2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Szabadkai Rádió süllyedő hajója a Pannon-tengeren

Pressburger Csaba
Pressburger Csaba

„Magyar nyelven sugárzó közszolgálati műsorszolgáltató Szerbiában csak egy van: a Vajdasági Rádió és Televízió.” Pressburger Csaba (Autonómia):

Ön mit csinálna, ha párt volna, és a törvények lehetővé tennék, hogy ilyen-olyan módon tájékoztatási eszközöket alapítson, egyesítsen vagy hagyjon lefolyni a pöcegödörbe? Ön mit csinálna, ha párt volna, és rendelkezne egy rádióval, most pedig egy olyan választás elé kerülne, hogy vagy eltart még egyet, amelynek a káderei nem esküdtek fel önnek, vagy inkább saját rádióját bővíti és erősíti?

Ja, hogy ön azonmód lemondana az alapítójogokról, mert úgy gondolja, hogy egy pártnak nem volna szabad közvetlenül befolyásolnia a szerkesztéspolitikát, és hosszú távon egyébként sem szolgálná az érdekeit, ha ön csakis ajnározva volna?

Bocsánat, elfelejtettem mondani, hogy ön egy balkáni párt, lövése nincs, mi lesz húsz, harminc, vagy akár öt év múlva, de igazából nem is nagyon érdekli, azt pedig jól tudja, hogy a szavazói közt egyre kevesebb a magasan szakképzett és/vagy önálló véleménnyel rendelkező személy, tehát igazából nem kell népharagtól, elpártolástól tartania, legfeljebb a még önnél is hatalmasabb pártok korifeusaitól van félnivalója, akik viszont egyelőre az ön buksiját simogatják, és egyébként is tőlük koppintott mindent, ami a hatalomgyakorlás mikéntjére vonatkozik.

Nem értem ezt a hirtelen támadt fölháborodást és jajveszékelést, ami a Szabadkai Rádió ügyét övezi.

Hát mégis mire számítottunk? Hogy majd a Vajdasági Magyar Szövetség önként és dalolva építi-szépíti a Pannon RTV konkurenciáját?

Hogy netalán érdekli – az egyébként katasztrofálisan rossz – nemzeti tanácsi médiastratégia ide vonatkozó irányelve, miszerint Vajdasági Magyar Rádióhálózatot kell kiépíteni, amelyben a Szabadkai Rádiónak is helye volna? Hogy érdekli a rádió közel fél évszázados múltja, a többnyelvűségben rejlő gazdagsága, az ott dolgozók egzisztenciája és szakmai tapasztalata?

A Szabadkai Rádió sorsa már 2007-ben megpecsételődött, amikor a 91,5 MHz-es regionális frekvenciáját az egyetlen percnyi műsort sem sugárzott Pannon Rádiónak volt kénytelen átadni. Annak a Pannonnak, amelyet Kasza Józsefnek, a VMSZ (akkor épp már) tiszteletbeli elnökének felesége vezetett, és amelynek alapítói közt ott voltak a Szabadkai Rádió sorsa miatt aggódó Magyar Mozgalom meghatározó alakjai is. Nagy volt az egyetértés akkoriban a VMSZ-es berkekben, miszerint sokkal fontosabb, hogy fennmaradjon a 24 órás magyar nyelvű regionális adás, mintsem az, hogy ezt a magyar adást a Szabadkai Rádió vagy a Pannon Rádió készíti-e. Ebben a szellemben érvelt az akkori MNT-elnök Józsa László is, aki nem mellesleg a Szabadkai Rádió Igazgatóbizottságának elnöki pozícióját is betöltötte, vagyis talán joggal lett volna elvárható tőle, hogy saját médiumának ügyét védje és ne a pártrádió születését ünnepelje.

A pártpolitika befolyásától mentes, közszolgálati szerkesztéspolitika érvényesítésének fontosságát furcsamód egyetlen akkori VMSZ-es tisztségviselő sem emlegette, az meg nyilván végtelenül eretnek gondolatnak számított volna, ha valaki netalán a független, közszolgálati jellegű szerkesztéspolitikát a 24 órás magyar adás megtartásánál is előbbre való célként jelöli meg.

Tegyük hozzá: a 24 órás magyar adás egyébként már akkor is adott volt – az Újvidéki/Vajdasági Rádió keretein belül.

Lehet tehát petíciót írni (2007-ben is gyűjtötték az aláírásokat, hátha a döntéshozók megváltoztatják a frekvenciaengedélyek odaítélésére vonatkozó döntésüket – viccnek jó volt) és lehet az MNT-nél könyörögni, hogy hozzon létre alapítványt a Szabadkai Rádió magyar adásának megmentésére (a rádió magyar szerkesztősége nyolc évvel ezelőtt épp a VMSZ még friss-ropogós elnökében látta a megmentőt) – csak épp nem érdemes erre időt és energiát fecsérelni. Eldöntött tény, hogy a Szabadkai Rádiót hagyják elvérezni, s minden követ meg fognak mozgatni, hogy a Pannon Rádió és Tévé mielőbb fogható legyen Vajdaság egész területén, mert a Párt – egy ízig-vérig balkáni irányítású párt – vélt érdeke ezt diktálja.

Aminek ebben a helyzetben még értelme van, az a közszolgálati pozíciók erősítése.

A Pannon, kár szépíteni, egy kereskedelmi pártrádió: a magyarországi pénzek lehívása, a VMSZ érdekeinek maximális kiszolgálása és a hirdetésekből származó bevételek megtartása mindig fontosabb lesz számára a közszolgálati tartalmak közvetítésénél és a hatalmi struktúrák ellenőrzésénél.

Nem bűn ez, inkább szégyen – a törvényhozás szégyene, amely a nemzeti tanácsokról szóló jogszabályban úgy tette lehetővé a médiaalapítást a nemzeti tanácsok számára, hogy „elfelejtette” beleépíteni a fékek és ellensúlyok rendszerét, de facto a nemzeti tanácsban domináló mindenkori politikai erő kénye-kedvének kiszolgáltatva az így létrejött vagy átvett médiumokat. A tavaly elfogadott médiatörvény ugyan hozott némi pozitív változást ezen a téren, de – tartok tőle – az ide vonatkozó, túlságosan általános rendelkezései könnyen kijátszhatók lesznek.

Ha az MNT-t uraló VMSZ netalán meggondolná magát (malo morgen), és mégis létrejönne az MNT-alapítású Szabadkai Magyar Rádió, kapnánk még egy VMSZ-t kiszolgáló, vagy a VMSZ befolyása alatt vergődő médiumot. Erre semmi szükség nincsen.

Magyar nyelven sugárzó közszolgálati műsorszolgáltató Szerbiában csak egy van: a Vajdasági Rádió és Televízió. Ha már petíciót indítunk, ha civilként kezdeményezünk, inkább azt próbáljuk elérni, hogy a 24 órás magyar műsort sugárzó Újvidéki Rádió legyen, illetve maradhasson a vajdasági magyar közszolgálati rádiózás letéteményese, és e köré a rádió köré épüljön a vidéki stúdiókból álló hálózat. Talán ennek még van is realitása. És ebben a történetben talán a megszűnőben levő Szabadkai Rádió munkatársai is jobban éreznék magukat, mint a mindent elárasztó Pannon-tengeren egy süllyedő ladikban.

 

 

2015. október 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább