2019. március 21. csütörtök
Ma Benedek, Bence, Miklós névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Napi ajánló

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, de minden vajdasági magyar újságíró kollégám és minden vajdasági magyar politikusunk szemébe is.”

Kedves Barátom!

Mert talán azok voltunk, s azok maradhatunk is, ahogy barátok tudtak maradni egykor az itt maradók s az elmenők. Szót tudtunk érteni, mert hittünk abban, hogy igazuk volt ezeknek is s amazoknak is, hisz mindkét csoporthoz tartozók a saját lelkiismeretükkel összhangban cselekedtek. De, persze, ehhez a határon átnyúló megértéshez és megbecsüléshez az is hozzájárult, hogy – éppen azért, mert ismertük és akceptáltuk a másik fél véleményét, indítékait – nem kiáltottuk ki a távozókat kisebbségi magyar közösségünk elárulóinak vagy a maradókat a milosevicsi rezsimhez dörgölődő gyáva bértollnokoknak. Tehát: nem bélyegeztük meg, nem minősítettük egymást. Mindenki tette a magáét, ki itt, ki ott, és valóban nem kellett, s ma sem kellene mérlegelni, hogy egyes pillanatokban kinek volt nehezebb dolga és ki hogyan állt helyt azokban az években.

Ezért lepett meg kicsit a Naplóban megjelent cikk, A szakma becsületéért című írásod, amelyben más fajta hangnemet ütöttél meg. Lehet, hogy a rólam leírtakat válasz nélkül hagytam volna, hiszen azt mondják, annak, aki bármely módon szerepet vállal a közéletben, vállalnia kell a nyilvános bírálatokat is. Az írásod címe miatt azonban úgy döntöttem, a szakma érdekében mégis megszólalok.

Valóban ott voltam az idén is Padén, ahogy ott voltam az elmúlt 19 évben mindig, amikor csak tehettem. Ezek a padéi látogatások hagyományosan két részből állnak. Az első a szomorúbb: Karesz sírját álljuk körbe mi, akik ismertük és szerettük. Néha elhangzik egy-egy szavalat. Néha egy-egy ének. Néha csak a csönd emlékeztet bennünket arra, mennyire hiányzik a barát, az újságíró, a példakép. Az idén a gyászmisére nem jutottam el, pedig azt mondják, Fischer plébános úr nagyon szép gyászbeszédet mondott a példaadásról s a kitartásról. Este azután felbolydul a falu, és a Keszég Károly-emléknap keretében bemutatkozik Padé apraja-nagyja. Nem Karcsiról szól ez az esti rész (bár a Dormán Laci által készített fényképe ott függ a pódium felett), nem is a veszteségről, hanem a padéi magyar közösségről, amely azt próbálja évről évre bizonyítani, hogy még mindig életképes. És valóban: rendszeresen a Napló is szóba kerül, általában a Közegellenállás riportpályázat kapcsán. Olyankor a vajdasági magyar újságírás dicső napjairól mesélünk, egy újságról, amely a vajdasági magyar értelmiség színe-javát gyűjtötte maga köré, s amely manapság hiányzik, nagyon hiányzik. És talán abban is igazad van, hogy a Napló kapcsán neveket nem emlegetünk, de nem azért, mert bárkit – legkevésbé a két alapító-főszerkesztőt, Németh G. Árpit és téged – ki akarnánk retusálni a képből, inkább azért, mert az általatok indított lap idővel túlnőtte eredeti önmagát is, és olyan intézménnyé vált, amely nem az oda író egyének, hanem körötte létrejövő, egyet akaró közösség miatt lehet példaértékű ma is.

Mondom, az idén is ott voltam, és – mint minden évben – a zsüri elnökeként értékeltem a Közegellenállás riportpályázatra beérkezett pályaműveket. Éppen a pályaművek kapcsán szóltam pár szót a Naplóról és mindarról, amit a néhai Napló képviselt, s ami a mai vajdasági magyar újságírásból (vagy az újságírókból) hiányzik. De: nem „a Vajdasági Rádió és Televízió magas rangú tisztségviselőjeként” szólaltam meg, nem is az „event-et jelenlétével megtisztelő ügyeletes pártkáder”-ként, vagy a cikked alcímében említett „VMSZ káder”-ként hanem pártfüggetlen szakmabeliként, újságíróként, aki majdnem negyven éve foglalkozik ezzel a hivatással, aki tizenhárom évig a BBC munkatársa volt, és tizenkét évig (megboldogult Sándorov Péter kollégánkkal együtt) újságíró iskolát vezetett.

A Hét Nap tudósítása, persze, csak gondolatokat ragadhatott ki a beszédemből, így érthető, hogy te is csak ezekre a részletekre tudtál reagálni. Maradok ezért én is részleteknél.

Válságos évekről beszéltem, azt állítva, hogy a mostani évek legalább annyira válságosak, mint a kilencvenes évek voltak, mert akkor a délszláv háború és a tomboló nacionalizmusok, manapság viszont a fiatalok tömeges elvándorlása és a kilátástalanság az, ami miatt rohamosan fogy a vajdasági magyar közösség. A válságos időkben pedig balga az, aki nem fogja fel, hogy összekapaszkodásra van szükség, nem pedig a belső ellentétek szítására. A széthúzást ítéltem el, nem a jobb vagy a bal oldalt, nem a konzervatívokat vagy liberálisokat, nem VMSZ-t vagy MM-et, nem Szabadkát vagy Újvidéket, hanem azt a jelenséget, hogy – a kilencvenes évektől eltérően - most nem tudunk szót érteni, odafigyelni egymásra, meghallgatni egymás érveit. Nem egyszólamúságot követeltem, hanem kutúrált párbeszédet, azt, hogy a vajdasági magyar közbeszédben ne egymás megbélyegzésére, lejáratására törekedjünk, hanem találjuk meg a módját a közös gondolkodásnak és a közös cselekvésnek.

Ebben a kultúrált párbeszédben rendkívül fontos szerepük van a vajdasági magyar újságíróknak, hiszen ők kommunikálják a történéseket a közösség felé. Ezért vallom most is a cikkben általad megkérdőjelezett véleményt, hogy az újságíró, mindenek előtt pedig a közmédiában dolgozó kolléga, magánemberként lehet ugyan valamelyik vajdasági magyar párt/mozgalom tagja, szimpatizánssa, akár vezetőségi kádere is, de amikor a közmédiában megszólal, akkor tartsa magát a szakma alapkövetelményeihez, a pontossághoz, a pártatlansághoz, a tényszerűséghez, és ne engedje meg, hogy a sajtó a politikai acsarkodások kiszolgálója legyen. Számomra ez és csak ez jelenti a szakma becsületének a védelmét. Az ilyen viselkedés kizárja, hogy a vélemények és ellenvélemények objektív közlése, a tényekről való vitatkozás helyett személyeskedjünk, lejárassunk, valótlanságokat állítsunk, inszinuáljunk. S ha te talán nem is, én még valóban hiszek abban, hogy az újságíró nem egy felsőbbrendű elit közösség tagja, akinek az a feladata, hogy kioktasson, megleckéztessen, kigúnyoljon, földbe dorongoljon vagy „kiosszon”, hanem hogy megfelelő információmennyiséget biztosítson saját célközönségének, aminek alapján a polgár majd - a szavak és a tettek alapján - eldönti, hogy a politikai csatározásokban kinek/kiknek ad igazat.

Padén a szakma, nem pedig valaki(k) érdekében, sem valaki(k) ellen szólaltam fel. Nem támadtam a Magyar Szó rebellis újságíróit, nem átkoztam a Magyar Mozgalmat, hanem a szakma becsületét, az objektív tájékoztatást és a kultúrált párbeszédet kértem számon a vajdasági magyar újságíró társadalomtól. Jobb- és baloldaliaktól, konzervatívaktól, liberálisoktól, újvidékiektől és szabadkaiaktól, de elsősorban nyílván a közmédiától, beleértve a Vajdasági Rádió és Televíziót is, ahol valóban ennek a fentebb hangoztatott elvnek az alapján, „főnökök” utasítása nélkül, igyekszünk dolgozni. És tettem ezt a Keszég Karcsi által (fő)szerkesztett Napló nevében, amelynek – rövid ideig – hála Istennek, én is tagja lehettem.

Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, de minden vajdasági magyar újságíró kollégám és minden vajdasági magyar politikusunk szemébe is. Számomra talán ez is hozzátartozik a szakma becsületéhez.

 

Barátsággal,

Klemm József, újságíró

2016. június 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább

Botrány és lemondás

„A lázadás, ha kitart, középtávon még Pásztor István VMSZ-elnöki pozícióját is veszélyeztetheti.“ Népszabadság: >

Tovább