Ma Gyula, Baldvin, Sába névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Még messze nincs vége a Trump-féle kereskedelmi zűrzavarnak
Az elnök csupán időt kért, ám változatlanul valós a világgazdaságra leselkedő veszély. Ezzel együtt nem szabad elfelejteni, hogy az elnök rezzent meg elsőként, ami nagy megaláztatás számára. Kína bizonyosan fontos jelzésként értékelte. Ugyanakkor marad a bizonytalanság, csupán annyi a változás, hogy az USA nem a világgal, hanem Pekinggel csörtézik. Gyakorlatilag már semmiféle áruforgalom nincs közöttük. De Washingtonnak ezzel együtt vissza kellett lépnie a szakadék széléről. Amikor elrendelte a vámokat, közölte, hogy ez a felszabadulás napja – nos, azóta több mint 6 trillió dollárnyi érték úszott el a vezető vállalatok értékpapírszámláiról, ami gyalázat. Az is teljes képtelenség, amit Trump állít, hogy ti. 75 ország áll sorba, mert szeretné megcsókolni a fenekét. A világon semmit nem ért el a vámhadművelettel. Nem nyert, még csak nem is tárgyalt. Szokás szerint viszont újabb nagy győzelmet jelent be. Ám az igazság az, hogy meghátrált, mert kénytelen volt. Ez azonban jó hír. A múlt hét vádirat volt az elnök, a politikája, az ösztönei és a viselkedése ellen. De hogy most szünetet iktatott be, azt semmiképpen sem szabad úgy tekinteni, hogy lehet vele normálisan boltolni. Viszont két dolog igen fontos a tegnapelőtti bejelentés alapján. 1. vége annak a feltételezésnek, hogy a dollárkötvények mindig biztos menedéket jelentenek. A jegybanknak majdnem közbe kellett lépnie, küszöbön volt az általános visszaesés. 2. Volt némi ágálás a hazai elit részéről. Ám nem lehet abban bízni, hogy az eset nem ismétlődik meg. A bizalom már rég elveszett, a bizonytalanság uralkodik. A megpróbáltatásnak egyáltalán nincs vége. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Economist
A vezércikk azt emeli ki, hogy Trump összefüggéstelen kereskedelem politikája tartós károkat okoz, függetlenül attól, hogy átmenetileg visszalépett a vámok jelentős részétől. Az írás úgy jellemzi a helyzetet, hogy ez a káosz kora. Az elrendelt vámok ellentmondanak a józanésznek és rombolnak.
Viszont nagyon úgy látszik, hogy van az a piaci vihar, amely már az elnöknek is sok. A világ nem kis örömére. Ám nem szabad összetéveszteni a vigaszt, mármint hogy sikerült elkerülni a katasztrófát a jó szerencsével. Hiszen véget értek az USA számára a stabil kereskedelmi viszonyok, az uralmat a szeszélyes és önkényes politizálás vette át.
A döntéseket a közösségi hálón jelentik be, még a tanácsadók sem tudják, mi jön most. Pont akkor, amikor Washington a gazdaságban tengelyt akasztott Kínával. De a Fehér Ház emberei döbbenetes nemtörődömséget árulnak el a vámok ügyében. Pedig szinte biztos, hogy azok miatt emelkednek az USA-ban az árak, csökkennek a reáljövedelmek. Ez pedig visszaveti a fogyasztást.
Hasonló csapás fenyegeti a beruházásokat is. A cégek ugyanis azt szeretik, ha állandóak a játékszabályok, mert akkor hosszútávra tudnak tervezni. Ám nem világos, Trump mit akar elérni a vámok 90 napos jegelésével. Az nem változott, hogy engedményeket csikarna ki más országokból és hazacsábítaná a termelést, ám a kettő ellentmond egymásnak.
Romboló és megjósolhatatlan vámháború közeleg Washington és Peking között, miközben az alapokokat ily módon nem lehet megoldani. Még a katonai összecsapás sem kizárt. Amerikának inkább szabadkereskedelmi tömbbe kellene tömörítenie a szövetségeseit, hogy jobb belátásra bírja rá Kínát. De éppen a lehetséges partnereket revolverezi. Igen hosszú időbe telik, amíg az Egyesült Államok helyre tudja állítani, ami elveszett.
FT
Az amerikai elnök meghajlik a piacok ereje előtt, de a Kínával megvívandó kereskedelmi háború, valamint az importcikkeket sújtó USA-vámok nagy károkkal fenyegetnek – hangsúlyozza a szerkesztőségi állásfoglalás. Aligha lehet egykönnyen jóvátenni Trump tekintélyvesztését, valamint a dollárra, mint tartalékvalutára mért csapást.
Vezető republikánusok, valamint üzleti fejek beleremegtek, ez segített rávenni a Fehér Házat, hogy lépjen egyet hátra. A kulcstényező azonban bizonyosan a tőzsdéken bekövetkezett lejtmenet volt. Főként ami az amerikai állampapírokat illeti, az ugyanis közel járt ahhoz, hogy beomoljon. Eléggé arcátlan tehát az a hivatalos állítás, miszerint a hátraarc egy nagy tárgyalási stratégia része volt.
Egy hétig tartott rábeszélni a Fehér Ház gazdáját, vagyis korábbi elnökségéhez képest jócskán megnőtt a kockázatvállalási hajlandósága. Így viszont súlyos csapás érte a bizalmat, mármint hogy az USA-t megbízható szereplőnek lehet tekinteni.
Hogy Trump odapörkölt egyet, így akarva átalakítani a világkereskedelmet, nos, az megrendítette a tartalékvaluta minden pillérét: a stabilitást, a megbízhatóságot, továbbá az erőteljes politikát, valamint a jogállamot. A kötvénypiacok hathatós jelzést küldtek, hogy változtatni kell, mert lehetséges egy poszt-dollár világ. De az már most biztos, hogy többé nem lehet biztosra venni az Egyesült Államok pénzügyi fölényét.
Wall Street Journal
A szerkesztőségi vélemény szerint nem ártana, ha Trumpnak lenne valami stratégiája, főleg ha tényleg jobb belátásra akarja rábírni Kínát. A befektetők ugyanis tudják, hogy a vámháborúnak még messze nincs vége, egyébiránt 43 éve nem volt Amerikában ekkora vámemelés, halasztás ide vagy oda.
És akkor még várható, hogy súlyosbodik a viszály Pekinggel. A dimenziók értékeltetésére: az Egyesült Államok tavaly 439 milliárd dollárért vett árut kínai partnerektől, ezt kell megszorozni a 145%-os vámszinttel. Akkor lehet érzékelni, mekkora csapás ér fogyasztót és céget egyaránt.
De nem tudni, hogy az elnök mit akar. A 145% a különválás szándékát támasztja alá. Ám két napja azt közölte, hogy megállapodást szeretne. Emellett az is belezavar a képbe, hogy nem hajtja végre a Kongresszus határozatát és nem éri el, hogy a TikTok eladja tengerentúli érdekeltségét. Azaz kínai kollégája kezére játszik. Mint ahogy azzal is, hogy nem bünteti meg azokat a kínai vállalatokat, amelyek orosz olajat vesznek.
Az üzenet az, hogy nem veszi komolyan a másik fél jogsértéseit. Viszont kifejezetten sújtja azokat a szövetségeseket, amelyekre szüksége lenne egy összefüggő Kína-stratégiához. Nála az egyik intellektuális gond, hogy teljesen rácsavarodott az amerikai kereskedelmi hiányra.
Pedig a legnagyobb probléma az, hogy Peking visszaél a szabadpiaci szabályokkal. Ezt pedig a vámok nem orvosolják. Vagyis Trump saját magának és országának sokkal több bajt okoz, mint a Kínai Kommunista Pártnak.
Neue Zürcher Zeitung
Hogy Trump meghátrált, abból a washingtoni tudósító azt a következtetést vonja le, hogy hatalma korlátozott. De hát harapófogóba került, mert kezd omladozni az a politikai, illetve vállalkozói szövetség, amely uralomra segítette.
Isabelle Jacobi emlékeztet arra a régi bölcsességre, hogy a hatalom megrészegít. Nos, az elnök úgy tesz, mintha számára nem lennének határok. Kóstolgatja, meddig mehet el a kormányzat, mit viselnek még el a bíróságok, és úgy játszik a világgazdasággal, mint Chaplin a földgömbbel a Diktátorban.
A politikus elé vörös szőnyeget terítettek, de gyorsan fel is tekerték. Ezt láthatólag még ő is felfogta. De olyanokkal került szembe, mint Bill Ackman, a kockázati alapkezelő, aki pénzelte.
A vámháború meglepetésszerűen érte mindazokat a Wall Streeten, akik védték. Mert elúsztak az ő befektetéseik is, így elfordultak a politikustól. Ezért volt azután a hátraarc, mert kenőanyag, értsd: suska nélkül még Trump politikai gépezete sem működik.
De az elnök politikailag is elszámította magát, mert már hithű republikánusok is egyre idegesebbek lettek. A Kongresszusban megingott iránta a lojalitás. És még további nagy nyomás nehezedhet rá a bíróságok oldaláról. A vámok jogi alapja ugyanis bizonytalan.
De leginkább a nép képes módosítani a pályáját. A többség ugyanis azért szavazott rá, hogy megfékezze az inflációt., nem pedig azért, hogy elveszítse az öregkorra, illetve a gyerekek taníttatására megspórolt summát. A Republikánus Pártot katasztrófa fenyegeti: jövőre elveszítheti a többséget a Képviselőházban. Akkor pedig vége Trump washingtoni hatalmi bázisának. Emiatt jutott el odáig, hogy immár derengjen neki: mekkora zűrzavart okozott.
Guardian
Az eggyel ezelőtti brit munkáspárti miniszterelnök arra figyelmeztet, hogy a szabályokra épülő nemzetközi rend minden pillére támadás alatt áll, kezdve a jogállam tiszteletben tartásától, a népek önrendelkezési jogát át, egészen az emberi jogok támogatásáig. A nacionalizmusok versengése nagyot rontana a jóléten és a biztonságon.
Mert Trump a recesszió felé tolja a világot, de tanulva a 2008-as pénzügyi válságból, még meg lehet akadályozni. Gordon Brown szerint a nemzetközi bajokra az államok közösen adhatnak választ, ily módon megvédhetik az állásokat és az életszínvonalat.
Ám a lehetőség immár egyre szűkebb, mivel egyre inkább szétválik a kínai és az amerikai gazdaság, valutaháború fenyeget. Ha bekövetkezik, milliók kerülnek az utcára, bár jelenleg szinte hihetetlen, hogy egyetlen ország térdre tudja kényszeríteni az egész világot.
Itt is a tettre készek szövetségére van szükség. Jelentős hiteleket kell nyújtani a külkereskedelemmel foglalkozó vállalatoknak, továbbá rá kell vezetni Pekinget, hogy ha tényleg szorgalmazza a szabad kereskedelmet, akkor futtassa fel a belső fogyasztását és ne árassza el a többi országot olyan, árleszállított termékekkel, amelyeket már nem tud eladni az USA-ban.
Emellett súlyos gond a megcsappanó fogyasztói bizalom, illetve befektetés. Ennek ellensúlyozására össze kell hangolni a kamatcsökkentéseket, továbbá mozgósítani kell a Világbank és a Valutaalap hatalmas forrásait a vámok által leginkább sújtott fejlődő államok megsegítésére.
Bloomberg
A kommentár nem sok jövő jósol annak, ha összefog Európa és Kína az amerikai vámok semlegesítésére, mert nem mindig igaz, hogy az ellenségem ellensége a barátom. A szerző, Matthew Brooker mindazonáltal elismeri, hogy némi taktikai együttműködésnek volna értelme mindkét fél számára, de kár valami nagy-nagy megállapodásban gondolkodni.
Az EU persze igencsak a szabad kereskedelem híve, ezért vélhetőleg most nagy nyomás nehezedik rá, hogy szövetségeseket keressen. Csakhogy a Kínai Kommunista Párt olyan erő, amely létveszélyt jelent a földrész biztonságára nézve. Ezt pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Hszi alatt egyértelművé vált, hogy Peking a saját képére kívánja alakítani a teljes nemzetközi rendet. Az ukrajnai invázió ékes példa rá. Ő olyan kereteket képzel el, amelyek kellemesebbek az autokráciák számára. Vagyis kár feltételezni, hogy valami mélyebb és tartósabb kapcsolat alakulhat ki a Középső Birodalom és az Unió között. Mert van, ami fontosabb, mint egy-két akkugyár.
The Times
Az amerikai-iráni tárgyalások megkezdése előtt Roger Boyes, a diplomáciai szakíró arra keresi a választ, vajon nem tekinti-e az USA és Izrael könnyű célpontnak az Iszlám Köztársaságot. Merthogy Teherán meggyengült, hiszen elvesztette szinte az összes, általa fenntartott terrorszervezetet a térségben.
Pont ettől fél az ország vezetője, Hamenei ajatollah. Ám ha az amerikai megbízott – Trump golfcimborája – ragaszkodik a maximalista követeléshez, vagyis az összes iráni nukleáris létesítmény leszereléséhez és elszállításához, akkor sok értelme nincs az egész párbeszédnek.
A perzsa államot nem csak az amerikai hadmozdulatok hozzák nehéz helyzetben, hanem az a fenyegetés is, hogy Washington visszaállítja a Biden-kormányzat által megszüntetett olajszankciókat. Épp ezért Ománban legelőször is azt kell kifürkészni, mennyire kétségbeesett az iráni fél. Mi kell neki jobban: hogy továbbra is kijusson a világpiacra, vagy az, hogy atombombája legyen?
De itt van némi mozgástér, mert visszaszorult a Hamász és a Hezbollah is, csupán a Huszik képesek bizonyos globális káoszt okozni, ha veszélyeztetik a forgalmat a világ egyik legjelentősebb hajóútján. Az Egyesült Államok pont azért szorongatja őket, hogy ily módon gyengítse Irán helyzetét a zöld asztalnál és megmutassa sebezhetőségét. Az biztos: Trump kész katonai erőt alkalmazni, hogy gyors eredményt érjen el.
Guardian
Németországnak nagyjából 3 hónap elteltével végre lesz új kormánya, de olyan, amely kénytelen azonnal válság üzemmódba kapcsolni. Merthogy akadozik a gazdaság és az AfD most először vezet a közvélemény kutatásokban. Ám sem Európa, sem a német társadalom nem engedheti meg, hogy az új koalíció olyan legyen, mint a régi, mert a tét most sor ezerszer nagyobb.
Így vélekedik a szakíró, John Kampfner, aki egyetért azzal amit a leendő kancellár és szociáldemokrata tárgyalópartnere mondott: meg kell mutatni, hogy működik a politikai közép, mert különben a szélsőjobb nyer a következő választáson. Egyformán vélekednek Ukrajnáról, illetve Oroszországról is. Megkésett, de helyes lépés, hogy létrehozzák a nemzetbiztonsági tanácsot.
Csakhogy a szavazópolgárok már az előtt nekiestek Merznek, hogy átvette volna az irányítást. A legnagyobb „bűne” az, hogy kénytelen volt még a régi parlamenttel elfogadtatni az alkotmányos változásokat, mert az új Bundestagban a szélsőbal, illetve –jobb meghiúsította volna a reformokat. Ily módon azonban többet költhet a védelemre és plusz 500 milliárd euró áll a rendelkezésére az infrastruktúra fejlesztésére.
A politikus nem kap kíméleti időt, nem lesz első 100 nap. De Scholz alatt az EU-nak nem volt gazdája, a német gazdaság pedig sorvadt. Nehéz elképzelni, hogy egy kormány nehezebb körülmények között kerüljön hatalomra, mint ez.
Következő cikk: Te, jó ég, hol élek?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A meggyőzhetetlenek
Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >
Te, jó ég, hol élek?
Ezt írja Fareed Zakaria a Washington Postban, aki szerint Trump ugyan befagyasztotta az új vámterhek jó >
Még messze nincs vége a Trump-féle kereskedelmi zűrzavarnak
Az elnök csupán időt kért, ám változatlanul valós a világgazdaságra leselkedő veszély. Ezzel együtt nem szabad >
Túl kockázatos az EU-békefenntartók számára, hogy letartóztassák a boszniai szerbek vezérét
Dodik ugyanis nem hajlandó bevonulni a börtönbe. Hiába kért segítséget a szarajevói kormány Brüsszeltől, túlságosan is >
Sajtószabadság ügyben az uniónak először a sorain belül kell rendet teremtenie
Nem kizárt, hogy a Brüsszel szerződésszegési eljárást kezdeményez, éppen Orbánt és Ficót használva fel elrettentő példaként. >
Senki sem nyer a vámháborúval, de Kína távolabbra tekint
A Guardian vezércikke ítéli így meg. Nagy viharra számít, ám úgy véli, hogy a viszályban az >
Weber büszke, hogy rajta van az Orbán-plakátokon
Az Európai Néppárt elnöke megtiszteltetésnek veszi, hogy az Orbán-kormány óriásplakátokon vele, von der Leyennel, valamint az >
A mostani gazdasági zűrzavarból egy valaki profitál csupán: Putyin
A nyugati kereskedelmi rendszer lebontása az orosz elnök érdekeit szolgálja, ami lehet, hogy véletlen – de >
Vučić Achilles sarkát a tömegek erkölcsi tiltakozása jelenti
A volt szerb igazságügyi miniszter úgy gondolja, hogy szakértői kormány felállításával kellene megtalálni a kiutat a >
A súlyos belpolitikai válság a bukás kezdetét jelentheti a szerb elnök számára
Az elnök számára az utóbbi két évtizedben még volt ennyire nehéz a lecke, lehet, hogy rámegy >
Trumpnak Putyinba beletörik a foga
Trump azt hirdette, hogy egy nap alatt véget vet az ukrajnai háborúnak, ám az látszik, hogy >
Trump gazdasági felfordulást okoz eszement vámjaival
Az Economist vezércikke arra számít, hogy gazdasági felfordulást okoznak a Trump által elrendelt eszement vámok, de >