2022. július 6. Szerda
Ma Csaba, Mária névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Nyűgös tűnődés a szabadelvűségről

Letsch Endre
Nyűgös tűnődés a szabadelvűségről
Forrás: Magyar Szó

A kezdet úgy hozta, hogy különösebb megfontolás vagy nyomós ok nélkül, a reánk annyira jellemző szorongás karmaiban sem vergődve – tán a kissé hebehurgya rögtönzés hanyag nemtörődömségét palástolandó – ki­létem fölfedésének mellőzését kértem, miköz­ben lazán vallottam arról, mit is várok első maszek hetilapunktól.

Félő, halk közhelyropogást is előidéztem, belevegyítve azt a hiteles kocsmamoraj simogató háttérzenéjébe (nem lőttem ki effajta kecskerímeket: „sok-sok si­kert, srácok, reszkessetek... zsarnokok” – bár, mi tagadás, bátran bökhettem volna!), hogy a végére – lássék: ki a legény a gáton – agyam látványos elsülése után szavaljam a kíváncsis­kodó riporter mikrofonjába: „Bizony, nehéz lesz függetleníteni magatokat az aktuális szer­biai napi politikától!”

Ezután a szerkesztők az első számban – gondolom, pipogya inkognitómmal szembeni megtorló intézkedésként –, függetlenül és sza­badon, elhagyták mondandóm végéről talpig „vakmerő”, sőt: hős megjegyzésemet a nagy, vörös, szerb, napi meg miegyéb akármiről, engemet pedig erre az alkalomra Erős Pálnak kereszteltek. Kész szerencse, hogy ezt a cere­móniát nem sarló-kalapácsos, vörös csillagos módszerrel vitték végbe!

Az elmúlt 40 esztendő viszontagságos ke­resztelőiről jut eszembe: sekélyes fantáziájú tár­saság ez a komcsi, volt eszük elvenni, betiltani az aggódó, vívódó, gyönge ember egyik végső mentsvárát, a hitet, a vallást, addig azonban már nem terjedt ideológiájuk, hogy temploma­inkat a keresztek helyett a fönt nevezett szimbó­lumokkal ékesítsék, és így váltsák valóra ször­nyű álmom rémlátomását.

Diadalittas csataüvöltés: át a pártházból a templomba! Az eszmétől megrészegült menet, rituálisan vörösre pingált, vonalas-csíkos csecsszopókkal a karokban, Isten-Marx-Lenin stb. házába tör, ahol a templomkerti uborkafák egyikéről határozott emberszabású léptekkel le­lejtő pártfej elegáns, meggyszínű palástban, egyik kezében sarló-kalapács, a másikban – hogy kifinomult bársonykezét a hegy és az él föl ne sértse – gömbölyített csúcsú vörös csillag, mely instrumentumokkal a boldog szülők re­peső szívének üdvözítő megdobogtatására, kultikus köröző mozdulatokkal beiktatja a kisdede­ket, a piros pártkönyvvel rendelkezők sokezres (a régi szerint milliárdos) táborába. Vérszomj nélküli spektákulum…

Szó, ami szó, ott tartottam, hogy nem rossz fedőnévváltozat az Erős Pál, tetszett is szerfölött, ámbátor igencsak nehezményeztem az egysé­ges köztársaság népszutyongtató magatartására vonatkozó megjegyzésem kihagyását vagy kife­lejtését, pedig nem is neveztem nevén a gyer­mekmonstrumot, csupán aktuálisnak napinak és politikának tituláltam.

Nos, hat szabadelvű szám megszületése után olyannyira fölbátorodtam, hogy a sajtó­szabadság tágítása vagy megbéklyózása le­hetőségének lázas kutatása közben az alábbi ­érzésem szerint – modellértékű történetet is elmondom, halálmegvető kurázsival:

Ücsörgőnk egynéhányan a klub lélekoldó füsthomályában, közismert ellenzékiek, rossz­hiszemű megbélyegzéssel élve – régi reakció­sok: szabadelvű lapunk amerikai tudósítója, valamint az angol fővárosban többszörösen megfordult, loboncos sörényű „keményze­nész”, a vad mesék meséiével népszerűséget szerzett orgonaművész, továbbá ezen sorok szerény szerzője, gyermeki ujjongásokkal és poénokkal örvendezve a viszontlátás varázsla­tos tényének. Csajozunk. Álmodik a nyomor. Politizálunk. Kényszerít a nyomor, bár még nem üres a gyomor. Az is igaz: mindazt elviselni, ami itt folyik, kell hozzá jó gyomor! A sajtóra, karakánságra, szabad hírlapírásra terelődik a szó. Újabban fölvett szokásomhoz híven dicsérni kezdem a Magyar Szót friss, színes és a hatalomnak be nem hódoló szerkesztéskoncepciója miatt. Nincs időm megin­dokolni. Tézisemet öreg „nehézfémes” have­rom ellentmondást nem tűrő hangon és megcáfolhatatlan érvvel tapossa a talajba:

– Ne magyarázz nekem szabad újságírás­ról! Ha az a véleményed, hogy hülye az államelnök vajon megírhatod-e?

Kórusban hümmögünk.

– Nem, na látod, ezek szerint szabad újságírás, itt, nálunk, egyszerűen nem létezik.

Eképen kalandoznak fürge, fickándozó gondolataim mostanság. Megírható-e egy s más? Talán igen. Igen!?

Majd elfelejtem hozzátenni: a muzsikus nevén nevezte az elnököt. Én nem tettem. Akkor, most, ki itt a daltonista? Az orgonista, az államelnök, jómagam vagy…

A gondolatok szabadok – ezt Handke évtizedekkel ezelőtt bölcsen megállapította. Csatlakozom álláspontjához, és kissé kétked­ve bár, de bizakodva megtoldom: leírható. Továbbmegyek – talán közölhető is.

1990. június 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Itt a vég Boris Johnson számára

Ám a politikus egyelőre ragaszkodik tisztségéhez, ami hiba, mert nem elég a pénzügyi, illetve a gazdasági >

Tovább

Putyin, a diktátor titokban abban reménykedik a világ belefárad a háborúba

Erre vannak is jelek, ám a demokratikus közösségnek nem szabad megelégednie a szolidaritási nyilatkozatokkal: sürgősen további >

Tovább

Ki ért minket?

Ha a kormány szemszögéből foglaljuk össze: a magyarok kivételesen intelligensek, tájékozottak és józanok, valamint becsületesek, mert >

Tovább

Hongkong riasztó példája

A Washington Post vezércikke azt ajánlja mindazoknak, akik nem aggódnak a demokrácia jövője miatt, hogy nézzék >

Tovább

Az önkényuralom bája

Az európai kereszténydemokrácia 45 utáni árnyoldalait dolgozta fel legújabb könyvében egy Bécsben dolgozó politológus, különös tekintettel >

Tovább

A bűnvádi eljárást már nem lehet megkerülni Donald Trumppal szemben

Ez veszélyes precedens keletkezhet, arról nem beszélve, hogy az eljárás jól jöhet a politikusnak. Másfelől viszont >

Tovább

Megvédheti-e a NATO Kelet-Európát?

A NATO esetleg meg tudja védeni kelet-európai tagjait egy orosz agressziótól, de azok belső gondjaival nem >

Tovább

A Fidesz, a republikánusok és a minimumadó

A republikánusok, illetve magyar illetékesek kölcsönösen egymásra hivatkoznak. A napokban több magyar hivatalosság is azzal érvelt: >

Tovább

Az ortodox Irán

Ezen a lencsén át az látszik, hogy Putyin háborúja azt célozza: minél átfogóbban és minél hosszabb >

Tovább

Az eddigi európai rendnek vége

Bármennyire is keserű szembesülni vele, az intézményeken és szerződéseken alapuló európai rendnek immár vége. A biztonságot >

Tovább

Porosenko: Fegyver, fegyver és még egyszer fegyver kell

A volt ukrán elnök, aki annak idején tető alá hozta Putyinnal a Minszki megállapodást, kizártnak nevezte, >

Tovább

Az összeomlás forgatókönyvei

Most még az első szakaszban vagyunk, amikor úgy tűnik, hogy az Orbán-rezsim bukdácsol ugyan, de fennmarad, >

Tovább