2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Nyílt levél Ljubiša Ristićhez

Testvérem az egységben, go away!

Kovács Frigyes
Kovács Frigyes
Testvérem az egységben, go away!
A Szabadkai Színház

Tapsviharos megérkezésed után né­hány héttel, egy parázs vitától vibráló cigarettafüstös hajnalon adtál nekem egy jó tanácsot: ne ellenkezzek, áskálódjak, pofázzak, most úgyse tehetek ellened semmit, most még fölfelé száguld a szeke­red, majd ha a holtpontra ér vagy zuhanni kezd…

Értékmércéktől, értékrendtől megosz­tott társadalmunkban egy-egy üresen-hamisan kongó, jobblétünket, gazdagodá­sunkat, fejlődésünket szolgáló, jelszavakra épített eufórikus hurrázással, örömkönnyekkel, esküvel megerősített AKCIÓ ha­talmas energiákat szabadít fel az ember­ben, különösen, ha az illető vélt vagy valós képességeit látja megvalósíthatónak. Ha egy meredeken fölfelé ívelő, már-már a felhők homályába vesző karrier ívének lélegzetelállító gyönyörűsége kápráztatja el.

1985 nyarán és őszén egy ilyen ma­gasztos célokat szolgáló, a mindig dicső jövőnk ölünkbe pottyantásán már-már kézzelfogható lehetőségével kápráztattad el tehetetlenségükben, tehetségtelenségükben és saját butaságukban fetrengő sza­badkai pártfunkcionáriusaink és vezetőim egész hadát. A gerinc nélkül született vagy elgerinctelenített, a saját ostobaságukat, tehetségtelenségüket beismerni még a tükör előtt sem merő színészek (a kivételnek mindig tisztelet) áhítattal, alázattal nézték rád, a nagy mágusra, a csodatevőre, mert elhitték neked a nagy meggyőzőerővel hirdetett állításodat, miszerint „mindenki átugorhatja a két métert, csak nem tud róla…” Még a nyugdíj előtt álló, hájas fenekű, önmagukról, a művészetről, a színházról (mind ez ideig) egyetlen homá­lyos lila képet meg nem alkotott (talán a másvilágon), kollégáimnak nevezett, em­bertársaim is a két méter magas léc fölött lebegtek – gondolatban…

A bárgyú tehetségvárás reményszikrája lassan kialudt a színészekből, mert úgy a nyakukra léptél, hogy most, öt év után (akik még ottmaradtak) annyira a padlón vannak, hogy nem a két métert, de még egy szalmaszálat sem tudnának átugrani. Hitehagyott, katatóniában szenvedő, szét­vert hadsereg ma a szabadkai magyar társulat (és nem csak a magyar!). Akik ottmaradtak… igen, akik nem mentek el, mert nem volt hova, vagy akiknek lett volna hova, de nem mentek el, mert pénzzel megvásároltad, megvesztegetted őket… ezt most nem azért kiáltom szét országnak-világnak, mert én nem része­sültem a hűségdíjból, hiszen tudod, hogy én el sem fogadtam volna, vagy ha igen, akkor is szétkürtölöm…

Hozzám valahogy mindig kegyes vol­tál, számos jó szerepben volt szerencsém tartalmas, alkotó munkát végezni. Nem is magam miatt szólok, mert én nem csak akkor vagyok elégedetlen egy színházzal, ha engem csupán fáklyahordozónak hasz­nálnak (szeretnék olyan színházban ját­szani, ahol csak fáklyahordozónak va­gyok jó), nem csak akkor, ha évente nem játszom a korábban megszokott négy-öt főszerepet. Én akkor is hangoskodom egy színház ellen, ha élszínész vagyok benne, de a színház eltávolodik, elidegenedik kö­zegétől, közönségétől, mert én nem ön­magamért, a színházért, hanem a közön­ségért létezem, egy közegért, amelynek nincs fóruma, ahol elmondhatná, milyen színházat akar. Ezért szólok én, persze csak a magam nevében, mert a színház hivatásom, hitvallásom színhelye, temp­lom, és a színpad szent oltár!

Ennek ellenére hiszem és vallom, hogy egy Ristić-szerű színházra IS szüksé­ge van Szabadkának…

Ljubiša, emlékszel, megkérdezted, mit akarok: politikus lenni, igazgató, rendező vagy színész? És akkor is azt mondtam, amit ma: színész, aki rendez is. Az élet értelméről is beszéltünk. Te azt mondtad: hatalom, én azt mondtam: tenni az embe­rért. Te azt mondtad: a színház politika, én azt mondtam: ÜGY. Te azon morfondí­roztál, ki áll mögöttem, én meg azon, miért vagy ilyen. Te mérlegelted, hogy mit bírok, én mérlegeltem, hogy mit tudsz. Én téged valamiért bámullak, te is magadat valamiért bámulod. Én akkor, ott, megértettem, hogy mi ketten már soha sem fogjuk megérteni egymást.

Nemrégen nagylelkűen felajánlottad: alakuljon Szabadkán önálló magyar tár­sulat. Tudod, miért nem vállalkozott rá senki, többek között én sem, hogy meg­szervezze? Két oka van: mert a naciona­lista tolerancia szép hazánkban sajnos egyre kevésbé ismert fogalom, és mert a hatalomra törők félelmétől hajtva úgy ta­posnád el ezt a társulatot, mint tank a mezei virágot.

Ljubiša, mindezt nem azért írom, mert hadjáratot akarok indítani ellened, mivel úgy érzem, csillagod áthaladt a zeniten, hanem, mert úgy érzem, Szabadkán nincs számodra több lépcsőfok a hatalmi lét­rán, de mivel fejedben a PO-LI-TI-KA – TAK-TI-KA, PO-LI-TI-KA – TAK-TI-KA bűvös szavak egyre inkább zakatolnak – féltelek, leesel…

Ezért – ha szabad nekem ilyet taná­csolnom –, GO AWAY!!!

Lehet, hogy barátaid közül én leszek az egyetlen, aki ŐSZINTÉN kíván jó utat.

Tiszta, őszinte szeretettel én, az örök „ellenséged” és mindenkori tisztelőd:

Kovács Frigyes

1990. június 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább