2022. október 1. szombat
Ma Malvin, Teréz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Három bő esztendő

Születésnapi elégia a Naplóról, az életről és egyéb apróságokról

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„Azok voltak a szép napok...” – ismé­telgeti egy angol dalocska, amely a forradalmi hippie évekből származik. Mond­hatnánk mi is, a számunkra nem kevésbé forradalmi 90-es évekről, amelyekről heti rendszerességgel Naplót vezettünk. Ki-ki a maga módján, óvatosan kerülve az igehirdetést. Mert a krónikásoknak nem ez a feladatuk, hanem az, hogy elmeséljék a valóságot. Nem passzív tükörként, hanem érző, látó és fülelő emberként kell szolgálniuk. Ennyit az okoskodásból. Nehogy megijedjen a Kedves Olvasó, hogy a Napló ezentúl oktatósdit játszik vele. Isten ments, ezt meghagyjuk másoknak.

Inkább azt szeretném elmondani há­roméves lurkónk születésnapján, hogy úgy érzem, Napló mindig is volt, és hiába töröm a fejem, alig emlékszem arra, mi volt előtte. Legtöbbünk televízi­ózott meg rádiózott, voltak, akik írtak is. Aztán egymásra találtunk, mert beszű­kültek a honi tájékoztatás lehetőségei. És mert volt fölösleges energiánk, amit aztán bele is öltünk a lapalapításba. Ebbe már úgy belejöttünk, hogy alapítgattunk tovább (TV-Napló, Hornyik-könyv), csak hát közbeszólt a háború, és ismét színtelenné váltunk – fedőlapilag. Ami csak a javunkat szolgálta, mondták egyesek „Mert így hitelesebb a mindig is félig szamizdatnak ható Napló” – érveltek a jóhiszeműek. A kevésbé jóhiszeműek pedig azt állítot­ták, eléggé el nem Ítélhető módon, hogy a színtelenség híven tükrözi lelki világunkat.

Függetlenül az érvelésektől, büszkék vagyunk arra, hogy még vagyunk. Arra már kevésbé, hogy senki sem követte a példánkat, és maradtunk egyedüli itteni független magyar nyelvű újságnak. Meg egyáltalán tájékoztatási eszköznek. No de, sebaj, majd a háború után. Habár a hivatalos sajtó hirtelen pálfordulása és békehirdetése, meglehet a jobb érzésűeknek örökre elveszi a kedvét az újságí­rástól. Az már nem újdonság, ha azt mondom, hogy a hamis próféták korát éljük, de hogy ennyire, hamisak legyenek, az már sok.

Mi maradtunk olyanoknak amilye­nek voltunk csak egy kicsit megöre­gedtünk. Tele vagyunk viszont életta­pasztalattal, és a helyzet (mert az min­dig van) különböző sodrásokba kényszerített bennünket

Vegyük sorba. A Napló egyik alapí­tója, Németh Árpád már több mint egy éve a boszniai hegyeket járja, és ritka haza ruccanásaikor szokott élménybeszámolót írni. Csíkos Zsuzsa sem tűnt el, csak éppen szülési szabadságon van, de közben áldásos tevékenységet folytat marketingügyben. Tolnai Ottó, kényszerszabadságon lévén, hol Buda­pesten, hol Veszprémben, hol Újvidé­ken, hol a nagyvilágban bukkan fel. Balázs Attila a Pesti Hírlap főmunkatár­sa, aki Mucsi Gézával együtt igyekszik színt vinni a fővárosi napilapba. Blaskó Márta a határon túli magyarok, de főleg a délvidékiek sorsát egyengeti. Guelmino Sándor is Budapestről küldi cikkeit. Molnár Imre visszajött Los Angelesből, és azonnal a boszniai hegyekbe vándo­rolt hasonló megbízatással, mint Né­meth Árpád. Az újvidéki stáb kicsi, de annál erősebb: Keszég Károly csapatka­pitány vezetésével Balogh Emerencia, Tóth Lívia, Dormán László, Léphaft Pál, Gáspár Mihály, Nemes István, Bozsoki László, Klier Mária, Grác Mária összeté­telű csapat fut ki hetente a pályára. Őket erősítik állandó munkatársaink Tomán László, belgrádi kollégánk Krampus, Balla Lajos-Laci, a Nagy Kó­pé, Szloboda János, Soltis Gyula, Klemm József, Szántó Zoltán, Németh Zoltán, Kókai Péter, Varga Zoltán, Hübsch Éva, Spitzer Éva. Remélem, a felsorolás nem szolgál majd alapul vala­milyen rendőrségi dokumentációnak, és azok, akik nem vállalják a nyilvánossá­got nyugodtan tagadják le magukat és nevük megjelenését írják az alapító rossz emlékezőtehetségének a számlá­jára. Azok is tegyék meg ezt, akik vélet­lenül nem szerepelnek a listán. Minden szándékosság kizárva.

Két felejthetetlen munkatársunk már nem szerepelhet ebben a névsorban – élőként – fogalomként a hivatás meg­szállottjainak jelképeként azonban mindörökké. Pintér Lajos és Slobodan Stanojević. Miket tudnátok írni erről a hőbörgő világról?!

Nem vagyok jó ünnepi szónok, ezért nehezen fogalmazom ezeket a monda­tokat, és alig várom, hogy visszatérjünk a sokkal izgalmasabb valóságba, ahol nap nap után igazolják a Nagy Politika becses irányítói, hogy szükség van a Naplóra.

Két apró részletre szeretnék még csak kitérni eme rövid irományomban. Az egyik a Napló szerkesztéspolitikája. Kérem, én most töredelmesen beval­lom, hogy ilyen nincs. Mindenki azt ír és úgy, ahogyan jónak látja. Egyetlen kikötésünk van: ne uszítson. Csak ilyen hozzáállással lehet kikerülni a cenzúrát, legalábbis véleményem szerint. Sok szerkesztőségben megfordultam már ri­porterként és főszerkesztőként, és min­dig is a legunalmasabb és a legfölöslegesebb dolognak tartottam a külön­böző szerkesztőbizottsági, kollégiumi üléseket amelyeken gondterhelt arcú szerkesztők értékelnek és megváltják a világot. Valójában a hiúság vasára az egész, és az apró kis magánérdekek versengése. Ettől teljesen mentes a Napló. Mármint a kollégiumoktól. Apró kis érdekek itt is ütközhetnek, de abból nem csinálunk közügyet.

A másik apró részlet egy epizód. Történt tavaly nyáron egy nagy buda­pesti rendezvényen. A tömegben egy fiatalember hátulról megfogta a válla­mat és ezt mondta: „Az Isten áldja meg.” Most is belepirulok. Én csak azok miatt írom le, akiket elbátortalaní­tanak a jelenlegi körülmények és a hivatás feladására készülnek. Ennél na­gyobb fizetést nem lehet kapni.

1993. május 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az államnak fizetni kell a migránsok okozta károkért!

A Hangadó Szerda műsorában elhangzott hírt, miszerint a szerb államnak kárpótlást kell fizetni a migránsok által >

Tovább

Legitim lesz-e az egypárti MNT?

Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >

Tovább

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább

„Hoppon marad” a Pásztor Kft. és az ügyfélköre?

Pásztor Pista nyilatkozatából derül ki, hogy a Prosperitati Alapítvány „nagy volumenű vajdasági feldolgozó- és szolgáltatóipari fejlesztések >

Tovább

Követendő példát mutattak

A vita után a közönség soraiból nem egy, hanem legalább féltucat fiatalember szólalt fel, fiatalok voltak, >

Tovább

A magyar jacht

Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen >

Tovább

Pásztor-lista

Pásztor és Hajnal egyik politikai bűne, hogy az MNT illetékességét az oktatás, a tájékoztatás és a >

Tovább