2019. november 15. péntek
Ma Albert, Lipót névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Vázlatok a szubkárpáti klíma lényegéről

(Részlet)

Soós József
Soós József
Vázlatok a szubkárpáti klíma lényegéről

Szinte észre se vesszük, olyan hirtelen jön a völgyek felől a morajlás, előbb mintha függöny lenne, csak sűrűn és ferdén szitál, aztán, ahogy nagyobbak és nehezebbek lesznek a csöppek, derékszögbe fordul és veri a betont, sorozatokat lő a tornác paláján.

Felhőszakadás a Senyőn. Ezért nem találtam hát a mókusokat Pillérék házánál! Imre mesélte ugyanis egyszer régen, amikor itt jártunk, hogy megfigyelte, a mókusok jó előre megérzik, ha elromlik az idő. Már fél nappal az eső, vihar előtt nyugtalanok lesznek, ide-­oda ugrálnak a fákon és sajátos füttyöt és csattintást hallatnak, ami különben nagyobb izgalom esetén szokásuk.

Az első jelekre eltűnnek fészkeikben.

A professzor leüti a futómat és azt mondja, bármennyire is huzatos ez a vidék, itt általában mégis hosszabb időre megrekednek a felhők.

Olajzöld Niva zúg fel a kanyarban, kerüli a virágágyást a tisztás közepén, szinte bemenekül az eső elől a tornácra. Bemutatkozunk, kezet fogunk a sakktábla fölött: Bakk Imre és Enikő.

Az első „lefelékanyar” erdészházának új lakói ők.

Imre erdőmérnök, s amikor megkér­dem, honnan került ide a Zemplénbe, szinte egy szuszra mondja el:

– A Marosvásárhely melletti Szászré­genből jöttünk. Voltak ott szászok, ma­gyarok, románok, zsidók. De főleg magyarok: gyermekkoromban román szót alig lehetett ott hallani. Aztán meg­kezdődött a lassú kivándorlás, először a zsidók mentek el, azután a szászok, vagyis azok, akikről a település a nevét kapta. Utánuk pedig a magyarok. Főleg az úgy­nevezett forradalom után váltak ilyenné a viszonyok, vagyis amikor éppen Szászrégenben megalakult a hírhedt Vatra Romanesca magva, ott eresztett gyö­keret, s onnan szőtte be Marosvásárhelyt. Szászrégenből indult el ez az egész szörnyű nacionalista, újfasiszta – nem is tudom, minek mondjam – társaság.

– Nem volt más hátra, a feleségem átjött turistaként, s aztán itt maradt. Én később indítottam el az áttelepülési eljárást, amikor már kicsit lehiggadt a helyzet. Tehát legális úton jöttem át, aztán ren­deztük a feleségem papírjait is. A múlt év július elsejétől léptem munkába a Nemzeti Parknál a Zempléni Tájvédelmi Körzet vezetőjeként.

Szerencséje volt a szakmájával, azt csinálhatja itt is, amit odaát.

– Nézze, egész gyermekkorom a Györgyéni és a Kelemen-havasok lábánál telt el, megszerettem a hegyeket, az er­dőt, a kristályos, pisztrángos hegyi pata­kokat. Ezért határoztam el keményen, hogy csakis olyan szakmát választok, ami nem szakít el a természettől, az erdőtől. Mindenképpen erdőmérnök akartam len­ni. Nem volt könnyű bejutni egy ma­gyarnak az egyetemre, nagy volt a konkurencia, és nagyon figyeltek arra, hogy bármennyien is jelentkeztek, hat­-hét százaléknál több magyar ne jusson be. Nekem nagy nehezen, harmadszorra sikerült. Azt mondtam, nem és nem ha­gyom magam!

– Visszatérve a Senyőre, ez egy csodála­tos vidék, csodálatos az egész Zemplén. Egy kis része a Kárpátoknak. Tulaj­donképpen, ha geológiai szempontból nézzük, a Györgyéni havasok, a Kelemen-­havasok egészen a Tátráig mind egy kép­ződmény, ugyanahhoz a geológiai korhoz tartoznak. Nem azt mondom, hogy ugyanolyan itt az éghajlat meg a növényzet, mint a Kárpátok kellős közepén, de kár­páti, olyan szubkárpáti.

Enikő szakítja meg a vallomást, amely­ből azt érzem ki, egyaránt feltétlen ragasz­kodás a „régi” és az „új” erdőkhöz, amelyek valahol összeérnek és már össze­mosódnak Imrében.

Megbeszéljük még, ha felszáradnak az erdei utak, kerülünk egy nagyot a környéken.

A partit a professzorral persze már nem folytatjuk, amit nem is bánok, mert a jobb sarokban teljesen egyedül maradt a királyom, nem is értem, hogy hozhatja magát ilyen kilátástalan helyzetbe egy fekete király. Persze az sincs kizárva, hogy rossz oldalra rosáltam. Ebben a félbeszakadt játszmában mindenesetre mindketten jói jártunk: egyikünk sem győztes, megúsztuk, mert idők múltán általában a győzteseket szokták elszámoltatni.

A BBC riportere így kommentál: „Horvátországban senkinek sincs érde­kében a béke, csak a falvak lakóinak.” így: „csak”.

Oltom a kinti lámpát a tornácon, a ház sarkánál egy magányos műanyag vödör. Vörös, túlfolyik már, ki tudja mió­ta.

Ha megnyomom a kapcsolót, eltűnik a sötétben, csak a szakadó eső pattog a palatetőn.

Így csorognának hát tele éveink esővizes edényei?

Fönt a szobában még betakarom a gyereket.

Negyed kilenc van és, a professzor úr nincs a helyén a faasztalnál. Körbesza­ladok: nincs a szobájában, a konyhában sem, hogy lenyelje a szokott, szigorúan egy kortyot, az ebédlőben csak reggeli­jének romjai.

Egyedül iszom a korai kávét.

Aztán egyszer csak megjelenik a ház túloldala felől, kezében műanyag zacskó, gombázott a professzor. Két és fél év után először. A Népszabadságra teríti ki zsák­mányát, egy szép nagykalapú szepe, mel­lette pedig jó néhány galambgomba fehérje szikrázik a naptól.

A szeméből olvasom, nem gondolta volna, hogy még egyszer nekiindul. Egyedül biztosan nem.

Keleti szelet mondott a rádió, s mivel eltart egy napig is, amíg szárazra gőzö­lögnek az erdők, feleségemmel meg a gyerekkel úgy tervezzük, elmegyünk a Nagy-Milic tövébe. Császár professzornak az időjárás-jelentésről eszébe jut egy, a „köztes idők”-ben nagyon népszerű operett két sora:

Szél, szél, szállj keletről hozzánk,
Szél, szél, új világot hozzál!

Azt mondja, a többit elfelejtette, meg hogy lett-e abból valami, de a szélirányra még határozottan emlékszik.

***

In memoriam Soós József

A Napló első számától kezdve munkatársunk volt. Aztán felhagyott az írással, de a Naplót nem tagadta meg. 1991 nyarán kezdett riportsorozatának egy részletével búcsúzunk tőle.

A Tisza neked már örök folyó marad. Nyugodj bé­kében!

1994. szeptember 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább

A halál csókja

Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >

Tovább