Ma Szervác, Imola, Imelda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Dobrica és Mónika
Egy inastanonc különös kötődése tragikus eseményekhez
Bódis Gábor
Irtózatos igyekezettel kerülöm a témát, mármint az athénit, nehogy azt a néhány optimistát is kiábrándítsam. Különben is furcsállom az örömmámort egy háborús bűnös szignója miatt. Vasárnap délben Újvidéken úgy ropogtak a fegyverek, mint azokban a szép békeidőkben. Katonatisztek ünnepelték a pszichiáter-költő újabb bravúrját. Váljék egészségükre! Csak a revolvereket, kérem, egymásra irányítsák.
Rátérek a címre. Így, tudom, természetellenesnek hat. De hat. Ugyan miként hozható össze az inas-tanonc-nemzet-atyából államfővé előlépett Dobrica és a világ legjobb sportolónője? Aki mellesleg magyar. Majd újvidéki. És talán jugoszláv is. De egyáltalán nem biztos, hogy a papa határtalan hazaszeretete miatt. Nos, az éles látású államelnök azonnal rájött, hogy miért támadtak Mónikára. A szerbség ellenes nemzetközi összeesküvés miatt. És ez még nem elég, hanem üdvözítő táviratában ezt el is mondja a sokkos állapotban levő bajnoknőnek, akinek valószínűleg csak erre a lelki támaszra volt szüksége a hamburgi kórházban. Természetesen a mi Atyánkat az sem zavarja, hogy kiderült: a merénylő német volt és nem muzulmán vagy horvát. És nem a kérlelhetetlen szerbellenes német propaganda zavarta meg elméjét, hanem mert Steffi Grafot szerette volna Mónika trónján látni. A mindenki megdöbbenését kiváltó esemény tehát azon tragédiák közé sorolható, amely például John Lennon halálát is okozta, és nem a Kennedy-gyilkossághoz. Bármennyire szeretné is azt Ćosić. Az ő világképébe ugyanis az illene bele. Meg bele is illik, hiszen a valóságtól ő már nagyon régen nagyon távolra rugaszkodott el. Sajnos nem ez a legszomorúbb, hanem az a gyomorémelyítő belgrádi propaganda, amely Mónikából szerb világhőst akar csinálni. Talán ez még hatásosabb lett volna, ha ne adj' Isten, a merénylet sikerül. Gyászmiséből így is jutott az újvidéki bajnoknőnek. Remélem, meghatotta az a ragaszkodás, amelyet „hazája” mutatott iránta.
Ez a haza egyébként mindenhez ragaszkodik, csak az elvekhez nem. így juthattunk el a teljes győzelem állapotából a tisztességes vereség bódító érzéséig. Minden igyekezetem ellenére mégiscsak érintenem kell az athéni ügyet, de reménykedem, hogy ezt bocsánatos bűnként könyvelik el a krónikásnak, aki nem tudott ellenállni a napi politika csábító szirénhangjának. Tehát tíz nappal ezelőtt arra esküdtünk, hogy rabok tovább nem leszünk. Nevezetesen a Vance-Owen-féle nemzetsanyargató terv rabjaivá nem válunk, amíg egyetlen szerb él ezen a földtekén. Aztán, mit ád Isten, Milošević úr gondolt egyet – vagy valaki súgott, illetve üvöltött a fülébe -, és máris azt harsogta a pártatlan újságírás bajnoka, a SZRT (Szemtelenül Rendes Tanú), hogy ennél jobb tervet nem is lehetne elképzelni. Meg hogy: a szerb nemzeti érdekek így juthatnak igazán érvényre. Továbbá: mindenki vak, aki ezt nem látja. Most már csak a vakok egyesületének az elnökét, egy bizonyos Karadžićot kellett meggyőzni a napnál is világosabb igazságról, és ment minden, mint a karikacsapás. Micotakisz görög miniszterelnök, a „keresztapa”, olyannyira el volt ragadtatva bámulatos athéni teljesítményével, hogy odaajándékozta arany töltőtollat az aláírási rohamot kapott Karadžićnak.
Kevésbé volt elbűvölve egy Krajišnik nevű figura, aki a szerb népmesében a nem létező Boszniai Szerb Hon parlamentjének az elnöke. A Napló Olvasójának az a kivételes megtiszteltetés jutott, hogy eme sorok olvasásakor már sejtheti a nem létező parlament ülésének kimenetelét. Ami eldöntheti a világ sorsát. Mert ugyebár, ha leszavazzák a homéroszi hőst, a rettenthetetlen Karadžićot, akkor helyébe a még rettenthetetlenebb Krajišnik lép. És minden kezdődik elölről.
Csak ezek a szertelen amerikaiak neszeltek meg valamit. Hiába, nem tudják értékelni az európai apró kis rezdüléseket. Clintonék az athéni mámor kellős közepén azt merték mondani, hogy az aláírás még nem elég, tessék valamit tettekkel is bizonyítani. Jártak ezek már a Balkánon?! Ki látott még olyat, hogy valaki kételkedik Karadžić, vagy, uram bocsa', Milosevic szavaiban. Ha ezek egyszer megmondják, akkor az úgy van. Vagy nem.
Bezzeg a derék lord, az Owen, aki igazán ismerheti a délszláv politikusok csökönyös elvszerűségét, azonnal kötélnek állt, és Athén másnapján már a szankciók megszüntetéséről beszélt. Hát nem aranyos fiú? Fagylalt helyett kap egy aranytollal aláírt papírt, és boldog, mint még soha azelőtt. Tudja a Milosevic bácsi, hogy mi kell ezeknek a lordoknak. Csakhogy a Clinton fiú nem abba a lordiskolába járt, és tulajdonképpen nem is Billy a neve, hanem Tamás. A hitetlen.
Jómagam már régen átvettem ezt a keresztnevet.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyarok „érzik-e a keretegyezményből származó előnyöket”?
Tegyük tisztába: Kovács csak arra jogosult, hogy a pártját, a VMSZ-t képviselje, azokat, akik a pártjára >
Nepotista és pártalapú foglalkoztatás?
Nepotizmus, érdekütközés, pártalapú foglalkoztatás? Ugyan már! Elvégre biztosítani kell a jövőt, a folytonosságot, bebetonozni az egyszólamúságot, >
„Joga van-e a fiamnak a kórházi kezelésre?”
Elkeseredésemben már Vučić elnöknek is írtam. Kétszer is. Az Egészségügyi Minisztériumhoz utasított. Onnan az egészségügyi felügyelőséghez >
Mit tartalmaz a „Kovács-jelentés”?
A jegyzetből is látható, hogy „Szerbia legdrágább képviselőjének” jelentése a nemzeti kisebbségek európai védelmével kapcsolatosan szinte >
Ariszteidész és a cserépdarab
Egy írástudatlan görög polgár nem tudva, hogy kiről van szó, Ariszteidészhez lépett és megkérte: írja fel >
Határszabászat a Balkánon
Noha bő két hét alatt végül a legtöbb érintett megszólalt az elhíresült balkáni non-paper kapcsán, és >
A nagy poszttranziciós szexuális forradalom
Úgy látszik, ezek a szexskandalumok egyre inkább lábra kapnak az új poszttranziciós elitben. A győri polgármester >
A vírus politikai fegyver lett
„Azok az értelmiségiek, akik csak titokban cinkoskodtak a diktatúrával, főleg azzal, hogy bölcsen hallgattak a színe >
Levél a Klubrádiónak
Az ATV vezetőinek joguk van megváltoztatni politikai nézeteiket, elkötelezettségüket, szövetségeseiket. Ez csak rájuk tartozik. De együttműködni >
„Búcsú előtt”
Olyan (IPA és egyéb) projektumokkal kellene pályázni (a falunapi ünnepségek és különböző eszem-iszom fesztiválok helyett), amelyek >
A gyomorforgató antikommunizmus
Milyen nemzet az, amelynek csak egy disszidense akad, kérdezte, majd előrelátóan – 1971-ben történt az eset >
Az elit játszmája
Késve kapom kézbe a Magyar Hangot, a postás csak ma kézbesítette, átböngészem és egy nagyon fontos >