Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Vajdmagyar ki kicsoda
Bódis Gábor
Az ügyükön nagyon rontott viszont Kontra reményteli utódja, aki érintettként szintén, a Híd Kör őszinte sajnálatára, megszólalt.
Most legyen bácskai legény a talpán, aki ki tudja bogozni a legújabb leváltási botrány szálait! Azt már tudjuk, hogy a Magyar Szó főszerkesztőnője (ničim izazvana) fogta magát és „önszántából” menesztette Kontra Ferencet, a Kilátó című irodalmi rovat éléről. A rovatnak inkább a múltja fényes (számos kiváló vajdmagyar író szerkesztette), mint a jelene. Ezt a Kontra-kritikusok is hangoztatják, mondván, alig van olvasója. Kérdezem én, hogy egy pártlap bármelyik rovatára ugyan milyen más sors várhat?
A mód, ahogyan Varjú Márta menesztette Kontrát, a sunyiság és a szolgalelkűség ékes példája. Minden világos, hiszen a szerkesztő halálos bűnt követett el, méghozzá folytatólagosan. Először is közölte Bence Erika negatív kritikáját a VMSZ főnökasszony (Lovas Ildikó) könyvéről. Ez már elég lett volna. De jött egy hasonló hangnemű jegyzet Bányai Jánosról is, aki kedvenc időtöltéseként halálra szokta dicsérni az érinthetetlen Lovast. Mert ez utóbbi hatalmon van, ha formálisan nem is, de azért széles e hazában mindenki tudja, hogy igen.
Kontra nem maradt rest (és valljuk be, ki lett volna a helyében) és a Magyar Mozgalom médiafelületén kitálalt. Arról, hogy miként menesztette Varjú, de a témát kiszélesítette és nekiment a Híd Körnek, mint a VMSZ holdudvarának.
Jött a Híd Kör és cáfolt mindent. Az ügyükön nagyon rontott viszont Kontra reményteli utódja, egy Patócs László nevű fiatalember, aki érintettként, szintén a Híd Kör őszinte sajnálatára, megszólalt. És a legmélyebb alázatáról biztosította Lovast (meg Bányait is, de ez most kevésbé fontos): „mindenki döntse el magában, mit jelent plagizálással vádolni az utóbbi évtizedek legnépszerűbb vajdasági magyar ifjúsági regényének íróját, miért kell egy nyugalmazott egyetemi professzor munkásságát kigúnyolni (…)”. Kedves Patócs úr, mégis mit jelent?
A Magyar Mozgalom valamilyen tagozata erre erőteljesen követelte, hogy vizsgálják ki az ügyet. Majd jött a fordulat: a Magyar Szó megjegyezhetetlen elnevezésű felettes szerve (igazából ez Pásztor, ezek csak formálisan alakítanak alapítókat), azaz hárman a szervből elmentek Varjúhoz, az asztalra csaptak, és a főszerkesztőasszony azon nyomban, ott előttük megkérte Kontrát, hogy szerkesztgessen tovább, amíg nem találnak neki utódot a szerkesztőségen belül. Akkor Patócs most hiába csápolt? Vagy már Lovas szava sem ér semmit?
És akkor még az ideológiai kuszaságról nem is beszéltünk. Kontra Ferenc Balog Zoltántól, Orbán miniszterétől vehette át a József Attila díjat tavaly. Márpedig oda, ahol Balog osztogat, ballib halandó be nem teheti a lábát. Ergo, gondolom én, mint bamba kívülálló, Kontra nem lehet ballib. Akkor meg, úgy eszmeileg, nem lehet vele baj: a VMSZ a Fidesz vajdmagyar fiókszervezete és Budapestről jön a pénz. Nem szép, hogy a „háziasszony” intellektuális termékéről közöl bírálatot, de hát istenem, mindez közöttük, „nemzetiek” között marad. Vagy a hiúság felülír minden eszmei elkötelezettséget?
Akkor most kik az igazi magyarok?
Következő cikk: Annál rosszabb a tényeknek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?
Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >
A színház az új CEU
Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >
Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk
A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >
Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”
Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >
Szerpentin a Kárpátokban
Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >
A szájzár és a nemzet
Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >
„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…
itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >
Most már komolyan veszem...
Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >
„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?
A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >
A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig
A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >
Fontosabb a kirakat?
A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról? Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >
Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >