Ma Adalbert, Vince névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A nagy átejtés
Gondolatfoszlányok a délvidéki magyar sajtónak az ő állapotáról
Bódis Gábor
Szerkesztőtársamnak azt próbáltam elmondani, hogy e heti vezércikkem témája a délvidéki (a Vajdaság többé nem létezik) magyar sajtó állapota lesz. Erre megkérdezte, hogy nincsen fontosabb dolog ennél most?
Elgondolkodtam az ügyön, de annak ellenére, hogy igazat adtam neki, mégis megmaradtam eredeti elhatározásomnál. Ezt nem csupán önfejűségből teszem, hanem azért is, mert tényleg úgy hiszem, hogy a délvidéki magyarság jövőbeni sorsának egyik meghatározója a tájékoztatás mibenléte. A másik ok, ami erre az útra vezet az, hogy már nem lehet újat írni a világ és a szerb rezsim bámulatosan meleg viszonyáról. Szerelem ez az első pillantásra, és olyan is, mint ez a furcsa érzelmi állapot: vak. Dacára az Awacsoknak.
Nos. Ott kezdeném, hogy áldatlan a helyzet. A bölcselkedő kiindulópontot azzal folytatnám, hogy ez már csak rosszabb lehet. Nézzük sorjában. Mint azt már megírtam volt, magyar nyelven Újvidéki Televízió nem létezik. Nem a hatalom szüntette meg, hanem maguk az ott dolgozók. Elsősorban azzal, hogy a saját önös kis érdekeik miatt naponta kötöttek kompromisszumot a fasiszta vezetőséggel. Aki viszont az ördöggel paktál...
A minap a tévé nem létező magyar szerkesztőségének tíz tagja jelentette be, hogy távozik és többé már nem hajlandó „védeni” a délvidéki magyarság érdekeit. Eddig is hívatlan prókátorok voltak. Simulékonyságuknál már csak az a visszataszítóbb, hogy most ott, és azoknál keresnek könyöradományt, akiknek a kiebrudalását vígan végignézték, sőt segédkeztek is benne. Nem Fekete Elvirával van baj, hanem azokkal, akik hajbókoltak előtte. Elvira már javíthatatlan, sőt annyira negatív példa, hogy kár szót vesztegetni rá. Akik viszont folytatták a művét, azok sokkal több kárt okoztak. A délvidéki magyarságnak és az újságírásnak is. Elhitették ugyanis a gyanútlan nézővel, hogy ők kacsingatva hazudnak. A hazugság azonban hazugság marad, ha jó arcot vág hozzá az ember, ha rosszat. Bencze Lajos után Milenković Svetislav és Szakállas Ottó választották azt a szerepet, hogy teljesen lerombolják az Újvidéki
Televízió amúgy is igen megtépázott tekintélyét. És a többiek velük együtt futottak mindaddig, míg föl nem mérték, hogy ez a hajó már végérvényesen elsüllyed. És már kacsingatni sem érdemes. A rádió lenne az egyetlen pozitív ellenpélda. Mindenekelőtt az a szombati műsor, amelynek a nevét csak azért nem írom le, nehogy megpróbálják elfojtani. Ők sem vették jó néven, amikor nemrég azt mondtam, hogy a háborús propagandát terjesztő Tanjug hírügynökség híreit magyarra fordítani és közölni egyet jelent a háborús propagandában való részvétellel. A rádióban még kacsintani sem lehet. Én nem kérdőjeleztem meg azoknak az egzisztenciális érdekeit, akik a híreket szerkesztik, hanem csak egy rideg tényre mutattam rá. Sajnálom.
Lehetne még szólni a 7 Napról is, de minek. Főzőcskével és szabásmintákkal lehet, hogy túl tudják élni a válságot. Csak az a kérdés, ezen az áron érdemes-e. Az a két újságíró is, akiknek a cikkeit mindig elolvastam (a legtöbbször élvezettel), mintha belefáradtak volna. A sok főzőkanál és horgolótű között nem könnyű érvényesülni.
Maradt a Magyar Szó, amely azzal kérkedik, hogy a demokratikus közvélemény lapja. Először is ez egy szemenszedett hazugság. Egy újság annak a lapja, akié. Márpedig a Magyar Szó a szerb államé. Bármilyen kevés is a dotáció. Ugyanígy a Napló is az enyém, a Keszeg Karcsié meg a többi haveré. És az kerül be a lapba, amit mi akarunk, nem pedig az, amit a demokratikus közvélemény akar. így aztán az állandó koldulás mellett a Magyar Szó vezetősége azt a hibát is elkövette, hogy azonosult saját ábrándjával. Pszichológiailag ez könnyen megmagyarázható, hiszen csak ilyen módon kerülhette el a tudathasadást Más kérdés, hogy ebből mi a haszna a délvidéki magyar olvasónak, akit tovább lehet bolondítani azzal, hogy a vajdasági magyar sztálinizmus utolsó fellegvárának kérdését minden létfontosságú probléma fölé helyezzük. A Magyar Szó azt védi, ami védhetetlen a demokráciában. Csak a mostani szerb államban tud fennmaradni ez a 160 tagú szerkesztőség. Piacgazdaságban azonnal megfulladna. Ezért ajánlom nekik, hogy próbálják Vlaovicsék által megszüntetni magukat, mert különben ez a piszkos munka valamely tisztességes emberre hárul. Ekkora szerkesztőséget csak a Milošević-féle rendszer hajlandó fenntartani. Legyenek hálásak neki. Arról már nem is beszélek, hogy olyanok tartanak erkölcsi előadásokat a szerkesztők közül, akik Magyarzó Pistike köpenye mögé bújnak, és holmi 50 márkás fizetést emlegetnek, közben naponta tudósítják a magyarországi lapokat, és legalább húszszor annyit kuporgatnak össze, kihasználva azt az infrastruktúrát, amelyet a szerb állam pénzel.
Jobbat, sokkal jobbat érdemelne a délvidéki magyarság. És ha a VMDK erre vonatkozó javaslata lendít ezen az ügyön, ám legyen. Én személy szerint nem így képzelem el a sajtót, hanem csakis függetlennek, amelynek nem egy állami vagy társadalmi szervezet a gazdája. Hanem valaki. Amennyiben a VMDK alapítói tevékenysége ebbe az irányba terelné a változás folyamatát, akkor érdemes megpróbálni. Már csak azért is, hogy megszabaduljunk azoktól, akik évtizedek óta a kisebbrendűséget igyekeztek kisebbségi politikává tenni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”
A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >
Örömünnep Szerbiában
Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >
Konformizmus-vita
Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >
Örök hála Bosnyák Istvánnak
Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >