Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az amerikai-magyar viszony
„A felheccelt magyar lakosság ugyanis helyben agyonütötte őket.” Pocakosgondok.blog:
A hidegháború kezdete, az 50-es évek, óta nem volt ilyen rossz a két állam hivatalos kapcsolata.
A 2010-es magyar parlamenti választást követően azt hitte az ember, hogy az abszolút többség birtokában az ésszerű, bürokráciamentes állam- és közigazgatás biztosítja azt a kibontakozást, ami mind társadalmilag, mind gazdaságilag, az EU-n belüli gazdag Nyugathoz, a nyugati demokráciákhoz való gyors felzárkózást segíti majd elő.
Ehelyett megszületett az „unortodoxia”, egy sajátos politikai és gazdasági magyar út, melynek ideológiája a Terror Háza alapgondolatából ered. Eszerint a szovjet egyenlő a nácival. Ergo, a szovjetrendszer örökösének kikiáltott hazai baloldalnak soha többé nem szabad kormányzási pozícióba jutnia. Ezt az elképzelést nyíltan hangoztatja a jelenlegi hatalom. Miszerint „az ország fejlődési pályára állításához idő kell, sok idő. 10-20 év is kell ahhoz, hogy rendbe tegyük azt, amit a ballibek (a „komcsik”) elszúrtak, mi több tönkretettek.” Ez az orbáni ideológia azonban nyugati szempontból „demokrácia-deficites”, elemei nacionalisták és diktatórikusak.
Az amerikai-magyar kapcsolatok a hivatalos Magyarország részéről az elmúlt közel száz évben, azaz az Osztrák Magyar Monarchia felbomlása óta, szinte sohasem volt felhőtlen és baráti. Az USA a második világháborúig izolációs politikát folytatott, azaz nem szállt bele az európai politikába. Washingtonnak elég volt az első világháborúban való részvétele. Majd azt követően a Szovjet-Oroszország elleni intervenció, és a versailles-i béke tárgyalásokon való közreműködése, a "nemzetek önrendelkezési jogának" támogatása. Az amerikai elnökök belátták, hogy fontosabb a belpolitika, és a gazdaság. Ráébredtek: a külpolitika nem az erősségük. Annál inkább a demokrácia építése, hiszen a múlt századfordulótól (1900) a világ elsőszámú bevándorló országa lett, ahol az egyenlőség, az együttélés létfontosságú eleme lett az amerikai (bel)politikának. Egy olyan demokrácia alakult ki, ami a hibákat nem csak felszínre hozza, de azokra előbb-utóbb gyógyírt is talál.
Talán legjobb példa rá az egyik legkeményebb antikommunista, Douglas McArthur tábornok, élete. Mai szóhasználattal bigott konzervatív, aki a demokrata Roosevelt elnököt kommunistának tartotta. Olyannyira, hogy amikor a gazdasági világválság után Rooseveltet elnöknek választották és „New Deal” nevű programjával megreformálta az addigi amerikai szociális és gazdasági rendszert, McArthur 1937-ben leszerelt, mondván egy komcsit nem fog szolgálni. Ezért tábornoki rangban elment a spanyol-amerikai háborúban 1895-ben „megkapott” Fülöp-szigetekre a helyi hadsereg katonai tanácsadójának. Az 50 évre szóló amerikai gyámság 1945-ben járt le, és McArthur azt tervezte, hogy a hátralévő időben felkészíti ezt a szigetcsoportot a függetlenségre. A tábornok úgy képzelte, segítségével a volt spanyol gyarmat a Csendes-óceán Svájca lesz. 1941-ben, a japán orvtámadáskor, azonnal elfogadta a „kommunista” elnök hívószavát.. A (szárazföldi) hadseregnél kiképzett McArthur tábornok lett a csendes-óceáni hadműveletek főparancsnoka, annak ellenére, hogy a térségben a haditengerészet dominált. Az Egyesült Államokban ugyanis ismeretlen az a (buta) politikai széthúzás és gondolkodás, ami Magyarországra oly jellemző.
Különben, McArthurnak köszönhető, hogy Japánt 1945-ben nem osztották fel a győztesek között, mint az Németország (és Ausztria) esetében történt. Az antikommunista tábornok hallani sem akart, hogy szovjet csapatok érkezzenek Japánba, mint győztes megszállók, hiszen az egész csendes-óceáni hadszíntéren (szinte kizárólag) amerikai vér folyt. Hirosimá-ra és Nagasaki-ra ledobott atombomba is a fanatikus és értelmetlen további vérontást akarta megakadályozni. Ráadásul a két atombomba ledobása után lépett hadba a Szovjetunió Japán ellen. Ez egyenesen felháborította az antikommunista tábornokot. Különben, hogy a császári Japán nagyon gyorsan áttért a alkotmányos monarchiára és a demokratikus kormányzásra, ugyancsak McArthur tábornok érdeme.
Az amerikai demokratikus gondolkodásra és mentalitásra jellemző, hogy amikor a demokraták (kivételesen, a háborúra tekintettel) harmadszor is Rooseveltet jelölték az elnöki posztra, a republikánus ellenjelöltet (Wendell Willkie) elküldték világkörüli útra, azzal a szándékkal, hogy személyesen ismerje meg az USA szövetségeseit, ne pedig esetleges megválasztása után kelljen ezzel bíbelődnie (mely akadályozná a mielőbbi győzelmet). A magyar politikai kultúra és demokratikus gondolkodás ezt a szintet mai nap sem érte el. Sőt.
A magyarországi Amerika-ellenesség 1944-ben kapott igazi lendületet, amire a költő is utal (….Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,…”) Az Interneten is terjednek azok az egykori (amerikai) katonai légi felvételek, melyek hidak, vasúti csomópontok, pályaudvarok, stb. bombázását mutatják. Arról viszont mélyen hallgat a mai Magyarország, hogy a lelőtt szövetséges repülőgépek pilótái földre érés után csak akkor reménykedhettek az életben maradásban, ha németek fogták el, illetve a magyar katonák átadták őket a németeknek. A felheccelt magyar lakosság ugyanis helyben agyonütötte őket.
A háború után az USA érzékeltette és emlékeztette Magyarországot, hogy az ellenség oldalán állt. 1946-ban magyar delegáció ment Nagy-Britanniába, mivel az európai hadszínterekre áthozott hadianyag egy részét, melyek a civil életben is hasznosíthatók, eladásra bocsátották. Mondván, azokat az eszközöket a lerombolt Európában is jól lehet használni. Ekkor kerültek magyar földre a 424-es („Truman”) mozdonyok. A delegáció egyik tagja mesélte: hatalmas hangárokban tárolták az eladásra felkínált készletet. A delegációknak ki kellett várniuk a sorukat. Először a győztesek válogathattak. Majd a felszabadítottak. Végül pedig a vesztesek (Német-, Olasz-, és Magyarország).
Az államosítások (amerikai cégek, azok személyzetének elbocsátása, távozása) és a koncepciós perek, köztük amerikai gazdasági érdekek csorbítása miatt, a Vasfüggöny mögül (minden kártalanítás nélkül) az Egyesült Államok kivonult. Hírügynökségeinek magyar tagjait, tudósítóit bebörtönözték. (pl .Kati Marton szüleit, akik a Mindszenty perről tájékoztatták a világot).
1951-ben, mint a hidegháború részeként, és a szovjet tömegtájékoztatás hiányosságainak pótlására létrehozták a Szabad Európa Rádiót, mely a szovjetrendszer megszűnéséig az egyetlen egész napos hírforrás volt.
1956-ban, a forradalom leverése után Mindszenty József bíboros, hercegprímás bemenekült az amerikai követségre, ahol menekült státuszt kapott, és ezzel az Amerikai Egyesült Államok oltalmát élvezte. A washingtoni kormány éveken át az ENSZ-ben napirendre tűzette és tartotta a „magyar kérdés”-t. Az enyhülés első jele 1966-ban volt, amikor a két ország nagykövetet cserélt.
Majd eljött a vatikáni „keleti nyítás”. VI. Pál pápa úgy gondolta, hogy engedményeket kell tenni a rabnemzetek politikai (kommunista) vezetői felé, így a hívők és a katolikus papság is kedvezőbb helyzetbe kerül a Vasfüggöny mögött. A magyar pártvezetés kapott az alkalmon, a titkosszolgálat segítségével a római békepapok rá tudták beszélni VI. Pál pápa környezetét, hogy az antikommunista Mindszenty bíboros - a nyilas és vörös terror elleni harc emblematikus szimbóluma és példaképe - ne csak az amerikai követséget, de Magyarország területét is hagyja el. A bíboros hallani sem akart róla, de pápai felszólításra végül 1971. szeptember 28-án száműzetésbe vonult. A vatikáni „keleti nyitás” elérte Moszkvát is, amikor a Brezsnyev-doktrina szentesítéseként 1975. augusztus elsején aláírták a Helsinki Záróokmányt.
Az amerikai-magyar kapcsolatokban az igazi áttörés nem váratott sokáig. A hiszékeny, mindenről és mindenkiről csak jót feltételező, demokrata elnök, Jimmy Carter, kormánya 1978. január 6-án visszaadta a Koronát és a Koronaékszereket. A budapesti kormány egyre többet profitált a kapcsolatok felvételével. Tehetséges diákok, és kiváló professzorok tanulhattak az USA-ban, és hamarosan a legnagyobb kedvezmény elvét is elnyerte Magyarország.
1989 jelezte a hidegháború végét. Ekkor nyitott irodát a SZER Budapesten, majd a Vasfüggöny eltűnésével a Rádió küldetése is teljesült. Az Egyesült Államok 136.000 amerikai dollárt küldött a magyar gazdaság (kapitalista) átalakítására. Palmer nagykövet aktív szerepet vállalt az ország demokratikus útra állításában. Antall József miniszterelnök is az amerikai kapcsolatok szorosabbra fűzését irányozta elő. Emögött a Horthy-korszak miniszterelnökeinek (Bethlen, Teleki, Kállay, stb.) angolszász barátsága állt. Antall halálával ez az irányzat leállt. Horn és Orbán a német orientáltság hívei voltak. Horn, mint a „szögesdrótvágó” került be a történelembe, főleg a németbe. Orbán pedig a német szabaddemokraták (FDP) segítségével, Graf von Lambsdorf pártvezéren keresztül, jutott el az EU Néppártjához, ahol a 12 alelnök egyikeként (épp) a transzatlanti ügyek felelőse lett.
Már a NATO-tagság elnyerése utáni hetekben kiderült, hogy Orbán nem érti az Atlanti Szervezet működését, és a magyar tagság hátterét. Magyarország volt az egyetlen tagállam, mely nem volt határos NATO tagországgal. A másik kettő (Csehország és Lengyelország) felvétele a hagyományos elvet követte, mely szerint a (legyőzött, náci) Németországot körbevevő államok biztosítják Közép-Európa békéjét. 1999-re már felbomlottak az első világháború után kialakított addig (mesterséges) államszövetségek, melyek közül a délszlávok szétválását sürgető háború volt a legvéresebb. A franciák már a 90-es évek vége felé jelezték, hogy geopolitikailag a következő európai válsággóc Magyarország lehet, ahol az eddigi szétválási, önállósági törekvésekkel ellentétben a határ menti nagyszámú kisebbség komoly veszélyt jelenthet. Ekkor döntött a NATO Magyarország felvétele mellett, melynek következtében a Magyar Hadsereg (Honvédség) amerikai parancsnokság alá kerül. Ezzel kihúzták a konfliktus méregfogát: Magyarország nem tud kitámadni, és a szomszédos országok úgyszintén nem tudnak hazánkra rátámadni.
A szovjet gondolkodásban szocializálódott Orbán követte a tíz évvel korábban megszűnt Varsói Szerződés gyakorlatát. Mint friss NATO-tag engedélyezte, hogy magyar repterekről szálljanak fel harci gépek magyar lakta jugó-szerb területek bombázására. Pedig a NATO-tagság demokratizmusa megengedte volna az ettől való távolmaradást. Lásd a görögök, akik semmivel sem járultak hozzá Belgrád bombázásához, mondván (orthodox) szerb testvéreikre nem támadnak. Különben is, ez volt a Védelmi Szervezet első olyan akciója, mely létrehozásának alapelvével ellentétes volt. Hiszen a NATO nem védekezett, hanem egy független országot támadott meg. Később, a baloldali (SPD-Zöld) német koalíció is – (az egyre rosszabb belpolitikai, gazdasági helyzet ellenére) - , azzal nyerte meg a parlamentáris választást, mert Schröder kancellár (és Joschka Fischer külügyminiszter) választási programjában beígérte, hogy a NATO vezette iraki háborúban Németország nem vesz részt.
2010 óta kiszámíthatatlan és érthetetlen a magyar államvezetés iránya és célja. Felfoghatatlan, hogy miért tekinti és használja „kísérleti nyúlnak” saját hazáját a miniszterelnök. Miért nem jó az évszázadok óta világszerte bevált kapitalista rendszer, és a még régebbi (nyugati) demokratikus parlamentáris államberendezkedés? Ha már valami mást, újat akar a magyar miniszterelnök, akkor miért nem a hasonló területi és népesség nagyságú európai országok a példaképek, pl. Svájc, Ausztria, Bajorország, stb.?
Kádár szavajárása volt a „nemzeti sajátosság”, amivel ki tudott bújni Moszkva közvetlen irányítása alól, miközben a KGST-n belül Magyarországon relatív jólétet próbált teremteni. Lásd gulyáskommunizmus. Most is valami hasonló érződik ki az Fidesz magyarázkodásaiból, de inkább belföldi, „hazai fogyasztásra”, mintsem elfogadható mentegetőzésnek (Nyugat-)Európa és a Szabadvilág felé. A társadalmi és gazdasági átalakítások nem tükrözik egy modern, európai állam alapjait. Ezt először az EU jelezte. Amerikát látszólag nem érdekelte, el volt (és el van) Oroszországgal foglalva, főleg az ukrajnai válság óta. Mindenesetre jelzésértékű, hogy kormányra kerülésekor Orbánt nem választotta újra a transzatlanti ügyekért felelős alelnöki pozíciójában az EU Néppárt.
Amerika (szinte) kívül állóként figyelte Magyarország, mint egy EU-tagállam politikáját. Az ukrajnai válság irányította Magyarországra a figyelmet azzal, hogy az EU-val dacolva saját(os) útra lépett, ami 2010-től, mint a „magyar kísérlet” került a (nyugati) köztudatba. Az első perctől megoszlottak a vélemények. Az orbáni ortodoxia egyesek szerint követendő példa, mások szerint veszélyes a demokráciára. Az USA szemében Putyin a rossz megtestesítője, ami mögött némi átfedés érezhető a szovjet-ellenességgel, azaz a hidegháborús Szovjetunióval azonosítják Putyint és országát. A Krím-félsziget annektálását a Nyugat nem tudja lenyelni. Orbán viszont nem tudja megérteni, hogy „keleti nyitás”-ával darázsfészekbe nyúlt. A nemzetközi (nyugati) érdekek értelemszerűen felülírják egy olyan kicsi, és gazdaságilag gyenge ország érdekét, mint Magyarországé. Egy gázvezeték iránya, vagy egy szankció mértéke nem Orbán Magyarországától függ! Emlékeztetőül: a második világháború idején is a nemzeti, nagyhatalmi álmok vezették a vesztes oldalra hazánkat, nem pedig az egyetemes béke és igazság védelme.
A tavaly nyári tusnádfürdői "illiberális" beszéd olaj volt a tűzre. Attól számítható az Egyesült Államok komoly figyelmeztetéseinek felerősödése. Szerencsétlen, átgondolatlan beszéd volt. A magyar miniszterelnök szavaiból néhány mondatot kiemelve öt perc alatt a vezető hírügynökségek telekürtölték a világot: Orbán Putyin embere. A demokrata párti elnökök (Obama, Clinton) is ellenszenvüknek adtak hangot. Közben a külügyminisztérium (State Department) is jelezte, hogy az USA szerint bajok vannak a budapesti kormánnyal. Diszkréten közölték magyar állami alkalmazottakkal, hogy korrupció miatt ne lépjenek az Egyesült Államok területére.
Budapest képtelen volt kezelni ezt az amerikai figyelmeztetést. A kormány közeli Napi Gazdaság indította el a politikai lavinát azzal, hogy, leközölt egy nevét eltitkoló egyénnel készített interjút, aki jelezte, hogy többüktől megvonták az amerikai beutazási vízumot. A cikk iszonyatos Amerika-ellenes hangulatot és heccelést indított be. A hazai állapotokra jellemző, hogy egy névtelen történetre ugrott az ország és (propaganda) sajtója. A hivatalos magyar állam pedig mélyen hallgatott. Mintha a magyar titkosszolgálat öt perc alatt nem tudta volna kinyomozni, és közzétenni, hogy mi is történt. Persze a kormányhivatalnokok is megérik a pénzüket, akik még ma is(!) lapítanak. Ezzel csak a világ előtt bizonyítják, hogy egy korrupt országban élünk. A tájékozatlan magyar néptömegek elé a követségi ügyvivőt próbálták bűnbaknak állítani, miközben a nemzetközi diplomácia értői előtt nevetségessé vált az ország és vezetői.
Közben kiderült az állami korrupció mivolta. Már másfél éve jelentették amerikai (multinacionális) cégek, hogy a magyar hatóságok meg akarják vesztegetni őket. A gyakorlat szerint, felszólították az amerikai cégeket, hogy ha két milliárd forintot befizetnek egy állami alapba, alapítványba, akkor elmaradnak az állami ellenőrzések, sőt garantálják, hogy a konkurenciánál tartanak majd ellenőrzéseket. A befizetett összeg fejében akár ÁFA (adó) kedvezményt is kaphatnak. Az amerikai-magyar (politikai) kapcsolatok 2014. decemberére jutottak az eddigi mélypontra, mikor az amerikai „jobboldal”, a republikánusok tekintélyes, sokat tapasztalt Nagyöregje, McCain szenátor „neo-fasiszta diktátornak” nevezte a magyar miniszterelnököt. Ráadásul ezt a kijelentését máig nem vonta vissza! Csak tompított a megfogalmazáson. A demokrácia deficitet továbbra is fenntartja. Szerencsétlen megjegyzését, különben a demokrata Obama elnöknek szánta. McCain ugyanis ellenezte egy diplomáciai előélettel, gyakorlattal nem rendelkező tv-s személyiség nagyköveti kinevezését. McCain valójában Budapestet, és az ottani külképviseletet, akarta fontosnak beállítani, ahova egy komoly, felkészült, tapasztalt diplomatára lenne szükség Ukrajna közelsége miatt.
Mindezek ellenére a két ország kapcsolatai jók. Vízumkényszer továbbra sincs. Ezzel is jelzi Washington, hogy nem a magyar néppel, hanem annak vezetőivel van baja. Az államközi kapcsolatok terén különben épp a vízum területén lehet hamarosan probléma, amennyiben a jelenlegi magyar politikai elit nem változtat eddigi nacionalista, populista gyakorlatán. A kettős állampolgárság ugyanis kiskaput biztosít olyanoknak, akik vízummentes amerikai beutazásra nem jogosultak, pl. románok, szerbek, stb. Az ukránok külön eset; nemcsak, mert maffia-tevékenység folyik, és korrupció a helyi útlevél kiadó polgármesteri hivatalokban, - ahol könnyű a megvesztegetés - hanem az ukrán állam is (amerikai segítséggel) minden eszközt meg fog ragadni, hogy az orosz állampolgárságot, pláne az ukrán-orosz kettős állampolgárságot, minél kevesebben kapják meg.
Sajnos, a budapesti vezetés meglehetősen szűklátókörű.
Következő cikk: Charlie Hebdo – arab háttérrel
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >