2021. január 16. szombat
Ma Gusztáv, Marcell névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

Agárdi Gábor
Agárdi Gábor
A gyertyák csonkig égnek
Remény

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.”

Márai Sándor

Tegnap reggel a szokásosnál is korábban keltem. Elsétáltam Újvidék központjáig, végig a főutcán, a közkedvelt sétányon, belebotolva a környéket színesítő alakokba, akik csak ilyenkor bukkannak elő, amikor még a többség otthon fekszik, várva, hogy besüssön ablakukon a nap, ezzel jelezve, hogy itt az ideje kibújni az ágyból. Egy újabb nap kezdődik.

Ilyen korán még sosem jártam itt, minden sokkal szebb és csendesebb volt mint máskor, belebotlottam a csendbe, amit csak egy harmonikás játéka tört meg. Most nem az oly közkedvelt hegyi tangót játszotta, hanem francia sanzonokat és régi nótákat. Aznavour, Piaf, Becaud, Montand, a legjobbak dalai szóltak, muzsika a szívnek, dallamok, amelyek elvesznek a délelőtti forgatag sűrűjében. Kicsit megálltam, mert nem csak az a lényeg, hogy megtömjük pénzzel a harmonikás kalapját, hanem, hogy élvezzük is a játékot. Hagyjuk magunkat egy kicsit megérinteni, álljunk meg egy percre, hallgassuk a dallamokat, és vegyük észre a muzsikát, amely muzsika hangja szelíd hangjegyeket rajzol az ég kottafüzetébe. Lassan itt az idő, egyetemre kell menni, vége az idilli pillanatoknak, irány a könyvek és a tanulás.

Este, hazafelé menet eszembe jutott, hogy gyertyát kell gyújtanom. Október 28-án, ezen a napon hagyott itt minket nagyapám, Agárdi Gyula. „A kávéház ma hajnalban bezár, és senki se fogja újra kinyitni már”, énekelte Charlie, nagyapám pedig sajnos már csak ott fenn, isten kávéházában méri majd ki a vizezett misebort. A lakásba belépve elővettem a gyertyát, de sem gyufát, sem gyújtót nem találtam, ezért le kellett szaladnom a sarki boltba. Már minden kellék megvolt, a dolgok a helyükön, gyertya meggyújtva, miatyánk elmondva... csend.

Ahogy a gyertya füstje felszállt a levegőbe, megelevenedett Márai regénye, A gyertyák csonkig égnek.

Eszembe jutott az ebből készült film is, amelyik névrokonomnak, Agárdi Gábornak, a nemzet színészének utolsó szerepe volt. Mint a haldokló oroszlán, aki még utoljára összeszedve minden erejét elkap egy antilopot, úgy formálta meg ő is szerepét, aztán ahogy az oroszlán elballag a szavanna legcsendesebb zugába meghalni, úgy tűnt el ő is a gyertyák füstjében... huss. A filmben és a műben két öreg barát találkozik ismét. Talán véletlen, talán a sors akarta így – és mindkettőjük élete megváltozik. Belekerülnek egy körforgásba, végbemegy egy ciklus, már egyikük sem az az ember, aki a találkozás előtt volt. Aztán útjaik szétválnak, de eltesznek egy darabot a másik szívéből, lelkéből, amit nem vehet el tőlük senki, ami örökre megmarad. Megbeszélik nézeteltéréseiket, kibeszélik azt a nőt, akibe fiatalon mindketten szerelmesek voltak, aki miatt egykoron eldobták egymás barátságát. Aztán a gyertya végig ég, az öregek pedig elmennek, ki ki a maga útjára.

Lassan az én gyertyám is végig ég, de még emlékezem. Emlékezem Agárdi Gáborra, minden elhunyt jó emberre, akit valaha szerettem. Emlékezem Kecskés Antalra is, akit csak úgy hívtam nagytata. Akit mindig is szerettem. A filmek iránti rajongásomat, és még sok mindent köszönhettem neki, aki nem volt olyan rossz ember, mint amilyennek egyesek mondják, csak tudni kellett bánni az öreggel, érezni kellett, hogy mit szeret, hogy mi az, ami boldoggá teszi. Ő nem érdemelte meg, hogy ilyen méltóságvesztve, ágyhoz kötözve haljon meg, és mégis. Szörnyű nézni, ahogy elhalványul, ahogy kialszik belőle az élet szikrája, és egyszer csak... vége.

Soraimat lassan zárom, gondolatmenetem végéhez érek, kiteszem az utolsó pontot is, a füst felszáll, a gyertyák csonkig égnek.

2009. október 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: doki, írta: 2009. október 30. 10:07:49

Kösz szépen! Mindig örömmel olvasom a hozzászólásaidat, örülök, hogy jó véleménnyel vagy az írásról.
Név: Francisco, írta: 2009. október 30. 9:32:22

Gábor,

Nagyon jó, nagyon szép, csak így tovább!!!

Feri

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább

„Én magyar vagyok!”

Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >

Tovább

A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről

Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül >

Tovább

Fennállása óta a legnagyobb összeggel rendelkezik az MNT?

Nagy kérdés viszont, hogy ezt az összeget mennyire költik célszerűen, ésszerűen és főleg milyen eredménnyel? Ugyancsak >

Tovább

“Idegen eszmék”

Gömbös Gyula sem marad le.1928 februárjában óva int: „helytelen volt, mikor becsempésztek ide nyugatról különböző eszméket, >

Tovább

A megbeszélt háború

Azokat a gaztetteket, amiket elkövettek a mi katonáink is, józan ésszel talán nem is lehetett volna >

Tovább

„Három hétig nem került le a bakancs a lábunkról”

Több magyar volt közöttünk, és amikor összefutottunk, mindig váltottunk pár szót. Előfordult, hogy ezt a tisztek >

Tovább