2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mieink 3

Mucsi Géza
Mucsi Géza
Mieink 3
ELmenőben és maradóban: sehol otthon (Barcsay Jenő Művészeti anatómiájából)

Nem is olyan régen azt hallottam, olvastam, hogy fogy a magyarság. Az is lehet, hogy azóta még inkább megfo­gyatkozott. Itt, Magyarországon. Mert­hogy az adathalmazból nehézkesen ugyan, de kiderül, hogy hát Magyaror­szágon fogy a magyarság. Az elhalálozás ennyi meg ennyi, a natalitás pedig emennyi meg amannyi.

Sepsiszentgyörgyi is­merősöm állít meg a körúton: hallom, fogy­tok! Talán nem érde­mes már itt gyereket szülni, csinálni? Az én asszonyom most szüli majd az ötödiket. Fiú, az biztos! Szabadkai barátom invitál a boro­zóba egy röpke koccin­tásra: képzeld, két fiam után végre lányom is születik. Juli lesz a ne­ve! Na, isten áldja! A zánkai menekülttábor­ból baranyai barátom értesít, hogy megvan immár a második is. Az első is itt született, röpke két és fél évvel ezelőtt. Alig várja, hogy egyszer hazatérhessen, immár négytagú csa­ládjával. Mint magyar. Mint produktív magyar. Ha addig ugyan tisztá­zódik, hogy végül is kié Baranya.

Újvidéki haverom új­ságolja, hogy majd itt te­lepedik le – kivándorol a Vajdaságból, avagy bevándorol ide, vagy betelepül, szóval kitelepül onnan –, hogy neje majd néhány hónap múlva a negyediket is meg­szüli. De ezt a csecsemőt már aligha­nem itt. Nem otthon, hanem itthon. „Itt majd jobb lesz a gyermekeknek” – mondja. Nem kell azon törnie a fejét, hogy ott mikor szüntetik meg a magyar bölcsődét, a magyar iskolát. Azt a keve­set is, ami még megmaradt.

Született budapesti barátom kérdezi: „Hogy az Istenbe csináljátok ti ezt, hogy egy, kettő, három gyerekkel átjöttök, áttelepültök, letelepültök, bevándoroltok, kivándoroltok és megéltek? Én nagy nehezen összehoztam egyet, egy fiút, de ez is sok. Nincs miből megélni, nincs pénz.” Mondom, túlélés. Merünk, mert muszáj. És ez a muszáj túlélni aztán istenigazából egyben és együtt tartja a határon túli magyarságot.

Azt a magyar­ságot, mely körülbelül négy és fél millió lelket számlál, és nem fogy. Esetleg hellyel-közzel a román, a szerb, a szlovák hatalmi rendszerek miatt átalakul egy kissé, de mindenesetre nem fogy. A magyar mag marad. S nevezhetjük pes­tinek, pozsonyinak, szabadkainak, ko­lozsvárinak, munkácsinak, muraszomba­tinak, eszékinek. Mindegy.

Az önmagával határos Magyarország addig lesz önmagával határos, amíg nem tisztázzuk egymás között – unter uns –, hogy ki a magyar, ki a díszma­gyar, ki a gyászmagyar, ki a talpra ma­gyar. Továbbá még nem hidaljuk át a történelmi, de főleg kommunista megkülönböztetést, mely röviden így fogalmazódik meg: mi és ti! Addig, ám szintén úgy unter uns nem kerülnek történelem süllyesztőjébe a letelepszik, betelepül, kivándorol, bevándorol, áttelepül kifejezések, szóval addig, ameddig a haza és a szülőföld fogalmát ki-ki maga módján tisztázza.

Ugyanis ez a terület itt és most még mindig Közép-Európa. Duna-meden­ce. Pannon-medence. Kár­pát-medence. Perspektíve. Duna menti Konföderáció. Vagy pedig egy régió­kon nyugvó Közép-Euró­pa. Majdan egységes Európa. Itt évszázadok óta vándorolnak. Nem ki, és nem be. Hanem onnan ide, és innen oda. Itt élnek, itt halnak Nem csak magyarok.

Ezért talán szerencsétlen az a megállapítás, hogy fogy a magyarság. Inkább azt írom ide, sajnos az emberek fogynak. Azok az emberek, szlovákiai, kárpátaljai, erdélyi, vajdasági, baranyai, muraközi, murántúli, burgenlandi magyarok – echte magyarok –, továbbá románok, ruszinok, szlo­vákok, szerbek, horvátok, szlovénok, palócok, németek, cigányok, zsidók, akik lassan jobbra tolódnak, a másik fojtogatásától várják, remélik a szebb jövőt. S közben elfelejtik, hogy a túléléssel együtt fontos az egymásra utaltság, az mellett élés is.

S ha ezt itt és most nem képes megérteni ez a Kárpát-medence, Pan­non-medence, Pannon-fateknő – tényleg fogyunk, és elfogyunk.

De akkor mindannyian.

Nem csak magyarok.

1993. május 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Kasztner-vonat egy túlélő szemével

Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >

Tovább

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban

Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >

Tovább

A hálaadás napján

Van, aki rosszallja a rektor döntését. Rasmusent ki kell rúgni, mondják, a gyűlöletbeszédet nem védi az >

Tovább

Nosztalgiapolitizálás, avagy hogyan aratott a populizmus

Trump, Farage, Orbán és a többi populista olyan embereket vonz, akik azt akarják, hogy a világ >

Tovább

Jézuska és a jógadémon

Németh Sándor most sikeresen magára húzta a közröhejt, ám ez igazságtalan. Ferenc pápa igyekszik a világi >

Tovább

Már a Budapest-Belgrád projektre vásárolhatott bányát az Orbán-családdal üzletelő cég

A Magyarország legjobb kövét adó bányát egy fiatal, de jó kapcsolatokkal bíró cég szerezte meg, amelynek >

Tovább

A szavakból épített szögesdrót

Magyarország olyan helyzetben van, mint az NDK 1961-ben: a tömegek elmennek, ezért falat kell építeni, csak >

Tovább

Soros György: A berlini faltól az új falakig

Az amerikai-magyar üzletember szerint a világ forradalmi időket él, világszerte erősödik a nacionalizmus, a jövő bizonytalan. >

Tovább

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább