Ma Aurél, Placid, Attila rella névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Tanmesék felnőtteknek
Bódis Gábor
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg a Jóisten. Minek tudhatnám be ugyanis azt a tényt, hogy amíg a többi néző közönséges halandóként ül meglepetésekre várva a képernyő előtt (amely jóval Elviráék előtt elfeketedett), én nostradamusi érzékkel eltalálom: ki fog szerepelni a belgrádi tévé első csatornája félnyolcas híradójának első tíz percében.
Új bohócok
Természetesen a szerb kormány tudós feje, akiért minden, magára valamit is adó nemzetközi közgazdasági intézet verseng. De törekvésük hiábavaló, mert a mi Stanko Radmilovićunk nem adja el ám magát akárkinek hanem mérhetetlen tudását Szerbiára zúdítja. És így akarja azt megszabadítani a hatalmas tehertől, amivel a nemzet legnagyobb ellensége, Ante Marković málházta fel. Nem is csodálom most már, hogy köztársaságunk kormányfőjét és munkásságát törvénnyel javasolták megörökíteni. Az utókornak.
Minden szempontból pártatlan köztársasági televíziónk a választási kampány kellős közepén, amikor a pártoknak másfél órás bemutatkozást engedélyez, a lehető legpluralistább megoldást alkalmazza a híradóiban: a legfontosabb állami vezetőket engedi szóhoz jutni. Hiszen a bolond is tudja, hogy köztársasági államunk vezetőit többpárti demokratikus választásokon mérették meg. Ezek szerint ők nyugodtan és pártatlanul szidhatják a többi párt képviselőjét. Minden híradóban, minden mennyiségben. A „Minden szinten szinte minden” elv jelenlegi megtestesítője Stanko Radmilović. Előtte a mi hőn szeretett Mihalj Kertesünk volt az ügyeletes, aki azonban az utóbbi időben nem mutatkozik a bölcs szóra éhes szerbiai közönség előtt. Erős a gyanúm, hogy ő is doktori disszertációját készíti, amelynek témája más nem lehet, mint az, hogy joghurtból nem lesz szalonna.
Új szavazók
A Napló 26. számának megjelenése után többször is felhívott egy idősebb temerini olvasónk, és kifogásolta annak a Vjesnikből átvett cikknek a közlését, amely elmarasztalóan szól a VMDK elnökéről. A néni a választások előtti összetartást emlegette, meg azt is, hogy a tévések ne mondjanak le, mert ezzel csak az ellenfélnek engedik át a terepet. Továbbá azt mondta, hogy neki rossz érzése volt ötvenhatban, Nagy Imréék bukása előtt is. „Nehogy maguk is így járjanak!” Hát, köszönjük az aggódást és megszíveljük a bírálatot.
Ilyen gondolatokkal érkeztem a VMDK rendkívüli kongresszusára, amelyet immár hagyományosan Adán tartottak meg. Felcsigázta az érdeklődést, hogy miért kell az első után nemsokára megint kongresszust tartani. Azt hiszem, ez természetes, hiszen nem akármilyen próbatétel előtt áll a Közösség: megalakulása óta most lesz igazán alkalma kipróbálnia erejét. Meg azt a kongresszusi záradékot, hogy a VMDK az egész vajdasági magyarság érdekeit képviseli. Mégpedig kiegyensúlyozottan, mint ahogy azt elismeri neki a szerb és a magyar állam is. Most már a szavazókon múlik, hogy ezt ők is szentesítsék Mert „ha tíz százalékuk szavaz ránk, akkor szedhetjük a sátorfánkat, ha viszont 75, akkor jó úton járunk”. Ezt a megmérettetést csak úgy lehet lebonyolítani, hogy a VMDK képviselőket állít mindenhol, ahol egy magyar ajkú eséllyel indulhat. A körzeteket úgy osztották fel, hogy az I. kategóriába azok tartoznak, ahol biztos sikerre számítanak Az érintett 9 körzetben nem lépnek az első fordulóban senkivel sem koalícióba. A II. és III. kategóriába tartozó körzetekben, ahol a VMDK-s jelölt nem számíthat abszolút sikerre, lehetséges valamilyen koalíció, elsősorban a természetes szövetségesekkel: a reformerőkkel, a kisebbségi szervezetekkel, a horvátokkal, a demokratákkal és az UJDl-val. Ez volt az adai összejövetel legneuralgikusabb pontja, hiszen az úgynevezett kemény vonal, amely aztán alulmaradt, kizárt minden koalíciós tárgyalást az első fordulóban. Az ilyen kizárólagos álláspont miatt sokan kerültek kellemetlen helyzetbe, főleg a szabadkai küldöttek, hiszen többen tagjai a VMDK-nak és a reformerőknek Is (amit az alapszabályzatok megengednek). A kemény vonal hirdetői azzal érveltek, hogy a reformerők számos lejáratott politikust tömörítenék akik „át akarják menteni a régi rendszert”. Csak egyetlen felszólaló mondta, hogy a VMDK-ban is vannak „régi káderek”, és „nem kell eleve elutasítani mindent és mindenkit a régi rendszerből”. Mindent összevetve, a VMDK-t ért bírálatokat, hogy ki akar ugrani a vajdasági buliból (horvátok, Szociáldemokrata Liga, Szlovák Matica, Jugoszlávok Pártja, reformerők UJDI, ruszinok, Vajdasági Fórum), a kongresszus józanságával elhárította. Már amennyire ez egyáltalán lehetséges. Mert a kíméletlen választási harcban az is megtörténik, hogy délelőtt valakivel koalíciós tárgyalásokat folytatnak, délután pedig leszeparatistázzák.
Voltak azonban az adai kongresszusnak árnyoldalai is. Ezek pedig mi máshoz, mint a sajtóhoz kapcsolódnak. És most elsősorban nem arra az egzaltált felszólalásra gondolok, amely szerint az eddig kedvelt lap „bűnt követett el”, mert a VMDK elnökéről elmarasztaló cikket vett át, és ezzel „Berisavljević és Major Nándor vonalát nyomja”. Én, mint az érintett bűnös lapnak a főszerkesztője, még azt sem rovom fel a munkaelnökségnek, hogy az ilyen kirohanást szó nélkül hagyta. Sőt, még az sem tesz cinikussá, hogy a bűnnel vádoló úr később bocsánatkérőn kezet nyújtott és azt mondta: „Bocsánat, én kirohantam!”. Azt viszont már nehezen tudom szó nélkül hagyni, hogy határozatba foglalta a VMDK: „nyilatkozzanak a magyar sajtószervek arról, hogy a Közösség az egész vajdasági magyarság érdekeit kívánja képviselni”. Valószínű, hogy a nehéz felfogásomnak tudható be, de nem értem, mi a csudát kell most nekünk újságíróknak csinálnunk? Talán hűségnyilatkozatot kell tennünk? Vagy, aki a VMDK-t szereti, rossz ember nem lehet?! Meg ennek a fordítottja? Hölgyeim és uraim, gyorsan értsünk szót, mert csöbörből vödörbe nem akarunk esni. Még ha az színtiszta magyar is.
Régi emberek
Nagy elkeseredéssel olvasom a cirill betűs újvidéki Naplóban azokat az olvasói leveleket, amelyek tagadják még annak a lehetőségét is, hogy a háború végén megtorlások lettek volna. Ezt én nekrofil nacionalizmusnak nevezném. „Az én halottam áldozat, a tied pedig megérdemelte a sorsát.” Vonatkozik ez azokra a tizenévesekre is, akiket szintén a horthysta eszmék vakítottak el? Vagy inkább a kivégzőosztagok puskáiból kitörő lángcsóva?
Ágoston András reagálása: Tisztelt Bódis Gábor!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >