Ma Medárd, Helga névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Indián keretregény egy sápadt arcú vallomásához
Keszég Károly
Egykor egy indián ezt mondta volt: „A fehér ember kitalálta a szerződést, mert megszűnt a szavát tartani.” Ebből a kijelentésből közmondás lett, amit most azért idézek, mert fehér ember vagyok, de indián.
A szavamat adtam, hogy addig írok, amíg az erkölcsi, tehát emberi rend vissza nem tér a világnak ebbe a szegletébe. A szerződések, tervek, megállapodások megszövegezését a politikusokra bízom. Mindenki láthatja, hogy milyen sikerrel tevékenykednek: ha lenne még egy világ, azt is elpusztítanák.
Átéltünk egy országot. Azt hittük, sikerül összetartani azt, ami különben is mesterségesen jött létre. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A század elején, a világégés után a fiatal és nagyon vén hatalmak, Amerika és Európa győztes erői úgy vélték, hogy államokat kell teremteni a volt birodalmak helyén. Az évszázad végén, egy nagyobb és több kis világégés után kiderült, hogy a terv dugába dőlt; nyilván azért, mert maga az ötlet is halva született. Mert a fehér ember nem tartotta meg a szavát: demokráciát ígért, helyette diktatúrát adott. A szétrobbanó Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia megszüntette az idillt. Az utóbbi az emberi értelmet is.
Valamikor régen – mert történelmi visszapillantásra vállalkozik, aki három év lap- és államtörténetéhez nyúl – azt találtam írni, hogy elismerhetem Helsinkit, de fájhat Trianon. Most sem látok másként: a Trianon nevű lelkiismereti szindróma inkább a „győztesek”-nél pusztít. A volt Jugoszláviában elemi erővel. Itt is kétszer találtak ki egy olyan szerződést, amely nem felelt meg a nemzeteknek, így aztán megalkotói nem is tarthatták magukat saját aláírásukhoz, hitelükhöz. Nem Milošević vagy Karadžić az első hitszegő, ők is termékek. A dölyf, amellyel politikájukat rá akarják kényszeríteni más népekre, éppúgy mint a sajátjukéra, abból a félelemből ered, hogy a képmutatás előbb-utóbb kiderül, és akkor ők maguk mondhatják azt amit eddig másoknak hajtogattak: „Ezerszer jaj a legyőzöttnekl” Vérrózsák nyíltak tetteik nyomán, s városok pusztultak el emberek százezreivel. Míg rájöttek, hogy a tükör valóban azt mutatja, amit eddig is láttak, csak nem hittek el: vége, konyec filma.
Ha most a nagy vezér, Minden Poklok Atyja igazságot oszt fajtája között, csak elismeri a tényt, amit váltig tagadott azt, hogy nem csak köze volt a vérengzéshez, hanem azt mindig is ő Irányította. Úgyhogy az áldozatára lecsapó sólyom hirtelen békegalambbá való átváltozásának csak egy oka van: menti a bőrét. De ha azt esetleg meg is menti, az országot végképp elvesztette. Nem mások, hanem önmaga miatt, nem mások, egyedül önmaga által. Aki népe legnagyobb vereségéből kovászol dicső győzelmet, az nem tanul a történelemből. Ezért aztán kénytelen rádöbbeni, hogy a rigómezeinél is súlyosabb az a vereség, amikor egy nép teljesen magára marad. Mert az már többé nem nép, csak megtűrt pária. A félig kun származású IV. László magyar király kunjaival lázadt föl az akkori világ ellen, hogy végül az a világ kényszerítse a kunok leverésére őt magát. Kun volt kunnak a farkasa. És a kunok eltűntek. Ha ez nem is vár a szerbségre, de a szégyen, amelyet vezéreik hoztak rá, nyilván tartós lesz. Annál inkább, mert cinkosságot vállaltak velük. A hallgatás a háborúban több mint beleegyezés: áldásadás. A szerbségnek csak az az esélye marad, ha végre hallgat azokra a fejekre, akik meg tudták őrizni méltóságukat, és akiknek van még erejük, üldöztetésük ellenére, hogy a civilizált világba vezessék népüket Nem vissza, oda. Nagyobb birodalmak is elvesztek, nagyobb népek is szétszóródtak. A fehér ember végül is tudja, mit jelent a szerződés: állapotot.
„A magyarság állapot” – ha jól emlékszem, így fogalmazott Örkény István. Erről az állapotról csak annyit, hogy a Napló megjelenése óta eltelt három esztendőben maga a magyarság is kicserélődött. Itt menekülésre vagy maradásra kárhoztatott. Elég baj, s nyilván az elmúlt évtizedek megtorlási, majd elaltatási taktikájának nagyban köszönhető, hogy először az értelmiség egy jelentős hányada távozott. Mások itt is a hallgatást és beletörődést választották, majd pakoltak, és mentek. Összes vitáink közepette ma úgy látom, nagyobb tömörülésre van szükség, mint bármikor. És itt elsősorban azokra gondolok, akiknek helyzetükből adódóan mindig is többet kell vállalniuk, mint másoknak; a most megosztott és több hazában egyszerre otthon levő és hazátlan értelmiségre. A szürkeállomány koncentrációja népeket, országokat hozott már létre.
Egy vicc jut eszembe: „Soroznak az állatvilágban. A farkas nem akar menni katonának. Gondolkodik, mit tegyen, Végül levágja a fülét. A sorozóbizottság felmentő ítéletet hoz: »Alkalmatlan, súlyosan sérült.« A róka sem akar a háborúba menni, ő is töri a fejét »Mi a legjellegzetesebb rajtam?« Aztán rájön, és levágja hosszú, lompos farkát. A sorozóbizottság, látván az esetet, ismételten súlyos sérülésből fakadó alkalmatlanságot állapít meg. A medve ugyanazt akarja, amit a farkas és a róka. Csak nem tudja, hogyan valósítsa meg. »Kicsi a fülem, kicsi a farkam, mit csináljak?« Végül, ha nehéz szívvel is, de levágja nemzőszervét. A sorozóbizottság elnöke csak ránéz a jövevényre, maja imigyen szól: »Szolgálatra alkalmatlan: lúdtalpa van.«”
Csak annyit szeretnék mondani, hogy nem árt mindig tudni, hányadán állunk magunkkal. Hogy ne másoktól, hanem tőlünk függjön a sorsunk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nem bűnös, de felelős
Bűnösnek mondható-e az a polgár, aki önként mond le a saját személyes szabadságáról? Semmiképpen, hiszen joga >
A kulturális buborék
Ha egyszer hasadások keletkeznek a kulturális és szellemi buborékon, akkor a politikai buborék is repedezni fog. >
Igaz, Tito autokrata volt, de emberségesebb, mint a maiak
Ezt hallom az egyszerű emberektől, ám a politikai és a kulturális elit többsége hallgat a tisztázatlan >
Családi üzelmek az újvidéki Forumban?
Szükségtelen és indokolatlan Virág Gábor védelmezése. A VMSZ, pontosabban Pásztor és Lovas kegyei által került kinevezésre >
Pásztorlovas Szó
A lapról azonban régóta tudjuk, hogy egy párt, pontosabban Pásztor pártjának és élettársának, Lovas Ildikónak a >
A társadalmi traumákat kell gyógyítani
Rendben van, a rendőrség foglalkozzon a tünetekkel, de ki fog foglalkozni a miértekkel? Milyenek az iskolai >
A bársonyos forradalmat követte a bársonyos tekintélyelvűség
Mi történik? Furcsa módon erre éppen Illyés Gyula ad útbaigazítást. Alighogy megérkeztem Budapestre kezembe került Illyés >
Milyen országban élünk? (4.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Milyen országban élünk? (3.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >