2019. augusztus 20. kedd
Ma István, Bernát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mindennapi Télapónk

Tóth Lívia
Tóth Lívia
Mindennapi Télapónk

Elvittük a lányunkat a Télapó-ünnepségre, amelyet az újvidéki Sportközpontban tartottak meg. Kár, hogy előzőleg nem néztük meg a darab címét. Így teljesen gyanútlanul ültünk be az előadásra, amely – mint később megtudtuk – a Márkó királyfi védi a Télapót címet viselte.

Volt a jó tündér fehérben és a rossz, természetesen feketében. Állandóan bosszantották egymást. Az első tanulság, amelyet levonhattunk az volt, hogy a szép és hallgatható zene a keringő, az ocsmány és hallgathatatlan pedig a heavy metál. A kicsit punkosra formált gonosz leányzó olyan zagyva, hangos heavy metál zenét – abból is a legrosszabbik fajtát – zúdított a közönségre, hogy a gyerekek visítva fogták be a fülüket.

Aztán a boszorkány elvette a jó tündér varázspálcáját, őt pedig odakötözte a karácsonyfához. Ekkor következett a váratlan fordulat, ugyanis „jó” hősnőnk bejelentette, hogy őt innen csak Márkó királyfi szabadíthatja ki. Jött is a királyfi, pontosabban belovagolt egy igazi fehér lovon. Miközben guzlicáról szólt a zenei aláfestés. Mielőtt hozzálátott volna a bájos leányzó kiszabadításához, elszavalt egy részletet a saját magáról szóló hőskölteményből. Végül megbüntette a gonoszt, és megérkezett a Télapó is. Megpróbált mondani valamit a kicsiknek, de szerencsétlenségére a szövegét azzal kezdte, hogy a csomagot mindenki az előcsarnokban veheti át. Erre hatalmas rohanás kezdődött, a közönség az ajtók körül tolongott. A Télapó pedig ágált még egy kicsit a mikrofon mögött, de vele már senki sem törődött.

Körülbelül ez volt az igencsak épületes és sokatmondó előadás tartalma, amelyért az egyébként rosszul álló vállalatok bizonyára sokat fizettek. Mert néhány újvidéki nagyüzem dolgozóinak a gyermekeit csődítették össze erre az ünnepségre. Pionír- és partizánmesék helyett újfajta, ideologizált Télapó. Nincs semmi kifogásom az ellen, hogy a csemeték megtanulják, ki volt Márkó királyfi, de talán mégsem ez volt a legjobb alkalom erre.

Persze azt már nem is ildomos említeni, hogy az ilyesfajta összeállítások általában egynyelvűek. A nagy, többnyelvű, vegyessaláta-szerű műsorokon már rég túl vagyunk. Hogy ez jó-e vagy rossz, arról is lehetne vitatkozni. Mert egymás másságának a tudatosítását valahol el kellene kezdeni. Csakúgy, mint a másság tiszteletben tartására való nevelést. A vállalati szintű ajándékosztásokon pedig tudhatják, hogy nem minden dolgozó „államnyelvű”.

A kisebbségi vagy nemzetiségi – kinek hogy tetszik – gyerekeknek lassan már csak a maguk készítette műsorocskák maradnak az iskolában vagy az óvodában. Az nem baj, ha az óvó néni minden vendégeskedő szerb nyelvű társulat vagy csoport produkciójára elvezeti a kicsiket. Elszomorító azonban azt hallani, ha véletlenül van egy magyar nyelvű előadás, a szerb óvó néni nem tartja érdemesnek, hogy a gondjaira bízott kicsinyek azt is megnézzék. Persze, nem kötelező, de a gyerekek ezt megjegyzik. És következtetéseket vonnak le. Talán nem kellene őket már ebben a korban ilyen gondolatokkal terhelni. Mert mindig van egy miértjük, amelyre a szülőnek kellene okosan válaszolni.

Mint ahogyan arra is, hogy ki volt Márkó királyfi, vagy hogy hova tűnt a színfalak mögé vezetett ló. Aztán a Sportcsarnokban van körhinta, kisvonat meg vattacukor, és lassan minden elfelejtődik. De ez csak a látszat, mert mindenki tudja, hogy a kérdések a legváratlanabb pillanatokban bukkannak elő újra. Meg újra. Amíg a kérdező nem kap rájuk elfogadható feleletet. Mert a felnőttekkel könnyű. Tudjuk: „Ha azt mondjuk a felnőtteknek: »Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok...« – sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: – »Láttam egy százezer frankot érő házat.« Erre aztán felkiáltanak: »Ó, milyen szép!«” (A kis herceg)

A gyermekek világa egészen más. Elsősorban rajtunk múlik, hogy milyen marad.

1995. január 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Az M1 ismét hamisított?

Tegnap kora délutántól végigszáguldott egy hír a teljes magyar professzionális és közösségi médián: Merkel soproni beszédében >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább

Egy hiányzó mondat

Ezt az ominózus, „hátgerinctördelős” utolsó mondatot időközben a Pesti Srácok eltávolította. Ebben a pillanatban ez még >

Tovább