Ma Henrietta, Herbert névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Európa, a vén kurva
Szomorú történet a rodéziai őserdőről, a mosolygós lordról és a francia térképészek örökségéről
Bódis Gábor
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az 1956-os eseményeket. A szorongást Inkább csak az otthoni hangulatból vette át, természetesen akkor még nem értve a tragikus események lényegét.
Csak évekkel később döbbent rá, hogy Európa utolsó „tiszta” forradalmát hogyan ejtették át – Nyugatról. A hitegetések már eleve álszentek voltak, hiszen a nagyhatalmi játékokban egy kis nemzet csak elvérző futárt játszhat. Európa ismét csendes volt. Evés közben (Marshall-terv) ugyanis nem illik beszélni, hát még kiabálni.
Valahogy hasonló érzés kerített hatalmába ezekben a hetekben is. De most hiányzik a hintaló. Sőt – sajnos már értem a tragikus események lényegét.
Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy az ember felmérje: az, amit eddig Jugoszláviának neveztünk, egy tragikus történelmi félreértés volt. Ennek az volt az alapja, hogy ha két nemzet szinte azonos nyelvet beszél; akkor valószínűleg testvérek. Lehet, hogy azok, de akkor a testvéri gyűlöletnél félelmetesebb nem létezik. A francia térképészek két elagott államférfi segédletével (az angol miniszterelnök és az amerikai elnök) megrajzoltak több mint hetven évvel ezelőtt egy addig még nem létező államot. Amelyben a volt Monarchia naiv lakói (a horvátok és a szlovének) azt hitték, hogy társbérlők lesznek. Nem sokat kellett várniuk, hogy ennek az ellenkezőjéről győződjenek meg. Nagy szerepe volt ebben a kijózanításban a most hazalátogató Karagyorgyevics Sándor azonos nevű nagyapjának is. A II. világháborút a testvérnemzetek már mint esküdt ellenségek várták.
A német megszállókat felmenteni soha nem lehet, de a tömeggyilkosságok java részét egymás ellen hajtották végre a délszlávok. Mindezt tetézte a kommunista diktatúra, amely az egyik legmakacsabb formájában jelentkezett ezen az önigazgatási földön.
A mi Marshall-tervünk ideje alatt eleink és mi magunk is kótyagos gondtalanságban elfalatoztuk a marsall által beszerzett nyugati csomagokat, és jól eső tespedtséggel legyintettünk egyet a testvérgyilkos múltra. Jött azonban a kijózanodás, és a kosovói csatát újrajátszatták a demagógiába belelustult kommunista marsallocskákkal. Akik azt hitték, hogy a hadjárat befejeződik a joghurtos Vajdaságban. Micsoda tévedés! És milyen árat kell most ezért fizetni. Sajnos a közönséges halandóknak és nem azoknak az önigazgatott politikusoknak, akik a pestist aszpirinnal akarták gyógyítani.
És megkezdődött a Második Jugoszláv Testvérháború, amelyben azonban (akárcsak az elsőben, lásd a Petőfi-brigádnak nevezett kivégzett osztagot) a nemtestvéreket is gyilkolják, méghozzá nem fegyverrel, hanem behívókkal. Ágyútöltelékké váltunk vagy bolyongó menekültté.
Történetem ezen szakaszában fordulok ismét főszereplőm gyengéd bájai felé. Az agg hölgy, aki már mindenkit meglátogatott, akit érdemes volt, és éppen az utolsó nagy közösülésre készül – a jóllakottak szenvtelenségével költi hétről-hétre a semmitmondóbbnál semmitmondóbb „óvaintéseit”. Csak a lányregények romantikus és roppant váratlan fordulataihoz szokott lelkeket (és saját lelkiismeretét) tudja ezzel nyugtatgatni. Miközben a rodéziai őserdők járhatatlan ösvényeit kitaposó lord délutáni tea gyanánt akarja felhörpinteni a balkáni valóságot. Ha nem lenne tragikus, szimpatikus lenne.
A valamikori rettenthetetlen gyarmatosító németalföldiek fővárososcskájában – a történet legújabb, jelentős „fordulataként” – megjelent a három grácia. Krónikásuk szerény véleménye szerint az eseménynek egyetlen egy (kórtörténeti szempontból) fontos vonatkozása van. Kadijević tábornok elvtárs ugyanis levetette a mundért (azért ekkora tekintélye még van az öreg hölgynek), és egy világfi hanyagságával orrára biggyesztette az unoka napszemüvegét. Láttára Travolta megszégyenülve égette el a Szombat esti láz keze ügyébe kerülő kópiáit. A másik két grácia tartotta régi formáját: Minden Szerbek Atyja angolul csevegett spontánul és kompromisszumot nem ismerve, míg I. Földnélküli Frányó veszettül ideges volt. Egyesek szerint azért, mert valaki megsúgta neki: a túr-retúr jegy megvásárlása meggondolatlan beruházás volt.
Közben természetesen mindent meg mindenkit elintéztek. A Hágai Nagy Megbékélés után néhány órával a szövetségi légierő lebombázta a zágrábi televíziós tornyot (valószínűleg azért, mert nem akarta egyenesben közvetíteni a Vezérkar közleményeit), délen viszont a hadsereg és a józan életmódjuk miatt hírhedté vált montenegrói szabadcsapatok elfoglalták a dubrovniki légikikötőt. Mert az még a rigómezei csata előtt szerb volt, és itt próbálgatta szárnyait az első szerb repülő – Ikarosz.
A történetnek természetesen – és sajnos – még koránt sincs vége, de mindennapi szorongásunk feloldására hadd ajánljak egy friss szarajevói történetet: Mújó megkérdezi a háború szelét maga is észlelő Szúlyót: „Te, nem félsz attól, hogy a JNH lerohan minket?” A válasz: „Nem én, csak fel ne szabadítson!”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A megtett út
A folytatás sikere attól függ, hogy az eddigi „szerencsés véletlenek” helyébe tud-e lépni egyfajta tudatos építkezés. >
AMIKOR A HATALOM A GYŰLÖLET NYELVÉN SZÓL
A történtek ismét azt mutatják, hogy a tartományi intézmények vezetésében olyan személyek is ülnek, akik nem >
VMP: MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKE TANULSÁGAI MA
2024. november elseje után az egyetemisták vezetésével korrupcióellenes szabadságharc bontakozott ki Szerbiában, nem pedig „anarcholibeláris színes >
VMDK: Újabb korrupció és politikai üzlet gyanúja
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége felhívja a nyilvánosság figyelmét arra, hogy a szabadkai Korzo 3. szám >
Két évtizedes huzavona után ünnepélyesen megnyitották a Népszínház épületét
Ezúttal sem kommentálom az eseményeket, hiszen azt gondolom, hogy a végső szót a szabadkai polgárok, mindenekelőtt >
VMDK: Hat év szégyen
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szerint a Naša radost Iskoláskor Előtti Intézmény központi konyhájának hat éve >
VMDK: Ha Vojislav Šešelj „fogatlan oroszlán”, akkor miért indulnak vele egy listán?
Miért kell a vajdasági magyar közösségnek egy olyan listán szerepelnie, amelyben a radikálisok is helyet kapnak? >
Kendőzetlenül lép színre az erőszak
A békepárti Trump elnök új háborút indított el, amely szerinte 4-5 hétig esetleg valamennyivel tovább tart. >
VMDK: Pásztor átlépte az utolsó határt, a VMSZ koalícióra lép Šešelj politikájával
Az elmúlt évtizedekben mintegy 60.000 magyar hagyta el Vajdaságot. Ez nem puszta statisztika – ez egy >
Hitelvesztett főszerkesztő
Pesevszki ezzel tovább rombolta a jobb sorsra érdemes napilap hitelét. Egy napilap hitelessége azon múlik, hogy >
Talán születik valamiféle alternatíva
Ahogy látom, időnként meg-megtörik a vajdasági magyar csend. Hallatja a szavát a Vajdasági Magyar Plénum és >
Utópia
Az életemet úgy éltem le, hogy ezek és a hozzájuk hasonló mondatok mindig utópiának tűntek. Most >