Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer feletti példányszám, jobbról a glosszám – akkor még nem is tudtam, hogy ez a műfaj neve; jegyzet, így viszonyultunk hozzá. Hajdú Béla gyerekkori barátom küldte el nekem nemrég ezt a kifényképezett, tehát megőrzött harmadik oldalt, mert ismer, és feltételezhette, hogy nekem nincs meg. Komáromi Ákos:
És valóban. Nem őriztem meg egyetlen írásomat sem abból az időszakból, az eredeti Jugoszlávia létezésének utolsó tíz évéből, abból a korból amikor őszintén, döbbenetesen, mélyen szerelmes voltam egy magyar nyelvű hetilapba, és a nemlétező digitalizáció még senkinek sem biztosíthatott halhatatlanságot ebben a szakmában. Sokunkért nem is kár. Harmincnégy évvel ezelőtt harmincnégy éves voltam. Szocializmus volt, de el kellett viselnie, ha tükröt tartanak kötekedő, egyáltalán nem szalonképes viselkedése elé. A Hét Nap olyan szerkesztőség volt, mely úgy általában nem sokat törődött a hatalom ingerküszöbével. Főleg azzal nem tudtunk egyetérteni, hogy muszáj háborúnak lenni, hogy nincs más kiút, pedig a területszerzési ambícióktól fűtött nacionalista, egypárti diktatúra olyan nagyon, annyira borzasztóan akarta a békét, hogy majdnem beleőrült. Ja, nem.
Végül beleháborodott. Nem azt mondom, hogy párás szemekkel olvasom a soraimat, inkább csak olyan érzésem szivárog felszínre, mint amikor meglátogatjuk a nagyon rég nem látott szülői, nagyszülői házat, a gyerekkor helyszínét: nagyobbnak gondoltuk, jelentősebbnek; dúsabbnak a diófa lombját, ha még van neki, hosszabbnak a gangot, tornácot, több is volt az oszlopa, az biztos…, na és ez a foghíjas garádics, mint az akkori cirkalmas mondataim megbicsakló, profán díszítései. De beleháborodott a rendszer, mindenekelőtt az őszinteség, a tiszta beszéd hiányába, mely mögött egy végzetes, eltántoríthatatlan szándék állt. Akkor is igaz volt, és most sem kétséges: a valódi békepártolás nem azonos az agresszor pártolásával. Az áldozat felelősségét boncolgatni nem az européerek műfaja. A valóban létező, fájó, felejthetetlen sebek begyógyítása csak együtt, közmegegyezéssel, őszinte, egyenes kiállással, a cél pontos meghatározásával, de legfőképpen elismerést és tekintélyt kiváltó ténykedéssel kísérelhető meg. Nézzenek inkább fel ránk Európában és a világban, mintsem, hogy féljenek tőlünk. Tartozzunk a jók közé, ez most nagyon fontos. Mindig is az volt, de évszázadonként, úgy igazán, legfeljebb mintegy kétszer szokott ennyire fontos lenni.
Következő cikk: Szerbia erőszakos társadalom lesz
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >