Ma Ágnes, Agnéta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Kezdet és végzet
Ács Károly
Ördöge volt a szerkesztőnek, hogy épp most kért föl nyilvános naplóírásra. Mert azt tudhatta, hogy régi-régi, bősz naplóíró vagyok, évtizedek óta mindent följegyzek, ami velem és körülöttem történik.
1990. június 17-24.
Azt azonban már nem kellett föltétlenül tudnia, hogy az utóbbi években, testi-lelki állapotom romlásával, ahogy fogy a szusz belőlem és a levegő körülöttem, hiába „jegyezgetek” (ezt a kifejezést egy fiatal költőtársam, a saját bevallása szerint, rám gondolva írta be egyik újabb versébe), naplóim „tartalma” egyre soványabb, a napi hírsokkok és egészségi helyzetjelentések mellé legföljebb csak ilyen sorok kerülnek:
Után
Fölébredek. Órám ketyeg.
Hét óra lesz. Háromnegyed.
Rőten izzik a romnegyed.
Honnan jövök? Hova megyek?
(Hatvanadik születésnapomra írtam)
Ám, az élet be is zár meg föl is szabadít; a csapdát és a kibúvót egyszerre nyújtja, unalmasan ismétli önmagát, és váratlan meglepetésekkel szolgál. S a napló, nemhiába az egyetlen műfaj, amely nem „önmagát írja”, hanem azt, amit az életünk diktál neki (ez Tolnai elmélete!), ezekben a napokban, hetekben mintha fölbolydult volna, szinte nem győz jegyezni, a bele szorult élmények annyira személyesek és annyira kollektív ihletésűek, hogy talán már megérdemlik a nyilvánosságot is.
Mindössze az történt, hogy elhívtak a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége újvidéki szervezetének alakuló közgyűlésére, és bevontak a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság megalakítása körüli teendőkbe.
Megengedem, hogy ez a két kis adat a nagy hazai és külföldi (elsősorban kelet-európai) változások közepette túlságosan helyi érdekű és jelentőségű, majdhogynem jelentéktelen, és én végtelenül naiv vagyok, hogy ekkora feneket kerítek neki, de számomra magyarjaink föleszmélésének, jogos kollektív igényeik megfogalmazásának és kifejezésének, az önrendelkezés alapvetően demokratikus jogának megnyilatkozásai ezek (a VMDK esetében), illetve értelmiségünk önszerveződésének, sajátos lét-és feladatvállalásának gesztusa, természetes – és eleddig természetellenesen elfedett, elmaszatolt – kulturális autonómiánk egyik építőelemének létrehozása (a JMMT esetében).
És szubjektív élményként: öröm- és erőfonás, anteusi találkozás a „táptalajjal”, de féltő aggodalom is, hisz a legjobb ügyet is kutya nehéz összehozni, de százféleképpen lehet elrontani, hisz mennyi félelmet, bizonytalanságot, meg nem értést, félreértést kellett leküzdeni már eddig is, hogy idáig – a kezdetig! – eljussunk, hány okos, politikus főre és tiszta, áldozatos szívre lesz még szükség, hogy az elértet megtartsuk s az elkezdettet továbbvigyük…
Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de máris látszik némi fanyalgás, húzódozás, sőt széthúzás, rivalizálás (féltékenység? személyes ellenszenv?) már e két újdonatúj, s de még mennyire egymásra utalt önszervezési forma vonatkozásában is. Tömegbázisra számító, politikai érdekvédelem az egyik, és az alkotó értelmiség főként szakmai, de mindenképpen művelődési érdekű csoportosulása a másik – miért ne létezhetnének együtt és egymás mellett, sőt: miért ne egészíthetnék ki egymás tevékenységét komplementárisán, anélkül, hogy a fölaprózódás, az erők szétforgácsolásának veszélyét kellene emlegetni? És miért ne létezhetne ezenkívül, mondjuk, a művészek, a pedagógusok, a nyelvművelők stb. önálló szervezete, sőt a Hornyik Miklós által indítványozott szerb-magyar baráti irodalmi társaság is, csak legyen jó működési programja, jó, aktív, nyitott szellemű irányító gárdája és hajlama, kedve a párbeszédre, együttműködésre, közös érdekek és célok megfogalmazására és megvalósítására. És legyenek jó szövetségesei a demokratikus pártok és mozgalmak között, a pluralista porondon.
Persze, túlzások is előfordulhatnak, de ezeket az élet, a nagybetűs Praxis hamar helyreigazítja. A szabadság olykor elkapat, de ki is józanít. Mindenesetre: nélküle nem megy…
Ami engem illet: én benne vagyok, mindenestül és fenntartás nélkül. Talán vezekelve is mindazért, amit az elmúlt évtizedekben tettem, vagy inkább nem tettem, de tehettem volna. Talán. Figyelembe véve, természetesen, hogy ez nem annyira mennyiség, mint inkább minőség dolga.
No, de végső ideje, hogy meddő filozofálás helyett, e napló stílusában, szóhoz juttassam a patetikus énem mellett és helyett a másik (cinikus?) énemet is. Az alábbi versbetét, jobban mondva verskezdés (?) tavalyi keltezésű, még mindig inaktív, de már „előrejelző” tudatállapotot rögzít:
Akkor kezdődött, amikor egy fogorvos
Totálkáros fogaim rendbehozta.
Rekordmunka volt. Pár nap. „S most mihez fogsz?”
Kérdeztem magamtól kissé szorongva.
Nos, tudom, most már tudom, hogy mihez fogok: kimegyek az utcára, hogy kiverjék a szép, új fogaimat. A karhatalom-e vagy a felbőszített tömeg? Majdnem mindegy. Van példa erre is, arra is, méghozzá a közelmúltból, saját tisztes korosztályom köréből is. Hogy olyan nagy neveket ne is említsek, mint Sütő András vagy Borislav Pekić, a szerb író-akadémikus.
Közhely, de ideírom végezetül: Nomen est omen. Vagy inkább: Si tacuisses…?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Háború Ukrajnában: Ungváron, a Kárpátokban béke, oly közel, mégis oly távol
A Monde kiküldött tudósítója azt tapasztalta Ungváron, hogy oly közel és mégis oly távol van a >
A Gazprom megvált az energiaóriástól – Horvátország aggódik a finomítójáért
Bár megszületett a kötelező érvényű szándéknyilatkozat arról, hogy a MOL megveszi a szerb olajtársaság többségi tulajdonát >
VMDK: Pásztor ne a hatalom által diktált narratívát, hanem a valós politikai helyzetet ismertesse
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a Szerbia és az Európai Parlament közötti közelgő találkozó kapcsán nyilvánosan >
Európa vakfoltja: Szerbia ma Moszkva hírszerzési hídfőállása
Ebben a helyzetben az EU-nak túl kell lépnie a passzív megfigyelésen, és aktívan támogatnia kell egy >
Miközben egyre nagyobb a megosztottság Grönland körül, Európa megvizsgálja a lehetőségeit
Valami eltört: egyre nagyobb az ellentét Grönland ügyében. Európa a lehetőségeit tanulmányozza, azt számolja, hány tölténye >
Trump Norvégiának írt levele legyen az utolsó csepp a pohárban
Trump környezete találhatna módot arra, hogy megállítsa őt — ahogy néhányan meg is tették az első >
A Guardian véleménye Trumpról és Grönlandról: légy őszinte! A zaklatás nem erő
A Guardian vezércikke azt üzeni Trumpnak, hogy térjen észre: ha erőszakoskodik, azzal nem azt üzeni, hogy >
Trump elárulta a NATO-t
A markánsan jobboldali Daily Telegraph azzal vádolja meg Trumpot, hogy az elárulta a NATO-t. A szerkesztőségi >
Százhárom sorsfordító perc
Most karácsonykor, egy másféle interjúban olyasmit hallottam tőle, amit korábban soha: „Nap mint nap egyre növekvő >
Szerbia hagyta, hogy Putyin kémjei „hangágyúkkal” kísérletezzenek kutyákon
A POLITICO által megtekintett kormányzati dokumentumok szerint szerb hírszerző tisztek az orosz hírhedt biztonsági szolgálattal együttműködve >
Grönland eladása jó üzlet lenne – Dánia számára
Kilóg a sorból a Neue Zürcher Zeitung kommentárja, mert azt tanácsolja Dániának, hogy adja el Grönlandot, >
Akár megszállja Trump Grönlandot, akár nem, egy dolog világos: a nyugati rend, amit valaha ismertünk, már történelem
Temeti az eddigi világrendet Timothy Garton Ash. Azt írja: annak vége, függetlenül attól, hogy Trump megtámadja-e >