2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Dobrica és Mónika

Egy inastanonc különös kötődése tragikus eseményekhez

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Dobrica és Mónika
1993. április 30-án, Hamburgban hátulról kést döftek Szeles Mónikába

Irtózatos igyekezettel kerülöm a té­mát, mármint az athénit, nehogy azt a néhány optimistát is kiábrándítsam. Különben is furcsállom az örömmámort egy háborús bűnös szignója mi­att. Vasárnap délben Újvidéken úgy ropogtak a fegyverek, mint azokban a szép békeidőkben. Katonatisztek ün­nepelték a pszichiáter-költő újabb bravúrját. Váljék egészségükre! Csak a revolvereket, kérem, egymásra irányít­sák.

Rátérek a címre. Így, tudom, ter­mészetellenesnek hat. De hat. Ugyan miként hozható össze az inas-tanonc-­nemzet-atyából államfővé előlépett Dobrica és a világ legjobb sporto­lónője? Aki mellesleg magyar. Majd újvidéki. És talán jugoszláv is. De egyáltalán nem biztos, hogy a papa határtalan hazaszeretete miatt. Nos, az éles látású államelnök azonnal rá­jött, hogy miért támadtak Mónikára. A szerbség ellenes nemzetközi össze­esküvés miatt. És ez még nem elég, hanem üdvözítő táviratában ezt el is mondja a sokkos állapotban levő baj­noknőnek, akinek valószínűleg csak erre a lelki támaszra volt szüksége a hamburgi kórházban. Természetesen a mi Atyánkat az sem zavarja, hogy kiderült: a merénylő német volt és nem muzulmán vagy horvát. És nem a kérlelhetetlen szerbellenes német propaganda zavarta meg elméjét, ha­nem mert Steffi Grafot szerette volna Mónika trónján látni. A mindenki meg­döbbenését kiváltó esemény tehát azon tragédiák közé sorolható, amely például John Lennon halálát is okoz­ta, és nem a Kennedy-gyilkossághoz. Bármennyire szeretné is azt Ćosić. Az ő világképébe ugyanis az illene bele. Meg bele is illik, hiszen a valóságtól ő már nagyon régen nagyon távolra rugaszkodott el. Sajnos nem ez a legszomorúbb, hanem az a gyomoré­melyítő belgrádi propaganda, amely Mónikából szerb világhőst akar csinál­ni. Talán ez még hatásosabb lett volna, ha ne adj' Isten, a merénylet sikerül. Gyászmiséből így is jutott az újvidéki bajnoknőnek. Remélem, meghatotta az a ragaszkodás, ame­lyet „hazája” mutatott iránta.

Ez a haza egyébként mindenhez ragaszkodik, csak az elvekhez nem. így juthattunk el a teljes győzelem állapotából a tisztességes vereség bó­dító érzéséig. Minden igyekezetem el­lenére mégiscsak érintenem kell az athéni ügyet, de reménykedem, hogy ezt bocsánatos bűnként könyvelik el a krónikásnak, aki nem tudott ellenállni a napi politika csábító szirénhangjának. Tehát tíz nappal ezelőtt arra esküdtünk, hogy rabok tovább nem leszünk. Nevezetesen a Vance-Owen-féle nemzetsanyargató terv rabjaivá nem válunk, amíg egyetlen szerb él ezen a földtekén. Aztán, mit ád Isten, Milošević úr gondolt egyet – vagy valaki súgott, illetve üvöltött a fülébe -, és máris azt harsogta a pártatlan újságírás bajnoka, a SZRT (Szemtele­nül Rendes Tanú), hogy ennél jobb tervet nem is lehetne elképzelni. Meg hogy: a szerb nemzeti érdekek így juthatnak igazán érvényre. Továbbá: mindenki vak, aki ezt nem látja. Most már csak a vakok egyesületének az elnökét, egy bizonyos Karadžićot kel­lett meggyőzni a napnál is világosabb igazságról, és ment minden, mint a karikacsapás. Micotakisz görög mi­niszterelnök, a „keresztapa”, olyannyi­ra el volt ragadtatva bámulatos athéni teljesítményével, hogy odaajándékozta arany töltőtollat az aláírási rohamot kapott Karadžićnak.

Kevésbé volt elbűvölve egy Kra­jišnik nevű figura, aki a szerb népme­sében a nem létező Boszniai Szerb Hon parlamentjének az elnöke. A Napló Olvasójának az a kivételes megtiszteltetés jutott, hogy eme so­rok olvasásakor már sejtheti a nem létező parlament ülésének kimenete­lét. Ami eldöntheti a világ sorsát. Mert ugyebár, ha leszavazzák a homéroszi hőst, a rettenthetetlen Karadžićot, ak­kor helyébe a még rettenthetetlenebb Krajišnik lép. És minden kezdődik elölről.

Csak ezek a szertelen amerikaiak neszeltek meg valamit. Hiába, nem tudják értékelni az európai apró kis rezdüléseket. Clintonék az athéni má­mor kellős közepén azt merték mon­dani, hogy az aláírás még nem elég, tessék valamit tettekkel is bizonyítani. Jártak ezek már a Balkánon?! Ki lá­tott még olyat, hogy valaki kételkedik Karadžić, vagy, uram bocsa', Mi­losevic szavaiban. Ha ezek egyszer megmondják, akkor az úgy van. Vagy nem.

Bezzeg a derék lord, az Owen, aki igazán ismerheti a délszláv politikusok csökönyös elvszerűségét, azonnal kötélnek állt, és Athén másnapján már a szankciók megszüntetéséről beszélt. Hát nem aranyos fiú? Fagylalt helyett kap egy aranytollal aláírt papírt, és boldog, mint még soha azelőtt. Tudja a Milosevic bácsi, hogy mi kell ezek­nek a lordoknak. Csakhogy a Clinton­ fiú nem abba a lordiskolába járt, és tulajdonképpen nem is Billy a neve, hanem Tamás. A hitetlen.

Jómagam már régen átvettem ezt a keresztnevet.

1993. május 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább