Ma Ádám, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Görögtűz
Keszég Károly
Gondoltam, megírok egy vezércikket, amelyben átfogóan tájékoztatom a Tisztelt és Hűséges Olvasót. Mindent felölelek majd, gondoltam, ami a két Napló között történt („megtörtént a Napló”, kiálthatnánk fel az ún. forradalmi időkben), és eligazítom a, mondom, kitartóan érdeklődő Olvasót az események rengetegében.
Biztosan az a dolga egy vezércikknek, morgok magam elé, mert hát, amikor először ír az ember ilyet, még bizonytalankodik. S történt pedig, hogy pénteken híradót szerkesztettem – tisztességeset, mondták; áramvonalasat, mondtam én – s az aznapi két legfontosabb esemény így került súlyos összefüggésben elém:
Cím: Nedeljko Šipovac beszédet mondott Temerinben
Szöveg: Teherán, június 22. …
Egyszem hírügynökségünk, a Tanjug természetesen többször is kijavította a hibát, de akkorra már bennem mocorogni kezdett a gondolat, hogy Egyetlen (még létező) Pártunk egyetlen vajdasági vezetőjének a párt és a népfront egyesüléséről szóló temerini előadása mégiscsak valamilyen földalatti összefüggésben áll a teheráni tektonikus mozgásokkal. Az iráni kataklizmának többtízezer áldozata van. Meg merjem-e kérdezni, hány áldozata lesz a Nagy Egyesülésnek?
Iránról jut eszembe, hogy az egykori ádáz ellenfél, Irak is felajánlotta a szolgálatait. A baráti jobbot el is fogadták. Legalábbis ez derül tó abból a nyilatkozatból, amely szerint az ország csak Izraeltől és Dél-Afrikától nem fogad el segélyt. A külföldi orvosokat pedig nem engedik a földrengés helyszínére. A legújabb zsidó bölcsesség valahogy így hangzik: „Bíznak bennünk, mint szerb beteg az albán orvosban.”
Vagy a Kosovói Tartományi Képviselőházban, ahol az albánok nem akarják fela(a=e)dni az autonómiát. A héten megint nemzetileg oszlott meg Kosovo, ismét morog a föld a köztársasági hegyekben.
De vissza külföldre, utazzunk Görögországba! Hogy is kezdődött? Jugoszlávia az európai turizmus évének tavaszán 200 dolláros beutazási kötelezettséget rótt ki a hazánkba belépni szándékozó idegenekre.
Kelet-európaiakra, természetesen, mert nekik úgy sincs pénzük. Arra aztán mégsem számíthattunk, hogy földrajzi Délről kapjuk az ellencsapást, s nyaralni csak 1000 dollár befizetése ellenében tudunk majd az olcsó görög tengerparton. Hogy végül is napi 18 dollárban egyeztünk ki, arról egy verssor jut eszembe: „Nemzeti nagy létünk nagy temetője, Mohács.” A macedónok ezt biztosan nem így mondják. De behelyettesíthető Szalonikivel.
Nagy színház a világ, mondhatnám váratlan fordulattal, és hiszem, hogy a vajdasági színházi események akár Szophoklészt is megihlették volna. Erről lesz elég szó a lap belső oldalain, de itt hadd mondjam el, a nyílt levél közlését Kovács Frigyes nekünk kínálta fel, s hogy Toplák Imre is csak lapunknak volt hajlandó nyilatkozni. Köszönettel nyugtázzuk a bizalmat. Hitelünk van, tehát, s úgy tűnik, jórészt azért, mert igyekszünk eleget tenni az ősi újságírói szabálynak, hogy amit felvállalunk, azt meg is írjuk. Az pedig már nem egyszerűen emberi, hanem mélyen szakmai és etikai kérdés is, hogy tesszük ezt egyenes gerinccel. Lehet, hogy ezért nem kapunk tévéstúdiót, mint a Politika sajtóház, de hát valahogy megleszünk nélküle.
Azt azonban végképp nem értjük, jobb sorsra érdemes mindannyiunkat – a vajdasági sajtót, rádiót és televíziót –-, miért akarja mindenáron a keblére ölelni a tartományi kormány. Illetve, értjük: hogy szabadabban lélegezzen. Mármint a kormány. Dr. Radoman Božović kormányfőnek is fontosabb volt a képviselőházi ülésen megjelenni, mint a magyar külügyminiszterrel, dr. Jeszenszky Gézával leülni. No, de tudjuk, doktor meg doktor között is van különbség.
Ide és exkluzivitásunkhoz tartozik, hogy szerkesztőségünkben járt Dusán Lovrenski, a lemondott megbízott tartományi sajtóminiszter, ellátogattunk Zorán Ašaninhoz, akibe belefojtottak a szót a Képviselőház ülésén. Nálunk járt első nyereményjátékunk győztese is, és hogy hírünk túljutott a tartományi meg a köztársasági drótakadályokon, bizonyítja az is, hogy szerkesztőségünket felkereste Boštjan Camlek Škofja Loka-i nyomdász, és együttműködést kínált fel.
Ám ne higgyék, hogy elfeledkeztem volna parasztjaink lázadásáról. Éppen Péter-Pálkor tenném ezt, az aratás és a lezárt dülőutak kezdetén? A politikától mindig oly óvatosan elzárkózó, a föld szagát annál többre becsülő paraszt mindenképpen többre érdemes, mint hogy politikai játékok hőse legyen. Mert, félek, a jogos elégedetlenségen túl, a háttérben ez motoszkál. De hát sokat változott-e az idő az ide kívánkozó plakát kiragasztása óta?
Lenin is megmondta: „Tanulni, tanulni, tanulni”. De kitől? Búcsúzom Önöktől, kellemes lapozgatást kívánva. Annyit még elárulhatok, hogy a bajszom még a helyén van.
U. i.: Trogirban megöltek egy horvát fiatalembert. Stop. A gyilkos állítólag szerb volt. Stop. Sok NS rendszámtáblájú gépkocsit összevertek. Stop. Merre menjek? Stop.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A HATALOM ÉS A TÁJÉKOZTATÁS ÖSSZEOLVADÁSA
A közösségi hálón Juhász Andreáról csak azt az adatot lehet találni, hogy az Újvidéki Rádió Faluműsor >
Lesz itt jobb, vagy erre rámegyünk?
Láttuk ennek az őrületnek a kezdetét és muszáj látnunk a végét is. Márpedig, ha van erő, >
A halálnál is rosszabb: a szolgaság
Karinthy nyomán akarva-akaratlanul arra gondolok, hogy napjaink háborús fenyegetése sokszor a szabadság megnyirbálásával jár. A háború >
Állítsuk meg Pásztor Bálintot!
Vojvodity (Bólogató) Ágnesünk 2024. július 15-én hasonló, alákérdezős „élő interjút” készített Nyilas Mihály oszlopos véemeszes káderrel >
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában >
Alaptalan önreklámozás
Hiába a bugyuta, tortás jubileum és a kínos önreklámozás, a Grimasz melléklet csak akkor lesz ismét >
„Kitaposott úton” folyik a közösségrombolás
Az, hogy időközben 70 ezer magyarral lettünk kevesebben, nem a közösség és tagjainak a jogaiért, méltóságáért >
Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa?
Mindezen túl, azt hiszem, végső ideje lenne egy kicsit magunkba nézni. Egy cseppet elmélázni azon, hogy >
Gazdátlan telefonfülkék
Feltették-e a kérdést a helyi vezetők, hogy mi szükség van a falu központjában két gazdátlan, használaton >
„BELGRÁD NEM AKAR ELFOGADNI BENNÜNKET”
Az „elégedetlenségtől forrongó Szerbiában” az albánok tiltakozásával most a nemzeti kisebbségi közösségek kérdése is kiéleződött, napirendre >
FIDESZ JANICSÁRKÉPZŐ VAJDASÁGBAN IS?
Hogyhogy az MCC mint „tehetséggondozó intézmény” „partnere” nem a Magyar Nemzeti Tanács, vagy valamelyik szakmailag érintett >
Tisza Pártra várunk!
A probléma a közösséggel az, hogy nincsen egyetlen olyan politikai párt vagy civil szervezet sem, amely >