2019. szeptember 16. hétfő
Ma Edit, Ciprián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Indián keretregény egy sápadt arcú vallomásához

Keszég Károly
Keszég Károly

Egykor egy indián ezt mondta volt: „A fehér ember kitalálta a szerződést, mert megszűnt a szavát tartani.” Ebből a kijelentésből közmondás lett, amit most azért idézek, mert fehér ember vagyok, de indián.

A szavamat adtam, hogy addig írok, amíg az erkölcsi, tehát emberi rend vissza nem tér a világnak ebbe a szegletébe. A szerződések, ter­vek, megállapodások megszövegezését a politikusokra bízom. Mindenki láthat­ja, hogy milyen sikerrel tevékenyked­nek: ha lenne még egy világ, azt is elpusztítanák.

Átéltünk egy országot. Azt hittük, sikerül összetartani azt, ami különben is mesterségesen jött létre. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A század elején, a világégés után a fiatal és nagyon vén hatalmak, Amerika és Eu­rópa győztes erői úgy vélték, hogy álla­mokat kell teremteni a volt birodalmak helyén. Az évszázad végén, egy na­gyobb és több kis világégés után kide­rült, hogy a terv dugába dőlt; nyilván azért, mert maga az ötlet is halva szüle­tett. Mert a fehér ember nem tartotta meg a szavát: demokráciát ígért, helyet­te diktatúrát adott. A szétrobbanó Szov­jetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia megszüntette az idillt. Az utóbbi az em­beri értelmet is.

Valamikor régen – mert történelmi visszapillantásra vállalkozik, aki három év lap- és államtörténetéhez nyúl – azt találtam írni, hogy elismerhetem Helsin­kit, de fájhat Trianon. Most sem látok másként: a Trianon nevű lelkiismereti szindróma inkább a „győztesek”-nél pusztít. A volt Jugoszláviában elemi erővel. Itt is kétszer találtak ki egy olyan szerződést, amely nem felelt meg a nemzeteknek, így aztán megalkotói nem is tarthatták magukat saját aláírá­sukhoz, hitelükhöz. Nem Milošević vagy Karadžić az első hitszegő, ők is termé­kek. A dölyf, amellyel politikájukat rá akarják kényszeríteni más népekre, éppúgy mint a sajátjukéra, abból a félelemből ered, hogy a képmutatás előbb-utóbb kiderül, és akkor ők ma­guk mondhatják azt amit eddig má­soknak hajtogattak: „Ezerszer jaj a legyőzöttnekl” Vérrózsák nyíltak tetteik nyomán, s városok pusztultak el embe­rek százezreivel. Míg rájöttek, hogy a tükör valóban azt mutatja, amit eddig is láttak, csak nem hittek el: vége, konyec filma.

Ha most a nagy vezér, Minden Pok­lok Atyja igazságot oszt fajtája között, csak elismeri a tényt, amit váltig taga­dott azt, hogy nem csak köze volt a vérengzéshez, hanem azt mindig is ő Irányította. Úgyhogy az áldozatára le­csapó sólyom hirtelen békegalambbá való átváltozásának csak egy oka van: menti a bőrét. De ha azt esetleg meg is menti, az országot végképp elvesztette. Nem mások, hanem önmaga miatt, nem mások, egyedül önmaga által. Aki népe legnagyobb vereségéből kovászol dicső győzelmet, az nem tanul a törté­nelemből. Ezért aztán kénytelen rádöb­beni, hogy a rigómezeinél is súlyosabb az a vereség, amikor egy nép teljesen magára marad. Mert az már többé nem nép, csak megtűrt pária. A félig kun származású IV. László magyar király kunjaival lázadt föl az akkori világ ellen, hogy végül az a világ kényszerítse a kunok leverésére őt magát. Kun volt kunnak a farkasa. És a kunok eltűntek. Ha ez nem is vár a szerbségre, de a szégyen, amelyet vezéreik hoztak rá, nyilván tartós lesz. Annál inkább, mert cinkosságot vállaltak velük. A hallgatás a háborúban több mint beleegyezés: áldásadás. A szerbségnek csak az az esélye marad, ha végre hallgat azokra a fejekre, akik meg tudták őrizni méltósá­gukat, és akiknek van még erejük, üldöztetésük ellenére, hogy a civilizált vi­lágba vezessék népüket Nem vissza, oda. Nagyobb birodalmak is elvesztek, nagyobb népek is szétszóródtak. A fehér ember végül is tudja, mit jelent a szerződés: állapotot.

„A magyarság állapot” – ha jól em­lékszem, így fogalmazott Örkény István. Erről az állapotról csak annyit, hogy a Napló megjelenése óta eltelt három esztendőben maga a magyarság is ki­cserélődött. Itt menekülésre vagy mara­dásra kárhoztatott. Elég baj, s nyilván az elmúlt évtizedek megtorlási, majd elaltatási taktikájának nagyban köszön­hető, hogy először az értelmiség egy jelentős hányada távozott. Mások itt is a hallgatást és beletörődést választották, majd pakoltak, és mentek. Összes vitá­ink közepette ma úgy látom, nagyobb tömörülésre van szükség, mint bármi­kor. És itt elsősorban azokra gondolok, akiknek helyzetükből adódóan mindig is többet kell vállalniuk, mint másoknak; a most megosztott és több hazában egy­szerre otthon levő és hazátlan értelmi­ségre. A szürkeállomány koncentrációja népeket, országokat hozott már létre.

Egy vicc jut eszembe: „Soroznak az állatvilágban. A farkas nem akar menni katonának. Gondolkodik, mit tegyen, Végül levágja a fülét. A sorozóbizottság felmentő ítéletet hoz: »Alkalmatlan, sú­lyosan sérült.« A róka sem akar a hábo­rúba menni, ő is töri a fejét »Mi a legjellegzetesebb rajtam?« Aztán rájön, és levágja hosszú, lompos farkát. A sorozóbizottság, látván az esetet, ismé­telten súlyos sérülésből fakadó alkal­matlanságot állapít meg. A medve ugyanazt akarja, amit a farkas és a róka. Csak nem tudja, hogyan valósítsa meg. »Kicsi a fülem, kicsi a farkam, mit csináljak?« Végül, ha nehéz szívvel is, de levágja nemzőszervét. A sorozóbizottság elnöke csak ránéz a jövevényre, maja imigyen szól: »Szolgálatra alkalmatlan: lúdtalpa van.«”

Csak annyit szeretnék mondani, hogy nem árt mindig tudni, hányadán állunk magunkkal. Hogy ne másoktól, hanem tőlünk függjön a sorsunk.

1993. május 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább

Topolya, Tanyaszínház, VMSZ

Mindenesetre undorítónak tartom, amit a párt tesz ezzel a picinyke megmaradt vajdasági magyarsággal! Szurkolok, hogy minél >

Tovább

Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha megtűri a békétlenkedést

A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. >

Tovább

Az erőszak megtévesztően észrevétlenül, alattomoson lopakodik be a közéletbe

A polgárok a valóságtól megundorodva a gondtalan szórakozásba menekülnek. A teraszokon vidám a fiatalok kávéznak, és >

Tovább

Nincs felelős!?

Miért nem foglal az MNT állást és készít határidős cselekvési tervet a tanügyi problémák mielőbbi megoldására? >

Tovább

Fénykép

Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök hivatalában fogadta Aleksandar Vučić szerbiai köztársasági elnököt, Andrej Babiš cseh-morvaországi és Peter >

Tovább