Ma Lukrécia, Veronika, Hajnalka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
"És ki van az üzletben?"
Levél Klein Péter barátomnak, aki majdnem 43 évet élt
Bódis Gábor
Kedves Barátom!
Még emlékszem utolsó találkozásunkra, amelyre hol másutt, mint a Kakasban, a tabániban, került sor. Akkor elevenítetted föl a számomra klasszikusnak számító viccedet (az én szememben Te vagy a szerzője), amikor Kohn, a második világháború után egykori pesti üzlettársa, Grün keresésére indul, és néhány év múltán Londonban találja meg.
A megadott cím alatt egy hatalmas palotát lát, mellette egy még nagyobb banképületet. A parkolóban két Rolls-Royce, a bejáratnál libériás inasok. Éppen kikísérik Grünt, akinek világfájdalom rí le az arcáról. Az elképedt Kohn odaszalad a barátjához, és megkérdezi:
– Megismersz, barátom?
– Meg – mondja a vigasztalhatatlan Grün.
– Tiéd ez a palota?
Csak egy beletörődő fejbólintás a válasz.
– És ez a bank is?
– Igen.
– A kocsik, az inasok, mind?
Megint csak egy olyan bólintás, amire csak egy sorsába belenyugodott halálraítélt képes.
– Akkor mondd, miért vagy ilyen szomorú?
Grün végre kifakad:
– Hogyan lehet boldog egy igazi angol, amikor elvesztettük Indiát?!
Eddig a történet, amelyet – most utólag be kell vallanom – többször elsütöttem. Mentségemül szolgáljon, hogy a forrást, azaz Téged, mindig is megjelöltem.
Nem ez volt az egyetlen dolog, amit átvettem Tőled párhuzamos földi pályafutásunk alatt. Emlékszem egyetemista éveinkre, együtt töltöttük őket abban a Belgrádban, amely most nem hasonlít önnönmagára. Egy szocializmusban egyáltalán megengedhető liberalizmus csúcsidejében jártunk sokfelé, természetesen a legkevésbé az egyetemre. Persze ez nem gátolt meg bennünket abban, hogy az átlagosnál sokkal rövidebb idő alatt diplomázzunk. De nem ez volt a legfontosabb, hanem például az, amikor reggelenként a Politika moziműsoros oldalán kijelöltük az aznapi „adag”-ot. Azt is óriási szerencsének tartom, hogy akkor „tombolt” az amerikai újhullám, úgyhogy a négy év alatt többet kóstolhattunk a filmvilágból, mint mások egy egész élet alatt. Ennek Te azelőtt és utána is páratlan ismerője voltál.
Emlékszem biztató szavaidra, amikor nyári slapajként gügyörésztem az Újvidéki Krónikában. Te már akkor tudtad, hogy minden kezdet nehéz, de kezdet.
Emlékszem egy levelezőlapodra, amelyre csak egyetlen nevet írtál fel. Most bevallom, ez a stílus sok esetben modellként állt előttem, és a tömör, közérthető közlés mintaképe.
Azután Te Szabadkán maradtál, én pedig csapodár módjára elkezdtem a csavargást Újvidéken. Ezt követően is gyakran találkoztunk a korzón, a Kompasban, a Triglav előtt. Érdekes módon azonosan gondolkodtunk a dolgokról még akkor is, amikor azok elkezdtek durvulni. Pedig de sok embert ismerek, akik kivetkőztek magukból, és valami eszméletlenül érthetetlen dumába kezdtek. Ez Veled nem történhetett meg, nemcsak azért, mert igazi pszichológus voltál. Hanem mert tudtad, hogy az is kezdet volt, méghozzá minek a kezdete.
Amikor a Naplóval megkíséreltem visszatérni a szabadkai gyökerekhez, ezt a kísérletet nagy élvezettel figyelted. Bevallom, ha nem volt megjegyzésed, akkor ez számomra az egyik legszilárdabb biztosítéka volt annak, hogy jó úton haladok.
Utána Pesten is találkozgattunk. Te sohasem gondolkodtál komolyan arról, hogy elmégy. Szabadka maradt az örök szerelem.
Most, hogy az üzletből kiszálltál, a szó fizikai értelmében, nem marad más hátra, mint elképzeljem, Te hogyan viszonyulnál a rohanó világ dolgaihoz.
Utolsó pillanataidban sem hagyott el, tudom, bámulatosan találó szellemességed. Ezzel Te már legyőzted a halált. Ránk még vár ez a feladat.
Köszönöm, Péter.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbiában tisztességtelen és törvénytelen választások voltak
Belgrádban július 7-én (ami egybevág az 1941. július 7-ei népfelkelés dátumával) hatalmas tüntetés volt. A rendőrséggel >
Az MNT-t nem érdekli a fejletlen községek felzárkózása?!
Felettébb érdekelne, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak van-e bárminemű betekintése, esetleg elemzése arról, hogyan valósulnak meg >
Trump mérge hatni kezdett
Trump intézkedik, erőskezű, határozott elnöknek akarja feltüntetni magát. A Fehér Ház környékén is erőteljes tüntetésekre került >
Szerbiában a helyzet fokozódik!
Hevülnek az ellentétek. Ez persze a nem demokratikus választások következménye is. Ennek senki értelmes nem örül, >
Minden tét nélkül
A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >
A NER esztétái
Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >
„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >