2020. december 3. csütörtök
Ma Ferenc, Olívia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A Napló Naplója

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott Merkva Lacival, és megkérdezte tőle, hogy mennyibe kerülne egy magánlap nyomása. Csakhogy mint minden anekdotánál, itt is a leegyszerűsítés esete forog fenn. Mert a gondolat már jóval korábban érlelődni kezdett. Talán azóta, amióta még szorosabbra fogták a cenzúra gyeplőit, és emiatt minden kicsit is,az Egyetlen Lehetséges Igazságtól eltérő véleményt a behódoló kinevezettek, sunyi kacsingatások közepette ugyan, de kíméletlenül üldöztek.

Utána elmentünk a nyomdába, majd visszatérő bűnösként még több tízszer ugyanoda. Jöttek a terjesztők, láttak, és bennünket is legyőztek. Rájövünk a lapkészítés Tízparancsolatának első szentenciájára: a lapot nem írni kell, hanem terjeszteni.

A következő célpont a hivatalok tömege. Mindenki nagyon előzékeny, valószínű, mert ismernek bennünket. Ergó, a tévéből is van haszon. Mégis mindenhol van egy kis bökkenő, és emiatt telnek a drága napok. Ha legkésőbb május elejéig nem leszünk rajtra készek, akkor ősz előtt nem érdemes. A számtalan szükséges okmány közül az a legérdekesebb, amely azt hivatott bizonyítan, hogy jugoszláv állampolgárok vagyunk. Az igazolvány erre nem elég bizonyíték. Akkor meg minek van? No, de nem kötözködni akarunk, hanem lapot alapítani.

A munkatársak adottak: az a sok, kitörésre váró sorstárs, aki jobbára csak tengődik a saját állami háza táján. Ezzel a sok felgyülemlett energiával akarjuk üzemeltetni a Naplót. Szinte kifogyhatatlan napenergiáról van szó. Közben az Újvidéki Színház klubjában formálódik a lap meg a gárda.

Azt mondjuk, hogy nem akarunk bezárkózni, és legalább jugoszláv szintű lapot csinálunk. Nem árt egy kis kozmopolitizmus ebben, a törzsekre széthulló világban. A belgrádi, zágrábi és a többi, „a magyar nyelv területén kívüli kolléga örömmel megígéri az együttműködést.

Rázódik össze az első szám. Természetesen anyagtorlódás van, de hát az rójon meg bennünket, aki már alapított magánlapot. Lapzárta előtt megérkezik az utolsó kézirat is. Sasa Tijanic üzeni a cikk végén: „Ha megfelel, jelentessétek meg, ha nem, dobjátok el. Ha van pénzetek, fizessetek, ha nincs, felejtsétek el.

Megjelentettük. És reméljük, hogy fizetni is tudunk.

1990. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Baljós gyermekbetegség

Napjainkban a baloldal elvesztette régi befolyását, sok országban egészen marginális, ám továbbra is észlelhető, hogy a >

Tovább

November 25. – a gyász napja!

A VMSZ tartományi képviselői is „megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a megalázó javaslatot. De >

Tovább

Isten veled, FüVÉSZ!

Az intelligenciát mérni lehet. A megszerzett tudást viszont nem lehet elvenni az embertől. A képzettségnek pontos >

Tovább

Mesterlövészek

Az 1991-ben kirobbant délszláv testvérháborúkban elkövetett szörnyű rombolás gyászos szimbólumaként maradt meg emlékezetünkben két város neve: >

Tovább

„Sokat elvittek, de sokan jönnek”

Így aztán nem lehet megállapítani, hogy közülük bárki is megkérdezte volna a dupla elnök urat, milyen >

Tovább

Lengyel-magyar párbeszéd

Magyar és lengyel berontanak egy korcsmába, s egy óra múlva magyar és lengyel deli táncra lendül.” >

Tovább

Demokrácia vagy posztfasizmus?

Tudom, sokféle válasz lehetséges: bűnös és kevésbé bűnös, de meggyőződésem szerint a legnagyobb bűn úgy élni, >

Tovább

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább