2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Naplóm a naplómban

Kopeczky László
Kopeczky László
Naplóm a naplómban
Jessie Fritsch: Eső Velencében

Bokros író-újságíró tevékenységem között a naplóírás nem szerepel. Illetve…

Volt egy kék, vonalas füzetem, amelyben vándorszínész-életem ese­ményeit rögzítettem.

Már egészen meg is feledkeztem róla, mikor úgy jó tíz év múlva a kezembe akadt. Dobogó szívvel lapoz­tam bele, mint aki kincsre lelt.

Kár volt a szívnek dobogni!

Estéről estére azt írtam le: hol és mit vacsoráztunk. Egy kurva szó se Tháliáról!

Igaz, csak kétszavas szerepeim vol­tak. (A hírnök futva jő: „A forradalom előállott… Vállalva van!”) Én voltam a hajnali kakaskukorékolás meg az Egy Hang A Tömegből.

Ennyit a naplóírásról.

(Különben sem szeretem, mert min­dent kifecseg!)

Útinaplót annál többet írtam.

Egyet a Hídba, sőt, fordítva is, azaz visszafelé haladva az úton, mint egy rosszul befűzött film a vetítőben. Úgy kezdődött, hogy hazaérek.

Most csak három napomat szeret­ném odavetni közönyös tekintetek martalékául, antedatálva.

Október 16., kedd

Csepereg az eső.

Felgyömöszölődtünk a Grenoble-Nizza expresszre. (Nem az utas volt sok, hanem én.)

Nőm rögtön álomra hajtja fejét. Én a lábomat. Új cipő van rajta. (Bata meg az Apja) A régit elegáns mozdu­lattal hajítottam a kukába, mert likas volt az istenadta. Végigcsicsegtem vele Monté Carlót. A Casino bársonysző­nyegén olyan nyomokat hagytam, mint egy fóka, amely most jött az akváriumból... Ja! (vissza néhány na­pot!)

Október 5., péntek

Előkotrom utolsó bankóimat, hogy induljak váltani még néhány zsetont. Ahogy ott szerencsétlenkedem, elsu­han mellettem egy alak. Mikor már elvegyült, s a pénzem megszámoltam, kiderült, hogy kikapott a kezemből egy ötvenest. Ezt olyan ügyesen csinálta, hogy mit sem vettem észre. Kiforgat­tam minden zsebem, körülpásztáztam tekintetemmel az aszfalt és környékét. Bekukucskáltam a zöldposztós alá, s a nők szoknyáját is meg akartam emelinteni, hogy alátekintsek, de féltem: szexmániásnak találnak nézni.

Na, ezt csinálja utánam egy Doszto­jevszkij-hős. Én akkor is tudok veszíte­ni, ha nem játszom.

Október 16., bis

Előttem a vonaton, szikár hölgy duci picivel. A mama olvas, a baba bőg.

A gyengéd szüle, gépiesen a sza­tyorba nyúl, és valamit dug a kislány szájába. A kislány, amíg eszik, hallgat. Utána bőg. Gépies mozdulat – szatyor – babaszáj.

A kislány még jobban bőg. (Téve­désből zsebkendőt dugott a szájába.)

Ha engem így olvasnának vonaton, minden állomáson megcsókolnám a főnököt.

Október 16., kedd

(vagy ezt már mondtam?) Nizza.

Zuhog az eső.

Öt óra múlva indul a vonat. Az állomáson melegítjük a kőpadot.

A Mezítlábas őrgrófné már meg­ágyazott a pénztárablak alatt. Két rendőrkerub jő, és kiűzi őt az éjszaká­ba. Sértődötten vonul batyujával. Olyan, mint egy egyszemélyes népván­dorlás.

Ahogy a gumipallos továbblibeg, kezdődik a visszarendeződés. Batyu be. És lám, cipője is van a vasorrúnak (tornára alkalmatos, s ámbár nem hordja, viseltes). Nekitámaszkodik a csomagunknak, és szuszogva belepré­seli egyik lábát. A nőm, aki eddig émelyegve figyelte, hogy a csomagból ágasodó baguette körül teszveszend piszkos bütykivel, odamegy és idébb húzza a veszélyeztetett elemózsiánkat.

Kitör a bagarre. A mérné vad tikácsolásba kezd. Asszonyom hozzám hajol: „Rázd le a vín csoroszlyát!", majd el az éjben.

Lerázzam? Hm, nem lesz könnyű. Borban forgó szemekkel műfogait csi­korgatja. A visszatérő röfrén (gyengébbeknek, refrain) „Hát büdös az én lábam?!” „Büdös” – mondom rezignál­tan és magyarul. (A megfelelő francia szó rendszerint akkor jut eszembe már, mikor a vonatom elrobog Szlavonbród mellett.) Most is csikorognak a fejem­ben a fogaskerekek. Jó öt perc múlva, mikor már odébbslattyant, boldogan csapok a térdemre: „Ça pue!”

A köröttem üldögélők megdöbben­ve tekintenek rám.

Október 17., szerda

Velence.

Monszun.

Amint három másodpercre alább­hagy, elrohanunk a Szent Márkra, mert a pályaudvari Cambio pénzforrásai ki­apadtak.

A zuhé persze csak viccelt, mert az első sikátorig sem jutottunk – loccs ránk! A legédesebb, hogy az utcikó olyan keskeny, mint egy falrepedés, abban még csukott esernyővel is csak haránt lehet közlekedni. A cipőm ezút­tal nem alulról, hanem felülről lett tele. Nemcsak égből, tetőről, csatornából, más esernyőjéből hullott bele, de a téren akkora volt már a tócsa, vala­hányszor felemeltem alkalmi tengera­lattjárómat, dőlt belőle az édesvíz.

Beülepedtünk a bazilikába, s bár a tömeg ott hullámzott a térgyeplőnk körül, az áldott félhomályban kétszer is sikerült szájon csókolnunk a Calvadost, mely az unokahúgocskánk, Médi gyengéd jövőlátása gyanánt csusszant a csomagunkba (én persze ártatlan vagyok, nőm vett rá. Így van ez Ádám óta, furt!)

Meg is vert a Jézuska.

Kikukkantunk: esik-e még? - N i a g a r a !

Úsztunk az állomás felé (A la Ferrovia), és folyton csak azt morogtam: „Hű, beh utálom a Velencét!”. Nyu­godtan belepisálhattam volna a nad­rágba (merthogy már kellett nagyon), olyan vizes volt a nadrágom, hogy meg se látszott volna rajta.

Az állomás vécéjében minden ruha­darabot le kellett differenciálnunk. Én a fiamnak vett joggingba bújtam.

Csicsás volt, nem kis feltűnést kel­tettem.

Irigy tekintetekben láttam felcsillanni a kérdést: „Hol s kinél öltözködhetik ez?”

Ha hangosan is megkérdik, fennhé­jázón vetem oda:

„A velencei klozetban!”

Október 18., csütörtök

Belgrád.

Ragyogó napsütés.

Szerintem csalnak.

1990. november 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább

Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)

Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra >

Tovább