2021. május 16. vasárnap
Ma Mózes, Botond, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mieink 3

Mucsi Géza
Mucsi Géza
Mieink 3
ELmenőben és maradóban: sehol otthon (Barcsay Jenő Művészeti anatómiájából)

Nem is olyan régen azt hallottam, olvastam, hogy fogy a magyarság. Az is lehet, hogy azóta még inkább megfo­gyatkozott. Itt, Magyarországon. Mert­hogy az adathalmazból nehézkesen ugyan, de kiderül, hogy hát Magyaror­szágon fogy a magyarság. Az elhalálozás ennyi meg ennyi, a natalitás pedig emennyi meg amannyi.

Sepsiszentgyörgyi is­merősöm állít meg a körúton: hallom, fogy­tok! Talán nem érde­mes már itt gyereket szülni, csinálni? Az én asszonyom most szüli majd az ötödiket. Fiú, az biztos! Szabadkai barátom invitál a boro­zóba egy röpke koccin­tásra: képzeld, két fiam után végre lányom is születik. Juli lesz a ne­ve! Na, isten áldja! A zánkai menekülttábor­ból baranyai barátom értesít, hogy megvan immár a második is. Az első is itt született, röpke két és fél évvel ezelőtt. Alig várja, hogy egyszer hazatérhessen, immár négytagú csa­ládjával. Mint magyar. Mint produktív magyar. Ha addig ugyan tisztá­zódik, hogy végül is kié Baranya.

Újvidéki haverom új­ságolja, hogy majd itt te­lepedik le – kivándorol a Vajdaságból, avagy bevándorol ide, vagy betelepül, szóval kitelepül onnan –, hogy neje majd néhány hónap múlva a negyediket is meg­szüli. De ezt a csecsemőt már aligha­nem itt. Nem otthon, hanem itthon. „Itt majd jobb lesz a gyermekeknek” – mondja. Nem kell azon törnie a fejét, hogy ott mikor szüntetik meg a magyar bölcsődét, a magyar iskolát. Azt a keve­set is, ami még megmaradt.

Született budapesti barátom kérdezi: „Hogy az Istenbe csináljátok ti ezt, hogy egy, kettő, három gyerekkel átjöttök, áttelepültök, letelepültök, bevándoroltok, kivándoroltok és megéltek? Én nagy nehezen összehoztam egyet, egy fiút, de ez is sok. Nincs miből megélni, nincs pénz.” Mondom, túlélés. Merünk, mert muszáj. És ez a muszáj túlélni aztán istenigazából egyben és együtt tartja a határon túli magyarságot.

Azt a magyar­ságot, mely körülbelül négy és fél millió lelket számlál, és nem fogy. Esetleg hellyel-közzel a román, a szerb, a szlovák hatalmi rendszerek miatt átalakul egy kissé, de mindenesetre nem fogy. A magyar mag marad. S nevezhetjük pes­tinek, pozsonyinak, szabadkainak, ko­lozsvárinak, munkácsinak, muraszomba­tinak, eszékinek. Mindegy.

Az önmagával határos Magyarország addig lesz önmagával határos, amíg nem tisztázzuk egymás között – unter uns –, hogy ki a magyar, ki a díszma­gyar, ki a gyászmagyar, ki a talpra ma­gyar. Továbbá még nem hidaljuk át a történelmi, de főleg kommunista megkülönböztetést, mely röviden így fogalmazódik meg: mi és ti! Addig, ám szintén úgy unter uns nem kerülnek történelem süllyesztőjébe a letelepszik, betelepül, kivándorol, bevándorol, áttelepül kifejezések, szóval addig, ameddig a haza és a szülőföld fogalmát ki-ki maga módján tisztázza.

Ugyanis ez a terület itt és most még mindig Közép-Európa. Duna-meden­ce. Pannon-medence. Kár­pát-medence. Perspektíve. Duna menti Konföderáció. Vagy pedig egy régió­kon nyugvó Közép-Euró­pa. Majdan egységes Európa. Itt évszázadok óta vándorolnak. Nem ki, és nem be. Hanem onnan ide, és innen oda. Itt élnek, itt halnak Nem csak magyarok.

Ezért talán szerencsétlen az a megállapítás, hogy fogy a magyarság. Inkább azt írom ide, sajnos az emberek fogynak. Azok az emberek, szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági, baranyai, muraközi, murántúli, burgenlandi magyarok – echte magyarok –, továbbá románok, ruszinok, szlo­vákok, szerbek, horvátok, szlovénok, palócok, németek, cigányok, zsidók, akik lassan jobbra tolódnak, a másik fojtogatásától várják, remélik a szebb jövőt. S közben elfelejtik, hogy a túléléssel együtt fontos az egymásra utaltság, az mellett élés is.

S ha ezt itt és most nem képes megérteni ez a Kárpát-medence, Pan­non-medence, Pannon-fateknő – tényleg fogyunk, és elfogyunk.

De akkor mindannyian.

Nem csak magyarok.

1993. május 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az osztrák politikai állapotok megdöbbentően hasonlítanak a magyarokra

A baj ott van, hogy Kurz szétveri a demokratikus intézmények hitelét, miközben ujjal mutogat a többiekre. >

Tovább

Orbán azt csinál, amire csak kedve szottyan

A politikus a kétharmad birtokában immár 11 éve azt csinál az állami intézményekben, amihez csak kedve >

Tovább

Kurz az orbáni úton

Bizonytalanná vált az osztrák kancellár politikai jövője, mert az ügyészség hamis tanúzás miatt eljárást indított Kurz >

Tovább

Spiegel: Veszélyes balkáni fantazmagóriák

A lap arról a diplomáciai tervről ír, amely a Nyugat-Balkáni határok újrarajzolását tartalmazza, csak éppen nem >

Tovább

Orbánnak jó 10 év óta most először főhet a feje

Méghozzá a választás miatt, aminek oka részben a járvány elhibázott kezelése, de még inkább, hogy felállt >

Tovább

Orbán ideje lassan lejár, már a végjátékra készül

Helyzetét rontja a szörnyű járványmérleg, az egyesült ellenzék, valamint az, hogy Magyarország egyre inkább elszigetelődik az >

Tovább

Orbán hűség szállta meg Várhelyi Olivért

Brüsszelben feltételezik, hogy a magyar biztos azért folyamodott ehhez a váratlan húzáshoz, mert Orbán, akihez Várhelyi >

Tovább

A magyar hatóságok megsértik a kultúra függetlenségét

Többféle formában is tiltakozni kíván az Európai Művészeti Akadémiák Szövetsége, mert úgy ítéli meg, hogy Magyarországon >

Tovább

A remény napja

Május kilencedike ünnep. Mostanában alig beszélnek róla, pedig a ma ismert Európa – Hitler legyőzése után >

Tovább

Kurier: Nehogy az Orbánok és Janšák Európája legyen

Úgyhogy az elemzés arra bíztatja az integrációt: ne engedjen a szűklátókörű ellentábornak, legyen úrrá kisebbrendűségi hajlamán. >

Tovább

Még épp időben

Mi tagadás, az ellenzék politikusai egyszerűbb lelkek, ráadásul a választási feltételek is kirívóan egyenlőtlenek: mindenben, ami >

Tovább

Baljós árnyak

Nehéz idők jönnek. Merkel asszony, kormányzó urunk európai őrangyala távozik a hatalomból, pártja, a CDU–CSU pedig egy >

Tovább