2020. október 23. péntek
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Görögtűz

Keszég Károly
Keszég Károly
Görögtűz

Gondoltam, megírok egy vezércikket, amelyben átfogóan tájékoztatom a Tisztelt és Hűséges Olvasót. Mindent felölelek majd, gondoltam, ami a két Napló között történt („megtörtént a Napló”, kiálthatnánk fel az ún. forradalmi időkben), és eligazí­tom a, mondom, kitartóan érdeklődő Olva­sót az események rengetegében.

Biztosan az a dolga egy vezércikknek, morgok ma­gam elé, mert hát, amikor először ír az ember ilyet, még bizonytalankodik. S tör­tént pedig, hogy pénteken híradót szerkesz­tettem – tisztességeset, mondták; áramvo­nalasat, mondtam én – s az aznapi két legfontosabb esemény így került súlyos összefüggésben elém:

Cím: Nedeljko Šipovac beszédet mondott Temerinben
Szöveg: Teherán, június 22. …

Egyszem hírügynökségünk, a Tanjug ter­mészetesen többször is kijavította a hibát, de akkorra már bennem mocorogni kezdett a gondolat, hogy Egyetlen (még létező) Pártunk egyetlen vajdasági vezetőjének a párt és a népfront egyesülé­séről szóló temerini előadása mégiscsak valamilyen földalatti összefüggésben áll a te­heráni tektonikus mozgásokkal. Az iráni kataklizmának többtízezer áldozata van. Meg merjem-e kérdezni, hány áldozata lesz a Nagy Egyesülésnek?

Iránról jut eszembe, hogy az egykori ádáz ellenfél, Irak is felajánlotta a szolgála­tait. A baráti jobbot el is fogadták. Legaláb­bis ez derül tó abból a nyilatkozatból, amely szerint az ország csak Izraeltől és Dél-Afri­kától nem fogad el segélyt. A külföldi orvosokat pedig nem engedik a földrengés helyszínére. A legújabb zsidó bölcsesség valahogy így hangzik: „Bíznak bennünk, mint szerb beteg az albán orvosban.”

Vagy a Kosovói Tartományi Képvise­lőházban, ahol az albánok nem akarják fela(a=e)dni az autonómiát. A héten meg­int nemzetileg oszlott meg Kosovo, ismét morog a föld a köztársasági hegyekben.

De vissza külföldre, utazzunk Görögor­szágba! Hogy is kezdődött? Jugoszlávia az európai turizmus évének tavaszán 200 dol­láros beutazási kötelezettséget rótt ki a hazánkba belépni szándékozó idegenekre.

Kelet-európaiakra, termé­szetesen, mert nekik úgy sincs pénzük. Arra aztán mégsem számíthattunk, hogy földrajzi Délről kap­juk az ellencsapást, s nya­ralni csak 1000 dollár be­fizetése ellenében tudunk majd az olcsó görög ten­gerparton. Hogy végül is napi 18 dollárban egyez­tünk ki, arról egy verssor jut eszembe: „Nemzeti nagy létünk nagy te­metője, Mohács.” A mace­dónok ezt biztosan nem így mondják. De behelyettesíthető Szalonikivel.

Nagy színház a világ, mondhat­nám váratlan fordulattal, és hiszem, hogy a vajdasági színházi események akár Szophoklészt is megihlették vol­na. Erről lesz elég szó a lap belső oldalain, de itt hadd mondjam el, a nyílt levél közlését Kovács Frigyes nekünk kínálta fel, s hogy Toplák Imre is csak lapunknak volt hajlandó nyilatkozni. Kö­szönettel nyugtázzuk a bizalmat. Hitelünk van, tehát, s úgy tűnik, jórészt azért, mert igyekszünk eleget tenni az ősi újságírói szabálynak, hogy amit felvállalunk, azt meg is írjuk. Az pedig már nem egysze­rűen emberi, hanem mélyen szakmai és etikai kérdés is, hogy tesszük ezt egyenes gerinccel. Lehet, hogy ezért nem kapunk tévéstúdiót, mint a Politika sajtóház, de hát valahogy megleszünk nélküle.

Azt azonban végképp nem értjük, jobb sorsra érdemes mindannyiunkat – a vajda­sági sajtót, rádiót és televíziót –-, miért akarja mindenáron a keblére ölelni a tarto­mányi kormány. Illetve, értjük: hogy szabadabban lélegezzen. Mármint a kormány. Dr. Radoman Božović kormányfőnek is fontosabb volt a képviselőházi ülésen megjelenni, mint a magyar külügyminisz­terrel, dr. Jeszenszky Gézával leülni. No, de tudjuk, doktor meg doktor között is van különbség.

Ide és exkluzivitásunkhoz tartozik, hogy szerkesztőségünkben járt Dusán Lovrenski, a lemondott megbízott tartományi sajtóminiszter, ellátogattunk Zorán Ašaninhoz, aki­be belefojtottak a szót a Képviselőház ülé­sén. Nálunk járt első nyereményjátékunk győztese is, és hogy hírünk túljutott a tartományi meg a köztársasági drótakadá­lyokon, bizonyítja az is, hogy szerkesztősé­günket felkereste Boštjan Camlek Škofja Loka-i nyomdász, és együttműködést kínált fel.

Ám ne higgyék, hogy elfeledkeztem volna parasztjaink lázadásáról. Éppen Pé­ter-Pálkor tenném ezt, az aratás és a lezárt dülőutak kezdetén? A politikától mindig oly óvatosan elzárkózó, a föld szagát annál többre becsülő paraszt mindenképpen többre érdemes, mint hogy politikai játékok hőse legyen. Mert, félek, a jogos elégedet­lenségen túl, a háttérben ez motoszkál. De hát sokat változott-e az idő az ide kívánko­zó plakát kiragasztása óta?

Lenin is megmondta: „Tanulni, tanulni, tanulni”. De kitől? Búcsúzom Önöktől, kel­lemes lapozgatást kívánva. Annyit még el­árulhatok, hogy a bajszom még a helyén van.

U. i.: Trogirban megöltek egy horvát fia­talembert. Stop. A gyilkos állítólag szerb volt. Stop. Sok NS rendszámtáblájú gépko­csit összevertek. Stop. Merre menjek? Stop.

1990. június 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Száz napos türelmi idő

Az új vezetőség egyik első intézkedése éppen az MNT-ből való kivonulás lehetne, ami új helyzetet teremtene >

Tovább

A doktori diplomák feketepiaci ára zuhan, az arany ára emelkedik

Minden relatív lett. A hazugság meggyőzőbb, mint az igazság, minden eladó és minden megvásárolható. A doktori >

Tovább

Orbán Viktor! Hátrább az agarakkal!

Ha pedig a rezsim mégis elfojtja ezt a méreteiben aprócska, politikailag gyönge, ám szeretetre méltó, szép, >

Tovább

A kapitalizmus veszélyes bohóca

Természetesen Trump nem Lindbergh, de félő, hogy győzelme esetén nemcsak Amerikában, hanem az egész Európában is >

Tovább

Egy kurta után most egy hosszabb közleménnyel rukkolt elő a Magyar Mozgalom

Öt küzdelmes év után őrségváltásra került sor a szervezet élén. Az eddigi elnökségből ketten, Garai Zsolt >

Tovább

Baloldal és gyermekbalett

„Miközben mi itt családi ünnepet rendezünk republikánus gyermekbalettel, a reakció éjszakai katonai gyakorlatokat rendez gépfegyverekkel”. Nézem, >

Tovább

Mi lesz a Futaki úti temetőben lévő emlékhely sorsa?

Az „1944/45-ös ártatlan áldozatok” emlékművének elkészítése is azt mutatja, hogy a VMSZ képtelen egyetlen vitás kérdést >

Tovább

A demokráciába vetett hit megroggyanása

Hiányzik a mindennapi demokrácia, a republikánus tér, amelyben a polgár beleszólhat a dolgok alakulásába. Ez főleg >

Tovább

Néha elhangzik egy-egy pedagógus sikolya, amelyet dermesztő csend követ

A VMSZ szerint minden rendben van, helyzetünk soha nem volt jobb, ez jut eszembe miközben az >

Tovább

Végenincs restitúció

Nem láttam még mérvadó átfogó, tárgyilagos elemzést arról, hogyan is jártak, kerültek ki a restitúcióból a >

Tovább

Az ilyesmért elnézést szoktak kérni

Baráti e-mail figyelmeztetett: a hu.autonomia.info portálon, rendkívül rosszindulatú kontextusban emlegetik a nevemet. Rákantitok a megadott linkre >

Tovább

Instabil stabil helyzetben

Nagy kár, hogy napjainkban sem indul a választásokon egy kimondottan baloldali párt. Miért? Fél a vereségtől? >

Tovább