2025. január 23. csütörtök
Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Ismét

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer feletti példányszám, jobbról a glosszám – akkor még nem is tudtam, hogy ez a műfaj neve; jegyzet, így viszonyultunk hozzá. Hajdú Béla gyerekkori barátom küldte el nekem nemrég ezt a kifényképezett, tehát megőrzött harmadik oldalt, mert ismer, és feltételezhette, hogy nekem nincs meg. Komáromi Ákos: 

És valóban. Nem őriztem meg egyetlen írásomat sem abból az időszakból, az eredeti Jugoszlávia létezésének utolsó tíz évéből, abból a korból amikor őszintén, döbbenetesen, mélyen szerelmes voltam egy magyar nyelvű hetilapba, és a nemlétező digitalizáció még senkinek sem biztosíthatott halhatatlanságot ebben a szakmában. Sokunkért nem is kár. Harmincnégy évvel ezelőtt harmincnégy éves voltam. Szocializmus volt, de el kellett viselnie, ha tükröt tartanak kötekedő, egyáltalán nem szalonképes viselkedése elé. A Hét Nap olyan szerkesztőség volt, mely úgy általában nem sokat törődött a hatalom ingerküszöbével. Főleg azzal nem tudtunk egyetérteni, hogy muszáj háborúnak lenni, hogy nincs más kiút, pedig a területszerzési ambícióktól fűtött nacionalista, egypárti diktatúra olyan nagyon, annyira borzasztóan akarta a békét, hogy majdnem beleőrült. Ja, nem.

Végül beleháborodott. Nem azt mondom, hogy párás szemekkel olvasom a soraimat, inkább csak olyan érzésem szivárog felszínre, mint amikor meglátogatjuk a nagyon rég nem látott szülői, nagyszülői házat, a gyerekkor helyszínét: nagyobbnak gondoltuk, jelentősebbnek; dúsabbnak a diófa lombját, ha még van neki, hosszabbnak a gangot, tornácot, több is volt az oszlopa, az biztos…, na és ez a foghíjas garádics, mint az akkori cirkalmas mondataim megbicsakló, profán díszítései. De beleháborodott a rendszer, mindenekelőtt az őszinteség, a tiszta beszéd hiányába, mely mögött egy végzetes, eltántoríthatatlan szándék állt. Akkor is igaz volt, és most sem kétséges: a valódi békepártolás nem azonos az agresszor pártolásával. Az áldozat felelősségét boncolgatni nem az européerek műfaja. A valóban létező, fájó, felejthetetlen sebek begyógyítása csak együtt, közmegegyezéssel, őszinte, egyenes kiállással, a cél pontos meghatározásával, de legfőképpen elismerést és tekintélyt kiváltó ténykedéssel kísérelhető meg. Nézzenek inkább fel ránk Európában és a világban, mintsem, hogy féljenek tőlünk. Tartozzunk a jók közé, ez most nagyon fontos. Mindig is az volt, de évszázadonként, úgy igazán, legfeljebb mintegy kétszer szokott ennyire fontos lenni.

2024. április 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mi vár Amerikára?

Az elnöki beavatáson feltűnően nagy számban jelent meg a milliárdos elit. Timothy Snyder azt is kimutatta, >

Tovább

Végstádiumban a Vučić-Dačić-Pásztor-hatalom!

A Magyar Szó nem (vagy csak az online felületen) tájékoztat a tüntetésekről és azok társadalomváltoztatási és >

Tovább

“Összeesküvés Amerika ellen”

Szerencsére, (akkor) Amerika nem vállalta az izolacionista politikát. Trump sok kijelentésében felismerhető a lindberghi szótár. Képes >

Tovább

Bizalmi válságban

A külső ellenség felidézésével Vučić nyilván a tüntetések beszüntetését helyezi kilátásba, csak az a kérdés, hogy >

Tovább

A globális dráma

"Tegyük Amerikát újra naggyá!", harsogja Trump és a demokratikus tömeg lelkesen üdvözli. Ugyanezt vallja Putyin és >

Tovább

Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?

Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >

Tovább

Következzen az erőszakos (nem okvetlenül véres) rendszerváltás?

Csakhogy az utóbbi a jogállami eszmék megtagadását képviseli. Óriási paradoxon, hiszen évtizedeken át a jogállamiságért szálltunk >

Tovább

Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme

Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >

Tovább

Már nem az én városaim

De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >

Tovább

„A rezsimnek vége van”!

A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >

Tovább

Az inga kileng a szélsőjobb fele

Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >

Tovább

A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)

A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >

Tovább