2020. március 29. vasárnap
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Ki téged békével, azt te gyökérrel

Jugoszláv fűlegelési kalauz

Keszég Károly
Keszég Károly
Ki téged békével, azt te gyökérrel

Kövérek a legelők mostanában. Olyan buják, bársonyosak, süppedősek, hogy már-már lehever rájuk örömé­ben az ember. Főleg, ha belelövik. A torkosokra pedig azt mondják: fűbe hara­pott.

Hiszem, hogy a nemzetközi-, sőt világ­közvélemény minden elképzelését sikerült felülmúlnia kedvenc alelnökünknek, akiről tulajdonképpen jobb lenne hallgatnunk, de hát annyira szem előtt van. Kijelentése a gyökérről és annak forradalmi célokra való felhasználásáról immáron gyökeret vert, s méltó helyet kapott a „visszafejlődő orszá­gok” joggyakorlatában és közgazdasági elképzeléseiben. A szavannák a híres elméle­ti fejtegetés óta szinte tékozlóan terjednek, magukba szívják a Szahara és a Kalahári sivatag homokdűnéit, termékeny oázissá téve az eleddig szomjas földet; zsírosodnak a zebrák, híznak az oroszlánok. Termékeny talajra hullott tehát a derék hadfi gondola­ta. Aki tud, az tud. S az ép észt valóban bűn lenne kalitkába zárni, hiszen ismerjük az ószarmata csatakiáltást: „Inkább gyöke­ret meg füvet, mintsem a rabigát!” Na.

Hogy ezért az őröknek nem mondható igazságért hányan halnak meg, az csekély érdeklődésre tarthat számot – aki fűbe harapott, annak könnyű a föld. Az örök vadászmezőkön boldog egyetértésben rop­ják a táncot a délszláv nemzetek s a velük együtt élő-haló nemzetiségek. A kitekert logika hazájában semmi sem történhet vé­letlenül, így az sem, hogy a fél másodperc­cel ezelőtt szentesített békeokmányról azt állítsák, hogy nem érvényes, betűjét nem látta a négy isten-elnök, s különben is: mit akar Európa azzal a békével? Hányszor próbálkozik még?

Meglehet, Európa tényleg kurva, de amit mi produkálunk neki, az sem a Szűzhártyavédő Nőegylet pisildéjében fogant.

Ha minden igaz, akkor a Jóakarat Játé­kok balkáni változatáról első kézből értesül­het a nagy szovjet klasszikus is. Gorbacsov nyilván tanácsot kérni és nem adni hívta meg a szerb és a horvát népvezért – a baj nem jár egyedül –, hiszen az ukrán búza­mezők ismét sugároznak, s fű, gyökér elfonnyad. Ám mihez kezd majd a cukros meg a rákos bácsi elképzeléseivel, ha azok nagyobb lángot vetnek, mint a csernobili atomreaktor; olyan nagyot, hogy az impéri­um nemzeteinek nem marad más hátra, mint hogy leegyék a hagymát a moszkvai templomtornyokról? Az étvágyuk megvan hozzá, a reménytelenségük éppúgy.

Ám térjünk vissza hősünkhöz. Branko Kostićot – akinek a nevéhez fűződik a gyökérnek, mint szabadságpótló elixírnek a köztudatba juttatása – e sorok írója néhány évvel ezelőtt ismerte meg, amikor is harci­as szónoklatot tartott, fegyvert követelt, és önkéntesek toborzását indította el a szepa­ratista kosovói albánok ellen. Azóta csupán annyi változott, hogy mások is szeparálódtak, egyebek között azért is, mert nem kértek a „felperzselt gyökér” taktikájából. Branko Kostićnak meg a többi hasonszőrű politikusnak elég nehéz lesz bebizonyítania Európa színe előtt, hogy csak Horvátor­szágban van a fasizmus újjáéledőben, hi­szen az elnyomás tankjait nem a horvátok vetették be először. Jugoszlávia évekkel ezelőtt is úgy védte önmagát, hogy egyre kisebb lett. Zsugorodott, mint az államel­nökség a ma már papírállammá lett álomban.

A szélrózsa minden irányába szétszórt politikusaink csak egyben egyeznek meg: a háborút a másik kezdte, de ha már van, akkor folytatni kell a végsőkig, addig, amíg szerb, horvát, szlovén, bosnyák, albán és mi tagadás, magyar fejfák nem nőnek a fű helyén. Akkor mit fogyasztunk, uraim?

A gyűlölt Amerika iraki beavatkozásából azért egyet s mást megtanult a hadigépe­zet. Például azt, hogy előbb csikarjunk ki bármilyen arányú győzelmet, s csak utána rendeljük meg a koporsókat. Merthogy a polgári személyek (lásd: anyák, hitvesek, békeszerető emberek) még majd felfogják, hogy milyen veszteség érte őket szeretteik eltűnésével. Van-e hely még a hűtőházak­ban?

Aztán lassan az is világossá válik, hogy a háborúnak nem csupán katonai és em­bergyilkoló céljai vannak, hanem mélyen humánusak is. Ilyen például a családegye­sítés, mely kétségkívül emberi jog, de ha mások kárára megy, akkor inkább embertelenségi jogról kell beszélnünk. A napi események arra intenek, hogy nagyobb bátorság kell a békéhez, mint a háború­hoz, s ahhoz, hogy ha kell, ki-ki menekül­jön annak borzalmai, esztelensége elől. Már csak azért is, mert mindenütt másutt béke honol, alkotás ütötte fel a fejét, ha úgy jobban tetszik.

A „legnagyobb történelemhamisító” büszke címére is pályázó Paroški népképvi­selő úr ezzel szemben elragadtatással kö­veteli, hogy a szökött „rabszolgák” vagyo­nát kobozzák el, s házukba más menekül­teket költöztessenek be. A cél elérve: Szer­bia megszabadult több ezer magyar polgá­rától; a magyar államot lefoglalja a hazá­jukba érkezett menekültekről váló gondos­kodás; a választás előtt az egyik leg­erősebb nemzeti ellenzék, a VMDK táma­sza gyengül; s az sem mellékes, hogy a Vajdaság etnikailag tisztul, sok munkahely megüresedik, lakások és házak jutnak el­adósorba. Van, aki gyökeret kínál, van, aki gyökértelenít, ugye, uraim? Nem beszéltek össze véletlenül?

Így vagyunk mi, „56-os magyarok”. Gömbölyödünk, tollasodunk, s rágjuk gyökereinket.

1991. október 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább

From ver ju?

U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >

Tovább