Ma Aranka, Jeromos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A nagy átejtés
Gondolatfoszlányok a délvidéki magyar sajtónak az ő állapotáról
Szerkesztőtársamnak azt próbáltam elmondani, hogy e heti vezércikkem témája a délvidéki (a Vajdaság többé nem létezik) magyar sajtó állapota lesz. Erre megkérdezte, hogy nincsen fontosabb dolog ennél most?
Elgondolkodtam az ügyön, de annak ellenére, hogy igazat adtam neki, mégis megmaradtam eredeti elhatározásomnál. Ezt nem csupán önfejűségből teszem, hanem azért is, mert tényleg úgy hiszem, hogy a délvidéki magyarság jövőbeni sorsának egyik meghatározója a tájékoztatás mibenléte. A másik ok, ami erre az útra vezet az, hogy már nem lehet újat írni a világ és a szerb rezsim bámulatosan meleg viszonyáról. Szerelem ez az első pillantásra, és olyan is, mint ez a furcsa érzelmi állapot: vak. Dacára az Awacsoknak.
Nos. Ott kezdeném, hogy áldatlan a helyzet. A bölcselkedő kiindulópontot azzal folytatnám, hogy ez már csak rosszabb lehet. Nézzük sorjában. Mint azt már megírtam volt, magyar nyelven Újvidéki Televízió nem létezik. Nem a hatalom szüntette meg, hanem maguk az ott dolgozók. Elsősorban azzal, hogy a saját önös kis érdekeik miatt naponta kötöttek kompromisszumot a fasiszta vezetőséggel. Aki viszont az ördöggel paktál...
A minap a tévé nem létező magyar szerkesztőségének tíz tagja jelentette be, hogy távozik és többé már nem hajlandó „védeni” a délvidéki magyarság érdekeit. Eddig is hívatlan prókátorok voltak. Simulékonyságuknál már csak az a visszataszítóbb, hogy most ott, és azoknál keresnek könyöradományt, akiknek a kiebrudalását vígan végignézték, sőt segédkeztek is benne. Nem Fekete Elvirával van baj, hanem azokkal, akik hajbókoltak előtte. Elvira már javíthatatlan, sőt annyira negatív példa, hogy kár szót vesztegetni rá. Akik viszont folytatták a művét, azok sokkal több kárt okoztak. A délvidéki magyarságnak és az újságírásnak is. Elhitették ugyanis a gyanútlan nézővel, hogy ők kacsingatva hazudnak. A hazugság azonban hazugság marad, ha jó arcot vág hozzá az ember, ha rosszat. Bencze Lajos után Milenković Svetislav és Szakállas Ottó választották azt a szerepet, hogy teljesen lerombolják az Újvidéki
Televízió amúgy is igen megtépázott tekintélyét. És a többiek velük együtt futottak mindaddig, míg föl nem mérték, hogy ez a hajó már végérvényesen elsüllyed. És már kacsingatni sem érdemes. A rádió lenne az egyetlen pozitív ellenpélda. Mindenekelőtt az a szombati műsor, amelynek a nevét csak azért nem írom le, nehogy megpróbálják elfojtani. Ők sem vették jó néven, amikor nemrég azt mondtam, hogy a háborús propagandát terjesztő Tanjug hírügynökség híreit magyarra fordítani és közölni egyet jelent a háborús propagandában való részvétellel. A rádióban még kacsintani sem lehet. Én nem kérdőjeleztem meg azoknak az egzisztenciális érdekeit, akik a híreket szerkesztik, hanem csak egy rideg tényre mutattam rá. Sajnálom.
Lehetne még szólni a 7 Napról is, de minek. Főzőcskével és szabásmintákkal lehet, hogy túl tudják élni a válságot. Csak az a kérdés, ezen az áron érdemes-e. Az a két újságíró is, akiknek a cikkeit mindig elolvastam (a legtöbbször élvezettel), mintha belefáradtak volna. A sok főzőkanál és horgolótű között nem könnyű érvényesülni.
Maradt a Magyar Szó, amely azzal kérkedik, hogy a demokratikus közvélemény lapja. Először is ez egy szemenszedett hazugság. Egy újság annak a lapja, akié. Márpedig a Magyar Szó a szerb államé. Bármilyen kevés is a dotáció. Ugyanígy a Napló is az enyém, a Keszeg Karcsié meg a többi haveré. És az kerül be a lapba, amit mi akarunk, nem pedig az, amit a demokratikus közvélemény akar. így aztán az állandó koldulás mellett a Magyar Szó vezetősége azt a hibát is elkövette, hogy azonosult saját ábrándjával. Pszichológiailag ez könnyen megmagyarázható, hiszen csak ilyen módon kerülhette el a tudathasadást Más kérdés, hogy ebből mi a haszna a délvidéki magyar olvasónak, akit tovább lehet bolondítani azzal, hogy a vajdasági magyar sztálinizmus utolsó fellegvárának kérdését minden létfontosságú probléma fölé helyezzük. A Magyar Szó azt védi, ami védhetetlen a demokráciában. Csak a mostani szerb államban tud fennmaradni ez a 160 tagú szerkesztőség. Piacgazdaságban azonnal megfulladna. Ezért ajánlom nekik, hogy próbálják Vlaovicsék által megszüntetni magukat, mert különben ez a piszkos munka valamely tisztességes emberre hárul. Ekkora szerkesztőséget csak a Milošević-féle rendszer hajlandó fenntartani. Legyenek hálásak neki. Arról már nem is beszélek, hogy olyanok tartanak erkölcsi előadásokat a szerkesztők közül, akik Magyarzó Pistike köpenye mögé bújnak, és holmi 50 márkás fizetést emlegetnek, közben naponta tudósítják a magyarországi lapokat, és legalább húszszor annyit kuporgatnak össze, kihasználva azt az infrastruktúrát, amelyet a szerb állam pénzel.
Jobbat, sokkal jobbat érdemelne a délvidéki magyarság. És ha a VMDK erre vonatkozó javaslata lendít ezen az ügyön, ám legyen. Én személy szerint nem így képzelem el a sajtót, hanem csakis függetlennek, amelynek nem egy állami vagy társadalmi szervezet a gazdája. Hanem valaki. Amennyiben a VMDK alapítói tevékenysége ebbe az irányba terelné a változás folyamatát, akkor érdemes megpróbálni. Már csak azért is, hogy megszabaduljunk azoktól, akik évtizedek óta a kisebbrendűséget igyekeztek kisebbségi politikává tenni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A jövő cserbenhagyott bennünket
A nyugalmazott tanárnővel abban is szót értettünk, hogy a kilencvenes évek baljósabbak voltak, mint a maiak, >
„Razzia-emlékközpont épül Újvidéken”
Az Újvidéken készülő Razzia-emlékközpont ellen senkinek semmi kifogása nem lehet. A természetes azonban az lenne, ha >
Balkáni road-movie
„Az élet egy road-movie”, amelyben a „nappalok és éjszakák átmenet nélkül torlódnak egymásba”, miközben „sebességváltó nélkül >
Menekülés a politikamentes irodalomba
A kisebbségi író nyelve állandó kettős tükörben létezik, világa ettől lesz hiteles. Ez egyszerre a szegénység >
Deli Andor nem támogatta, hogy bíróság vizsgálja ki az orosz háborús bűnöket
A Péterrévéről elszakadt fiatal képviselő, Deli Andor azóta több alkalommal is bizonyította, hogy nem a vajdasági >
A Csillag
Manapság túl sok a tévedhetetlen, aki büszkén hirdeti, hogy a nyílegyenes nemzeti úton birtokolja az igazságot. >
Nincsenek új megbotránkoztatók
Ritkul körülöttünk a levegő, emlékeztet Anikó. Arra gondolok, hogy az elmúlt egy-két évben sok közeli barátom >
„Úgy lesz jó, ahogy lesz”?
Pásztor rádiónyilatkozata két csődöt jelentett be egyszerre: az egyik a szerbiai nemzeti kisebbségi politika csődje, hiszen >
Mindig Nyugatra menj...
Nem vagyok Nyugat-imádó, de bevallom: jelenleg sajnos nincs más út, bármennyire is álmodozok arról, hogy legyen. >
Senkit nem szabad kényszeríteni más nemzeti és vallási ünnepének ünneplésére, se a vallási szertartásokon való részvételre!
Senki nem vonja kétségbe, nem kérdőjelezi meg, hogy a vallásukat gyakorló pravoszláv szerbek megünnepeljék Szent Száva >
„Tordán elégedettek”?
Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >
A népszámlálási eredményekre várva
Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >