2019. október 23. Szerda
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Gasztronómiai napló (2.)

Szárnyát vagy combját?

Agárdi Gábor
Agárdi Gábor
Szárnyát vagy combját?
Szárnyát vagy combját? - Louis de Funes

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák kerülnek terítékre.

Sokan ferde szemmel néznek a távol keleti ételekre, arra hivatkozva, hogy az isten nem úgy teremtette a világot, hogy a vajdasági embernek is rizst kelljen enni. Paprikás, pacal, halászlé, ez a mi hagyatékunk.

Azok a kínai ételek, amiket mi eszünk, azok persze távol keleti ízekből készülnek, de nem szokványos keleti recept alapján. A Chop-suey avagy magyarul a csirkemetélt fűszerrel és zöldségekkel Amerikából ered, méghozzá a New York-i kínai negyedből. Egy kínai bevándorló ötölte ki, ugyanis csak rizst nem lehetett eladni az embereknek, így a rizshez hozzáadott kockázott csirkehúst, bambuszt, és mindezt leöntötte szójaszósszal, valamint ízlés szerint fűszerezte. Tudni kell, hogy a távol keleti népeknél gyakori, hogy inkább erős egy étel, mint sós. Gyakran nem is vagy csak alig sózzák az étkeket, inkább curryvel, szójával ízesítik a dolgokat, illetve előszeretettel használják a szecsuani szószt, amely erőssége vetekszik a chiliével. Viszont amikor nem csípős, torkot kaparó egy keleti különlegesség, akkor édes-savanyú. (Zárójelben jegyzem meg, hogy az édes-savanyú konyha nem kínai találmány. A bánátiak már akkor befőttel ették a húst, amikor a kínaiak még azt sem tudták milyen gyümölcs az ananász.)  A keleti konyha arról is híres, hogy szeretik keverni a különböző ízeket, nem megszokott párosításokat hozva létre. Mint pl. a csirkemetélt citromos ananásszal, vagy a sült csirke édes paradicsomos mártásban chilis kivi körettel. Ezek – mint mondtam – kínai ízvilágú finomságok, de egy átlagos pekingi család nem ezt eszi. Ők – gondolhatnánk – rizst rizzsel fogyasztanak, de annyi bizonyos, hogy pálcikával. A leves természetesen kivétel, azt elegáns, lapos porcelánkanállal kanalazzák. Nem olyan nehéz az evőpálcika használata, mint amennyire azt egyesek gondolják. Íme egy rövid útmutató azoknak, akik ki szeretnék próbálni ha következő alkalommal egy távol keleti étteremben tévednek.

 Az egyik, mozdítatlan pálcikát jobb (vagy bal) kezünk hüvelykujja tövébe helyezzük, hozzászorítjuk mutatóujjunk tövéhez, lejjebb pedig megtámasztjuk a középső ujjunkkal. Így a pálcika stabilan fog mozogni kezünk forgatásával. A másik pálcikát végigfektetjük hajlított mutatóujjunk hossztengelyében, és hüvelykujjunkkal hozzácsippentjük. Akkor fogjuk helyesen a pálcikákat, ha mutatóujjunk mozgatásával össze tudjuk csattintani, és újra eltávolítani egymástól a két pálcikát anélkül, hogy azok elcsúsznának egymáson, vagy kiesnének a kezünkből.

Louis de Funes francia komikus filmjében (Szárnyát vagy combját?) röpködnek a falatok a keleti séf sütőlapjáról a vendégek tányérjába. Pár másodperc a sütőlapon, ripsz ropsz és kész az egész, lehet fogyasztani. A kínai ételek gyorsan készülnek, legtöbbször látványkonyhában, ami lehetővé teszi, hogy végignézzük hogyan is repül a csirkénk egyenesen a tányérunkba. Azért emlegetem oly sűrűn a csirkét, mert a keletiek szeretik a szárnyasokat (pekingi kacsa, szecsuani csirke, currys csirke, indiai diós csirke stb.)  

Egy igényes kínai vendéglőben (ilyennel eddig csak Párizsban találkoztam) a hús, de legtöbbször a halételek mellé kézmosó edénykét is adnak, amiben különböző illatos fűszerek találhatóak. Ha ebbe mártjuk ujjainkat evés után, akkor nem lesz halszagú a kezünk. A keletiek az alkoholt sem vetik meg, étkezés után kötelezően felszolgálandó a rizspálinka. Érdekessége, hogy a pohár alján legtöbbször kis képek láthatók, amelyek fokozatosan homályosodnak, majd eltűnnek, miután kiittuk a poharunk tartalmát. A keleti éttermeket általában hangulatos lampionok, legyezők, aranyozott Buddha szobrok díszítik. Este gyertyafény, néhol még udvari tűzijáték is van. Persze akadnak olyan Jackie Chan filmekben látott kifőzdék is, amik a múlt századi Kínát idézik. Szóval nézhetünk ferde szemmel a kínaiakra, mert ők is ferde szemmel néznek ránk, de az ételeikre ne nézzünk ferde szemmel. Szárnyát vagy combját? Nekem mindegy, csak repüljön.

A gasztronómiai barangolásnak még nincs vége. A  trilógia a befejező résszel folytatódik.

2009. július 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább