2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Ismét egyedül

Laméntálás afölött, hogy független sajtót álmodtunk és pártközleményeket kaptunk

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Meg is érdemeltük. Pedig Naplós mivoltomban bárki betekinthet lelkem legmélyébe, mindig azt hangoztattam, hogy akkor lesz igazi sajtószabadság Vajdaságban, ha már nemcsak a Napló létezik, mint független lap, hanem más újságok is. Azóta sok víz folyt le a Palicsból a Tiszába, meg vissza, meg­születtek a lapok. A nevek nem eredetiek, a függelékek meg vagy el­avultak, vagy nem teljesen fedik a valóságot (Új, Szabad).

Mielőtt azonban rátérnénk az „újak” csintalanságaira, időzzünk el révetegen merengve azoknál, akik szerint csak egy újság létezik, ter­mészetesen a Magyar Szó. A köz­szolgálati médiák a Szerb Köztársaság által finanszírozott, magyarán: irányí­tott lapok. Ilyen tekintetben semmiben sem különböznek a Novi Sad-i Rádiótól vagy a Novi Sad-i Televizijától. Még az sem lényeges, hogy szocialista jellegűek, hiszen náluk ez nem ideoló­giai kérdés, hanem csak szokás, életvi­tel: másképp nem tudják elképzelni az életet az állam melengető közelsége nélkül. Minden függetlenedést éppen ezért idegenkedve figyelnek, sőt el­lenérzéssel, kalandorkodásnak tartják. Olyan csínytevésnek, amely végveszélybe sodorhatja az állam ke­belén iparkodva fogyatkozó vajdasági magyarságot. Ezért újság csak a Ma­gyar Szó, ezért a lehető egyetlen rádió a Novi Sad-i, és az önmagában meg­hasonlott Novi Sad-i Televizijának is csak az a baja, hogy kevés a szakava­tott újságírója.

A küzdelem a vajdasági magyarság „hiteles” képviseletéért folyik. Ágostonék, azokban a sokat ígérő 89-90-es években, elcsenték ezt a titulust a szerb állam által kijelölt „ügyeletes” magyaroktól. Ők ezt legális választá­sokon erősítették meg, míg elődeik a titulust kapták vagy örökölték. A dinasztikus (fel nem világosult) abszo­lutizmus időszakát a forradalmi popu­lizmus váltotta fel. A sajtó azonban maradt a dinasztia kezében, sőt más nem is igen maradt. Ezért volt a legerősebb az összetűzés a Magyar Szó és a VMDK között. Két politikai csopor­tosulásról volt szó, amelyek az egyre fogyatkozó „bázis” feletti hatalomért harcoltak. A többi mind mellébe­szélés. Meg személyes ellentétek lecsa­pódása.

Mindezek ismeretében röhejes a Magyar Szó megjelölése, mint a „de­mokratikus közvélemény” lapja. Nem az, mert nem a d. közvélemény fizeti, hanem a szerb állam, illetve a Szerb Szocialista Párt. Punktum.

Mint ahogy az Új Hét Napot sem a közvélemény, hanem a VMDK vezetősége tartja életben. Hogy miből – ez majd kiderül egyszer – vagy nem.

Legkevésbé a harmadik Hét Nap­ot, amely kétheti laphoz illően olyan papíron nyomtatódik, hogy még kül­földön is elmehetne. Tehát hazudik, aki azt állítja, hogy a szerb állam fösvény. Sőt, ezek után azt sem lehet mondani, hogy hátrányosan bánik a magya­rokkal. Csupán azokkal, akik nem engedelmeskednek. Márpedig a Hét Nap (a harmadik) és a Magyar Szó olyannyira engedelmeskedik, hogy még túl is lihegi magát. Erre példa az a nemrég megjelent kommentár, amely áhítattal beszélt a szerb államfő „békepolitikájáról”.

A Szabad Hét Nap sem nevezhető függetlennek, hiszen egy másik magyar politikai csoportosulás szócsöve. Ez a megállapítás még akkor is helytálló, ha nem is klasszikus politikai pártról van szó, mint a VMDK esetében. Ez csak a befolyásolhatóság többszínűségét biz­tosíthatja, a függetlenséget aligha. En­nek a szerkesztőségnek a legrövidebb időn belül szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy olyan csoportosulás áll mögötte, amely heterogén és való­jában szinte felöleli a vajdasági ma­gyarságban tapasztalható minden irányvonalat. A VMSZ-t a VMDK veze­tőségének bürokratizmusa tömörítette egy táborba. Amint azonban lelankad a „közös ellenség” elleni áldozatot nem kímélő harc, maradnak az ellentétek. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha egy-egy számban több vezércikk íród­na. Gyengébb még így sem lehet egy sem a Hét Napénál vagy az Új Hét Napénál.

Maradna még a Családi Kör, amelynek elkötelezettsége nem annyira szembeötlő, mint a többieké, de azért semmivel sem kevésbé sziklaszilárd. Ez a legnagyobb példányszámú heti­lap a Soros Alapítvány dédelgetett gyermeke. Az alapítvány minden két­séget kizáróan rengeteget tett ember­baráti segélyek megszervezésében, finanszírozásában, a ramaty állapot­ban levő független sajtó támoga­tásában. Sokan, így a Napló is a többi között, ennek köszönheti, hogy fenn­maradt. Csakhogy egy dolog az önzetlen támogatás – amelynek határai igencsak végesek – és megint más dolog a feltételekhez kötött tá­mogatás. Az egyik ilyen, hogy a „gazdát” bíráló írások ne jelenjenek meg a lapban. A Napló, mivel eleve független és nem átalakult, ilyen sza­bályokhoz még ha akarná, akkor sem tudná tartani magát. A Családi Kör­nek viszont nincsenek (legalábbis ed­dig nem voltak) olyan ambíciói, hogy politikai újságírással foglalkozzon.

Végül a helyzet idehaza még mindig nem olyan tragikus, mint Magyaror­szágon, ahol az újabb rendszerváltás több száz újságíró állásába került. Ott egyesek győztek, mások veszítettek. Az általam itt felsorolt vajdasági lapok közül is lesznek egykor majd vesztesek, illetve győztesek. A Napló nem lehet sem az egyik, sem a másik. Mert „csak” független.

1994. október 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az árulás testi kényszere

Vajon gyávaság-e vészhelyzetben futni, menekülni, félni? Vajon Magda, ha őrzi, vállalja a zsidó identitást, több esélye >

Tovább

Balkáni egzotikum vagy Európa nyitott sebe

Miljenko Jergović boszniai horvát író egyik interjújában pontosan megfogalmazta miről is van szó. Úgy érzi, írja, >

Tovább

Egy magyar közösség leépítése

Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >

Tovább

Nem a smirgli

Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >

Tovább

A szabadkai Houdini

Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >

Tovább

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább