Ma Hugó, Agád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Kezdet és végzet
Ács Károly
Ördöge volt a szerkesztőnek, hogy épp most kért föl nyilvános naplóírásra. Mert azt tudhatta, hogy régi-régi, bősz naplóíró vagyok, évtizedek óta mindent följegyzek, ami velem és körülöttem történik.
1990. június 17-24.
Azt azonban már nem kellett föltétlenül tudnia, hogy az utóbbi években, testi-lelki állapotom romlásával, ahogy fogy a szusz belőlem és a levegő körülöttem, hiába „jegyezgetek” (ezt a kifejezést egy fiatal költőtársam, a saját bevallása szerint, rám gondolva írta be egyik újabb versébe), naplóim „tartalma” egyre soványabb, a napi hírsokkok és egészségi helyzetjelentések mellé legföljebb csak ilyen sorok kerülnek:
Után
Fölébredek. Órám ketyeg.
Hét óra lesz. Háromnegyed.
Rőten izzik a romnegyed.
Honnan jövök? Hova megyek?
(Hatvanadik születésnapomra írtam)
Ám, az élet be is zár meg föl is szabadít; a csapdát és a kibúvót egyszerre nyújtja, unalmasan ismétli önmagát, és váratlan meglepetésekkel szolgál. S a napló, nemhiába az egyetlen műfaj, amely nem „önmagát írja”, hanem azt, amit az életünk diktál neki (ez Tolnai elmélete!), ezekben a napokban, hetekben mintha fölbolydult volna, szinte nem győz jegyezni, a bele szorult élmények annyira személyesek és annyira kollektív ihletésűek, hogy talán már megérdemlik a nyilvánosságot is.
Mindössze az történt, hogy elhívtak a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége újvidéki szervezetének alakuló közgyűlésére, és bevontak a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság megalakítása körüli teendőkbe.
Megengedem, hogy ez a két kis adat a nagy hazai és külföldi (elsősorban kelet-európai) változások közepette túlságosan helyi érdekű és jelentőségű, majdhogynem jelentéktelen, és én végtelenül naiv vagyok, hogy ekkora feneket kerítek neki, de számomra magyarjaink föleszmélésének, jogos kollektív igényeik megfogalmazásának és kifejezésének, az önrendelkezés alapvetően demokratikus jogának megnyilatkozásai ezek (a VMDK esetében), illetve értelmiségünk önszerveződésének, sajátos lét-és feladatvállalásának gesztusa, természetes – és eleddig természetellenesen elfedett, elmaszatolt – kulturális autonómiánk egyik építőelemének létrehozása (a JMMT esetében).
És szubjektív élményként: öröm- és erőfonás, anteusi találkozás a „táptalajjal”, de féltő aggodalom is, hisz a legjobb ügyet is kutya nehéz összehozni, de százféleképpen lehet elrontani, hisz mennyi félelmet, bizonytalanságot, meg nem értést, félreértést kellett leküzdeni már eddig is, hogy idáig – a kezdetig! – eljussunk, hány okos, politikus főre és tiszta, áldozatos szívre lesz még szükség, hogy az elértet megtartsuk s az elkezdettet továbbvigyük…
Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de máris látszik némi fanyalgás, húzódozás, sőt széthúzás, rivalizálás (féltékenység? személyes ellenszenv?) már e két újdonatúj, s de még mennyire egymásra utalt önszervezési forma vonatkozásában is. Tömegbázisra számító, politikai érdekvédelem az egyik, és az alkotó értelmiség főként szakmai, de mindenképpen művelődési érdekű csoportosulása a másik – miért ne létezhetnének együtt és egymás mellett, sőt: miért ne egészíthetnék ki egymás tevékenységét komplementárisán, anélkül, hogy a fölaprózódás, az erők szétforgácsolásának veszélyét kellene emlegetni? És miért ne létezhetne ezenkívül, mondjuk, a művészek, a pedagógusok, a nyelvművelők stb. önálló szervezete, sőt a Hornyik Miklós által indítványozott szerb-magyar baráti irodalmi társaság is, csak legyen jó működési programja, jó, aktív, nyitott szellemű irányító gárdája és hajlama, kedve a párbeszédre, együttműködésre, közös érdekek és célok megfogalmazására és megvalósítására. És legyenek jó szövetségesei a demokratikus pártok és mozgalmak között, a pluralista porondon.
Persze, túlzások is előfordulhatnak, de ezeket az élet, a nagybetűs Praxis hamar helyreigazítja. A szabadság olykor elkapat, de ki is józanít. Mindenesetre: nélküle nem megy…
Ami engem illet: én benne vagyok, mindenestül és fenntartás nélkül. Talán vezekelve is mindazért, amit az elmúlt évtizedekben tettem, vagy inkább nem tettem, de tehettem volna. Talán. Figyelembe véve, természetesen, hogy ez nem annyira mennyiség, mint inkább minőség dolga.
No, de végső ideje, hogy meddő filozofálás helyett, e napló stílusában, szóhoz juttassam a patetikus énem mellett és helyett a másik (cinikus?) énemet is. Az alábbi versbetét, jobban mondva verskezdés (?) tavalyi keltezésű, még mindig inaktív, de már „előrejelző” tudatállapotot rögzít:
Akkor kezdődött, amikor egy fogorvos
Totálkáros fogaim rendbehozta.
Rekordmunka volt. Pár nap. „S most mihez fogsz?”
Kérdeztem magamtól kissé szorongva.
Nos, tudom, most már tudom, hogy mihez fogok: kimegyek az utcára, hogy kiverjék a szép, új fogaimat. A karhatalom-e vagy a felbőszített tömeg? Majdnem mindegy. Van példa erre is, arra is, méghozzá a közelmúltból, saját tisztes korosztályom köréből is. Hogy olyan nagy neveket ne is említsek, mint Sütő András vagy Borislav Pekić, a szerb író-akadémikus.
Közhely, de ideírom végezetül: Nomen est omen. Vagy inkább: Si tacuisses…?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nyugi!
Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >
Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene
Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >
Az eltűnt vírus nyomában
A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >
Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon
Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >
A vírus: háború és béke
A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >
Újra előkerült a diktátor elnevezés
A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >
Teljhatalom vagy csak démonok kergetése?
Az önjelölt illiberális nacionalista miniszterelnök 10 év alatt átalakította az ország politikai, jogi és alkotmányos viszonyait. >
NER-puccs
Nem mindenki fél a koronavírus világjárványtól. Van, akinek épp kampó,, épp kapóra jött, és a 30 >
Ha nem figyelünk oda, eltűnhetnek a szabadságjogok
A magyar kormány cinikusan arra használja a válságot, hogy befejezze a demokrácia felszámolását a nemzeti határok >
WP: Magyarország teljes diktatúraként kerül ki a jelenlegi válságból...
... hacsak nem lép közbe Brüsszel és Washington, miközben mindkettő érthető módon sokkal sürgősebb ügyekkel van >
Szép új világ
Nagyon megterhelő időszak lesz ez mindenhol, hát még nálunk, egy olyan kormány uralma alatt, amely képtelen >
A populisták ugrásra készen
Persze másutt is szigorú intézkedéseket hoztak és nem a magyar kormányfő az egyetlen, aki a kórokozó >