2024. október 7. hétfő
Ma Amália, Bekény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Elvtárs úr, kérem!

Balázs Attila
Balázs Attila

TEGNAP TÉVEDTÜNK, de ma helyrehoz­zuk - viccelődik valahogy így Esterházy Péter. Sokáig tartott ez a tegnap, s csökönyösen még mindig átszüremlik a mába, a holnap meg még nem kezdődött el. Vagy talán igen, ezt igyekeznek takarni egyesek a „régi” reflex­ekkel. Elvtárs, tegnap valamit nagyon eltol­tunk, de most aztán majd...

S engem minduntalan lenyűgöz eme „egyenes” megszólítás disztingvált, még in­kább: diszkrét arcátlan bája. Elvtárs! - milyen nemesen hangzik. Szinte előlegezi a bizalmat, hogy valahányan ugyanazon ideológiai drótra vagyunk - többé-kevésbé - fölfűzgélve. Arra a bizonyos legjobb drótra, melynek minőségé­ben csakugyan nem volt szabad kételkedni, s amely egyeseket elvisz a földi Mennyországba, ketteseket, hármasokat, négyeseket stb. pedig nem - már ahogy az egy régi viccben/élcben is benne vagyon, de nagyon. Szabadság, punktum!

Elvtárs - mondta valaki - ez maga az igaz lét, még ha „bűzlik” is! A jövő drótkötélpályája: kinek drót, kinek kötél. Ha lefogod a papot, tiéd a papné. Le-föl utazgat a Paradicsom a liftben. Szocialista bérház, kibérelt gondolat. El nem kötelezett panoráma. Szamár a hegyen. No, de ilyet, kedves szamár elvtárs! Hát Ön nem látja az igazságot? Mindig csak muszáj a gazságot? (- banális megjegyzés, részemről).

Tanár elvtárs, lógok a szeren! Tessék rajtam segíteni, rriert ha nem tetszik rajtam könyörülni, e pa bas ... én nem nagyon tudni mit gondolni. Nekem lényegében fájni tök, mint azt mondaná egy másik író, a Domi. Fájni tök arra, hogy Vezérürü elvtárs mit gondolni, de mind ez ideig néha félni mondani. Inkább kimenni mezőtől kicsit messzebb, ott leguggolni, ordítani valamit, aztán elkaparni. Egészen messziről érkezni valami traktorista (egy másik ember ... ), mondani, érezni kapitalista szarszag, de na­gyon, pedig nekem nem is lenni kapitál. Esetleg piciny szellemi tök. Gondolni ezzel boldogulni, de a boldogulás Nagy Vörös Vízijója engem leteperni és igencsak megtö­kölni. Én hiába vészkolompolni. Nekem nem hinni senki, még a szudszki vesták se ... Szidni Dzsugasvili, megpróbálni leadni a drót, de valaki elvágni. Jönni szocialista pap, nekem mondani, ez nem Dzsugasvili, hanem ez egészen más, ezért talán inkább belenyugodni. Venni szájamba csillag alakú ostya, lenni jó, lenni örömteli, tenni kezem száj, tenni ujjam clitoris, boldogabb munkásjövőt nemzeni, hallgatni, élni adott felté­telek. Mindent a nyelvem végén érezni. Érezni Ázsia, sejteni Európa. Közte már majdnem lenni úgy, ez van, ami van. Könnybe, könyvbe lábadt szemmel énekelni.

Elvtárs úr, kérem! Én tegnap talán téved­tem, de ma nem hozom helyre. Elvtárs uram, nekem már nincs erőm, igazából nem is volt: ugyanazon a dróton csicseregni. Látom, ha agyafúrt, Ön is megpróbál másik „igaz létet” találni - volt csicsergést új csicsergéssel feled­tetni. De ne haragudjon, ha ez megint csak a Jövő Nagy Villamosvonatja, én valahogy nem akarok Önnel egy kupéban utazni. A maga hatalmas kufferjaitól megint csak nem tud­nám hova tenni az enyémet. Fékezésnél már megint az én fejemre esnének a Maga kroko­dilbőr szekrényei, amelyekből az Üt előtt sze­rencsére kidobálta Marx Karcsi összes művét, azzal az epigon Fricíével együtt, mert Ön megint csak pápább lett a pápánál - irgalmaz­zon Önnek az Úr!

Régi kérdés: MEGINT CSAK HÁNY VILLA­MOSSZÉK VAN EGY ÁTLAGOS VILLAMOS­BAN?

És csakugyan: most hova utazunk, elvtárs uram, kérem? A jelen sötét „valagútján át? Talán Európába? S akkor miért van ennek a Balkán expressznek egy olyan moz­donya is, ha nem kettő, amelyik visszafelé igyekezne, mégpedig teljes gőzzel? Recseg és ropog ennek, a sajátosan értelmezett demok­ráciának a szerelvénye. Haladás visszafelébe. Utazás a múltba.

Faszikám, ki itt a fűtő?

1990. május 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább