Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az RMDSZ villámgyors társadalmi kiágyazódásáról
„Markó hallgat, Tőkés külföldön, Frunda más csapatban játszik, Verestóy megfáradt, Borbély vádlott, és közben Göncz Árpád is halott.” Magyari Nándor László (Systemcritic):
(…) Azt hiszem a szövetség a kormányból való önkéntes, pontosabban a Fidesz elvárására történt kiválással, (nagy valószínűséggel végképp) kilépett az országos politikából, a márkanév többet nem fog szerepelni miniszterek és központi adminisztrációban dolgozók neve mellett (a még ki nem rugdosott közszolgák /sic!/ sunyítanak egy darabig bukaresti hivatalokban, de idejük gyorsan lejár). De ami ennél is rosszabb, mint egyre nyilvánvalóbb a vezérkar már nem is érti a bukaresti politika sajátos történéseit. Ezért történik meg nemcsak, hogy az új elnök üzenetét végzetesen félreértették (összetévesztve azt a budapesti ukázzal), hanem olyan nyilatkozatokat tesznek, úgy pozícionálnak, hogy pontosan látszik: egyszerre outsiderek lettek, jó esetben is mozgóhomokon járnak, de inkább kizuhantak a román politikai folyamból. Kelemen Hunor üzenete, hogy megszavazzák a bizalmatlansági indítványt, bár nem értenek egyet annak szövegével, majd a bosszúállást emlegeti egy eddig is láthatatlan hivatalnok leváltásakor, ezt a zavarodottságot és marginalizáltságot jól jelzik. Aztán a szövetség végzetesen félreértette a rommagyar szavazók szimbolikus „fidesz-pártiságát” is, amikor erre apellálva hajtott végre fordulatot és szegődött el a budapesti hatalom klienspártjának (hányszor elítélte ezért kisebb riválisait), lemondva gyakorlati (issue based), problémamegoldó potenciáljának jó részéről. Elhallgatják, de a dolog úgy föst, hogy a teljes rommagyar politikai mezőny viszonylagos autonómiáját áldozták be a remélt (apró)pénzért, hiszen eddig a kisebb pártokkal való versengésben, és a bukaresti pályán is önálló politikai programokkal léphetett föl a szövetség, most meg a kispályán is csak a Fidesz kegyeiért harcoló egyik klienspárt pozíciójába szorult (de még ott sincs kizárólagossága a támogatás megszerzésében). Ráadásul, amit a Fidesz követendő, és kötelező politikai vonalvezetésként kínál az követhetetlen: sem az EU-ellenes „szabadságharc”, sem a „keleti nyitás”, sem a menekültek kapcsán lezajlott gyűlöletkampány, nem járható út, és pengedrótkerítés sem építhető rommagyar módra, hacsak a lelkekben nem.
Ugyanakkor elmaradt, illetve nem sikerült a választók (az istenadta nép) fele fordulás, hiszen a helyhatósági jelölések közeledtével egyre inkább úgy tűnik a szövetség franchize-rendszerben (leánykori nevén „gebinbe”) adja ki potenciálisan nyerő helyeit. A szatmári, de főként a vásárhelyi úgynevezett előválasztás pontosan jelzi ezt. A szövetségnek nincsenek húzónevei, a háttérből irányító befolyásosak pedig, (illetve megvádoltságuk okán, mert a szövetség elmúlasztotta tisztázni álláspontját a korrupciós botrányokkal kapcsolatban is – ez ugye, már a fidesz-tempó) többé nem adják nevüket egy újabb boritékolható kudarchoz, így hát eljátszák a nyitott és demokratikus eljárást, csakhogy tartalmatlan és esélytelen a játszma. (Sikerként könyvelik el a nyilvánvaló kudarcot – ismétcsak van modell – hiszen 2012-ben a nagyon jól ismert és népszerű „öreg harcos,” Frunda György, hatvan százalékos részvét mellett 28 ezer szavazatot szerzett Vásárhelyen, a magyar voksok valószínűsíthetően 85-90%-át, és ez messze nem volt elég Florea legyőzéséhez. Pedig akkor még ott volt az országosan hetven százalékos USL jelöltje is. Az élőválasztáson a magyar szavazók, alig negyede regisztrált, akiknek negyven százaléka részt is vett a szavazáson, akiknek viszont a hatvan százaléka szavazott a kvázi ismeretlen és karizma nélküli RMDSz-es jelöltre, ez a Frunda legutóbbi szavazatainak mintegy 9%-át jelentette, hát innen lesz szép nyerni!).
És nem utolsó sorban az sem mellékes, hogy a szövetségnek, és a rommagyar politizálásnak nincs ma markáns, és még kevésbé van szerethető, az egységet megjelenítő arca. Az alapító atyák, a közelmúlt vezérei visszavonultak, illetve elbuktak, Markó hallgat, Tőkés külföldön, Frunda más csapatban játszik, Verestóy megfáradt, Borbély vádlott, és közben Göncz Árpád is halott. És adódik a tanulság, ahogy szabad román fordításban mondani szokás: „Akinek nincs Göncz Árpádja, az pedig vegyen magának”, határon innen és pengedrótkerítésen túl!
Következő cikk: Vajdmagyar ki kicsoda
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >