. Ott meg, ugye, nem tartunk.

Az oroszbarátság és a Nyugat-ellenesség – az illiberalizmussal karöltve – tökéletes csapda, zseniális öntökönszúrás. Egy olyan időszakban orosz- és Kína-barátságot forszírozni, amikor az ukrán balhé miatt egész Európa és a fél világ vagy-vagy alapon tekint a dilemmára – azt most hagyjuk, hogy ez stimmel-e, vagy sem, nem a tárgy, a tárgy képe számít –, nem vall túlzott bölcsességre. Na ja, ha tényleg az lesz, hogy dől a Nyugat és emelkedik a Kelet, akkor a Miniszterelnök Úr a történelem legnagyobb stratégája, és már csak azt a pár évszázadot kell kivárni, amíg a jóslat valóra válik, azt féllábon is kibírjuk. Vagy nem? Ha nem, akkor gáz van: ennél egyszerűbb választás ugyanis nincs, és végtelen ostobaság kell ahhoz, hogy bárki azt higgye, a magyarok többsége a Keletre fog szavazni most és a következő években.

A netadó a hab a tortán. Egy olyan topik, amit senki – mondom, senki, aki mégis, az csak a Miniszterelnök Úr iránti olthatatlan szeretetből és a kommunistákkal szembeni mérheteten gyűlöletből teszi – sem tud támogatni. Ez nem sajtószabadság (ami csak az újságírókat érdekli), nem RTL Klub (ami csak a Barátok közt nézőit izgatja fel) és nem is nácimegszállás-emlékmű (ami csak néhány tucat embert mobilizál tartósan), hanem a legkristálytisztábban lefordítható dolog. Az a helyzet – már bocsánat a nagy szavakért –, hogy az internet valóban egyenlő a szabadsággal. Nem szabad piszkálni, aki mégis megpróbálja, pórul jár, sokszorosan. Plusz: nem véletlen, hogy nemcsak a kormánypárti sajtó nem képes ebben az ügyben orbánistaként viselkedni, de Orbán Viktor pártja sem. A Miniszterelnök Úr helyében 1994 ősze óta először elbizonytalanodnék, ha a pozícióm százszázalékosságán morfondíroznék.

Azt állítottam hétfőn, hogy elindult egy hullám. Szerdán azt állítom, hogy ez a hullám jóval nagyobb lett. Nyilván nem látom a végét, a folytatást sem, de azt sejtem: minden adott, hogy tovább növekedjen. (Ehhez nem kellenek vezérek, mert egyelőre nem az a kérdés, hogy ki váltja le Orbán Viktort. Nem valaki mellett, hanem valaki ellen megy a buli, nem választás van a szavazófülkékben, hanem proteszt az utcán, érzésből.) Nemcsak Orbán Viktor makacssága adott ehhez – bár éppen az sem biztos már, hogy a meghátrálás, amit az EU-ra hivatkozva nagyobb veszteségek nélkül abszolválni lehetne, sokat segítene –, de az is, hogy egyelőre bagatellizálni látszanak a srácok a tiltakozások jelentőségét. (...)

2014. október 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A téboly felé tartva

„Azt hiszik, hogy kontrollálni tudják. De nem tudják!” – minősítette 2015 őszén egy barátom a menekültválság >

Tovább

The Wall Street Journal: Az NBB szégyent hozott önmagára

Joe Biden elnöknek teljesen igaza volt, amikor gyalázatosnak minősítette, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság kezdeményezte mind >

Tovább

Európában menetelnek a nacionalisták, a balkáni államok nem érettek a belépésre, és az Unió sem alkalmas a bővítésre

Nem sok jót ígér a nacionalisták sikere Észak-Macedóniában. Merthogy kiélezhetik a viszályt a lakosság egynegyedét kitevő >

Tovább

Az elnök halála és hatalmi harc

Igen kockázatos hatalmi harcot indít be az iráni elnök halála a klérus és a hadsereg között, >

Tovább

Meg kell tanulni az 1939-es leckét Putyin megfékezésében

Az észt kormányfő a The Timesban arra szólította fel a NATO-szövetségeseket, hogy vállalják: a következő három >

Tovább

Magyar sorshúzás

Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >

Tovább

Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?

Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >

Tovább

Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?

A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >

Tovább

A 24. órában

A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >

Tovább

A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”

Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >

Tovább

A gyűlölet el van vetve

Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >

Tovább

A tét

Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >

Tovább