2020. március 31. kedd
Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A hosszú rések éjszakája

Bájital helyett azoknak, akik még hisznek a szent igazságban

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A hosszú rések éjszakája

Még csak rések és nem kések vannak az össz-szerb nemzettesten, de ismerve a szereplőket, ez utóbbi, mind divatosabb evőeszköz sem várat már sokat magára. Több száz millió tévénézővel együtt abban az elké­pesztő gyönyörben lehetett részem, hogy élőben láthattam – méghozzá együtt – Šešeljt és Karadžićot, a két legnagyobb Szerbet, akik átvették a stafétabotot (néhai Marsallunk, fi­gyelj!) a Nemzet Atyjától, aki nyilat­kozni szokott, és a Nagy Vezértől, aki cselekedni szokott.

Mindketten, mint eme szokások rabjai, megfeledkeztek a mellékes szereplőkről, akikről kide­rült, hogy az utolsó áldozatig is képe­sek kitartani az ügy mellett. Na már­most, Milošević általában jól szabott öltönyben jelenik meg, annak bizony­ságául, hogy a kommunizmusban az anyag nem vész el, csak átalakul. Ćosić (akinek egyre elmésebb nyilat­kozataitól a falra mászás már nemzeti sporttá lépett elő) már kevésbé tartja magát a materializmus katekizmusá­hoz, de ezt nem is lehet elvárni tőle, hiszen lelkében a népviselet föltétlen rajongója. De még így is el lehet adni, szegényesebb európai közegek­ben. Most aztán teljes életnagyságuk­ban megjelennek a világ színe előtt Šešeljék és Karadžićék, és a világ nem tehet mást, mint rég megsárgult ké­pes történelemkönyveket vesz elő, amelyek a martalócok életét és szo­kásait mutatják be. Mi, errefelé már kevésbé hökkentünk meg a szakállas látványtól, hiszen 1987 óta folyamato­san láttuk őket addig civilizáltnak vélt utcáinkon és tereinken. Emlékszem rá, az Újvidéki Televízió (akkor még létezett) legnagyobb bűne a sztálinista differenciálódás alatt éppen az volt, hogy a tüntetőknek nevezett martalócokat is bemutatta mint a „megtör­tént” nép szerves részét. Persze, visszaugorva a mába, elég visszásnak hatott a vasárnapi képsor, amidőn az egyébként a Szent Száva megbékélé­sét hirdetni köteles papok megszente­lik a torzonborz alakokat. A kérdés csupán az, hogy a régi vagy a jövőbe­ni késforgatásukra adták-e áldásukat.

Túlságosan is valósághű volt ez a tévériport, amelyet a világ első számú hírtelevíziója, a CNN is sugárzott, minthogy arra lehetne következtetni: Belgrád rendezi ezt a színjátékot is. Ellentmond ennek a szerb par­lament csúfos kudarca, a boszniai szerbek népszavazásának az eredmé­nye, továbbá a Szerbiai Televízió hangvételének szédületes megváltozá­sa. Mi késztethette Miloševićékat erre a pálfordulásra? A válasz nem lenne teljes, ha csak azt mondanánk, hogy az amerikai rakéták zúgása, hiszen ez a félelmetes zörej, lárma már számos esetben volt testközelben és mégis olyan távol. Valami komolyabb érv is elhangozhatott a számtalan belgrádi tárgyaláson, ami a Nagy Projektumtól való ideiglenes tartózkodásra késztette a Milošević-Ćosić párost.

Hogy komoly a dolog, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a harmadik Tito tanítvány, a jó öreg Frányó, azonnal tettestársai se­gítségére sietett. Oly módon, hogy minden átmenet nélkül elkezdte tisztí­tani a terepet Bosznia horvátoknak adományozott részein – természete­sen etnikailag. Az amnéziában nem szenvedők talán már észrevették, hogy Tuđman úr mindig is kész volt Milošević urat támogatni akkor, ami­kor éppen szükség volt rá. Csinált sebtében olyat, ami ellen a Szerb Testvér tömöríthette a sorait. A mos­tani akcióval két legyet ütne egy csa­pásra: még mielőtt idegen katonák kezdenék rendezgetni és újraéleszteni a tíz tartományra felosztott, de azért még mindig egységes Bosznia-Herce­govinát, olyan etnikailag tiszta vagy legalábbis nem annyira „piszkos” te­rületeket kell teremteni, amelyeket hozzá lehet csatolni Horvátországhoz (lásd még: Nagy-Horvátország, elmé­let és gyakorlat). A másik légy anemzetközi katonai intervenció elodá­zása, hiszen a horvát föllépés hatal­mas zavarokat kelthetett a fekete-fe­hér figurákkal játszó elemzőkben. Az ügyben egyébként hallatta hangját az elmaradhatatlan Henry, a Kissinger, aki azt mondta, hogy Bosznia soha nem is létezett, emiatt óriási hiba volt nemzetközileg elismerni, ergo: a szerb területeket csatolják Szerbiához, a horvátokat Horvátországhoz, a meg­maradt szigetecskékből pedig csinál­janak egy muzulmán államot. A Nagy Henry figyelmébe ajánlanám a bos­nyákokat, és nem csupán azokat, akik vegyes házasságból származnak, hanem akik az ellenük indult szerb, horvát és muzulmán támadás előtt csak „boszniaiak” voltak. Mint ahogy Kissinger úr mostani hazájában is vannak, csodák csodájára, amerikai­ak. Nemcsak angolszászok, németek, lengyelek, oroszok, zsidók, szerbek, horvátok és – bosnyákok.

Aki életében csak egyetlenegyszer is járt Szarajevóban, megérezhette azt, amiről most írtam.

1993. május 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább

Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ

Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >

Tovább