2020. július 12. vasárnap
Ma Izabella, Dalma, Eleonóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

2015

Öreg Dezső
Öreg Dezső
2015
(kusodesign illusztrációja)

2015. Kimondani is sok. Igen, majd beleszokunk és elkopik mint az eddigi 2014. Vagy a többi ezer. Fölösleges ezen töprengeni. Inkább talán azon érdemes gondolkodni, mi vár ránk ebben az esztendőben. Mert hogy nem sok jó, az biztos.

Onnan tudom, hogy mondták. Azok, akiket mi választottunk. Arra, hogy vezessenek bennünket. Bizony, azok is, akik nem választottak. Mert a távolmaradás is választás. Aki nem szavaz, az azt választja, hogy más válasszon helyette. Tehát tavaly, szokni kell ezt még, tavaly választási év volt. Több szinten. Választottunk új országos vezetést, a régit persze és választottunk új kisebbségi nemzeti tanácsot, persze, hogy a régit. A nyerő csapatot nem kell cserélni, mondaná az edző. Mit nyertünk? Nos mit nyertünk? Ezt válaszolja meg ki-ki magának. Egy biztos. Olyan csapatra voksolt a többség, ezúttal a nagy többség, amely azt ígéri, hogy majd egyszer jobb lesz. Most azonban rosszabb. Bizonyítékul máris csökkent a nyugdíj, kisebbek lettek az állami alkalmazottak bérei. Amelyeket jobbára továbbra is kölcsönökből fizetnek. Mert a költségvetési hiány azt üzeni, hogy koránt sem keressük meg azt a pénzt, amelyet költünk. Na már most, az idén, ha minden igaz lesz, kevesebbet kérünk kölcsön. Igaz, kevesebbet is költünk, de akkor mitől lendül majd fel a gazdaság? Kinek adja el az a szerencsétlen az áruját, aki még termel valamit? Mert valahogy a külföld, az a külföldi piac sem töri magát a szerbiai termékekért. Amit még könnyen, viszonylag könnyen el lehet adni, az a hír. Vagy az álhír. Talán soha nem volt ilyen árva az itteni sajtó, mint a XXI. század második évtizedének a derekán. Soha ennyi újság, soha ennyi rádió meg TV csatorna nem ontotta ennyire a híreket – a többi tartalmatlan tartalomról nem is szólok – tehát soha sem volt a sajtó ilyen mértékben jelen az életünkben. De még soha sem manipuláltak ennyit a szerencsétlen polgárral, mint most. Persze benne van ez is abban a pakliban, amely az elszegényedésről szól. Mert a média befolyása nagyobb, mint bármikor. A média viszont emberfüggő. Merthogy emberek csinálják. Akiknek szintén üres a zsebük. Nem a tulajdonosnak, neki jobbára van mit aprítania a tejbe. Az újságírónak. Aki jobbára meggondolja, mikor vesz tejet. Képletesen peresze. Nos, ez az újságíró esendő ember. Pont az üres tárca miatt. Esendő és megvásárolható. És azt ír, amiről azt gondolja, hogy kenyéradó gazdájának tetszeni fog. A nagynak meg a kicsinek. Az elvek, a kódex, a becsület már rég nem tényező a mi szakmánkban. Sem. Sajnos a médiapiac ilyen formában is kiválóan működik. Nagy a forgalma. És a legnagyobb baj az, hogy a vevők többnyire elégedettek. Akkor miért működne másképpen ez a görbe tükör? Amely furcsa mód nem torzít hanem szépít. Szépíti azt, amit a legdurvább, legkeményebb, legfélelmetesebb formájában kellene megmutatni. Csupán figyelmeztetésként. Hogy mindenki lássa, mi lehet belőle, mivé válhat. A sajtónak lelkiismeretnek kellene lennie. Nem volt az soha, nem is lesz. És ha megpróbál azzá válni, nem fog kelleni. Ilyen az ember. Szereti, ha hazudnak neki. Rossz szerelmes történet. De mindig beválik. Mert a többség szereti, ha vezetik. Még akkor is, ha az orránál fogva. Holott a demokrácia, a fejlett demokrácia elve az institúció. Az intézmény, az intézményesített társadalom. Ahol az egyénnek korlátolt a hatalma. Ahol az institucionalizált értékek az irányadók. Szerbiában azonban még mindig a személyes befolyás, a személyi hatalom a jellemző. Sőt az egyedüli működő. Nem volt ez másképpen a régi időkben sem. Nagyon távol vagyunk még attól, hogy a király egy szép kellemes reggel hátizsákkal a vállán kirándulni induljon a családdal. Mert ez a normális.

2015. január 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gruevszki megszólalt

A Frankfurter Allgemeine Zeitung most nagy nehezen rávette egy beszélgetésre, amelynek során azt közölte, hogy teljesen >

Tovább

A demokrácia alkonya

Professzorok, szerkesztők, a civil társadalom vezetői hanyatt estek a populista tekintélyelvűség előtt, sőt, együttműködtek azzal. Esettanulmányban >

Tovább

Orbán á la Trump

Annak idején liberálisként és istentagadóként indult, de azután rájött, hogy a vallás politikai hasznot hozhat számára. >

Tovább

Merkel és a populisták

A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >

Tovább

A világ esik szét amíg az USA visszavonul

A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >

Tovább

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább