Ma Friderika névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Ismét egyedül
Laméntálás afölött, hogy független sajtót álmodtunk és pártközleményeket kaptunk
Bódis Gábor
Meg is érdemeltük. Pedig Naplós mivoltomban bárki betekinthet lelkem legmélyébe, mindig azt hangoztattam, hogy akkor lesz igazi sajtószabadság Vajdaságban, ha már nemcsak a Napló létezik, mint független lap, hanem más újságok is. Azóta sok víz folyt le a Palicsból a Tiszába, meg vissza, megszülettek a lapok. A nevek nem eredetiek, a függelékek meg vagy elavultak, vagy nem teljesen fedik a valóságot (Új, Szabad).
Mielőtt azonban rátérnénk az „újak” csintalanságaira, időzzünk el révetegen merengve azoknál, akik szerint csak egy újság létezik, természetesen a Magyar Szó. A közszolgálati médiák a Szerb Köztársaság által finanszírozott, magyarán: irányított lapok. Ilyen tekintetben semmiben sem különböznek a Novi Sad-i Rádiótól vagy a Novi Sad-i Televizijától. Még az sem lényeges, hogy szocialista jellegűek, hiszen náluk ez nem ideológiai kérdés, hanem csak szokás, életvitel: másképp nem tudják elképzelni az életet az állam melengető közelsége nélkül. Minden függetlenedést éppen ezért idegenkedve figyelnek, sőt ellenérzéssel, kalandorkodásnak tartják. Olyan csínytevésnek, amely végveszélybe sodorhatja az állam kebelén iparkodva fogyatkozó vajdasági magyarságot. Ezért újság csak a Magyar Szó, ezért a lehető egyetlen rádió a Novi Sad-i, és az önmagában meghasonlott Novi Sad-i Televizijának is csak az a baja, hogy kevés a szakavatott újságírója.
A küzdelem a vajdasági magyarság „hiteles” képviseletéért folyik. Ágostonék, azokban a sokat ígérő 89-90-es években, elcsenték ezt a titulust a szerb állam által kijelölt „ügyeletes” magyaroktól. Ők ezt legális választásokon erősítették meg, míg elődeik a titulust kapták vagy örökölték. A dinasztikus (fel nem világosult) abszolutizmus időszakát a forradalmi populizmus váltotta fel. A sajtó azonban maradt a dinasztia kezében, sőt más nem is igen maradt. Ezért volt a legerősebb az összetűzés a Magyar Szó és a VMDK között. Két politikai csoportosulásról volt szó, amelyek az egyre fogyatkozó „bázis” feletti hatalomért harcoltak. A többi mind mellébeszélés. Meg személyes ellentétek lecsapódása.
Mindezek ismeretében röhejes a Magyar Szó megjelölése, mint a „demokratikus közvélemény” lapja. Nem az, mert nem a d. közvélemény fizeti, hanem a szerb állam, illetve a Szerb Szocialista Párt. Punktum.
Mint ahogy az Új Hét Napot sem a közvélemény, hanem a VMDK vezetősége tartja életben. Hogy miből – ez majd kiderül egyszer – vagy nem.
Legkevésbé a harmadik Hét Napot, amely kétheti laphoz illően olyan papíron nyomtatódik, hogy még külföldön is elmehetne. Tehát hazudik, aki azt állítja, hogy a szerb állam fösvény. Sőt, ezek után azt sem lehet mondani, hogy hátrányosan bánik a magyarokkal. Csupán azokkal, akik nem engedelmeskednek. Márpedig a Hét Nap (a harmadik) és a Magyar Szó olyannyira engedelmeskedik, hogy még túl is lihegi magát. Erre példa az a nemrég megjelent kommentár, amely áhítattal beszélt a szerb államfő „békepolitikájáról”.
A Szabad Hét Nap sem nevezhető függetlennek, hiszen egy másik magyar politikai csoportosulás szócsöve. Ez a megállapítás még akkor is helytálló, ha nem is klasszikus politikai pártról van szó, mint a VMDK esetében. Ez csak a befolyásolhatóság többszínűségét biztosíthatja, a függetlenséget aligha. Ennek a szerkesztőségnek a legrövidebb időn belül szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy olyan csoportosulás áll mögötte, amely heterogén és valójában szinte felöleli a vajdasági magyarságban tapasztalható minden irányvonalat. A VMSZ-t a VMDK vezetőségének bürokratizmusa tömörítette egy táborba. Amint azonban lelankad a „közös ellenség” elleni áldozatot nem kímélő harc, maradnak az ellentétek. A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha egy-egy számban több vezércikk íródna. Gyengébb még így sem lehet egy sem a Hét Napénál vagy az Új Hét Napénál.
Maradna még a Családi Kör, amelynek elkötelezettsége nem annyira szembeötlő, mint a többieké, de azért semmivel sem kevésbé sziklaszilárd. Ez a legnagyobb példányszámú hetilap a Soros Alapítvány dédelgetett gyermeke. Az alapítvány minden kétséget kizáróan rengeteget tett emberbaráti segélyek megszervezésében, finanszírozásában, a ramaty állapotban levő független sajtó támogatásában. Sokan, így a Napló is a többi között, ennek köszönheti, hogy fennmaradt. Csakhogy egy dolog az önzetlen támogatás – amelynek határai igencsak végesek – és megint más dolog a feltételekhez kötött támogatás. Az egyik ilyen, hogy a „gazdát” bíráló írások ne jelenjenek meg a lapban. A Napló, mivel eleve független és nem átalakult, ilyen szabályokhoz még ha akarná, akkor sem tudná tartani magát. A Családi Körnek viszont nincsenek (legalábbis eddig nem voltak) olyan ambíciói, hogy politikai újságírással foglalkozzon.
Végül a helyzet idehaza még mindig nem olyan tragikus, mint Magyarországon, ahol az újabb rendszerváltás több száz újságíró állásába került. Ott egyesek győztek, mások veszítettek. Az általam itt felsorolt vajdasági lapok közül is lesznek egykor majd vesztesek, illetve győztesek. A Napló nem lehet sem az egyik, sem a másik. Mert „csak” független.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Lépésnyire a végső győzelemtől
Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >
Hasznos-e a bojkottálás?
Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül. A VMSZ és a >
Alászolgája Főnök, s respekt
Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >
Szerelmünk volt és mostohánk lett
Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >
Requiem a vajdmagy sajtószabadságért
Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >
Jelzők zűrzavarában
„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >
Magyar-magyar párbeszéd?
Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >
Meghaltatok
Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >
A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett
Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >
Nyári emlék
10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >
Az abszurd, "amiben élsz"
Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >
A miniszterelnök nem magánember
Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >