Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Charlie Hebdo – arab háttérrel
„A térségi terrorizmus alapvetően átalakulóban van, Oszama bin-Laden korszaka leáldozott.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Ideje számba venni azokat a tényezőket, amelyeket az elmúlt évtizedek során oly sok elemzés feltárt, s amelyek alapján legalább értelmezni lehet azt a brutális értelmetlenséget, amely most tizenhét ember lemészárlásához vezetett. Az említett elemzések maguk is a válsághoz kanyarodnak vissza, mint egyetlen olyan körülményhez, amely permanens frusztráltságot okoz az iszlám világon belül, egyre képtelenebb tettekre sarkallva annak egyes tagjait.
Az ENSZ által felkért és finanszírozott mintegy száz arab szakértő először 2002-ben adta közre az Arab Human Development Report nevű anyagot. Ezt aztán négy tematikus, kötet terjedelmű elemzés követte (2003, 2004, 2005, 2009), de mind közül alighanem az a legátfogóbb munka az arab térséget jellemző anomáliákról. Melyek ezek?
Mindenekelőtt az arab országok gazdasági szerkezetét jellemző alapvető problémák. A lakosság több mint felét kitevő nők alkalmazása a gazdaságban nem teljes és nem arányos. Többnyire a gazdaság felét kitevő agráriumban alkalmazzák a 80 százalékukat, ám ott, ahol az iszlám radikalizmus közel kerül a hatalomhoz, arra törekednek, hogy teljes egészében korlátozzák a nők munkavállalói lehetőségeit. Annak dacára, hogy a mezőgazdaság ilyen súllyal van jelen a gazdaságban, a GDP mindössze 12 százalékát termeli meg. (A 46 milliós – egyébként igen gyengén teljesítő – Spanyolország GDP-je meghaladja a teljes arab világ által produkált GDP-t.)
Az arab országokban a legmagasabb a munkanélküliség a harmadik világ többi régióihoz mérten. Bár 1990 és 2010 között ez némileg csökkent, az „arab tavaszt” követő bizonytalanságok ismét megsokszorozták a munkanélküliséget, különösen a fiatalok körében.
Az iskolarendszer rendkívül fejletlen, s az elemi oktatás irányítása általában képzetlen, a szekularitással mereven szembenálló imámok kezében maradt. A felsőoktatás hasonlóképp improduktív. Emellett a diglosszia miatt, vagyis amiatt, hogy az írott és a beszélt nyelv jelentősen eltér, a funkcionális analfabetizmus az arab nyelvű országok lakosainak nagy többségét jellemzi. 65 millióan pedig nem egyszerűen funkcionális, hanem tényleges analfabéták.
A kultúra ideológiai befolyásoltsága igen magas, s e téren igen hatékonyan működik az öncenzúra is. Az izoláltság egészen elképesztő: a 10 milliós Görögországban évente több angolról fordított mű jelenik meg, mint a 310 millió lakosú 22 arab államban együttvéve. Ráadásul a megjelentetett művek 80-90 százaléka vallási irodalom. A lakosság csupán 1,2 százaléka rendelkezik számítógéppel, az internet-hozzáférés aránya pedig ennél is elenyészőbb, mindössze 0,6 százaléknyi.
Az Arab Human Development Report elképesztő adatai még hosszan sorolhatók. Sokatmondó, hogy 2009-2011 – vagyis az „arab tavasz” fejleményei óta – újabb jelentést nem rendelt az ENSZ, pedig érdekes lenne megvonni az új helyzet mérlegét, hisz a politikai változások általában lerontották az érintett államok teljesítőképességét, és ott, ahol polgárháború dúl – így Líbiában és Szíriában –, a helyzet még tragikusabb.
És hogy mi köze ezeknek az adatoknak ahhoz, hogy Saïd Kouachi és Chérif Kouachi besétált a Rue Serpollet 26. alatt lévő irodaházba, és halomra gyilkolta a szerkesztőség munkatársait? Elvégre a két fiatalember – algériai felmenőik dacára – francia volt, messze látták meg a napvilágot s nőttek fel azoktól az arab államoktól, amelyekben a nyomor és a kilátástalanság, no meg a vallási elvakultság ad fegyvert az emberek kezébe.
A kérdés jogos, mégis inkább szónoki az olyanok számára is, akik kevésbé járatosak a Közel-Kelet és Észak-Afrika dolgaiban. A térségi terrorizmus alapvetően átalakulóban van, Oszama bin-Laden korszaka leáldozott (lehet, hogy csak átmenetileg), és bár az ISIS nem változtatott a stratégián, de a terrorcselekmények taktikai elemei közül jó néhány megváltozott. Ma már a múlté, hogy a Közel-Keleten vagy a Maghrebben felnőtt, s így könnyen azonosítható egyénekre bízzanak akciókat; erre ott van az a mintegy négyezer francia-arab identitású egyén, akik jelenleg is az ISIS-ben harcolnak, s az a mintegy háromezer, akik a brit nagyvárosok bevándorló negyedeiben látták meg a napvilágot, s az angol hétköznapokban szocializálódtak. Az Egyesült Államok ezt már megtapasztalta a Bush-érában 2001-2008 között. A jelek szerint Európa sem tudja megspórolni magának e fájdalmas tanulságokat.
Következő cikk: “Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >