2024. március 19. kedd
Ma József, Bánk névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg a Jóisten. Minek tudhatnám be ugyanis azt a tényt, hogy amíg a többi néző közönséges halandóként ül meglepeté­sekre várva a képernyő előtt (amely jóval Elviráék előtt elfeketedett), én nostradamusi érzékkel eltalálom: ki fog szerepelni a belgrádi tévé első csatornája félnyolcas híradójának első tíz percében.

Új bohócok

Természe­tesen a szerb kormány tudós feje, akiért minden, magára valamit is adó nemzet­közi közgazdasági intézet verseng. De törekvésük hiábavaló, mert a mi Stanko Radmilovićunk nem adja el ám magát akárkinek hanem mérhetetlen tudását Szerbiára zúdítja. És így akarja azt meg­szabadítani a hatalmas tehertől, amivel a nemzet legnagyobb ellensége, Ante Mar­ković málházta fel. Nem is csodálom most már, hogy köztársaságunk kor­mányfőjét és munkásságát törvénnyel ja­vasolták megörökíteni. Az utókornak.

Minden szempontból pártatlan köztár­sasági televíziónk a választási kampány kellős közepén, amikor a pártoknak másfél órás bemutatkozást engedélyez, a lehető legpluralistább megoldást alkal­mazza a híradóiban: a legfontosabb álla­mi vezetőket engedi szóhoz jutni. Hiszen a bolond is tudja, hogy köztársasági államunk vezetőit többpárti demokrati­kus választásokon mérették meg. Ezek szerint ők nyugodtan és pártatlanul szid­hatják a többi párt képviselőjét. Minden híradóban, minden mennyiségben. A „Minden szinten szinte minden” elv jelen­legi megtestesítője Stanko Radmilović. Előtte a mi hőn szeretett Mihalj Kerte­sünk volt az ügyeletes, aki azonban az utóbbi időben nem mutatkozik a bölcs szóra éhes szerbiai közönség előtt. Erős a gyanúm, hogy ő is doktori disszertáci­óját készíti, amelynek témája más nem lehet, mint az, hogy joghurtból nem lesz szalonna.

Új szavazók

A Napló 26. számának megjelenése után többször is felhívott egy idősebb temerini olvasónk, és kifogásolta annak a Vjesnikből átvett cikknek a közlését, amely elmarasztalóan szól a VMDK elnö­kéről. A néni a választások előtti össze­tartást emlegette, meg azt is, hogy a tévések ne mondjanak le, mert ezzel csak az ellenfélnek engedik át a terepet. Továbbá azt mondta, hogy neki rossz érzése volt ötvenhatban, Nagy Imréék bukása előtt is. „Nehogy maguk is így járjanak!” Hát, köszönjük az aggódást és megszíveljük a bírálatot.

Ilyen gondolatokkal érkeztem a VMDK rendkívüli kongresszusára, amelyet im­már hagyományosan Adán tartottak meg. Felcsigázta az érdeklődést, hogy miért kell az első után nemsokára me­gint kongresszust tartani. Azt hiszem, ez természetes, hiszen nem akármilyen pró­batétel előtt áll a Közösség: megalakulá­sa óta most lesz igazán alkalma ki­próbálnia erejét. Meg azt a kongresszusi záradékot, hogy a VMDK az egész vajdasági magyarság érdekeit képviseli. Még­pedig kiegyensúlyozottan, mint ahogy azt elismeri neki a szerb és a magyar állam is. Most már a szavazókon múlik, hogy ezt ők is szentesítsék Mert „ha tíz százalékuk szavaz ránk, akkor szedhetjük a sátorfánkat, ha viszont 75, akkor jó úton járunk”. Ezt a megmérettetést csak úgy lehet lebonyolítani, hogy a VMDK képviselőket állít mindenhol, ahol egy magyar ajkú eséllyel indulhat. A körzete­ket úgy osztották fel, hogy az I. kategóri­ába azok tartoznak, ahol biztos sikerre számítanak Az érintett 9 körzetben nem lépnek az első fordulóban senkivel sem koalícióba. A II. és III. kategóriába tarto­zó körzetekben, ahol a VMDK-s jelölt nem számíthat abszolút sikerre, lehetsé­ges valamilyen koalíció, elsősorban a természetes szövetségesekkel: a reform­erőkkel, a kisebbségi szervezetekkel, a horvátokkal, a demokratákkal és az UJDl-val. Ez volt az adai összejövetel legne­uralgikusabb pontja, hiszen az úgyne­vezett kemény vonal, amely aztán alul­maradt, kizárt minden koalíciós tárgya­lást az első fordulóban. Az ilyen kizárólagos álláspont miatt sokan kerültek kel­lemetlen helyzetbe, főleg a szabadkai küldöttek, hiszen többen tagjai a VMDK-nak és a reformerőknek Is (amit az alapszabályzatok megengednek). A ke­mény vonal hirdetői azzal érveltek, hogy a reformerők számos lejáratott politikust tömörítenék akik „át akarják menteni a régi rendszert”. Csak egyetlen felszólaló mondta, hogy a VMDK-ban is vannak „régi káderek”, és „nem kell eleve eluta­sítani mindent és mindenkit a régi rend­szerből”. Mindent összevetve, a VMDK-t ért bírálatokat, hogy ki akar ugrani a vajdasági buliból (horvátok, Szociálde­mokrata Liga, Szlovák Matica, Jugoszlá­vok Pártja, reformerők UJDI, ruszinok, Vajdasági Fórum), a kongresszus józan­ságával elhárította. Már amennyire ez egyáltalán lehetséges. Mert a kíméletlen választási harcban az is megtörténik, hogy délelőtt valakivel koalíciós tárgyalá­sokat folytatnak, délután pedig leszeparatistázzák.

Voltak azonban az adai kongresszus­nak árnyoldalai is. Ezek pedig mi más­hoz, mint a sajtóhoz kapcsolódnak. És most elsősorban nem arra az egzaltált felszólalásra gondolok, amely szerint az eddig kedvelt lap „bűnt követett el”, mert a VMDK elnökéről elmarasztaló cik­ket vett át, és ezzel „Berisavljević és Major Nándor vonalát nyomja”. Én, mint az érintett bűnös lapnak a főszerkesztője, még azt sem rovom fel a munkaelnökségnek, hogy az ilyen kirohanást szó nélkül hagyta. Sőt, még az sem tesz cinikussá, hogy a bűnnel vádoló úr később bocsánatkérőn kezet nyújtott és azt mondta: „Bocsánat, én kirohantam!”. Azt viszont már nehezen tudom szó nél­kül hagyni, hogy határozatba foglalta a VMDK: „nyilatkozzanak a magyar sajtószervek arról, hogy a Közösség az egész vajdasági magyarság érdekeit kívánja képviselni”. Valószínű, hogy a nehéz fel­fogásomnak tudható be, de nem ér­tem, mi a csudát kell most nekünk újságíróknak csinálnunk? Talán hűség­nyilatkozatot kell tennünk? Vagy, aki a VMDK-t szereti, rossz ember nem lehet?! Meg ennek a fordítottja? Hölgyeim és uraim, gyorsan értsünk szót, mert csö­börből vödörbe nem akarunk esni. Még ha az színtiszta magyar is.

Régi emberek

Nagy elkeseredéssel olvasom a cirill betűs újvidéki Naplóban azokat az olva­sói leveleket, amelyek tagadják még an­nak a lehetőségét is, hogy a háború végén megtorlások lettek volna. Ezt én nekrofil nacionalizmusnak nevezném. „Az én halottam áldozat, a tied pedig megérdemelte a sorsát.” Vonatkozik ez azokra a tizenévesekre is, akiket szintén a horthysta eszmék vakítottak el? Vagy inkább a kivégzőosztagok puskáiból ki­törő lángcsóva?

Ágoston András reagálása: Tisztelt Bódis Gábor!

1990. november 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább