2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Barnul már a határ

Könnyed adalékok egy barnuló diktatúra történetéhez

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Barnul már a határ

Mit tesz két naiv szerkesztő hétfő hajnalán? Természetesen át akar kelni a határon, amely – a korábbi föltételezé­sek ellenére – egyre átjárhatatlanabbá válik. Annak rendje és módja szerint megmutatják az érvényben levő útleve­lüket, és várják a kibocsátást.

A kisrendőr, aki húsz évesnél alig lehet több, gyanakodva végigméri, majd félreállítja őket. Várakoznak. Majd veszi a sapkáját. Mármint a kisrendőr, és megtiszteli őket a kocsijukhoz való látogatá­sával. És elkezd kutatni. Nem a vám­tiszt, aki unottan figyeli a meleg ablak mögül a hajnali megható jelenetet. Ha­nem a kisrendőr. Aki keveset beszél, de annál többet kutat. A ruhaneműkön kívül a legjobban a popzenei kazetták érdeklik. Bekukkant azonban a motor­házba, és alaposan megrázogatja az ajtókat is. Hátha kiesik belőlük valami. A két szerkesztő tanácstalanul tekinget egymásra. Mit kereshet vajh e rettenhetetlen emberke?

Válasz helyett mogorván odaszól az egyiknek, hogy fogja a kézitáskáját, és kövesse. Bemennek a világ legdemok­ratikusabb országának a vámházába, annak is egy hátsó kis szobájába, ahol már egy másik rendőregyenruhás sze­mély gépelt. Utóbb ő is szerepet kap. Kiborítja a lelke helyett a táskát a gya­nakvó fogdmeg, és sorra veszi a komo­lyabbnál komolyabb kompromittáló do­kumentumokat: egy vegytisztításról szó­ló igazolólapot, egy taxiszámlát, egy egészségügyi könyvecskét és a másik ország néhány papírbankóját. Ez utóbbi nem érdekli. Ő nem erre vadászik. De mire? Az első kihallgatáskor ez nem derül ki. A gépelő rendőr akkor lép be a képbe, amikor a másik diadalittasan előrántja a konspiráció mély sötétjéből. Na mit is? Természetesen a Naplót. Megvannak a tettesek! A zsákmány megszerzése feletti örömöt nem lehet leplezni. Az éppen kihallgatott szer­kesztő kénytelen bevallani, hogy köze van ehhez a laphoz. Sőt még azt is próbálja magyarázni, hogy a Napló egy legális, a szerb hatóságok által jóváha­gyott és adó alól mentesült újság. Rá­bök egy címre a hajthatatlan porkoláb:

Ez mit jelent? A szerkesztő szorgalma­san fordít: Csetnikek, partizánok, de­mokraták ügy látszik, csak az első tetszik neki. De tovább gyanakszik, és megkérdezi a szemben ülő, hallgatagon gépelő kartársát: „Igaz ez?” Ebből derül ki, hogy a szemben ülő nem odavalósi, ahová a kutató. Továbbá: alapos a gyanú, hogy a kisrendőr nem is igen hallott és látott olyan nyelvet, mint a Naplóé. Ergo, minden megvilágosodik a szerkesztő előtt, és utóbb ez bizonyí­tásra sem szorul. A matató ugyanis a főnökével való eszmefuttatáskor azt az összetéveszthetetlen tájszólást használta (próbált volna mást), amelyet a háború dúlta köztársaságban használnak azok, akik szétverték, és akik most errefelé tevékenykednek. Egyesek a határon. „Fogja a csomagját, és várjon az előszo­bában!” – hangzott az ellentmondást nem tűrő parancs. A fogdmeg közben kiment a márciusi pirkadatot élvező másik szerkesztőért. Most őt vitte kihall­gatni. Neki is lehet rejtegetnivalója. Ki­derült, hogy ő már nagyobb fogás volt. Megtalálta ugyanis (egyébként keresnie sem kellett, mert nem dugta el) a kis, diktafonnak nevezett magnóját és – isten bocsá' – benne egy kazettát. A Napló kémszerepe azonnal eltörpült az igazi tárgyi bizonyíték mellett. Tehát ebben sántikálunk?

Az események felgyorsultak. Mert jött a váltás ideje. A kisrendőr nem bizo­nyult már elég fortélyosnak, mert a két szerkesztő, hiába vallatták őket külön-külön, mindig ugyanazt a bárgyúságo­kat mondta. Ez volt ám a feltűnő! Csak évekig képzett, minden hájjal megkent kémtisztek tudják ilyen tökéletesen be­gyakorolni a bárgyúságot. Lehallgatni a kazettát! Volt mit hallgatni! Csak érteni semmit. Sebaj, fontos az első benyo­más.

Az ügyet átvette a főnök. A szer­kesztők hatalmas csalódására, csupán a váltás főnöke. De ez is megtisztelte­tés. Ő is a kisrendőr hazájából érkezett. Hozzánk. Nem „Isten hozta!”-val.

Nos, a főnök már simulékonyabb volt. Először is elmondta az elsőként kihallgatott szerkesztőnek, hogy a má­siknál súlyosan terhelő bizonyítékokat talált. A zsákmányejtő kisfogdmeg a sarokból még próbálta cukkolni. Mert­hogy az volt a kérdés, miért viszik a Naplót a Magyarországra menekültek­nek. „Miért nem jönnek azok haza és olvassák el itthon?” – szegezte a szer­kesztő mellének a KÉRDÉS-t. A válasz egyszerű lett volna: miattatok. De a tárgyalási pozíciók a szerkesztők szem­pontjából nem voltak fényesek. Ezért nem válaszoltak.

Végül a főnök jobbnak látta dűlőre vinni a dolgot. Tárgyi bizonyítékok ide, tárgyi bizonyítékok oda, lejárt a munka­idő. Elegánsan kellett hát megoldani a dolgot. Azt mondta tehát az éppen kihallgatás alatt lévő szerkesztőnek, hogy bebizonyosodott ugyan a kémte­vékenységük vitathatatlan ténye, kazet­tás magnón csempészik a hazugságo­kat a szerb nép szent és igazságos harcáról – de hát mit lehet tenni? Ilyen árulók is vannak közöttünk „A lelkiisme­retükre bízom, hogy miként fognak odaát viselkedni” – mondta ki a Shakespeare-i szentenciát a rend éhes őre.

1993. április 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Temetőt győztek

A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >

Tovább

Vége

A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >

Tovább

SZÓSZEDET

Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >

Tovább

Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat

Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >

Tovább

Szavazni vagy bojkottálni?

A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >

Tovább

A hinta

Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >

Tovább

„Meddig jutottunk?”

A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >

Tovább

Srebrenica 24 éve

A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >

Tovább

Marosvásárhely jobban teljesít

Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >

Tovább

Nemzetközi segédlettel

A nemzetközi és szerbiai jogszabályok ellenére folyamatban van – külföldi és szerbiai támogatással, ingatlanvásárlásra, épületanyag és >

Tovább

Több vagy kevesebb?

A nyilatkozatok és az ígéretek azonban most már – négyévi pereskedés után – nem tűnnek elegendőnek. >

Tovább

Gyerekek a röszkei migránsbörtönben

A politikai kannibalizmus pillanatnyi sikere majd elpárolog. Akkor majd mindenki röstellni fogja magát a passzív cinkossága >

Tovább