Ma Villő, Orfeusz, Adelaida névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
"És ki van az üzletben?"
Levél Klein Péter barátomnak, aki majdnem 43 évet élt
Bódis Gábor
Kedves Barátom!
Még emlékszem utolsó találkozásunkra, amelyre hol másutt, mint a Kakasban, a tabániban, került sor. Akkor elevenítetted föl a számomra klasszikusnak számító viccedet (az én szememben Te vagy a szerzője), amikor Kohn, a második világháború után egykori pesti üzlettársa, Grün keresésére indul, és néhány év múltán Londonban találja meg.
A megadott cím alatt egy hatalmas palotát lát, mellette egy még nagyobb banképületet. A parkolóban két Rolls-Royce, a bejáratnál libériás inasok. Éppen kikísérik Grünt, akinek világfájdalom rí le az arcáról. Az elképedt Kohn odaszalad a barátjához, és megkérdezi:
– Megismersz, barátom?
– Meg – mondja a vigasztalhatatlan Grün.
– Tiéd ez a palota?
Csak egy beletörődő fejbólintás a válasz.
– És ez a bank is?
– Igen.
– A kocsik, az inasok, mind?
Megint csak egy olyan bólintás, amire csak egy sorsába belenyugodott halálraítélt képes.
– Akkor mondd, miért vagy ilyen szomorú?
Grün végre kifakad:
– Hogyan lehet boldog egy igazi angol, amikor elvesztettük Indiát?!
Eddig a történet, amelyet – most utólag be kell vallanom – többször elsütöttem. Mentségemül szolgáljon, hogy a forrást, azaz Téged, mindig is megjelöltem.
Nem ez volt az egyetlen dolog, amit átvettem Tőled párhuzamos földi pályafutásunk alatt. Emlékszem egyetemista éveinkre, együtt töltöttük őket abban a Belgrádban, amely most nem hasonlít önnönmagára. Egy szocializmusban egyáltalán megengedhető liberalizmus csúcsidejében jártunk sokfelé, természetesen a legkevésbé az egyetemre. Persze ez nem gátolt meg bennünket abban, hogy az átlagosnál sokkal rövidebb idő alatt diplomázzunk. De nem ez volt a legfontosabb, hanem például az, amikor reggelenként a Politika moziműsoros oldalán kijelöltük az aznapi „adag”-ot. Azt is óriási szerencsének tartom, hogy akkor „tombolt” az amerikai újhullám, úgyhogy a négy év alatt többet kóstolhattunk a filmvilágból, mint mások egy egész élet alatt. Ennek Te azelőtt és utána is páratlan ismerője voltál.
Emlékszem biztató szavaidra, amikor nyári slapajként gügyörésztem az Újvidéki Krónikában. Te már akkor tudtad, hogy minden kezdet nehéz, de kezdet.
Emlékszem egy levelezőlapodra, amelyre csak egyetlen nevet írtál fel. Most bevallom, ez a stílus sok esetben modellként állt előttem, és a tömör, közérthető közlés mintaképe.
Azután Te Szabadkán maradtál, én pedig csapodár módjára elkezdtem a csavargást Újvidéken. Ezt követően is gyakran találkoztunk a korzón, a Kompasban, a Triglav előtt. Érdekes módon azonosan gondolkodtunk a dolgokról még akkor is, amikor azok elkezdtek durvulni. Pedig de sok embert ismerek, akik kivetkőztek magukból, és valami eszméletlenül érthetetlen dumába kezdtek. Ez Veled nem történhetett meg, nemcsak azért, mert igazi pszichológus voltál. Hanem mert tudtad, hogy az is kezdet volt, méghozzá minek a kezdete.
Amikor a Naplóval megkíséreltem visszatérni a szabadkai gyökerekhez, ezt a kísérletet nagy élvezettel figyelted. Bevallom, ha nem volt megjegyzésed, akkor ez számomra az egyik legszilárdabb biztosítéka volt annak, hogy jó úton haladok.
Utána Pesten is találkozgattunk. Te sohasem gondolkodtál komolyan arról, hogy elmégy. Szabadka maradt az örök szerelem.
Most, hogy az üzletből kiszálltál, a szó fizikai értelmében, nem marad más hátra, mint elképzeljem, Te hogyan viszonyulnál a rohanó világ dolgaihoz.
Utolsó pillanataidban sem hagyott el, tudom, bámulatosan találó szellemességed. Ezzel Te már legyőzted a halált. Ránk még vár ez a feladat.
Köszönöm, Péter.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Maradj mindig idegen!”
„A tisztes regény- és tárcagyáros nénik, a silány novellisták és fűzfapoéták, a grafomán puhányok - szögezte >
Ki lesz a győztes – a VMSZ vagy az SZHP?
Kétlem, hogy bárkinek is (beleértve a lovas Pásztort is) van áttekintése arról, hogy milyen a helyi >
A posztszocialista államokban, a több évtizedes elzártság kultúrája túlélte a vasfüggönyt
Csakhogy a folyamatot ez nem állítja le. Az idegenelleneséget hirdető kormányközeli médiumok a hírműsorukban hirdetik a >
Az udvari cselszövések egyre zavarosabbak
Zágrábban győztek a baloldali zöldek, Rijekában a szocialisták, de csak a zöldekkel való koalícióban, Splitben pedig >
Lovas esete Zemannal
Mindezek alapján talán érthetőbb, hogy a – többek szerint vitatott – irodalmi és politikai ambícióiról is >
Kiszorítósdi
Június 13-án eldől, hogy „Bácskossuthfalva 86 százalékban magyar lakossága”, „kiengedi-e a kezei közül a magyar önkormányzatot”, >
Elfogynak a magyar jogászok (is)!
A junior I. Pásztor, aki – a pozíciójánál fogva – eddig is tehetett volna a magyar >
Play Sinkó
A demokrácia válsága, posztfasizmus, autokrácia, diktatúra… Egyre gyakrabban találkozom ezekkel a fogalmakkal. Lehetséges-e, hogy ez csak >
Handke és a Balkán
2014-ban Handke a Nobel-díj megszüntetését javasolta, mert az téves irodalmi kánont teremt. Az, hogy ő lett >
Nem stratégia, cselekvési terv kell!
Lehetne a nyelvhasználati stratégiát még tovább is elemezni és talán ki is alakulna egy valós kép >
Együtt a fekete listán
Együtt írtuk alá azt a kiáltványt, amelyben figyelmeztettük a közvéleményt az extrém nacionalizmus, a populizmus és >
Átmenet a médiaháborúból a polgárháborúba?
Tény, hogy AV hatalmának egyik pillére az általa ellenőrzött elektromos és a nyomtatott sajtó. Erről pedig >