Ma Szömér, Frigyes, Milla, Hedvig névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Trump gazdasági felfordulást okoz eszement vámjaival
Az Economist vezércikke arra számít, hogy gazdasági felfordulást okoznak a Trump által elrendelt eszement vámok, de a világ többi része mérsékelni tudja a kárt. Az elnökre persze nem jellemző a valóságérzék, de így is az utóbbi száz év legnagyobb kereskedelempolitikai váltását jelentette be. Ennél mélyrehatóbb, ártalmasabb és szükségtelenebb gazdasági tévedés még nem volt korunkban. Abban azonban szinte igaza van persze, hogy ez volt az egyik legfontosabb nap az amerikai történelemben, hiszen feladta az eddigi kereskedelmi rendet és meghirdette a protekcionizmust. De ő fordítva látja a múltat, amit kifejtett, az egyáltalán nem stimmelt. Ezen belül a gazdaságról teljes képtelenségeket állított. Ennek a levét az USA issza meg – feleslegesen, emellett az egész világnak kijük a katasztrófából. Ezért el kell döntenie, mitévő legyen. De csak óvatosan a megtorlással, mert a kereskedelmi korlátok azokra ütnek vissza, akik bevezetik őket. Azon kívül előreláthatólag csak rontanának a dolgon, mert Trump aligha hátrál meg, és a következmények pont olyan szörnyűek lehetnek, mint a 30-as években voltak. Ezért a kormányoknak inkább arra kell összpontosítaniuk, hogy felfuttassák az egymás közti áruforgalmat. Kívánatos szoros kapcsolatokat kialakítaniuk Kínával, de csak akkor, ha az gerjeszti a belső keresletet és így eloszlatja az aggályokat a dömping ügyében. Nem lehet elkerülni a Trump által keltett zűrzavart, de ez nem jelenti azt, hogy győzedelmeskednie kell az őrültségének. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Le Monde
A vezércikk kiemeli, hogy Netanjahu diplomáciai mentességet élvez, ami arra ösztönzi, hogy éljen is vele. Az illiberális Orbán pedig nem csupán azzal kínált neki lehetőséget erre, hogy meghívta Budapestre, hanem hogy ott bejelentette: Magyarország kilép a Nemzetközi Büntetőbíróság kötelékéből.
Ez pedig győzelem a vendég számára, még akkor is, ha olyan tagok, mint Németország, Franciaország és Lengyelország, amelyek kétségüket hangoztatták, hogy hasonló esetben őrizetbe vennék-e az izraeli politikust, odáig azért nem mentek el, hogy hátat fordítsanak a hágai testületnek.
Ez Netanjahu első látogatás az ICC egyik tagállamában azóta, hogy felkerült annak feketelistájára. Orbán ily módon megerősíti az illiberális rezsimek szolidaritását az izraeli kormányfővel, aki mind inkább átveszi módszereiket országa illiberális átalakításához. Nevezetesen az igazságszolgáltatás támadásával. Ezt folyamatot csak erősíti, hogy ismét Trump az elnök Amerikában.
Die Zeit
A moszkvai tudósító úgy ítéli meg, hogy az olyan autokratáknak, mint Trump, Putyin vagy Orbán nem a nemzet számít, hanem leginkább saját sorsuk. Hogy hatalmon maradhassanak, koppintják egymás módszereit.
Michael Thumann szerint azonban igen jelentős tengelyt alkotnak, kisegítik egymást a slamasztikából. Ellenségeik az általuk gyűlölt liberális demokráciák, illetve nemzetközi intézmények.
Netanjahu nem a természeti szépségek miatt tölt 4 napot Magyarországon, hanem mert Orbán kiutat kínált neki a részleges elszigetelődésből. A házigazda persze ily módon lejáratta saját országát, ráadásul kivonul a Nemzetközi Büntetőbíróságból, így egy nap fogadhatja akár Putyint is, a barátját. De amit csinál, azt nem saját nemzetéért, hanem jelen esetben izraeli kollégájáért teszi. Az pedig alkalomadtán viszonozza a szívességet.
Ők hárman sokak szemében nacionalisták, de csak pályafutásuk derekán fedezték fel maguknak ezt az ideológiát – az uralom eszközeként. Mert ezt kívánta a saját érdekük. A legjobb példa rá Trump a vámjaival. Amelyektől amúgy megkímélte az orosz elnököt. Pedig a hét elején még dühös volt rá, mert elodázza a tűzszünetet. De az amerikai politikus Moszkva érdekében szétrombolja a transzatlanti szövetséget.
Ez ugyan egyáltalán nem áll az USA érdekében, viszont cserében megkapja a gondosan adagolt simogatást a Kremltől. Lehet, hogy a végén ő is a diktátoroknak fenntartott moszkvai szanatóriumban köt ki, ha végre sikerül leváltani. Talán akkor majd megtudjuk, milyen személyes előnyöket kap a politikájáért.
De a többiek is kisegítik egymást. Orbán pl. Putyin kedvéért feldúlja az Uniót, cserében orosz gázt kap, kedvezményes áron. Le Pen elítélése miatt nagy a felháborodás Trump fiánál, az orosz kormánynál és a magyar miniszterelnöknél. Vélt szövetségesüket védik a független bíróság ellen. Mert nekik az a jó, ha nem érvényesül a jog. A saját érdekeiket akarják rákényszeríteni a világra.
Guardian
Miközben Orbán búcsút int a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, más nemzeteknek arról kell dönteniük: támogatják-e vagy sem a jogállamot. Így látja Steve Crawshaw, a Human Rights Watch korábbi nagy-britanniai vezetője.
Mindenképpen megvédendőnek nevezi azt az elvet, hogy még a leghatalmasabb vezetők esetében is fenn kell tartani az elszámoltathatóság elvét, márpedig az egyre inkább veszélybe kerül. És aggályos, hogy mind kevesebb kormány áll ki mellette, miközben Trump miatt már a hágai testület léte is megkérdőjeleződik.
Ám más államok, úgy tűnik, hajlanak arra, hogy eljátsszák az Orbán-lite-ot Gáza kapcsán. Mert üdvözölték, amikor két éve az ICC Putyin ellen adott ki körözést, ám Netanjahu esetében hallgatnak. Amerika ugyanakkor szankciókat jelentett be azok ellen, akik mernek együttműködni a nemzetközi bírósággal.
Jóformán a német diplomácia vezetője volt az egyetlen, aki két napja határozottan kiállt és azt közölte: szomorú nap ez a nemzetközi jog szempontjából, mivel Netanjahu ellátogathatott Magyarországra és nem vették őrizetbe.
Az ICC azonban erősebbnek tűnik, mint valaha. Kiadták neki Dutertét, a Fülöp-szigetek volt elnökét. Putyin két éve nem mert elmenni Dél-Afrikába, nehogy Hágában kössön ki. Netanjahu ugyan tépte a száját, de kerülő úton utazott februárban Washingtonba, mert félt, hogy elkapják Európában, ha műszaki hiba miatt netán le kell szállnia.
Ám semmiképpen szem szabad figyelmen kívül hagyni a veszélyt, amit a bosszúszomjas és az igazságszolgáltatást gyűlölő Trump jelent. Hogy szembe kell szállni vele, az nem lehet fakultatív, ennek a hétnek ébresztőként kell hatnia.
Az egykori nürnbergi főügyész, Robert Jackson mondta, hogy nem szabad túllépni a legsúlyosabb bűnökön, mert nem élhetjük túl, ha megismétlődnek. Ha hagyjuk, hogy az ICC most kudarcot valljon, lehetetlen lesz pótolni. Az pedig kihat az egész világra.
FT
A jogállam a demokrácia utolsó védvonalát jelenti, nem véletlen, hogy a populisták mindenütt igyekeznek megingatni az igazságszolgáltatás tekintélyét –fejti ki Robert Shrimsley, az újság szerkesztője. Persze, hogy mit jelent a jogállam, azt csak akkor vesszük észre, ha már nincsen.
A demagógok azonban mindenképpen próbálják megtörni a bírákat. Trump szakmányban igyekszik megfélemlíteni azokat a jogászokat, akik az érdekeit vagy az eszményeit keresztező ügyekben vállalnak szerepet. Európában az kavarta fel a kedélyeket, hogy jelen állás szerint Le Pen nem indulhat a 27-es elnökválasztáson.
Nem sokan kétlik a bűnösségét, inkább azon lamentálnak, milyen politikai hatással jár az, ha érvényesítik a törvényt vezető politikusokkal szemben. Mellesleg az ítéletet olyanok nehezményezték, mint Trump, Orbán, valamint a demokrácia ünnepelt bajnoka: a Kreml.
De nagyobb veszélyt jelent a társadalom részéről, ha visszariad a törvények alkalmazásától. A populisták célja azonban kifejezetten az, az USA-tól Izraelig, Magyarországtól Törökországig, hogy a bíróságok elleni összpontosított támadással távolodjanak el a demokratikus normáktól.
Hasonlóképpen ostromolják a nemzetközi igazságszolgáltatást is. Ám a jog az alkotmányos demokrácia végső és legerősebb bástyája a politikai hatalommal való visszaélés és a korrupció ellen. Ha ez a citadella leomlik, vége a játéknak.
Guardian
Nathalie Tocci úgy látja, hogy a szélsőjobb feltartóztathatatlannak tűnt, de lehet, hogy Trump vámjai besegítenek az irányzat ellen. Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint a populistákat meglepte az amerikai protekcionista lépés, igen kellemetlen helyzetbe kerültek, az EU népszerűsége viszont évek óta nem volt ekkora, ezért a kereskedelmi háború lehetőséget kínál az Uniónak.
A demagógok nehezen tudnak kiállni Amerika mellett, amikor az ottani politika áldozatai éppen olyan országok, amelyeket a szélsőséges pártok állítólag képviselnek. Ezért most kétféle taktikát választottak: vagy továbbra is szolgalelkűek, mint pl. Szijjártó, aki Brüsszelt kiáltotta ki felelősnek a helyzetért. A legtöbb populista vezér azonban hallgat, mert tudja, hogy neki vége, ha kiáll Trump mellett, de akkor is, ha nem.
A washingtoni bekeményítés viszont erősítheti az európai egységet. Ráadásul a kereskedelem közösségi hatáskör, vagyis ki lehet dolgozni egységes ellenstratégiát. És az EU is nagy károkat tud okozni az Egyesült Államoknak ezen a területen. A legtöbb vesztenivalójuk a németeknek, az íreknek és az olaszoknak van.
De pont itt leselkedik a nagy veszély, mert a Fehér Ház idáig ajtóstul rontott a házba, de megkísérelheti, hogy megossza az európai partnereket, éspedig úgy, hogy előnyben részesíti a szélsőjobbos kormányokat. Például udvarolhat Meloninak, hogy az menjen bele kétoldalú megállapodásba.
Washington Post
Fareed Zakaria szerint Trump kereskedelmi háborút indított a valóság ellen, figyelmen kívül hagyva az USA gazdasági erejét, ám fennáll a veszély, hogy feláldozza azt a fantázia és az ostobaság oltárán. Egyáltalán nem igaz, hogy a tengerentúli gazdaság gyenge lenne, mert különben az elnök nem tudná megkísérelni, hogy rákényszerítse akaratát többiekre. A politikus azonban olyan szeszélyes, romboló és bárgyú módon használja ki az ország erejét, hogy a válságnak szinte bizonyosan csakis vesztesei lesznek.
De a jelek szerint az égvilágon semmit nem jelent a szemében, hogy Amerika a legfőbb ágazatokban vezető nemzet. A vámok kiszámítására használt módszer leginkább a vudura emlékeztet, nem a közgazdaságtudományra.
Viszont az Egyesült Államok annyira nem erős, hogy esztelenül cselekedhetne. A világgazdaság meg tudja kerülni a washingtoni piacvédő intézkedéseket. És lehet, hogy a vége az lesz: elúszik az amerikai jólét egy része, az országot oligarchák uralják, grasszál majd a korrupció. Továbbá megelégszik azzal, hogy a saját hátsó udvarában legyen kakas a szemétdombon, revolverezi a szomszédjait, ugyanakkor nemigen lesz hatással a világpolitika, illetve –gazdaság fő irányzataira.
FT
A szerkesztőség megdöbbentőnek nevezi, hogy Amerika saját magát keveri bajba, mert a vámok felforgatják a világgazdaságot és betesznek a jólétnek az USA-ban. Elképzelhetetlen károkat okoznak a háztartásoknak, az üzleti életnek és a pénzpiacoknak, szerte az egész világon.
Közvetlen hatásuk az lesz, hogy felnyomják az inflációt, ugyanakkor lelassítják a gazdaságot. A Capital Economics úgy számol, hogy az áremelkedés az év végére meghaladhatja a 4%-ot, a kamatok pedig jó ideig beragadnak magas szinten.
További kihatás, hogy több évtizedes javulás után főként Délkelet-Ázsiában veszélybe kerül a szegénységellenes küzdelem. A nagy gazdaságokban, az EU-ban, Kínában és Japánban még inkább akadozik a fejlődés. Erős lesz a kísértés a visszavágásra, de csak lassan a testtel. Ha bejön Trump terve, az Egyesült Államok elszigetelődik attól a rendszertől, amely egy évszázadon át elősegítette a gazdasságát. Az egész világ megszívja, de nem kell követnie a jelenlegi amerikai utat.
Wall Street Journal
Nagy nap volt az Hszi számára, amikor Trump bejelentette a vámemelést – Peking stratégiai ajándékot kapott – állapítja meg a szerkesztőségi állásfoglalás. A világ persze egy sor tekintetben átalakul, de az biztos, hogy a kínai elnök máris a nyertesek közé tartozik. Ugyanakkor az USA nem fogja egykönnyen megnyerni a kereskedelmi háborút.
A kínai gazdaság állapota továbbra is bizonytalan az ingatlan lufi kipukkanása után, illetve mivel sok külföldi kormánnyal éleződik a feszültség. Peking azonban valószínűleg azt hiszi, hogy nem lesz nehéz más forrásokat találnia a kulcsfontosságú import számára, hiszen a vámok szinte az összes országot sújtják.
Ugyanakkor az autoriter rendszernek köszönhetően egyszerűbben át tudja vészelni a gazdasági bajokat, mint a demokráciák, ráadásul felszíthatja a nacionalista érzelmeket az Egyesült Államokkal szemben.
Trump baltával esett neki azoknak a szálaknak, amelyek gazdasági és stratégiai tömbként egyben tartják a világot Kínával szemben. Így most sok állam kezdi átértékelni a kínai kapcsolatot, mert annak hatalmas piaca alternatívát kínál.
Hszi és kommunista elvtársai jó ideje azt hiszik, hogy a Nyugat gyenge, megosztott és csúszik lefelé. A hét eseményeit úgy tekintik majd, mint amelyek megerősíti a véleményüket. Az államfőnek nem kell sokat tennie, hogy kiaknázza a nyugati törésvonalakat.
Guardian
A vezércikk azt ajánlja a világnak, hogy az a regionális kapcsolatok elmélyítésével, illetve a szűk keresztmetszetek felszámolásával csökkentse függését az amerikai imperializmussal szemben. Mindazonáltal bizonytalan, hogy eredményre vezetnek-e a vámok, de az biztos, hogy bármi is lesz a következmény, azt Trump sikerként fogja eladni. Pedig valójában birodalmi programot hirdetett meg.
Csak akkor engedi meg a bejutást az amerikai piacra a külföldi cégeknek, ha a tengerentúli felhőszolgáltatók leszívhatják azok adatait, az amerikai média eláraszthatja az adott ország képernyőit és a partnerek nem próbálják korlátozni az USA tech monopóliumainak ténykedését.
A gazdasági nacionalizmus célja nem a kereskedelmi aránytalanságok megszüntetése, hanem az, hogy a többiek fogadják el Washington gazdasági uralmát, de úgy, hogy annak ne kelljen feladnia a hazai előnyét. A piacokat azonban nemigen győzte meg.
A kínai válaszintézkedések felvetik a veszedelmes kereskedelmi háború eshetőségét. Peking már jelezte, hogy ha nem tud felülkerekedni a jelenlegi keretekben, akkor új rendszert hoz létre. A többi nagy országnak csökkentenie kell a függését Amerikától. Hosszútávon csak a stratégiai együttműködéssel, nem pedig kétoldalú engedményekkel tudják kivédeni a vámimperializmust.
Neue Zürcher Zeitung
Amerikával ellentétben Európa még sokáig nem lesz világhatalom – mutat rá a lap főszerkesztője, aki Brüsszelben azt érzékeli, hogy egyszerre érvényesül nagyzási mánia, illetve – Putyin és még inkább Trump kapcsán – a félelem. Eric Gujer szerint mint már annyiszor, a lehetőségek most is eltörpülnek a szándékok mellett.
Pl. a fegyverkezési tervek nem többek szándéknyilatkozatoknál. A gondok több területen jelentkeznek: Így sokkal nagyobb a függés Amerikától, mint ahogy azt az ember hajlandó elismerni. A vámháborúskodó Fehér Ház a szabad nemzetközi kereskedelmet védi, szóval a világ nem fehér vagy fekete. A washingtoni kormányzat sokra nem tartja az öreg kontinenst, de az érdekek sokszor teljesen egybeesnek.
Az EU-nak el kell felejtenie a hurráoptimizmust, mivel a közös védelem még meglehetősen bizonytalan. Meloni nem szeretne európai békeerőket, Orbán elutasítja Kijev megsegítését, mindkét ország a NATO-t favorizálja az EU-val szemben. A stratégiai autonómia még jó ideig nem lesz több vágyálomnál.
Brüsszel nem Brüsszel lenne, ha ott a kicsinyes hatalmi harcok nem bizonyulnának fontosabbnak minden másnál. A fordulat nagy, de a források végesek. Ezért nem bölcs dolog a katonai fejlesztést Amerika-ellenességgel összekötni. Ha azonban a földrész okosan csinálja, a végén nagyobb biztonságban lehet, mint amikor még minden, de tényleg minden az USA támogatásától függött.
Washington Post
Trump olyan, mintha ellen-Kissinger lenne, mert míg az egykori, legendás külügyminiszter sikerrel választotta le Oroszországot Kínáról, addig az elnök igen nehezen tud csak éket verni az USA két riválisa közé – állapítja meg a biztonságpolitikai szakíró, David Ignatius.
A Fehér Ház ura az egész világot felforgatja, mert azt hiszi – tévesen -, hogy befolyásolni tudja a két országot. A pénzpiacok azonban már a héten beintettek neki, mert a befektetők félnek, hogy az USA jelentős pozíciókat veszít a világkereskedelemben és ezt nem ellensúlyozzák gyors előnyök a hazai termelésben.
Másik reménye, hogy ha rá tudja venni Moszkvát a békére, akkor három érdekövezet jön létre, ám ezzel súlyos károkat okozhat az USA szövetségi rendszerének, mert az európai és ázsiai partnerek már kétlik, hogy az Egyesült Államok hajlandó elrettenteni a másik két nagyhatalmat.
De Trump már kihozta Putyint a pária státuszból, és teljesítette Moszkva több kívánságát, ám minél többet enged, a Kreml annál többet követel. Úgyhogy a héten már az elnök is kiakadt. Eközben igyekszik nagy megállapodást kötni Kínával, mert Hszit rokonléleknek tartja - mondja Fiona Hill, a korábbi nemzetbiztonsági tanács orosz-szakértője.
Ettől idegesek azután a kormányok Európában és Ázsiában, mert ha létrejön a hármas egyezség, ők hoppon maradnak. Az elnök viszont olyan türelmetlenül szorgalmazza a változásokat, hogy nem látja a legfontosabbat: Oroszország és Kína Trump-kártyát játszik.
Daily Telegraph
Nagy bajban van Putyin több fronton is, ám őrültség, illetve hazardírozás, hogy szorítja vissza Trumpot, mert az elnök veszedelmesen bedühödhet, ha csalódik. Erre figyelmeztet Tim Collins nyugalmazott ezredes, aki ott volt az első öböl-menti háborúban, továbbá megjárta Boszniát, Koszovót és Irakot.
Az orosz politikus keménykedik, most éppen az eddigi legnagyobb mozgósítást rendelte el, pedig sem katonailag, sem gazdaságilag nem áll jól a szénája. Ezért folyamodik az eddigi legszélsőségesebb ágyútöltelék-taktikához. Az ukrán támadások igen drága orosz gépeket, illetve tüzérségi egységeket semmisítettek meg – oroszországi támaszpontokon.
Hogy felrobbant az elnöki flotta egyik luxusautója, az lehet ukrán szabotázsakció eredménye, vagy elégedetlen oroszok próbálnak megszabadulni az államfőtől. Moszkva szövetségeseit ugyanakkor egyre jobban lekötik a saját gondjaik. Ha pedig Trump kiakad, akkor egyrészt szankciókat rendelhet el – mindenki ellen, aki kereskedik az oroszokkal. Másrészt pedig felújíthatja a legkorszerűbb fegyverek szállítását. Márpedig ha azok hetente csupán 2-3 korszerű orosz rakétavetőt semmisítenek meg, a Kreml júniusra könyörögni fog a békéért.
Ajánlatos volna, ha Putyin felismerné: ha magára haragítja Trumpot, abból kibújhat a veszedelmes és kiszámíthatatlan állat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Repedések az SNS-ben
Mindez nem meglepő. A korlátlan hatalom időszaka véget ért, számos személyes ambíció beteljesületlen maradt, és a >
Sajnos ez a helyzet
Tehát tiszta a kép. A VMSZ megy tovább a "lenini úton", húzva magával a legtöbb vajdasági >
A szerb miniszter gyűlöletbeszéde: Visszatérés a kilencvenes évek politikájához
Ez a fejezet soha nem zárult le. A nacionalista ideológia éppen ezt teszi: folyamatosan feltépi a >
Új CRTA-kutatás: a hallgatói lista 44,9, az SNS 35,7 százalékon áll
A szerbiai polgárok tízből hatan úgy vélik, hogy a demokrácia a legjobb politikai rendszer, ugyanakkor ugyanennyien >
Etnikai tisztogatás és nosztalgia
Úgy tűnik, Szerbiában kevesen hajlandók szembenézni a valósággal. Az üres nyilatkozatok, a pátosszal teli, guszlárok által >
Rama és Vučić ugyanúgy fojtják el a tiltakozásokat, a Balkán új korszakba lép
Figyelemre méltó – írja Shasha –, hogy két ennyire különböző ember, mint Rama és Vučić, szinte >
Még mindig lövi?
Ha a rezsimellenesek elleni propagandádat nem úgy kezded, hogy „minden választáson legyőzlek benneteket”, hanem úgy, hogy >
Az amerikai forradalom
Ezért fontos a köztársaság, a hatalmi ágak szigorú elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, a föderalizmus, >
Anyanyelvhasználat – látszat és a valóság
Mindez azt a benyomást kelti, hogy a hivatalos nyelvhasználat gyakorlati érvényesülése szinte kizárólag a személynevek anyanyelven >
MILA PAJIĆ: Szerbia nevében: bocsássanak meg
A hatalom egyértelművé tette, hogy nem hajlandó felelősséget vállalni a Szerbia nevében elkövetett bűncselekményekért. Nekünk, Szerbia >
PAVLE RADIĆ: Ő is tudja, hogy mi tudjuk: hírhedt radikális hazudozó és manipulátor
„Mindez nem lenne lehetséges, ha a hazugságokra, manipulációra és korrupcióra épülő rendszerben eltöltött hosszú évek nem >
A demokrácia már nem lakik itt (ha egyáltalán valaha is lakott)
Ideje felébrednünk. Kijózanodnunk. Magunkhoz térnünk. Fel kell ismernünk, milyen szörnyeteg áll velünk szemben. Milyen sárkánnyal készülünk >