Ma Irén, írisz, Lúcia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Három bő esztendő
Születésnapi elégia a Naplóról, az életről és egyéb apróságokról
Bódis Gábor
„Azok voltak a szép napok...” – ismételgeti egy angol dalocska, amely a forradalmi hippie évekből származik. Mondhatnánk mi is, a számunkra nem kevésbé forradalmi 90-es évekről, amelyekről heti rendszerességgel Naplót vezettünk. Ki-ki a maga módján, óvatosan kerülve az igehirdetést. Mert a krónikásoknak nem ez a feladatuk, hanem az, hogy elmeséljék a valóságot. Nem passzív tükörként, hanem érző, látó és fülelő emberként kell szolgálniuk. Ennyit az okoskodásból. Nehogy megijedjen a Kedves Olvasó, hogy a Napló ezentúl oktatósdit játszik vele. Isten ments, ezt meghagyjuk másoknak.
Inkább azt szeretném elmondani hároméves lurkónk születésnapján, hogy úgy érzem, Napló mindig is volt, és hiába töröm a fejem, alig emlékszem arra, mi volt előtte. Legtöbbünk televíziózott meg rádiózott, voltak, akik írtak is. Aztán egymásra találtunk, mert beszűkültek a honi tájékoztatás lehetőségei. És mert volt fölösleges energiánk, amit aztán bele is öltünk a lapalapításba. Ebbe már úgy belejöttünk, hogy alapítgattunk tovább (TV-Napló, Hornyik-könyv), csak hát közbeszólt a háború, és ismét színtelenné váltunk – fedőlapilag. Ami csak a javunkat szolgálta, mondták egyesek „Mert így hitelesebb a mindig is félig szamizdatnak ható Napló” – érveltek a jóhiszeműek. A kevésbé jóhiszeműek pedig azt állították, eléggé el nem Ítélhető módon, hogy a színtelenség híven tükrözi lelki világunkat.
Függetlenül az érvelésektől, büszkék vagyunk arra, hogy még vagyunk. Arra már kevésbé, hogy senki sem követte a példánkat, és maradtunk egyedüli itteni független magyar nyelvű újságnak. Meg egyáltalán tájékoztatási eszköznek. No de, sebaj, majd a háború után. Habár a hivatalos sajtó hirtelen pálfordulása és békehirdetése, meglehet a jobb érzésűeknek örökre elveszi a kedvét az újságírástól. Az már nem újdonság, ha azt mondom, hogy a hamis próféták korát éljük, de hogy ennyire, hamisak legyenek, az már sok.
Mi maradtunk olyanoknak amilyenek voltunk csak egy kicsit megöregedtünk. Tele vagyunk viszont élettapasztalattal, és a helyzet (mert az mindig van) különböző sodrásokba kényszerített bennünket
Vegyük sorba. A Napló egyik alapítója, Németh Árpád már több mint egy éve a boszniai hegyeket járja, és ritka haza ruccanásaikor szokott élménybeszámolót írni. Csíkos Zsuzsa sem tűnt el, csak éppen szülési szabadságon van, de közben áldásos tevékenységet folytat marketingügyben. Tolnai Ottó, kényszerszabadságon lévén, hol Budapesten, hol Veszprémben, hol Újvidéken, hol a nagyvilágban bukkan fel. Balázs Attila a Pesti Hírlap főmunkatársa, aki Mucsi Gézával együtt igyekszik színt vinni a fővárosi napilapba. Blaskó Márta a határon túli magyarok, de főleg a délvidékiek sorsát egyengeti. Guelmino Sándor is Budapestről küldi cikkeit. Molnár Imre visszajött Los Angelesből, és azonnal a boszniai hegyekbe vándorolt hasonló megbízatással, mint Németh Árpád. Az újvidéki stáb kicsi, de annál erősebb: Keszég Károly csapatkapitány vezetésével Balogh Emerencia, Tóth Lívia, Dormán László, Léphaft Pál, Gáspár Mihály, Nemes István, Bozsoki László, Klier Mária, Grác Mária összetételű csapat fut ki hetente a pályára. Őket erősítik állandó munkatársaink Tomán László, belgrádi kollégánk Krampus, Balla Lajos-Laci, a Nagy Kópé, Szloboda János, Soltis Gyula, Klemm József, Szántó Zoltán, Németh Zoltán, Kókai Péter, Varga Zoltán, Hübsch Éva, Spitzer Éva. Remélem, a felsorolás nem szolgál majd alapul valamilyen rendőrségi dokumentációnak, és azok, akik nem vállalják a nyilvánosságot nyugodtan tagadják le magukat és nevük megjelenését írják az alapító rossz emlékezőtehetségének a számlájára. Azok is tegyék meg ezt, akik véletlenül nem szerepelnek a listán. Minden szándékosság kizárva.
Két felejthetetlen munkatársunk már nem szerepelhet ebben a névsorban – élőként – fogalomként a hivatás megszállottjainak jelképeként azonban mindörökké. Pintér Lajos és Slobodan Stanojević. Miket tudnátok írni erről a hőbörgő világról?!
Nem vagyok jó ünnepi szónok, ezért nehezen fogalmazom ezeket a mondatokat, és alig várom, hogy visszatérjünk a sokkal izgalmasabb valóságba, ahol nap nap után igazolják a Nagy Politika becses irányítói, hogy szükség van a Naplóra.
Két apró részletre szeretnék még csak kitérni eme rövid irományomban. Az egyik a Napló szerkesztéspolitikája. Kérem, én most töredelmesen bevallom, hogy ilyen nincs. Mindenki azt ír és úgy, ahogyan jónak látja. Egyetlen kikötésünk van: ne uszítson. Csak ilyen hozzáállással lehet kikerülni a cenzúrát, legalábbis véleményem szerint. Sok szerkesztőségben megfordultam már riporterként és főszerkesztőként, és mindig is a legunalmasabb és a legfölöslegesebb dolognak tartottam a különböző szerkesztőbizottsági, kollégiumi üléseket amelyeken gondterhelt arcú szerkesztők értékelnek és megváltják a világot. Valójában a hiúság vasára az egész, és az apró kis magánérdekek versengése. Ettől teljesen mentes a Napló. Mármint a kollégiumoktól. Apró kis érdekek itt is ütközhetnek, de abból nem csinálunk közügyet.
A másik apró részlet egy epizód. Történt tavaly nyáron egy nagy budapesti rendezvényen. A tömegben egy fiatalember hátulról megfogta a vállamat és ezt mondta: „Az Isten áldja meg.” Most is belepirulok. Én csak azok miatt írom le, akiket elbátortalanítanak a jelenlegi körülmények és a hivatás feladására készülnek. Ennél nagyobb fizetést nem lehet kapni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >