2020. július 3. péntek
Ma Kornél, Soma, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Charlie Hebdo – arab háttérrel

„A térségi terrorizmus alapvetően átalakulóban van, Oszama bin-Laden korszaka leáldozott.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Ideje számba venni azokat a tényezőket, amelyeket az elmúlt évtizedek során oly sok elemzés feltárt, s amelyek alapján legalább értelmezni lehet azt a brutális értelmetlenséget, amely most tizenhét ember lemészárlásához vezetett. Az említett elemzések maguk is a válsághoz kanyarodnak vissza, mint egyetlen olyan körülményhez, amely permanens frusztráltságot okoz az iszlám világon belül, egyre képtelenebb tettekre sarkallva annak egyes tagjait.

Az ENSZ által felkért és finanszírozott mintegy száz arab szakértő először 2002-ben adta közre az Arab Human Development Report nevű anyagot. Ezt aztán négy tematikus, kötet terjedelmű elemzés követte (2003, 2004, 2005, 2009), de mind közül alighanem az a legátfogóbb munka az arab térséget jellemző anomáliákról. Melyek ezek?

Mindenekelőtt az arab országok gazdasági szerkezetét jellemző alapvető problémák. A lakosság több mint felét kitevő nők alkalmazása a gazdaságban nem teljes és nem arányos. Többnyire a gazdaság felét kitevő agráriumban alkalmazzák a 80 százalékukat, ám ott, ahol az iszlám radikalizmus közel kerül a hatalomhoz, arra törekednek, hogy teljes egészében korlátozzák a nők munkavállalói lehetőségeit. Annak dacára, hogy a mezőgazdaság ilyen súllyal van jelen a gazdaságban, a GDP mindössze 12 százalékát termeli meg. (A 46 milliós – egyébként igen gyengén teljesítő – Spanyolország GDP-je meghaladja a teljes arab világ által produkált GDP-t.)

Az arab országokban a legmagasabb a munkanélküliség a harmadik világ többi régióihoz mérten. Bár 1990 és 2010 között ez némileg csökkent, az „arab tavaszt” követő bizonytalanságok ismét megsokszorozták a munkanélküliséget, különösen a fiatalok körében.

Az iskolarendszer rendkívül fejletlen, s az elemi oktatás irányítása általában képzetlen, a szekularitással mereven szembenálló imámok kezében maradt. A felsőoktatás hasonlóképp improduktív. Emellett a diglosszia miatt, vagyis amiatt, hogy az írott és a beszélt nyelv jelentősen eltér, a funkcionális analfabetizmus az arab nyelvű országok lakosainak nagy többségét jellemzi. 65 millióan pedig nem egyszerűen funkcionális, hanem tényleges analfabéták.

A kultúra ideológiai befolyásoltsága igen magas, s e téren igen hatékonyan működik az öncenzúra is. Az izoláltság egészen elképesztő: a 10 milliós Görögországban évente több angolról fordított mű jelenik meg, mint a 310 millió lakosú 22 arab államban együttvéve. Ráadásul a megjelentetett művek 80-90 százaléka vallási irodalom. A lakosság csupán 1,2 százaléka rendelkezik számítógéppel, az internet-hozzáférés aránya pedig ennél is elenyészőbb, mindössze 0,6 százaléknyi.

Az Arab Human Development Report elképesztő adatai még hosszan sorolhatók. Sokatmondó, hogy 2009-2011 – vagyis az „arab tavasz” fejleményei óta – újabb jelentést nem rendelt az ENSZ, pedig érdekes lenne megvonni az új helyzet mérlegét, hisz a politikai változások általában lerontották az érintett államok teljesítőképességét, és ott, ahol polgárháború dúl – így Líbiában és Szíriában –, a helyzet még tragikusabb.

És hogy mi köze ezeknek az adatoknak ahhoz, hogy Saïd Kouachi és Chérif Kouachi besétált a Rue Serpollet 26. alatt lévő irodaházba, és halomra gyilkolta a szerkesztőség munkatársait? Elvégre a két fiatalember – algériai felmenőik dacára – francia volt, messze látták meg a napvilágot s nőttek fel azoktól az arab államoktól, amelyekben a nyomor és a kilátástalanság, no meg a vallási elvakultság ad fegyvert az emberek kezébe.

A kérdés jogos, mégis inkább szónoki az olyanok számára is, akik kevésbé járatosak a Közel-Kelet és Észak-Afrika dolgaiban. A térségi terrorizmus alapvetően átalakulóban van, Oszama bin-Laden korszaka leáldozott (lehet, hogy csak átmenetileg), és bár az ISIS nem változtatott a stratégián, de a terrorcselekmények taktikai elemei közül jó néhány megváltozott. Ma már a múlté, hogy a Közel-Keleten vagy a Maghrebben felnőtt, s így könnyen azonosítható egyénekre bízzanak akciókat; erre ott van az a mintegy négyezer francia-arab identitású egyén, akik jelenleg is az ISIS-ben harcolnak, s az a mintegy háromezer, akik a brit nagyvárosok bevándorló negyedeiben látták meg a napvilágot, s az angol hétköznapokban szocializálódtak. Az Egyesült Államok ezt már megtapasztalta a Bush-érában 2001-2008 között. A jelek szerint Európa sem tudja megspórolni magának e fájdalmas tanulságokat.

2015. január 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább

Veszélyben a magyar független sajtó zászlóshajója?

A DW megjegyzi, hogy az aggodalmak már csak azért is jogosak, mert Orbán Viktor így darálja >

Tovább

Index jobbra

Versenytársainknak szerencsés túlélést kívánunk. De maradunk még mindig elegen. Nem lesz időtök mindannyiunkat kiirtani. Eljön a >

Tovább

A szerb demokrácia mint egy Potemkin-falu

Brüsszelnek nem kellene támogatnia az államfő pártját. A német liberálisok egyik parlamenti képviselője pedig az üzente >

Tovább