2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Naplóm a naplómban

Kopeczky László
Kopeczky László
Naplóm a naplómban
Jessie Fritsch: Eső Velencében

Bokros író-újságíró tevékenységem között a naplóírás nem szerepel. Illetve…

Volt egy kék, vonalas füzetem, amelyben vándorszínész-életem ese­ményeit rögzítettem.

Már egészen meg is feledkeztem róla, mikor úgy jó tíz év múlva a kezembe akadt. Dobogó szívvel lapoz­tam bele, mint aki kincsre lelt.

Kár volt a szívnek dobogni!

Estéről estére azt írtam le: hol és mit vacsoráztunk. Egy kurva szó se Tháliáról!

Igaz, csak kétszavas szerepeim vol­tak. (A hírnök futva jő: „A forradalom előállott… Vállalva van!”) Én voltam a hajnali kakaskukorékolás meg az Egy Hang A Tömegből.

Ennyit a naplóírásról.

(Különben sem szeretem, mert min­dent kifecseg!)

Útinaplót annál többet írtam.

Egyet a Hídba, sőt, fordítva is, azaz visszafelé haladva az úton, mint egy rosszul befűzött film a vetítőben. Úgy kezdődött, hogy hazaérek.

Most csak három napomat szeret­ném odavetni közönyös tekintetek martalékául, antedatálva.

Október 16., kedd

Csepereg az eső.

Felgyömöszölődtünk a Grenoble-Nizza expresszre. (Nem az utas volt sok, hanem én.)

Nőm rögtön álomra hajtja fejét. Én a lábomat. Új cipő van rajta. (Bata meg az Apja) A régit elegáns mozdu­lattal hajítottam a kukába, mert likas volt az istenadta. Végigcsicsegtem vele Monté Carlót. A Casino bársonysző­nyegén olyan nyomokat hagytam, mint egy fóka, amely most jött az akváriumból... Ja! (vissza néhány na­pot!)

Október 5., péntek

Előkotrom utolsó bankóimat, hogy induljak váltani még néhány zsetont. Ahogy ott szerencsétlenkedem, elsu­han mellettem egy alak. Mikor már elvegyült, s a pénzem megszámoltam, kiderült, hogy kikapott a kezemből egy ötvenest. Ezt olyan ügyesen csinálta, hogy mit sem vettem észre. Kiforgat­tam minden zsebem, körülpásztáztam tekintetemmel az aszfalt és környékét. Bekukucskáltam a zöldposztós alá, s a nők szoknyáját is meg akartam emelinteni, hogy alátekintsek, de féltem: szexmániásnak találnak nézni.

Na, ezt csinálja utánam egy Doszto­jevszkij-hős. Én akkor is tudok veszíte­ni, ha nem játszom.

Október 16., bis

Előttem a vonaton, szikár hölgy duci picivel. A mama olvas, a baba bőg.

A gyengéd szüle, gépiesen a sza­tyorba nyúl, és valamit dug a kislány szájába. A kislány, amíg eszik, hallgat. Utána bőg. Gépies mozdulat – szatyor – babaszáj.

A kislány még jobban bőg. (Téve­désből zsebkendőt dugott a szájába.)

Ha engem így olvasnának vonaton, minden állomáson megcsókolnám a főnököt.

Október 16., kedd

(vagy ezt már mondtam?) Nizza.

Zuhog az eső.

Öt óra múlva indul a vonat. Az állomáson melegítjük a kőpadot.

A Mezítlábas őrgrófné már meg­ágyazott a pénztárablak alatt. Két rendőrkerub jő, és kiűzi őt az éjszaká­ba. Sértődötten vonul batyujával. Olyan, mint egy egyszemélyes népván­dorlás.

Ahogy a gumipallos továbblibeg, kezdődik a visszarendeződés. Batyu be. És lám, cipője is van a vasorrúnak (tornára alkalmatos, s ámbár nem hordja, viseltes). Nekitámaszkodik a csomagunknak, és szuszogva belepré­seli egyik lábát. A nőm, aki eddig émelyegve figyelte, hogy a csomagból ágasodó baguette körül teszveszend piszkos bütykivel, odamegy és idébb húzza a veszélyeztetett elemózsiánkat.

Kitör a bagarre. A mérné vad tikácsolásba kezd. Asszonyom hozzám hajol: „Rázd le a vín csoroszlyát!", majd el az éjben.

Lerázzam? Hm, nem lesz könnyű. Borban forgó szemekkel műfogait csi­korgatja. A visszatérő röfrén (gyengébbeknek, refrain) „Hát büdös az én lábam?!” „Büdös” – mondom rezignál­tan és magyarul. (A megfelelő francia szó rendszerint akkor jut eszembe már, mikor a vonatom elrobog Szlavonbród mellett.) Most is csikorognak a fejem­ben a fogaskerekek. Jó öt perc múlva, mikor már odébbslattyant, boldogan csapok a térdemre: „Ça pue!”

A köröttem üldögélők megdöbben­ve tekintenek rám.

Október 17., szerda

Velence.

Monszun.

Amint három másodpercre alább­hagy, elrohanunk a Szent Márkra, mert a pályaudvari Cambio pénzforrásai ki­apadtak.

A zuhé persze csak viccelt, mert az első sikátorig sem jutottunk – loccs ránk! A legédesebb, hogy az utcikó olyan keskeny, mint egy falrepedés, abban még csukott esernyővel is csak haránt lehet közlekedni. A cipőm ezút­tal nem alulról, hanem felülről lett tele. Nemcsak égből, tetőről, csatornából, más esernyőjéből hullott bele, de a téren akkora volt már a tócsa, vala­hányszor felemeltem alkalmi tengera­lattjárómat, dőlt belőle az édesvíz.

Beülepedtünk a bazilikába, s bár a tömeg ott hullámzott a térgyeplőnk körül, az áldott félhomályban kétszer is sikerült szájon csókolnunk a Calvadost, mely az unokahúgocskánk, Médi gyengéd jövőlátása gyanánt csusszant a csomagunkba (én persze ártatlan vagyok, nőm vett rá. Így van ez Ádám óta, furt!)

Meg is vert a Jézuska.

Kikukkantunk: esik-e még? - N i a g a r a !

Úsztunk az állomás felé (A la Ferrovia), és folyton csak azt morogtam: „Hű, beh utálom a Velencét!”. Nyu­godtan belepisálhattam volna a nad­rágba (merthogy már kellett nagyon), olyan vizes volt a nadrágom, hogy meg se látszott volna rajta.

Az állomás vécéjében minden ruha­darabot le kellett differenciálnunk. Én a fiamnak vett joggingba bújtam.

Csicsás volt, nem kis feltűnést kel­tettem.

Irigy tekintetekben láttam felcsillanni a kérdést: „Hol s kinél öltözködhetik ez?”

Ha hangosan is megkérdik, fennhé­jázón vetem oda:

„A velencei klozetban!”

Október 18., csütörtök

Belgrád.

Ragyogó napsütés.

Szerintem csalnak.

1990. november 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább