2024. június 15. szombat
Ma Jolán, Vid, Viola névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

"És ki van az üzletben?"

Levél Klein Péter barátomnak, aki majdnem 43 évet élt

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Kedves Barátom!

Még emlékszem utolsó találkozá­sunkra, amelyre hol másutt, mint a Kakasban, a tabániban, került sor. Akkor elevenítetted föl a számomra klasszikusnak számító viccedet (az én szememben Te vagy a szerzője), ami­kor Kohn, a második világháború után egykori pesti üzlettársa, Grün keresésére indul, és néhány év múltán Londonban találja meg.

A megadott cím alatt egy hatalmas palotát lát, mellette egy még nagyobb banképü­letet. A parkolóban két Rolls-Royce, a bejáratnál libériás inasok. Éppen kikí­sérik Grünt, akinek világfájdalom rí le az arcáról. Az elképedt Kohn odasza­lad a barátjához, és megkérdezi:

– Megismersz, barátom?

– Meg – mondja a vigasztalhatatlan Grün.

– Tiéd ez a palota?

 Csak egy beletörődő fejbólintás a válasz.

– És ez a bank is?

– Igen.

– A kocsik, az inasok, mind?

Megint csak egy olyan bólintás, amire csak egy sorsába belenyugo­dott halálraítélt képes.

– Akkor mondd, miért vagy ilyen szomorú?

Grün végre kifakad:

– Hogyan lehet boldog egy igazi angol, amikor elvesztettük Indiát?!

Eddig a történet, amelyet – most utólag be kell vallanom – többször elsütöttem. Mentségemül szolgáljon, hogy a forrást, azaz Téged, mindig is megjelöltem.

Nem ez volt az egyetlen dolog, amit átvettem Tőled párhuzamos földi pályafutásunk alatt. Emlékszem egye­temista éveinkre, együtt töltöttük őket abban a Belgrádban, amely most nem hasonlít önnönmagára. Egy szo­cializmusban egyáltalán megenged­hető liberalizmus csúcsidejében jártunk sokfelé, természetesen a legke­vésbé az egyetemre. Persze ez nem gátolt meg bennünket abban, hogy az átlagosnál sokkal rövidebb idő alatt diplomázzunk. De nem ez volt a legfontosabb, hanem például az, ami­kor reggelenként a Politika mozimű­soros oldalán kijelöltük az aznapi „adag”-ot. Azt is óriási szerencsének tartom, hogy akkor „tombolt” az ameri­kai újhullám, úgyhogy a négy év alatt többet kóstolhattunk a filmvilágból, mint mások egy egész élet alatt. En­nek Te azelőtt és utána is páratlan ismerője voltál.

Emlékszem biztató szavaidra, ami­kor nyári slapajként gügyörésztem az Újvidéki Krónikában. Te már akkor tudtad, hogy minden kezdet nehéz, de kezdet.

Emlékszem egy levelezőlapodra, amelyre csak egyetlen nevet írtál fel. Most bevallom, ez a stílus sok eset­ben modellként állt előttem, és a tö­mör, közérthető közlés mintaképe.

Azután Te Szabadkán maradtál, én pedig csapodár módjára elkezdtem a csavargást Újvidéken. Ezt követően is gyakran találkoztunk a korzón, a Kompasban, a Triglav előtt. Érdekes módon azonosan gondolkodtunk a dolgokról még akkor is, amikor azok elkezdtek durvulni. Pedig de sok em­bert ismerek, akik kivetkőztek maguk­ból, és valami eszméletlenül érthetet­len dumába kezdtek. Ez Veled nem történhetett meg, nemcsak azért, mert igazi pszichológus voltál. Hanem mert tudtad, hogy az is kezdet volt, még­hozzá minek a kezdete.

Amikor a Naplóval megkíséreltem visszatérni a szabadkai gyökerekhez, ezt a kísérletet nagy élvezettel figyel­ted. Bevallom, ha nem volt megjegy­zésed, akkor ez számomra az egyik legszilárdabb biztosítéka volt annak, hogy jó úton haladok.

Utána Pesten is találkozgattunk. Te sohasem gondolkodtál komolyan ar­ról, hogy elmégy. Szabadka maradt az örök szerelem.

Most, hogy az üzletből kiszálltál, a szó fizikai értelmében, nem marad más hátra, mint elképzeljem, Te ho­gyan viszonyulnál a rohanó világ dol­gaihoz.

Utolsó pillanataidban sem hagyott el, tudom, bámulatosan találó szelle­mességed. Ezzel Te már legyőzted a halált. Ránk még vár ez a feladat.

Köszönöm, Péter.

1993. június 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mindjárt hazaérünk

Biztosan nagy hó esett, ha már szánnal jött értünk a faluba a nagyapám.Tehát  mégis voltam iskolában (jobbról), >

Tovább

A “multikulturális elvárás”

Nem lenne azonban méltányos egyedül a betegbiztosítót vádolni. Ők legalább írásban is közzéteszik, amit mások sunyin >

Tovább

„Erősödött” a VMSZ Begaszentgyörgyön?

A VMSZ vezetői már régen elszakadtak a közösségtől és a valóságtól. A párt 4 (négy!) képviselőjének >

Tovább

A magyar közösség és a nemzetközi jog elleni erkölcstelen cselekedet

Kovács Elvira a szerb parlament alelnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség sokéves megélhetési tisztségviselője, Pásztor István néhai >

Tovább

A szolgapárt menetelése a szakadék felé

A június 2-i önkormányzati választásokon a VMSZ vereséggel is felérő „eredményeit” nem lehet a 70 ezres >

Tovább

A véres XX. század agóniája tovább tart

Arról is szóltam, hogy újabban egyre több olyan regény születik, amely elszámol a hosszan agonizáló XX. >

Tovább

“A magyarság gyásza”

A vajdasági magyarság szempontjából lesújtó eredmények születtek a mostani önkormányzati választásokon. Szabadkán, a központban megsemmisítő erővel >

Tovább

Berisavljević: a VMSZ szigorú nagymagyar párttá változott

A Danas belgrádi napilap folytatásokat közöl Živan Berisavljević (1935-2024[1]) Jedan intervju [Egy interjú] című könyvéből, amelyet >

Tovább

Nyílt, nyilvános és megalázó jogsértés!

A Pásztor & Fia Kft. a hatalomszerzés, az önös haszonszerzés érdekében mindig az aktuális hatalmi párthoz, >

Tovább

Kezdem érteni a Magyar Péter-rejtvényt

Nem kívánok az elemzőkkel vitába kerekedni, de attól tartok a jelenlegi helyzet a magyar társadalom tanácstalanságának >

Tovább

“Civilizációs előrelépés”

Most azonban, ha a Pink tévén a kilencvenes évekből ismert eszméit hangoztató Šešeljt hallva azzal vigasztalódok, >

Tovább

Ide jutottunk!

Proletariátus, osztályharc, aztán szerényen sorolom tovább: antifasizmus, szolidaritás… ezek a szavak lassan kivesznek a közéleti szótárból. >

Tovább