2025. április 21. hétfő
Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Vázlatok a szubkárpáti klíma lényegéről

(Részlet)

Soós József
Soós József
Vázlatok a szubkárpáti klíma lényegéről

Szinte észre se vesszük, olyan hirtelen jön a völgyek felől a morajlás, előbb mintha függöny lenne, csak sűrűn és ferdén szitál, aztán, ahogy nagyobbak és nehezebbek lesznek a csöppek, derékszögbe fordul és veri a betont, sorozatokat lő a tornác paláján.

Felhőszakadás a Senyőn. Ezért nem találtam hát a mókusokat Pillérék házánál! Imre mesélte ugyanis egyszer régen, amikor itt jártunk, hogy megfigyelte, a mókusok jó előre megérzik, ha elromlik az idő. Már fél nappal az eső, vihar előtt nyugtalanok lesznek, ide-­oda ugrálnak a fákon és sajátos füttyöt és csattintást hallatnak, ami különben nagyobb izgalom esetén szokásuk.

Az első jelekre eltűnnek fészkeikben.

A professzor leüti a futómat és azt mondja, bármennyire is huzatos ez a vidék, itt általában mégis hosszabb időre megrekednek a felhők.

Olajzöld Niva zúg fel a kanyarban, kerüli a virágágyást a tisztás közepén, szinte bemenekül az eső elől a tornácra. Bemutatkozunk, kezet fogunk a sakktábla fölött: Bakk Imre és Enikő.

Az első „lefelékanyar” erdészházának új lakói ők.

Imre erdőmérnök, s amikor megkér­dem, honnan került ide a Zemplénbe, szinte egy szuszra mondja el:

– A Marosvásárhely melletti Szászré­genből jöttünk. Voltak ott szászok, ma­gyarok, románok, zsidók. De főleg magyarok: gyermekkoromban román szót alig lehetett ott hallani. Aztán meg­kezdődött a lassú kivándorlás, először a zsidók mentek el, azután a szászok, vagyis azok, akikről a település a nevét kapta. Utánuk pedig a magyarok. Főleg az úgy­nevezett forradalom után váltak ilyenné a viszonyok, vagyis amikor éppen Szászrégenben megalakult a hírhedt Vatra Romanesca magva, ott eresztett gyö­keret, s onnan szőtte be Marosvásárhelyt. Szászrégenből indult el ez az egész szörnyű nacionalista, újfasiszta – nem is tudom, minek mondjam – társaság.

– Nem volt más hátra, a feleségem átjött turistaként, s aztán itt maradt. Én később indítottam el az áttelepülési eljárást, amikor már kicsit lehiggadt a helyzet. Tehát legális úton jöttem át, aztán ren­deztük a feleségem papírjait is. A múlt év július elsejétől léptem munkába a Nemzeti Parknál a Zempléni Tájvédelmi Körzet vezetőjeként.

Szerencséje volt a szakmájával, azt csinálhatja itt is, amit odaát.

– Nézze, egész gyermekkorom a Györgyéni és a Kelemen-havasok lábánál telt el, megszerettem a hegyeket, az er­dőt, a kristályos, pisztrángos hegyi pata­kokat. Ezért határoztam el keményen, hogy csakis olyan szakmát választok, ami nem szakít el a természettől, az erdőtől. Mindenképpen erdőmérnök akartam len­ni. Nem volt könnyű bejutni egy ma­gyarnak az egyetemre, nagy volt a konkurencia, és nagyon figyeltek arra, hogy bármennyien is jelentkeztek, hat­-hét százaléknál több magyar ne jusson be. Nekem nagy nehezen, harmadszorra sikerült. Azt mondtam, nem és nem ha­gyom magam!

– Visszatérve a Senyőre, ez egy csodála­tos vidék, csodálatos az egész Zemplén. Egy kis része a Kárpátoknak. Tulaj­donképpen, ha geológiai szempontból nézzük, a Györgyéni havasok, a Kelemen-­havasok egészen a Tátráig mind egy kép­ződmény, ugyanahhoz a geológiai korhoz tartoznak. Nem azt mondom, hogy ugyanolyan itt az éghajlat meg a növényzet, mint a Kárpátok kellős közepén, de kár­páti, olyan szubkárpáti.

Enikő szakítja meg a vallomást, amely­ből azt érzem ki, egyaránt feltétlen ragasz­kodás a „régi” és az „új” erdőkhöz, amelyek valahol összeérnek és már össze­mosódnak Imrében.

Megbeszéljük még, ha felszáradnak az erdei utak, kerülünk egy nagyot a környéken.

A partit a professzorral persze már nem folytatjuk, amit nem is bánok, mert a jobb sarokban teljesen egyedül maradt a királyom, nem is értem, hogy hozhatja magát ilyen kilátástalan helyzetbe egy fekete király. Persze az sincs kizárva, hogy rossz oldalra rosáltam. Ebben a félbeszakadt játszmában mindenesetre mindketten jói jártunk: egyikünk sem győztes, megúsztuk, mert idők múltán általában a győzteseket szokták elszámoltatni.

A BBC riportere így kommentál: „Horvátországban senkinek sincs érde­kében a béke, csak a falvak lakóinak.” így: „csak”.

Oltom a kinti lámpát a tornácon, a ház sarkánál egy magányos műanyag vödör. Vörös, túlfolyik már, ki tudja mió­ta.

Ha megnyomom a kapcsolót, eltűnik a sötétben, csak a szakadó eső pattog a palatetőn.

Így csorognának hát tele éveink esővizes edényei?

Fönt a szobában még betakarom a gyereket.

Negyed kilenc van és, a professzor úr nincs a helyén a faasztalnál. Körbesza­ladok: nincs a szobájában, a konyhában sem, hogy lenyelje a szokott, szigorúan egy kortyot, az ebédlőben csak reggeli­jének romjai.

Egyedül iszom a korai kávét.

Aztán egyszer csak megjelenik a ház túloldala felől, kezében műanyag zacskó, gombázott a professzor. Két és fél év után először. A Népszabadságra teríti ki zsák­mányát, egy szép nagykalapú szepe, mel­lette pedig jó néhány galambgomba fehérje szikrázik a naptól.

A szeméből olvasom, nem gondolta volna, hogy még egyszer nekiindul. Egyedül biztosan nem.

Keleti szelet mondott a rádió, s mivel eltart egy napig is, amíg szárazra gőzö­lögnek az erdők, feleségemmel meg a gyerekkel úgy tervezzük, elmegyünk a Nagy-Milic tövébe. Császár professzornak az időjárás-jelentésről eszébe jut egy, a „köztes idők”-ben nagyon népszerű operett két sora:

Szél, szél, szállj keletről hozzánk,
Szél, szél, új világot hozzál!

Azt mondja, a többit elfelejtette, meg hogy lett-e abból valami, de a szélirányra még határozottan emlékszik.

***

In memoriam Soós József

A Napló első számától kezdve munkatársunk volt. Aztán felhagyott az írással, de a Naplót nem tagadta meg. 1991 nyarán kezdett riportsorozatának egy részletével búcsúzunk tőle.

A Tisza neked már örök folyó marad. Nyugodj bé­kében!

1994. szeptember 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nem sok jót ígér Trump béketörekvései számára Putyin húsvéti tűzszüneti trükkje

Az amerikai elnök hiába szeretne gyorsan véget vetni a háborúnak, orosz kollégája a viszályt pártolja, és >

Tovább

Ha…

Sorsfordulónak nevezhető változás nélkül Magyarországra nehéz jövő vár: saját térségének kiábrándító csődtömegévé, elállíthatatlanul vérző sebbé fog >

Tovább

"Putyin kenyérmorzsát hagy Trumpnak"

A Bundeswehr müncheni akadémiájának egyik neves professzora szerint a húsvéti tűzszüneti javaslattal Putyin csupán udvarolni kíván >

Tovább

Mit kockáztat Meloni Európa szolgálatában

A Die Welt főkommentátora arra buzdítja az európai szövetségeseket, hogy támogassák az olasz kormányfőt, amikor az >

Tovább

Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán

Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >

Tovább

A liberális nemzetközi rend után

Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >

Tovább

A magyaroknak kell megszabadulniuk Orbántól, ha úgy látják jónak, ebbe nem szabad kívülről beavatkozni

Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója gondolja így és megállapítja, hogy a kormányfő folyton >

Tovább

Európa jelenleg a szabadság szigete

Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >

Tovább

A szerb elnök mesterséges „népi mozgalommal” igyekszik elfojtani a diákok tiltakozását

Ehhez ösztönzést kap Dodiktól, illetve Orbántól. Utóbbi az EU-ra és a világ liberálisaira utalva azt üzente >

Tovább

Trump súlyosan megsebesült, ez azonban még jól jöhet Európának és Nagy-Britanniának

Így véli Will Hutton, a Guardian vasárnapi számának volt főszerkesztője. Kiemeli: itt az idő kialakítani az >

Tovább

A meggyőzhetetlenek

Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >

Tovább

Te, jó ég, hol élek?

Ezt írja Fareed Zakaria a Washington Postban, aki szerint Trump ugyan befagyasztotta az új vámterhek jó >

Tovább