2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Nyílt levél B. B. Emíliához

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Nyílt levél B. B. Emíliához

Kedves Emília,

szokásomhoz híven rövid leszek, és nem veszem huza­mosabb ideig igénybe idejét és türelmét.

Megnyilatkozásomnak egyetlen oka az Ön felszólalása a VDNSZSZ TV legutóbbi ülésén, amelyben a többi között erkölcsi dilem­máit ismertette egyes újságí­rók „kétarcú” tevékenysége miatt. Én személy szerint a felszólalásról a Magyar Szó június 12-i tudósításából és a másnap közölt helyesbítésből értesültem.

A „tömegtájékoztatási esz­közökben dolgozó újságírók egyre gyakrabban együttmű­ködnek újonnan megalakított lapokkal, illetve maguk alakí­tanak és adnak ki lapot, oly módon, amely ellentmond azon tájékoztatási esz­közök koncepciójának és egyben a minőség kárára is megy, ott, ahol állandó munkaviszonyban vannak” – mondta Ön a többi között beszédében. A mondat első felét, megvallom őszintén, nem na­gyon értem, hiszen az újságírásnak a tényeken alapuló, tárgyilagos tájékoztatás lenne a feladata. Függetlenül attól, hogy milyen sajtóeszközben dolgozik az illető tollforgató. Hacsak nem arról van szó, hogy a „hivatalos” tájékoztatási eszközök­ben csak egyetlen igazság létezik, és en­nek megmondhatója az Egyetlen Párt. Utadról soha le nem térünk… Ha valaki mégis letérne, várja a differenciáció, szuszpendálás és egyéb, nem éppen „szervezett és demokratikus” társadal­makban alkalmazott fenyítés.

Ami a mondat másik felét illeti és a „minőség káráról” szól, ez először hangzik így el, és egyetlen főszerkesztői vagy szerkesztőbizottsági jelentés sem számol be róla. Vagy Önnek jobb betekintése van a szerkesztőségi munkába, mint a szerkesztőségek vezetőinek? Meglehet. Engem személy szerint nem érint a „minőség kára” meghatározás, mert huzamosabb ideje már második felfüggesztésemet töltöm, szép békességben. Először másfél évvel ezelőtt, számomra ismeretlen okokból „menesztettek”, és a Munkástanács (sic!) nagy kegyéből több hónapi huzavona után „megmaradhattam” az újságírásban. Igaz, kizárólag csak külpolitikával foglalkozhatom.

A sors iróniája, hogy egész eddigi pályafutásom alatt csak külpolitikával foglalkoztam.

Másodszor akkor részesültem a „szervezett és demokratikus” társadalmakra jellemző fenyítésben, amikor zárókommentáromban szóltam „másabb” hangon az el nem kötelezettségről.

Jaj, szegény kis szövegem, azóta hány rezsimhű újságíró pipálta le a mozgalmat becsmérlő írással. Pedig emlékszem dicsőítő szavaikra is… Ezen másodszori felfüggesztést eddig még senki sem „ol­dotta fel”.

Magamat nem érezvén találva, a töb­bi munkatársról szólnék, de nem a ne­vükben. Ön helyesen állapította meg, hogy a „fejlett demokratikus rendszerek­ben az ilyen gyakorlat nemcsak hogy nem kívánatos, hanem egyes esetekben határozott törvé­nyes rendelkezéssel tiltva van”. Mármint, hogy az újságírók máshova is bedolgoznak. Csakhogy azok tényleg fejlett demokratikus rendszerek, amelyek megbecsülik a tollfor­gatókat, legalább tisztességes fi­zetéssel, úgyhogy nem szorul­nak mellékkeresetre. Arról vi­szont szó sincs, hogy azért tilt­ják meg a más lapokkal való együttműködést, mert a „kon­cepciótól eltérő módon” írná­nak. Hivatkoznék a londoni BBC-re, amelynek szerkesztéspolitikájába nemhogy egyetlen párt, de még az alapító, a brit kormány sem szólhat bele. Ön azt mondta: „hogyan el­fogadni, megérteni azt a két arculatot és két arcot, amely az ilyen újságírói tevé­kenység esetén jelentkezik? Melyik közü­lük az eredeti?” Az én véleményem sze­rint teljesen normális dolog, ha egy szer­kesztőségben több különböző arc van. Inkább az a rendellenes, ha az újságírók­nak megtiltják, hogy a saját „házukban” legalább az igazsághoz megközelítően ír­janak. Erre szolgálnak a híradószer­kesztők mellé beosztott cenzorok is pél­dául. Nehogy valami nemkívánatos ke­rüljön be a műsorba. Ez lenne egy „fej­lett demokratikus rendszer?”

Végül ezt mondta: „a törvényes keret, amelyet hamarosan létrehozunk, felte­hetőleg az ilyen gyakorlatot… a szerve­zett és demokratikus társadalmakban el­fogadott és ismeretes mércékre helyezi”. Eltekintve az egyes személy többes szám pártaktivista szellemétől (létrehozunk), a többivel egyetértek.

1990. június 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább