2025. március 19. Szerda
Ma József, Bánk névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mindennapi Télapónk

Tóth Lívia
Tóth Lívia
Mindennapi Télapónk

Elvittük a lányunkat a Télapó-ünnepségre, amelyet az újvidéki Sportközpontban tartottak meg. Kár, hogy előzőleg nem néztük meg a darab címét. Így teljesen gyanútlanul ültünk be az előadásra, amely – mint később megtudtuk – a Márkó királyfi védi a Télapót címet viselte.

Volt a jó tündér fehérben és a rossz, természetesen feketében. Állandóan bosszantották egymást. Az első tanulság, amelyet levonhattunk az volt, hogy a szép és hallgatható zene a keringő, az ocsmány és hallgathatatlan pedig a heavy metál. A kicsit punkosra formált gonosz leányzó olyan zagyva, hangos heavy metál zenét – abból is a legrosszabbik fajtát – zúdított a közönségre, hogy a gyerekek visítva fogták be a fülüket.

Aztán a boszorkány elvette a jó tündér varázspálcáját, őt pedig odakötözte a karácsonyfához. Ekkor következett a váratlan fordulat, ugyanis „jó” hősnőnk bejelentette, hogy őt innen csak Márkó királyfi szabadíthatja ki. Jött is a királyfi, pontosabban belovagolt egy igazi fehér lovon. Miközben guzlicáról szólt a zenei aláfestés. Mielőtt hozzálátott volna a bájos leányzó kiszabadításához, elszavalt egy részletet a saját magáról szóló hőskölteményből. Végül megbüntette a gonoszt, és megérkezett a Télapó is. Megpróbált mondani valamit a kicsiknek, de szerencsétlenségére a szövegét azzal kezdte, hogy a csomagot mindenki az előcsarnokban veheti át. Erre hatalmas rohanás kezdődött, a közönség az ajtók körül tolongott. A Télapó pedig ágált még egy kicsit a mikrofon mögött, de vele már senki sem törődött.

Körülbelül ez volt az igencsak épületes és sokatmondó előadás tartalma, amelyért az egyébként rosszul álló vállalatok bizonyára sokat fizettek. Mert néhány újvidéki nagyüzem dolgozóinak a gyermekeit csődítették össze erre az ünnepségre. Pionír- és partizánmesék helyett újfajta, ideologizált Télapó. Nincs semmi kifogásom az ellen, hogy a csemeték megtanulják, ki volt Márkó királyfi, de talán mégsem ez volt a legjobb alkalom erre.

Persze azt már nem is ildomos említeni, hogy az ilyesfajta összeállítások általában egynyelvűek. A nagy, többnyelvű, vegyessaláta-szerű műsorokon már rég túl vagyunk. Hogy ez jó-e vagy rossz, arról is lehetne vitatkozni. Mert egymás másságának a tudatosítását valahol el kellene kezdeni. Csakúgy, mint a másság tiszteletben tartására való nevelést. A vállalati szintű ajándékosztásokon pedig tudhatják, hogy nem minden dolgozó „államnyelvű”.

A kisebbségi vagy nemzetiségi – kinek hogy tetszik – gyerekeknek lassan már csak a maguk készítette műsorocskák maradnak az iskolában vagy az óvodában. Az nem baj, ha az óvó néni minden vendégeskedő szerb nyelvű társulat vagy csoport produkciójára elvezeti a kicsiket. Elszomorító azonban azt hallani, ha véletlenül van egy magyar nyelvű előadás, a szerb óvó néni nem tartja érdemesnek, hogy a gondjaira bízott kicsinyek azt is megnézzék. Persze, nem kötelező, de a gyerekek ezt megjegyzik. És következtetéseket vonnak le. Talán nem kellene őket már ebben a korban ilyen gondolatokkal terhelni. Mert mindig van egy miértjük, amelyre a szülőnek kellene okosan válaszolni.

Mint ahogyan arra is, hogy ki volt Márkó királyfi, vagy hogy hova tűnt a színfalak mögé vezetett ló. Aztán a Sportcsarnokban van körhinta, kisvonat meg vattacukor, és lassan minden elfelejtődik. De ez csak a látszat, mert mindenki tudja, hogy a kérdések a legváratlanabb pillanatokban bukkannak elő újra. Meg újra. Amíg a kérdező nem kap rájuk elfogadható feleletet. Mert a felnőttekkel könnyű. Tudjuk: „Ha azt mondjuk a felnőtteknek: »Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok...« – sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: – »Láttam egy százezer frankot érő házat.« Erre aztán felkiáltanak: »Ó, milyen szép!«” (A kis herceg)

A gyermekek világa egészen más. Elsősorban rajtunk múlik, hogy milyen marad.

1995. január 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Neue Zürcher Zeitung: A szerb diákoknak újjá kell szerveznie magukat

Békés tiltakozásukkal a szerb diákok egy egész országot mozgósítottak, ám most már újjá kell szervezniük magukat, >

Tovább

Süddeutsche Zeitung: Vučić nem érdemli meg, hogy a Nyugat tovább támogassa

A belgrádi tömegtüntetések igazi állami válság tünetei, a kormány kudarcot vallott, Vučić nem érdemli meg, hogy >

Tovább

Vége a mézesheteknek Trump számára

Az elnök minden téves lépése zűrzavart és feszültséget eredményez – hangsúlyozza a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. >

Tovább

Hangosak – és az EU-nál süket fülekre találnak

Csodálkozni nem lehet rajta, mivel évek óta udvarol a szerb elnöknek. Tétlenül nézte, amint az tekintélyuralmat >

Tovább

Két beszéd

Bár Orbán sok évtizedes, a „haza nem lehet ellenzékben” mondását Magyar Péter akképp változtatta meg, hogy >

Tovább

Ideje elővenni Churchill és de Gaulle szellemét

Timothy Garton Ash a Guardianben úgy véli: mivel Trump és Putyin Európát fenyegeti, érdemes leporolni Churchill >

Tovább

„Nagy ajándék ez Amerika ellenségeinek”

Ezt a Die Weltnek nyilatkozta a Szabad Európa/Szabadság Rádió igazgatója, miután Trump aláírta azt a döntést, >

Tovább

Egyre nagyobb nyomás nehezedik a boszniai szerbek vezérére

A Der Standard szerint azért, mert nem elég, hogy egy éves szabadságvesztést szabtak ki rá, illetve >

Tovább

Egyelőre egységes a Nyugat Boszniában, ám kérdés meddig

Könnyen előfordulhat, hogy a Nyugat-Balkán ismét biztonsági probléma lesz Európa számára. E pillanatban azonban az USA, >

Tovább

Amerika terrorizált szövetségeseinek be kell keményíteniük

Ezt az Economist vezércikke emeli ki és azt írja: ha nem akarják, hogy szétverjék őket, akkor >

Tovább

Kifelé!

Viszont az is tanulságos, amit Lengyelország külügyminisztere tett közzé az X-en. „Magyarország népszavazást tervez Ukrajna jövőbeli >

Tovább

Vučić intézkedései veszélyes fordulatot vettek

A szerb elnök felbátorodott Trump politikáján és ráuszította a rendőrséget négy civil szervezetre, miután hónapok óta >

Tovább