Ma Anasztázia, Tas, Oktávia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Mítosz vagy vízió
Öreg Dezső
Nem volt sem pezsgő, sem tűzijáték. Nem volt örömujjongás sem hatalmi, sem ellenzéki körökben a brüsszeli hír kapcsán. Mintha minden nap, de legalább hetente kapnánk a jelentést arról, hogy az Európai Unió kedvezően értékeli mindazt, amit az ország az elmúlt időszakban tett azért, hogy rendezettebb, igazságosabb, civilizáltabb, demokratikusabb, biztonságosabb, tisztább, szabadabb életkörülményeket teremtsen. Nem volt ez az igyekezet töretlen sem lendületében sem folyamatában, de volt. Akadozva, fanyalogva, olykor értetlenül, lebecsülőn, de csinálta a kormány és a törvényhozás azt, amire vállalkozott. Erről tanúskodik az országértékelő tanulmány. Arról, hogy Európa mégsem fordított hátat Szerbiának, még akkor sem, amikor a cél előtt megtorpantunk. Amikor a mítosz ismét a vízió elé került koszovói formájában.
Hogyan történhetett meg, hogy több mint egy évtizeddel a demokratikus változások után ismét szembefordultunk Európával és Amerikával? Hogyan történhetett meg, hogy nem vagyunk egy oldalon azokkal az erőkkel, azokkal a politikai és hatalmi áramlatokkal, amelyek a civilizált világ, de legalábbis Európa óriási részében a társadalmi és az emberi magatartás irányadói? Erkölcsi, hagyományőrző, és hagyományápoló, törvényes és szokásjogi tekintetben egyaránt. „Európa része vagyunk” – érveltek kissé lenézőn, olykor gőgösen annak idején a kilencvenes években azok, akiknek a fejében a civilizált világ a Balkánról leste el a kés, villa használatának a furfangját. Akik akkor azt vallották, nem kell nekünk leereszkednünk Európához. Emelkedjen hozzánk. Ma már nincs számottevő politikai befolyásuk. De a szellemük még mindig kísért. Az, ami most történik Koszovó miatt és Koszovóban, azt bizonyítja, hogy Szerbia sohasem fordított hátat a kilencvenes évek ideológiájának. Akárcsak akkor, most sem a reálpolitika a fontos. Nem a jelen és a jövő a politikai döntések és cselekedetek mozgatója. Még csak nem is a múlt, hanem a mítoszra, a nemzeti romantika éltette mítoszra építő politikai, politikusi érdek. A politikusin a hangsúly. Mert ha nem így lenne, akkor Belgrádban már régen kimondták volna, hogy az Ahtissari-terv a Koszovóban élő szerb kisebbség védelmét biztosító egyetlen reális és elfogadható dokumentum, amelynek alapján már vagy százezer ottani szerb él azokban az enklávékban, amelyek nem határosak az anyaországgal. Hogy a terv a kulturális örökség védelmét és a nemzeti azonosságtudat megőrzését is szavatolja. Amennyire az kisebbségben szavatolható. Erről mi magyarok mondhatnánk néhány tanulságos gondolatot. Ehelyett azonban Belgrád aszimetrikus megoldást keres akkor, amikor azok, akik ezt lehetetlennek tartják, éppen ennek a válságnak a rendezéséhez kötik az itt most már nem is annyira fényesnek tűnő európai közeledést garantáló végleges brüsszeli igent.
Minden bizonnyal a választások közelsége okozza itt a legnagyobb gondot. Könnyebb volna dönteni, ha a ciklus elején lenne az ugyancsak levitézlett koalíció. Most, egy picit előrehozott megméretéssel el lehet odázni a döntést. Át lehet ruházni egy újabb kormányzatra. De nem lehet megkerülni. Bárki kerüljön is hatalomra, erre így vagy úgy válaszolnia kell. Mert a nagyok már válaszoltak. Döntöttek. Amit el lehet vitatni, lehet csűrni-csavarni a Biztonsági Tanácsban, ha egyáltalán oda kerül az ügy. Mert már nem is ügy igazán. Nem világügy. A terepen pedig módosítani lehet a helyzeten. Szépszerével is. Ez lenne a könnyebb. Az elegánsabb. Meg a politikailag fájdalmasabb. De hát ránk esküdtek a honatyák. Meg államférfijaink. Akiknek a döntésén, döntésein múlik, hogy milyen határozatot hoznak majd decemberben Brüsszelben. Ismerve eddigi bátor és önfeláldozó kiállásukat, megalkuvást és számítást nem tűrő egyenes jellemüket, az előttünk álló szűk két hónap az időhúzás és az idővásárlás hónapja lesz. És a politikai túlélési mesterkedésé. Nem vizionáris, hanem mítikus formájában.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa jelenleg a szabadság szigete
Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >
A szerb elnök mesterséges „népi mozgalommal” igyekszik elfojtani a diákok tiltakozását
Ehhez ösztönzést kap Dodiktól, illetve Orbántól. Utóbbi az EU-ra és a világ liberálisaira utalva azt üzente >
Trump súlyosan megsebesült, ez azonban még jól jöhet Európának és Nagy-Britanniának
Így véli Will Hutton, a Guardian vasárnapi számának volt főszerkesztője. Kiemeli: itt az idő kialakítani az >
A meggyőzhetetlenek
Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >
Te, jó ég, hol élek?
Ezt írja Fareed Zakaria a Washington Postban, aki szerint Trump ugyan befagyasztotta az új vámterhek jó >
Még messze nincs vége a Trump-féle kereskedelmi zűrzavarnak
Az elnök csupán időt kért, ám változatlanul valós a világgazdaságra leselkedő veszély. Ezzel együtt nem szabad >
Túl kockázatos az EU-békefenntartók számára, hogy letartóztassák a boszniai szerbek vezérét
Dodik ugyanis nem hajlandó bevonulni a börtönbe. Hiába kért segítséget a szarajevói kormány Brüsszeltől, túlságosan is >
Sajtószabadság ügyben az uniónak először a sorain belül kell rendet teremtenie
Nem kizárt, hogy a Brüsszel szerződésszegési eljárást kezdeményez, éppen Orbánt és Ficót használva fel elrettentő példaként. >
Senki sem nyer a vámháborúval, de Kína távolabbra tekint
A Guardian vezércikke ítéli így meg. Nagy viharra számít, ám úgy véli, hogy a viszályban az >
Weber büszke, hogy rajta van az Orbán-plakátokon
Az Európai Néppárt elnöke megtiszteltetésnek veszi, hogy az Orbán-kormány óriásplakátokon vele, von der Leyennel, valamint az >
A mostani gazdasági zűrzavarból egy valaki profitál csupán: Putyin
A nyugati kereskedelmi rendszer lebontása az orosz elnök érdekeit szolgálja, ami lehet, hogy véletlen – de >
Vučić Achilles sarkát a tömegek erkölcsi tiltakozása jelenti
A volt szerb igazságügyi miniszter úgy gondolja, hogy szakértői kormány felállításával kellene megtalálni a kiutat a >