2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Három bő esztendő

Születésnapi elégia a Naplóról, az életről és egyéb apróságokról

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„Azok voltak a szép napok...” – ismé­telgeti egy angol dalocska, amely a forradalmi hippie évekből származik. Mond­hatnánk mi is, a számunkra nem kevésbé forradalmi 90-es évekről, amelyekről heti rendszerességgel Naplót vezettünk. Ki-ki a maga módján, óvatosan kerülve az igehirdetést. Mert a krónikásoknak nem ez a feladatuk, hanem az, hogy elmeséljék a valóságot. Nem passzív tükörként, hanem érző, látó és fülelő emberként kell szolgálniuk. Ennyit az okoskodásból. Nehogy megijedjen a Kedves Olvasó, hogy a Napló ezentúl oktatósdit játszik vele. Isten ments, ezt meghagyjuk másoknak.

Inkább azt szeretném elmondani há­roméves lurkónk születésnapján, hogy úgy érzem, Napló mindig is volt, és hiába töröm a fejem, alig emlékszem arra, mi volt előtte. Legtöbbünk televízi­ózott meg rádiózott, voltak, akik írtak is. Aztán egymásra találtunk, mert beszű­kültek a honi tájékoztatás lehetőségei. És mert volt fölösleges energiánk, amit aztán bele is öltünk a lapalapításba. Ebbe már úgy belejöttünk, hogy alapítgattunk tovább (TV-Napló, Hornyik-könyv), csak hát közbeszólt a háború, és ismét színtelenné váltunk – fedőlapilag. Ami csak a javunkat szolgálta, mondták egyesek „Mert így hitelesebb a mindig is félig szamizdatnak ható Napló” – érveltek a jóhiszeműek. A kevésbé jóhiszeműek pedig azt állítot­ták, eléggé el nem Ítélhető módon, hogy a színtelenség híven tükrözi lelki világunkat.

Függetlenül az érvelésektől, büszkék vagyunk arra, hogy még vagyunk. Arra már kevésbé, hogy senki sem követte a példánkat, és maradtunk egyedüli itteni független magyar nyelvű újságnak. Meg egyáltalán tájékoztatási eszköznek. No de, sebaj, majd a háború után. Habár a hivatalos sajtó hirtelen pálfordulása és békehirdetése, meglehet a jobb érzésűeknek örökre elveszi a kedvét az újságí­rástól. Az már nem újdonság, ha azt mondom, hogy a hamis próféták korát éljük, de hogy ennyire, hamisak legyenek, az már sok.

Mi maradtunk olyanoknak amilye­nek voltunk csak egy kicsit megöre­gedtünk. Tele vagyunk viszont életta­pasztalattal, és a helyzet (mert az min­dig van) különböző sodrásokba kényszerített bennünket

Vegyük sorba. A Napló egyik alapí­tója, Németh Árpád már több mint egy éve a boszniai hegyeket járja, és ritka haza ruccanásaikor szokott élménybeszámolót írni. Csíkos Zsuzsa sem tűnt el, csak éppen szülési szabadságon van, de közben áldásos tevékenységet folytat marketingügyben. Tolnai Ottó, kényszerszabadságon lévén, hol Buda­pesten, hol Veszprémben, hol Újvidé­ken, hol a nagyvilágban bukkan fel. Balázs Attila a Pesti Hírlap főmunkatár­sa, aki Mucsi Gézával együtt igyekszik színt vinni a fővárosi napilapba. Blaskó Márta a határon túli magyarok, de főleg a délvidékiek sorsát egyengeti. Guelmino Sándor is Budapestről küldi cikkeit. Molnár Imre visszajött Los Angelesből, és azonnal a boszniai hegyekbe vándo­rolt hasonló megbízatással, mint Né­meth Árpád. Az újvidéki stáb kicsi, de annál erősebb: Keszég Károly csapatka­pitány vezetésével Balogh Emerencia, Tóth Lívia, Dormán László, Léphaft Pál, Gáspár Mihály, Nemes István, Bozsoki László, Klier Mária, Grác Mária összeté­telű csapat fut ki hetente a pályára. Őket erősítik állandó munkatársaink Tomán László, belgrádi kollégánk Krampus, Balla Lajos-Laci, a Nagy Kó­pé, Szloboda János, Soltis Gyula, Klemm József, Szántó Zoltán, Németh Zoltán, Kókai Péter, Varga Zoltán, Hübsch Éva, Spitzer Éva. Remélem, a felsorolás nem szolgál majd alapul vala­milyen rendőrségi dokumentációnak, és azok, akik nem vállalják a nyilvánossá­got nyugodtan tagadják le magukat és nevük megjelenését írják az alapító rossz emlékezőtehetségének a számlá­jára. Azok is tegyék meg ezt, akik vélet­lenül nem szerepelnek a listán. Minden szándékosság kizárva.

Két felejthetetlen munkatársunk már nem szerepelhet ebben a névsorban – élőként – fogalomként a hivatás meg­szállottjainak jelképeként azonban mindörökké. Pintér Lajos és Slobodan Stanojević. Miket tudnátok írni erről a hőbörgő világról?!

Nem vagyok jó ünnepi szónok, ezért nehezen fogalmazom ezeket a monda­tokat, és alig várom, hogy visszatérjünk a sokkal izgalmasabb valóságba, ahol nap nap után igazolják a Nagy Politika becses irányítói, hogy szükség van a Naplóra.

Két apró részletre szeretnék még csak kitérni eme rövid irományomban. Az egyik a Napló szerkesztéspolitikája. Kérem, én most töredelmesen beval­lom, hogy ilyen nincs. Mindenki azt ír és úgy, ahogyan jónak látja. Egyetlen kikötésünk van: ne uszítson. Csak ilyen hozzáállással lehet kikerülni a cenzúrát, legalábbis véleményem szerint. Sok szerkesztőségben megfordultam már ri­porterként és főszerkesztőként, és min­dig is a legunalmasabb és a legfölöslegesebb dolognak tartottam a külön­böző szerkesztőbizottsági, kollégiumi üléseket amelyeken gondterhelt arcú szerkesztők értékelnek és megváltják a világot. Valójában a hiúság vasára az egész, és az apró kis magánérdekek versengése. Ettől teljesen mentes a Napló. Mármint a kollégiumoktól. Apró kis érdekek itt is ütközhetnek, de abból nem csinálunk közügyet.

A másik apró részlet egy epizód. Történt tavaly nyáron egy nagy buda­pesti rendezvényen. A tömegben egy fiatalember hátulról megfogta a válla­mat és ezt mondta: „Az Isten áldja meg.” Most is belepirulok. Én csak azok miatt írom le, akiket elbátortalaní­tanak a jelenlegi körülmények és a hivatás feladására készülnek. Ennél na­gyobb fizetést nem lehet kapni.

1993. május 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek

Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >

Tovább

Egy dél-bácskai tartalékos katona története

Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >

Tovább

Egy vita rejtekei

A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >

Tovább

Füstbe ment szerv

Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >

Tovább

Virág a kormányzó úr sírján

Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >

Tovább

Háborús emlékek nyomában

Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >

Tovább

„Mórahalmon egyeztettek”

Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >

Tovább

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább